2019. november hónap bejegyzései

Az elveszett jó

Az elveszett jó

Az elején kívánom leszögezni, hogy a jó ugyanolyan abszolút kategória, mint a rossz. Ezt azért fontos kijelenteni mert a jót a rosszhoz képest szokták használni. A jó önmagában és kizárólagosan jó, nem „valamihez képest”. Abszolút mivoltát az sem árnyékolja be, hogy a mai ember számára az egyik legnehezebben megfogható „valami” a jó. Ennek közvetlen oka az, hogy a korszakban, melyben a jót említeni sem kellett, sőt még a fogalma sem létezett, az ember mindennapjaival élte meg. Miután emlegetni kezdték és hiányát és a tőle látszólag különböző rossz ellenében fogalmazták meg már szinte elveszett. Akkor hiányolunk valamit és kárhoztatunk mindent, magunkat is, mikor valami már elveszett. Ezért kell beszélni róla. Ez még nem üres moralizálás Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az igazság és Folyamattudat

Az igazság és a Folyamattudat

Mostanság… sok baj van az igazsággal. Mindenki mondja, hogy egyedül nála van. Ha a világ olyan hely volna, (mármint az emberi világban) ahol mindent a Folyamattudat irányítana, nem is volna szükség erre a fogalomra. Az igazság semmi más, mint oksági folyamatlenyomat. Az mégis hogyan lehet, hogy taláros testületek dönthetnek két egymásnak teljesen ellentmondó igazság mellett.?

Sokat tépelődtem azon, hogyan tudnám a legegyszerűbben leírni, mi is az a Folyamattudat.

Persze, nem olyan egyszerű, mint nekem, aki maga is ezt gyakorolja.. Tudom, ehhez még szükségeltetik egy olyan édesanya, aki arra neveli fiát, hogy igazat mondjon. Azután jön a „rendszer” és a gyerek elbizonytalanodik: „Anyám! Ez a bácsi nem mond igazat. Nem úgy történt, ahogyan állítja.”

A Folyamattudat pedig nem más, mint az időben lezajló momentumok sorozata. Ez akkor is ugyanúgy történik, ha senki sem látja. A „tudat” a folyamatban, pedig azt jelenti, „ugyanolyan, mint az ember által ismert tudat.” Saját hiteles akarata van. Minden, amit ma ismerünk alá van vetve ennek a törvénynek. A gének fraktál szerű sorozatán át a szintén így elrendezett ás állandóan változó neuronhálózatig és azon is túl.. (Talán a kvantumfizikát, és fura nevű tudósok macskáit..kivéve…) Csak egyféleképpen tud történni – már ha a körülmények (mint Folyamattudatok..) is úgy akarják.. Azután jön az ember és elmondja, hogy amit láttunk az nem úgy volt. Nem ott és nem azzal esett meg, hiába láttuk a két szemünkkel.

Most már az ember nevű magas szintű tudattal megáldott lény a valóságot felülírja, hiszen az ő tudata még annál is magasabban van…

Ellenben, ha azt kérik az egyiküktől, hogy mondja már el mégis mi történt akkor… Erre gyorsan kitalál egy kéznél levő álvalóságot.. Ha sokáig mondja, és hisz is benne, lassan igazi valóságnak vélik a többiek is.. Ugye, mennyi „igazember” van…? Csak azt az „i”-t ne tennék hozzá…

Ám ez a kis gondolatfüzér inkább szóljon arról a Folyamattudatról, ami az emberiséget a sok-sok hazugság mellett tartja.. A Folyamattudat az embertől függetlenül mindenütt az Univerzumban ugyanúgy működik, sőt itt a Földön is, ahol nincsen ember. Az állatok, növények, ásványok, víz és hegy érti és tanúsítja is, hogy a Folyamat tudat is egyben. Ezek a Folyamattudatok alkotják a szellemet az emberben és a végtelen, határtalanul tudatos Világegyetemben (hiszen a semmiből nem lehet valami, ezért az emberi/állati – sót… tudat is csak a mindenütt jelenlévő tudat egyik része) a tér kisugárzását, az igazság megélését egy érintetlen vadonban. Ott nincs íróasztal, kényelmes bőrfotel, hacsak valaki egy elhullott tetemet nem néz fotelnak… A Felséges Civilizációban viszont vannak „igazságok”, amelyek jól fizetnek, mert úgy történtek, de másoknak kedvez az elmondásuk, és vannak hamis igazságok, amelyek sok embert bajba sodornak, sőt olyannyira, hogy egész további életükre megbélyegzettekké válnak, pedig közelében sem voltak annak, amit bűnként rájuk olvasnak.

