Kövi Gábor bejegyzései

Kövi Gábor névjegye

Nyugdíjas zenetanár vagyok. Szeretem a természetet, magam építem az Édent, a nyelvünk hihetetlen lehetőségeivel élve adom át a tapasztalataimat.

Homo Butuló Sapiens

Minden vélemény számít!

Tulajdonképpen minden írásom erről szól. Miért? Igen. Az „igen”-ről. Egész életemben a helyes igeneket keresem. Mindig többet akarok tudni, mint most.

A téma: minden.

Mi van most? Egy változó, borotvaélen táncoló világ. Mint, mikor megszülettem, a háború után. Azóta mindenki mond mindent. Ebből igen kevés, ami értelmes. Kiragadva egy sor értelmet sugárzó szellemi embert: Karinthy Frigyes, Hamvas Béla, Montágh Imre. Mondhatják joggal, hogy jönnek ezek ide? Mindegyikükben ott van az értelem. Olyan korban éltek, mikor szükség volt az értelemre. Valamilyen fokon mindegyikük fontos volt, Anélkül, hogy mindenki felismerte volna – még ők is – az értelem fontosságát, de pislákolt bennük a született képesség az értelem felfogására; megfelelő fogadókészség, és szerencse adatott nekik, hogy közölhessék gondolataikat. Legnagyobb szerencsém e korban élni, találkozni az üzeneteikkel, még különlegesebb szerencse, hogy könnyen (nem kis jóakarattal) át is tudom adni azoknak, akik megint hatalmas szerencsénk révén éppen ott vannak, úgy, hogy eldönthetik, olvassák- e e sorokat. Eléggé szeretem is a hazámat, a nyelvünket és nagy felelősség szorult belém, hogy fontos legyen mindez számomra. Nagyon fontos!: Ne utánozzák őket! Én sem azért beszélek róluk mert őket szeretném „reinkarnálni”, (?). hogy ők tegyenek rendet.. Abszurd…

Nos, Az értelem különleges összetettségben és harmóniában, nyelvünk mélységei és magasságai; egyszerűsége és bonyolultsága révén kifejezhető saját tárgya: az értelem.

Ha minden, akkor élet. Mi az a hely, ami az életet jobban, a tudást tisztábban bemutatná, mint maga a nyelv. Reggeli bomba feszültségű szavunk: Élvezet. Ez jó és a rossz egy szóban. Magyarázat az értelem alapján: Él (mint ÉLET) vezet. Ah, mondja a mai információszolgáltató közötti ember(kortól függő,vagy nem) „Hát persze: Ezt akarom! Ezért születtem. Minden pénzt megadok érte…” Csakhogy, ez az értelem szintjén már (!) semmilyen viszonyban sincs a pénzzel. Ez egy kifejezés-sűrítmény. Az Élet vezet. A mai korszellem szerint „az Él vezet”: értsd (félre) : Kerülj az élre, győzz le mindenkit!, Légy sikeres, gazdag!

Már az elején, az „élet” szavunk esetében egy hatalmas félreértés áldozatai vagyunk. Ugyanis a jelenlegi világ görbe tükre a valódi világnak.  Amíg a magyar nyelvet értő és gyakorló embernek a nyelv által lehetősége nyílik távolabbi értelmeket is megragadni és kifejteni, addig a világot ismerve és kielemezve láthatjuk, hogy más nyelveken, kultúrákon nem ilyen könnyű úgy gondolkodni, mint ezen a tájékon. A problémák mindenütt megvannak, de mifelénk le is tudjuk írni, és törekvés is van bennünk a megoldásra. Küzdeni kell, de a kellő pillanatban valahogyan mindig sikerül véghez is vinni a jóakaratunkat. Ez idő szerint erre most lehet vállalkozni. Ez a pillanat rövid, de meg kell ragadnunk! Azért most, mert nyitva van néhány ajtó, amin csak be kell lépni. De jól kell figyelni a küszöb átlépése közben!

