Ugyan megígértem, hogy a Nő maga után hamarosan a Férfi maga fog következni, de a címben jelzett jelenség, oly méreteket öltött, hogy halaszhatatlanul foglalkoznunk kell vele. Ez a ragály egy olyan lassú vírus, mely az óta pusztít, mióta az ember tudatra tett szert. A tudaton tenyészik. Eleinte láthatatlan volt és összetéveszthető más tudati zavarokkal. Ma már azonban világosan látszik, hogy generális kór, mely a tudat, és ezen keresztül az egész világ elpusztítására törekszik. Tovább a folytatáshoz
+-=0
Vajon az-e a dolgok rendje, hogy van rossz és jó? Ez jelenti az egyensúlyt? A kétpólusú világ?
És vajon, ezt mutatja mindenki önmagán is? Az a természetes, ha egy kicsit jók is vagyunk, meg az se olyan nagy baj, ha egy kicsit rosszak? Ha egyszer „ilyenek”’ vagyunk, másszor meg „olyanok”? Nem lehet, hogy mégis valami nincs rendben? Hogy vannak a „rendes” emberek, akik, azért mégse olyan „nagyon” rendesek, de ők azok, akik küzdenek a rosszak ellen, akik mégse olyan „nagyon” rosszak? És ezt tart, ameddig világ a világ? Tovább a folytatáshoz
A züllés maga
A züllés maga
/A züllés folyamattudata/
Akárhányszor elmélkedem a züllésen, mindig egymásnak látszólag ellenmondó gondolatokba botlok. Sokak szerint a züllés változás, holott éppen a változásra való teljes képtelenség miatt zajlik. Mások, vagy ugyanazok, azt mondják, hogy nem züllés, hanem fejlődés, és ez így természetes: az élet velejárója. A züllés kifejeződése az a téveszme, hogy valami képes a folyamatokat megállítani, úgymond „van” szintre redukálni. Sokszor beszélünk dolgokról így: „ez van, az így van” stb. Pedig semmi sem „van”, minden „más”, mint az előbb volt. Ezt a tényt kevesen ismerik, és kevesen fogadják el azok közül, akik ismerik.
Tudás paradoxon
Mi tette a mai embereket érdektelenné? Mitől váltak az emberek szakbarbárrá, vagy mi okozza a tömeges tudatlanságot? Mi jelent tudatlanságot egyáltalán? Vagy mi a tudás, amire az egyénnek volna szüksége, és mi az a tudás, amire a közösségnek, és mi az, ami a Földbolygó számára az ember részéről kötelező tudás? Egyáltalán, mi a tudás története, és motivációja?És még egy sor kérdés, ami foglalkoztat a tudással, mint fogalommal kapcsolatban…
Igazemberek
Igazemberek
Az igazak helye az Univerzumban biztosítva van. A többiek keresik a helyüket. Az igaz emberek születésük pillanatában tudják, mi a dolguk és nem kétséges, hogy milyen úton fognak haladni. A többiek keresik az utat. És?
Az igaz emberek láthatatlanok, de csak azért, mert kevesen vannak, és nem akarnak látszani csupán a látszatért, és a látszatot övező siker kedvéért. De, mikor az igaz emberek láthatóvá válnak, sorsfordító eseményekben vesznek részt. Csak azért válnak láthatóvá, mert színt vallanak, és hitet tesznek az igaz mellett.
Miért van igazságszolgáltatás? Tovább a folytatáshoz
Ártalmas igazság
Ártalmas igazság
Írásaim gerincét az igazsághoz jutás módszereinek fürkészése jelenti. Azoknak az aspektusoknak a keresése és bemutatása, melyek rávilágítanak a civilizáció gyengeségeire. Az egyik, ha nem a legfontosabb alapelv a Rendszer számára, az igazság mindenáron való elrejtése, ami törvényszerűen vezet a hazudozás abszolutizálásához.
Mérleg
Alapkérdés: mennyi energia fogy az emberi világban? Mire megy el az energia, és mi az a választóvonal, ami az ökonomikus és a pazarló energia-háztartás között húzódik?
A győzelem veresége
A győzelem veresége
Mostanában sok túléléssel foglalkozó filmet néztem meg. Többször is elhangzott ez a kifejezés:„legyőzni a természetet”. Ahhoz, hogy a túlélés ne egyéni és partikuláris feladat legyen, az Új paradigmában ezt a dogmát gyökeresen meg kell változtatnunk.
Jótevők
Jótevők
Az ember nem tökéletes. Az ember gyarló. És még sok olyan jellemvonást tulajdonítanak emberinek, ami csupán gyengeség, vagy inkább lustaság, kényelmesség. Mi motiválja a napjait Önnek? Mennyit keressen ma? Hány széplányt (hercig „pasit”) szédítsen meg ma? Hány embert csapjon be, hány piros lámpán hajtson keresztül, mennyi járművet előzzön meg gyorshajtással, mennyi sört igyon meg, és mennyi gyorsételt nyomjon le a torkán? Vagy?
Képeshegyi szindróma
Előbbi írásom folytatásaként is érthetik ezt a dolgozatot. De az események olyan vészes gyorsasággal követik egymást, hogy nem mulaszthatom el a reagálást az elmúlt napok történéseire. Legalább is azokra és úgy, ahogyan hozzánk eljutottak. Persze az ember, aki védtelen a „nagyban” zajló játszmák rá ható következményeivel szemben, csak rémületét tudja kifejezni, mikor értesül a legrosszabbról.