De azok a Folyamattudatok, amelyek közönségesek, elfogadottak, legfeljebb „gyógyítandók”, szinte soha nem változnak, pedig olyan folyamat a világon sehol nem létezik, ami mindig ismétli önmagát és nem változik.. csak az emberek világában.

Ha azt mondom: „Ember, miért szívod azt a mérgező növényi füstöt? Hiszen először téged öl meg, azután mindazokat nyomorba taszítja, megbetegíti, akik együtt élnek veled. Sokakat úgy áltat, hogy a hányingerkeltő kátrányszagot megszokják és még gusztusosnak is vélik.. lásd a világ azon helyeit, ahol étkezés közben is megengedett a füstölés.. Mármint a dohány füstölése.. Mert ugyebár…, sokak a füstölgő tűz mellett esznek… Ebben a leírásban a legfontosabb rész, ami még le sem íródott: az ember képtelen elhagyni a nyilvánvalóan mindenkinek ártó szokásait.. Ilyeneket az állatok csak fogságban, kényszer alatt kénytelenek elviselni..

Ez csak egy a korábban kritizálhatatlan, (hiszen orvosi várókban, kórházakban is orrba vágott az áporodott dohánybűz), ma inkább – jó esetben – illetlennek tartott tevékenységek közül, amelyeket folytatók erősen ragaszkodnak káros folyamataikhoz.. Csakúgy mint helytelen gondolkodásukhoz.., mely nem hajlandó engedni az okság kényszerének. Ehhez hasonlókat milliószámra említhetne bárki.., és mindegyik csakis az emberre jellemző.. Már leírtam egy helyütt, a Folyamattudat kapcsán, hogy egy csimpánzt ostoba, gonosz emberek cirkuszi mutatványként arra neveltek, hogy a közönség előtt dohányozzon.. Már a gondolat is elborzaszt minden jóérzésű embert.. A történet kedvező fordulatot vett, lelkiismeretes állatmentők megvásárolták (?), vagy kijárták, a hatóságoknál, a szegény emberszabású megszabadítását, de a mozdulatot képtelenek voltak lenevelni a szerencsétlenről. Mikor a rehabilitációs menhelyre került és végre fajtársaihoz akarták szoktatni, azok addig verték szegényt, amíg el kellett választani a többitől. Csupán azért, mert a kezét állandóan a szája elé emelte… Engem az egész történetben csak az lepett meg, és tett még tisztelettudóbbá az állatok intelligenciája iránt, hogy mindezt az ember soha vagy csak igen ritkán tenné meg saját fajtársaival..

Körülnézve a világban, vajon hányan vannak, akik úgy élnek, hogy ilyen és még ellenszenvesebb, még pusztítóbb hatást kelt egyes szokásuk? Sőt: hány olyan megengedő törvény van, pláne „nemzeti büszkeségre becsült „ képtelen szokás, amit még csak megemlíteni is halálos bűn (A király új ruhája…)? Erre az oktalan emberiség kitalálta az „ember jogokat”. Saját elpusztításunk jogát (lásd még a háború címszavat az értelmező szótárban…) – vele együtt mások megrontásának jogát is.. Voltak idők, mikor még „normális” reakció járt az ilyen embernek. Amit a majmok még tartanak..

Nemhiába, az ember tudatos lény.. „Folyamattudatos..” A majmoknak csak ösztöneik vannak.. Mi már azokat rég „kinőttük..” Hiszen, mi fejlődünk.

A “vanság” törvénye

A vanság törvénye

Az ember legértékesebb tulajdona a tudata. Az a „valami”, ami azt jelenti mindenkinek: tudom mi van, tudom ki vagyok . 2019-et írunk és bizton állíthatom, hogy a világ lakói között alig található néhány ember, aki valóban tudja, mi van, és hogy ő kicsoda is valójában.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….