A lehetőséget nem mindenki használja jóra. Hogy ne legyen mindjárt könnyű is e nemes feladat… Mindenki élhet a pillanattal, de az eredmény nem mindig kedvünkre van.

Nézzük csak világunkat:

Milyen kort kaptunk? Én háború utáni igencsak vegyes helyzetet. Első pillanattól mikor már valamit felfogtam az éppen uralkodó hatalom első embere meghalt 1953-at írtunk. Azt hittük sokan, hogy valami majd jobb lesz. Éppenséggel, alig csodálkoztam rá erre a furcsa káoszra, mindent lőporfüst szagú, kiégett, veszélyes tárgyak vettek körül. Élni akartunk, holott kerítések, pattogó vezényszavak , mahorka (orosz kapadohány), gulyáságyú gőz, fegyverhasználat füstje és fülsiketítő hangja fogadott; tarhonyás húst hatalmas alumínium kanállal csajkába löttyintő, bakák lármája hangzott. Kaptunk egy kis háború előzetest. Annyit fogtam fel, hogy valami készül; semmi jóra nem számíthattunk. Édesanyám révén családunk többé-kevésbé elvolt az élettel. Árnyékban és remegő fényben. Csak a kiserdő, a madarak, vad és kevésbé vad nyulak, korcs ebek, és tollas, szőrös, sőt vízi lények jövés-menése vidított fel, és a selymes dombi fű hívogató puhasága, illata; a gyümölcsök zamata frissített a bőséges ebéd előtt. Szóval erre szeretek emlékezni.

Az, hogy Rendszer van és, hogy micsoda, csak jóval később kezdtem felfogni. Az utóbbi 40 évben némi válogatásra is sor került a rossz és még rosszabbak között.

Valami remény kell, hogy érdemes legyen reggel felkelni. Ezért, mikor szürkül a horizont, néhányan felemelik a fejüket: „Fogjunk össze?” Még nincsen semmi eldöntve, de szorít a türelmetlenség: „Nincs senki aki végre segít rajtunk?” A jó magyar nyelv csak itt van?!

Egy „igen” megint: „Segíts magadon, az Isten is megsegít.” Ez a mondás is mutatja, hogy a mi Istenünk a nyelvben lakozik: nekünk kell megtenni, amit másoktól várunk.

Sokan mondják, hogy „a magyar lusta, másokra mutogat, mikor azok adakoznak, nem sajnálják másoknak odaadni, amijük van. Igen, ha az adakozás a helyzet javulását szolgálja, ha a józan értelem kerekedik felül.. azonban a józan értelem fogyatkozóban van, és a segítség ront a helyzeten, ráadásul a megsegített maga is részese a romlásnak?

Amíg a határaink csak mifelénk néztek (az se volt jobb) Az a jámbor együgyűség bénított meg, hogy mi alacsonyabb szinten értjük a világot. „Ők mindenben jobbak, mint mi..” Magamon figyeltem meg, hogy a 2015-ös évben minden a feje tetejére fordult: lassan azon kellett gondolkodni, milyen módszert találjunk, amivel el tudjuk kerülni a veszedelmet. Ahelyett azonban, hogy a minket lesajnáló (azóta is kihasználó külvilág) körök jó kis üzletet látnak bennünk, de ha nem is, legalább jobban megismer és segít minket a régóta félreértett világunkat meg örömmel befogadja, azt se veszi jó néven, ha néha valamit jól végzünk az ő mércéjük szerint. Ez persze a mostani körülmények között kioktatásnak hangzik. Ezzel kapcsolatban sokféle vélemény kelt szárnyra, de minden „betagozottság nélkül” ki kell mondani: vannak akik viszonylag (de nem teljesen magabiztosan) maradtak eredeti meglátásuknál, utóbb nekik volt igazuk. De vajon mi is történik kis országunkban?

Ha már a rébuszokból a kimondott valóságra térünk, ott vagyunk, hogy sok jóval nem kecsegtet minket az állapot. Emiatt is kezdtem bele ebbe a helyzetelemzésbe. A kivételes pillanatban, a nyitott képzeletbeli kapukon keresztül betekintést nyerhetünk a magyar polgár, vagy a sokat koptatott, ezért félretett megnevezés a nép, a Rendszer de nem „Istenadta nép” kritikus állapotára. Nekem egykori pedagógusnak rögtön az jut eszembe, amitől én is szenvedtem diák időmben: vajon azt és úgy tanítottak engem, ahogyan kellett volna? Amíg a „szekér” úgy, ahogy eldöcög, hiába a kritika, de ha várnánk, hogy végre helyesen értékelje a többség a valóságot, látszik, hogy magyarjaink is az idegenek rossz reflexei mentén tévelyegnek. Ezzel a sokra érdemes elménkkel nem tudunk megfelelően élni. Mikor azt hisszük, a magasabban ülők messzebbre látnak, ehelyett náluk célt ér a fogyasztói rögeszme: „Ha elég pénz, megmozdulok.” Az okok közötti keresgélés, még ha későn is, elvezet az áhított hasznos megoldáshoz. Előbb a megértésig. Csak egyszerű példatanács: talán nem úgy kéne tanítani, hogy a legfontosabb életfeltételeket hogyan tudja bárki gyorsan előállítani saját maga? Nem arra gondolok, elmondani, hol van a legközelebbi diszkont áruház, hanem logikával felépíteni azt a tudatosságot, amiben megmutatható mi alkotja az ember, az ország és végső soron a Föld és a békés rend ideáját? Közel 40 éve látom a célt, amit el kell érnünk, de a piramis, az értelem piramisa inkább leomolni látszik, bárhova nézek, mintsem az áhított „fejlődés” elindulna. Tudom, hogy mit kell tenni. Mondom, hogy elérhető. Bemutatom, és továbbra is a rossz módszerek uralkodnak. Az a néhány ember, akik kinevezve, vagy az Internet hullámain résztémákat jól látnak, de a saját életükben mindig ugyanazok a téveszmék uralkodnak, amelyek szemmel láthatóan hibásak.

Talán azok a jelszavak, és csak azok tűnnek értelmesnek, amelyek már szinte kiüresedtek? Talán jelszavak helyett minden elhasznált vezérszólam visszaüt, a helyett, hogy a megszokott módon működne?

Vegyünk egy korábbi módszert az emberek megmozdítására: Miért és hogyan mozdította meg a hitleri Németország, és hogyan mozdítja meg egy – mondjuk – demagóg politikus a tömegeket manapság? Hiszen a demagógia hatásos, mint tudjuk(?) Itt van az a drámai jelenség, ami nagyon is tudatos dresszírozás „eredménye”: Minden esetben a tudatot le kell szorítani a kételkedés alá. Mármint a tudatot? – kérdezi az érdeklődő. Ja – igen.. szóval valamikor még az algoritmusok előtt volt olyan is? Aha – megint. Tehát az önbizalmat. Hopp – itt egy hiba az okfejtésben: a tudat, nem azonos azzal, amit az oktatási és politikai (!) rendszer szorgosan épít az élettudás helyett.. Hisz olyan időket élünk, ahol nem annyira a külföldi utazás és a harmadik autó, vagy évenkénti csere a tét, hanem az élet és a nem élet közötti választás: Bizony: itt tartunk. Eddig voltunk,ezután nem leszünk! Kedves billentyűket vagy még jobb: csupasz üveget kopogtatók: Igen: van az ember a lefektetett ismérvek alapján, aki pár egyszerű feltétel esetén erősen, betegségek nélkül tiszta ésszel lát mindent és vannak az elvakított sokak, akik a „magas technika áldásaiban” fürdőznek, azután egy nagy koppanás..

Azután, vannak a rendszerek, a bemutatott demokrácia például. Az meg miért nem okosítja, meg az öntudatos (öntelt, jogait hangoztató) fogyasztót, a polgárt? „Lásd, mint elébb!” Elvette a valódi öntudatot a „demokrata” rögeszme. Régebben másra mondták a „demokrata” jelzőt. „Milyen. Demokratikus?”. Sőt „népi” demokratikus? Jelenlegi az „kapitalista demokratikus”? Nos a megszokott klisék helyett elő kell venni a józan („paraszti”) észt! Miért „támadt elő a semmiből ez az új(?) izé – „jelenség”? Nem szeretném kimondani, mert még én is terjeszteném. Hiszen nem tiltani vagy támadni kell azt, amit rossznak tartunk, hanem nem kell beszélni róla. Ha van értelmes gondolat, még akkor is, ha csak egy embertől származik, azt kell választani, nem azt, amit sokan választanak. Az ismert példa szerint azok, akiket sokan választanak, lehet, hogy tévesen hiszik, helyesen politizálnak.. újabb kopp.. Egy helyes út van: gondolkodás. Az adott pech oka az a felfogás, miszerint ahol sokan vannak, ott az igazság, pedig csak becsukott szemmel döntöttek. Ahol kevesebben, talán csak annyi gondolkodó ember van. Sürgősen létre kell hozni az oktatóhelyeken a sok tárgy után egy olyan tudományt, ami a megértést oktatja.

Hiszen arról lehetnénk híresek: abban mi vagyunk a legjobbak. És nem utópia: végre lehet egy hivatalok és kormányok, miniszterek és elnökök nélküli világ békében, „fejlődés”, de nem értelem nélküli világ, a „káosz”, ahogyan erre mondani szokták a mindennapi visszatérő és állandó káoszban, ahol csak Rendszerben képesek gondolkodni Darálva a semmit, bízva a következő rosszban.

Jóindulat

Minden vélemény számít!

Felmerül egy név: Montágh Imre Tragikus sorsú zseni. Más nevek tetszőleges sorrendben: Gratzer József, Karinthy Frigyes, Hamvas Béla,  stb. Szavakkal élő-dolgozó magyar emberek, (de) minden  írással, közléssel másokra hatást gyakorló személy a múltból. És persze, a nyelv. A nyelvünk ez a különleges magyar nyelv. A nyelvünkben rejlő csodákról akarok beszélni.

Hogy egy-általán megértessem magam a legkisebb értelmes egy-séget, célzottan a nyelvünk külön-legességet okozó kép-ességét, mutatom meg; a rövid, pár betűs tagokat, szó tagokat, melyekben az értelem megnyilvánul. Amitől mások (és hasonlóak is) vagyunk szomszédainktól. Bármelyik szavunkat kezdjük boncolgatni hihetetlen világ tárul elénk. Nagyon korán – szerencsémnek köszönhetően – betűk közé vetődtem. Az a világ egy sajátos átmenetet képviselt a múlt és a kialakulófélben levő – bizonytalan jövő felé. Még jelen voltak az értéket hordozó, meghatározó személyek, akiktől lehetett, és érdemes is volt tanulni. Válogatás nélkül, igyekeztem a legtisztább és legjobb elemeket egymás mellé sorolni, amelyek által kibontakozott a világ. Ezt szeretném vonzóvá tenni az ifjabb és idősebb, érdeklődők számára.

Hogy tárgyamat, a jóindulatot kellően megértessem, szükségem van erre az elemzésre. Ha megvizsgáljuk a közvélekedést, vegyes képet kapunk. Nyelvünk, ahogy a nyelvek a korszakok szellemi változásai érik; a feltörekvő fiatalokat gyorsan sújtó „internetes gondolatvilág”, úgymond „belterjes értékrend” nagy, sokszor züllesztő, értelmet bomlasztó torzításokat okozva fogalmainkon, elveszthetik eredeti szerepüket a közgondolkodásban. Érdemes tehát időnként emlékeztetni azok gyökereire, ami könnyen megtehető a szótagokra bontással.

A jó abszolút kört jelöl, még akkor is ha nem mindig tetszik mindenkinek az egyes dolgokkal való kapcsolata. Érdekes lehet az indulat szó/fogalom újabb játékos elemzése, melynek során sok nyelvben használt in szócska, ami ba-be jelentésű és a dúl ige néhány tájnyelven az indúlat hangzást kapja, utalhat is erre. Ebben az értelmezésben a befelé ható dúlást, beavatkozást is sejtetheti. A jóval való hatás okozást, mások lelkének „feldúlását” is érzékeltetheti. Nem is olyan távoli értelmezésben ez gyakran megesik. Ebből képződött az ismert mondás „A pokolhoz vezető út is jó szándékkal (indulattal) van kikövezve.” Ellenben ez a hangzatos mondat magát a jóindulat pozitív hajlandóságának őszintén való gyakorlását rossz megvilágításba helyezheti, holott eredeti közegében igencsak szükség volna erre.

Manapság ennek lesújtó ellentétét a rosszindulat becsmérlő fogalmát mindannyian ismerjük. Ezek a szavak minősítő jelzőként is használatosak, ha egyes embereket jellemzünk velük.

Az emberek közti szellemi forgalomban alkalmazott értelmező fogalmazás mutatja a nyelvvel való „szobrászat” művészi eszközének jelentőségét. A „könnyedebb” műfaj kiválóságai, akik nem annyira a „magas művészet” panteonjában trónolnak, mégis nagy szolgálatot tettek nyelvünknek. Rejtő Jenő, Karinthy Frigyes mellett jelenünk nagy „szófacsarója” Sándor György is sajátos színt hozott a verbális szórakoztatás nem mindig súlytalan művészeti világában. Élményszerű meghatározhatatlan stílusú Dolák-Saly Róbert, aki megjelenésével és „átváltozásaival” a clown minőségi műfajában alkot jelentőset.

Magyar nyelvünk hihetetlen változatossága, hajlékonysága alkalmas az intelligencia kifejlesztésére, megjelenítésére. A közbeszéd és közírás nem nélkülözheti a nyelvhasználat és a viselkedés magas szinten való gyakorlását. Ezúton kérem a nagyérdeműt szívlelje meg szavaimat, melyeket az őszinte jóindulat hatására fogalmaztam meg.

Mókus

Minden vélemény számít!

A gyönyörű nyári reggel… „Mint a mókus fenn a fán…”

Ez a gyermekkorom mottója is lehetne.

Belém nyilallt a felismerés: egy emberöltő, (25-35 év), vagy még egy pár év agónia, és „rendszert kell változtatni. „

Alapelv. Ami nélkül egy rendszer sem maradhat fenn.

Ha ilyet keresünk, nagy bajba kerülünk. Minden rendszer azért bukik meg, mert baj van az alapelvvel. Nos világszerte – nem csak nálunk, ugyanaz történik: Nincs alapelv. Nincs egyetértés, vagyis nem ismerik fel az emberek, hogy értelem nélkül semmi sem létezhet. A „klasszikus” elv vagy filozófia, a gondolat és az érzelem összhangja. Ész-szív-lélek.

Minden nemzedéknek újra kell alkotni az embert. Ez a világ mindig sutba dobja az „emberképzést”. Azt hiszem, a korábbi korok suta próbálkozásai azon buktak meg, hogy vagy nem tudták, vagy eltitkolták, milyen is lehet az ember tényleges habitusa, viselkedése, mondom: „valósága”.

Vagyis a nevelés. Amikor erre „kinevezett” testület volt, mögötte egy hatalmas világrésznyi ország, ami egy újnak és véglegesnek elképzelt ideológia mentén, szintén egy fiatal generáció kebelén (fából vaskarika) nevelkedett egy ideig kitartott és , ha kényszerrel is de a fiatalos hév lendületével itt nálunk 45-50 évig kitartott. Ez a mi korosztályunk. A mi lelkünkben a „régi” rendszer némileg rózsaszín árnyalatú, mert mi cipeltük a hátizsákot alant, amin csörömpölt az alumínium kulacs és csajka, a mókus meg fenn volt a fán.. A dal pedig nadrág szakadtáig harsogott az erdőben.. Oppardon: a mókusok csak a a festett táblán voltak igazából, ami az őrs nevét jelezte : „Jobbra: Mókus őrs.” Közben meg szinte ugyanazok a „visszásságok” történtek meg velünk, mint másokkal..

Telt-múlt az idő, és minden ismétlődött. Most elnézzük, kedves 40-50 évesek, hogy Ti is ugyanazon hiba ,mocsarában dagonyáztok, ami a korábbi rendszert elöntötte. Eltitkoltátok még magatok előtt is, hogy milyen az ember, de saját igényitekkel elég sokat foglalkoztatok. Az emberi erényeket, vagy meg sem tanultátok vagy félre dobtátok őket, mikor a jó és rossz között kellett volna választani.

Nincs más dolgunk, mint újrafogalmazni azt, amiről azt hiszi sok ember, hogy már elavult.. Az idő pedig vészesen fogy, a reménnyel együtt, hogy valaha lesz még igazság, szépség, békés, szabad élet, bármiféle hamis festék nélküli.

Pedig rém egyszerű.

A fiatal az időstől tanul, aki viszont tapasztalatait már leszűrte, de egészségről, igazságról, szabadságról tiszta fogalmakkal rendelkezik Még várat magára az az oktatási stílus, alapelv, ami ezeknek a kívánalmaknak maradéktalanul megfelel. Az „alap”, ami stabilan fenntart egy rendszert.

Ha megkérdezel manapság egy fiatalt, milyen az EMBER, vagy elüti egy vigyorral, vagy valami közhellyel, de garantáltan nem tudja mit válaszoljon..

Mindenek előtt két tényező kell hozzá (és még sok más) Idősek, és fiatalok.. És az a bölcsesség, ami sajnos már az idősek közül is csak kevésnek van..

Múlt – jelen – jövő?

Minden vélemény számít!

Múlt – jelen – jövő?

Sajnálom az életet most kezdő fiatalokat.

Isten, vagy a mindenható evolúció, de az élet, a sejtek, és rendszerek mindig a legjobbat próbálják létre hozni abból az „anyagból”, amit az előző nemzedékek rá hagytak. Az, hogy ez a nemzedék milyen biológiai „terméket”, kvázi géneket hagy az utókorra, most ne is említsük.. A céltéma a szellemi „eredmény”, amit az eddigi kb. 70 év ránk hagyott. Vajon ez a serkenő nemzedék mit tud ebből kihozni?

Leginkább az utóbbi 30 év, ami a legmeghatározóbb változásokat hozta, melyek összességükben szinte megoldhatatlan feladatok elé állíthatja azokat, akik megkísérlik kielemezni mindezek hatásait – főleg az ifjúságra vonatkoztatva.

Mi – a „kifutó nemzedék” – már mindent láttunk, vagy amit nem az nem is méltó arra, hogy lássuk.. Ezzel a tapasztalat arzenállal elborzadunk: vajon hogyan tud megbirkózni a feladatokkal unokáink nemzedéke?

Ha ők a legjobb, ami az emberiséggel történhet – így gondolom – akkor hogyan lehetséges azt az „igyekezetet”, amit az életet létrehozó „egységek” a mi esetünkben is bevetettek az előző nemzedékek mind jobb emberiséget célzó alkotó munkája során, hogy mégis ilyen „szerény” eredményt hozott?

A dekadencia a legjobb szó, ami megközelíti az ítélet igazságát. Vagyis a nívó nemzedékenként egyre alacsonyabb. Innen nézve, akkor könnyebb lesz a dolga az ifjabbaknak?

Azt kívánom nekik, hogy sürgősen kezdjenek hozzá a kritikai önvizsgálatra, korszak értékelésre szakosodó kollégiumok létrehozásának. Cél továbbra is az emberi minőség ideális meghatározása, mellőzve ebben a technikai követelményeken nyugvó mai szemléleteket. Bőven van mit leküzdeni a jelenleg látható hátrányok tömegéből! A „sajnos” azért jogos, amiért még nem látható az a kemény és tiszta „mag”, ami erre képes volna.. Az az oktató csapat, akik belőlünk művelődtek ki, vajon elég erős lesz-e erre az utolsó feladatra? Könyvek, személyes ráhatás, szeretet híján. Tetszenek tudni: a beígért „mesterséges intelligencia” (?) irányítása alatt..

Az idő neve

Minden vélemény számít!

Kedves olvasó! Ne gondolja, hogy témahiány miatt jelentkezem ritkán! Éppen fordítva van. Sajnos rengeteg a téma, a tisztázandó ügy. Ez is okozza, hogy összetorlódnak a témák. Újak serkentenek írásra. Nem tudom szó nélkül hagyni, amikor a ‘történetem’ nekem szegezi a kérdést: te hallgatsz ilyenkor?

Éppenséggel az időt (csakis) az ember fogalmazza meg és tartja számon. Misztikus elméleteket fon köré, mint oly sok „dologgal” teszi, amelyek nélküle nem léteznének. Ha le akarunk csapni a pillanatra, tulajdonképpen a történelemnek nevezett bonyolult alkotás, ami az utánunk jövő nemzedékekre kíván hatást gyakorolni önkényesen, népeket, nemzeteket mutatott más színben, mint ahogyan az adott kor emberei látták. Ekkor heves viták gyújtópontjában megszületett az „igazság” szubjektív fogalma. Ez a fogalom, ami pingpong labdajátékra csábítja a politikusnak szegődött embertársainkat. Ez a „valami”, hivatásként páváskodik, tartja a markát; szerencsétlen esetben ontja a vért, és ejti gyakran kétségbe a reá szomjazó többieket. Az idő az, ami lehet relatív, lehet kíméletlen, lehet rohanó, egyúttal megállíthatatlan, mindenképp figyelemre méltó. Fontos tudni, hogy csak az ember által létezik, az ember ritkán élhet nélküle. Még éppen csak kóstolgatja, amíg kevés telt el belőle, annak aki az elejénél tart; inkább ragaszkodik hozzá, aki már a számlálót is elásná, csakhogy el lehessen feledni. Korszakokat kreálunk, vágyakozunk a korábban átélt eseményekre, pedig jó tudni, hogy egyetlen mértékegység létezik belőle, a pillanat.

Már csak egy kinyilatkoztatás hiányzik: Az idő neve:

ÉLET.

Bármit is teszünk, csak akkor beszélhetünk az időről, ha élünk. A bűnökről pedig nem a halottak tehetnek. A halál tobzódása bármilyen korszakban semmi hasznot nem hozott. Az tehát, hogy a rengeteg baj, szomorúság, gond, ami fiatal (és bármilyen korú) emberi, állati, sőt egyéb életformák folyamatos elpusztítása; a teljes földi élővilág lerombolása, ember általi tönkre szennyezése értelmetlenül következik be minden pillanatban, nem teremtett semmit, nem nevezett meg semmit. Beleértve az idővel való vérgőzös fantáziálgatást is, méltatlan és szégyenletes tett, , amit ember követett el. Sőt arról sem tesz le, hogy saját szánalmas életét is odadobja őrülete során.

Miért csak az ember teszi ezt? Mert ő ad neveket gaztetteinek. Az állatvilág létezése: születés és halál. Névtelenül, nap mint nap. A születés és az elmúlás okkal történik. Egyensúlyt teremt. Amit az ember képtelen létrehozni. Az „értelmes ember”..

Reggeli rémálom

Minden vélemény számít!

Mondhatnánk: hosszú..
De ez megér egy misét. („de”-vel nem kezdünk mondatot!)
Felkelek, a nap besüt(ne) az ablakomon, de csak bent lehet(ne) érezni, ám a keletre néző ablakot egy méretes szivacs takarja, hogy aludni is tudjak, és a zord szelek se fújják szét az álmaimat.. De (!) egyszer még egy nyugdíjasnak is fel kell kelni ugyebár.. Kis feleségem már serényen nyomkodja a számítógépet, azaz tapogatja az okos telefonját.. Éppen átmegyek hozzá a másik szobába, hogy kész az obligát reggeli zöld turmix spenótból és zsenge gyermekláncfűből…és, hogy lesznek még olyan idők, amikor e pillanat után fogunk vágyakozni.. S lőn.. Nemsokára ez is bekövetkezik.. Kis széthulló világunk egy újabb Hofiért imádkozik..

Feleségem azzal fogad, hogy hallgassam meg a legújabbat.. Ezt mindenesetre én egyedül nem tudtam volna kitalálni, vagy így kitálalni.. Óh áldott magyar nyelv, ahol – mint tudjuk – a szavak szabadon felcserélhetők és mindig értelmes mondatot kapunk.. Mondom: értelmes mondatot..

Példa: Hülyék szabad országa; Szabad hülyék országa; Ország szabad hülyéi;

Aki még nem olvasta, jobban jár ha a cím után nem is folytatja.. Nekem nélkülözhetetlen íráskényszerem támadt..

Így kora reggel azt az orcámba, mit méltóztatott kitalálni az amúgy unalmában a fizetéséért valamit tenni akaró illetékes ötletembernek, mint egy újabb vérlázító baromságot, hogyan lehetne még jobban elrontani, ami a legrosszabb úton halad, hogy kis országmaradványunkat teljesen egyneművé silányítsa; az egyetlen még valamire való természeti kincsünket, az élővizeinket minden eredetiségétől megfossza és turistacsalogatónak; mini Riviérának; vagyongyarapítónak; rongyrázónak kontárkodja, garázdálkodja.., és még az élettől, annak maradékától, pláne a nádsuhosásos, halcuppogásos alkonyi idilltől végképp elzárja a pöffeszkedő önkény.. Hogy a betonról, üvegről, zsíros kábulatról már ne is beszéljünk.. Ami nem egészség, pláne kerékpár.. És messze nem EU…(minél messzebb!) Nekem a Balaton és a kerékpár, a natúr bringa, és izzadt seggfeltöréses, defektszerelős fűzfői, litéri emelkedők büntetőtolásos „sportja”, amit meg én nem kívánok vissza.. Pláne nem kívánkozom a Balatonba telepíteni semmit azon a rém tudja hány „hobbiállaton” kívül, amiket a pestisként terjedő unalom- és értelmes természeti tevékenységre fantáziahiányban szenvedő, képernyőtapogató mai nemzedék által kidobó-szemetelő „kultúramegvonásos” agyúak tették..

Nem szeretném idézni, mit ajánlottam volt mondani ahelyett, amit valakik.. tenni akarnak egy olyan természetet projektként, a természeti kincsekre NEM gazdaként tekintő senkiházi bandának, akiket egy független természetvédelmi minisztérium nem tilthat el mindattól, amit tenni akarnak, és sajnos meg is tesznek.. Nem akarom látni..!! Méghogy „világító tengeri(!! !) halak” a Balatonba… Csípjetek meg, még eszméletüknél levő kedves egyre fogyatkozó testvéreim: Ez még Magyarország? Vagy már Disneyland?..

Emberi agy, mint a folyamattudat laboratóriuma

Minden vélemény számít!

A legjobb demonstrációs terület a folyamattudat létezésének és működésének bemutatására és magyarázatára az emberi agy. A folyamattudatról már sok szó esett az írásaimban, és a köztudat oldaláról ez amolyan „fából vaskarika” lehet.. Mi az, hogy folyamattudat? Vannak a folyamatok, melyeket ismerünk, fogalmakkal illetünk és tudnunk kell róluk, mert fizikai és többek közt szellemi-lelki folyamatokat kutatunk, oktatunk, és irányítják az életünket.. Tovább a folytatáshoz →

Ne mérgelődj!

Minden vélemény számít!

Egy kedves hozzászóló inspirálta gondolatsor a mérgek hatásainak elkerüléséről. A könnyű megoldás..Nem teljes és kimerítő tanulmány, hanem vázlatos bevezetés az egészség tiszta módjába.

(Balaicza Erika Dr. bejegyzésére)

Hogyan tartsuk frissen a zöldséget (stb.)? Ez olyan kérdés, amiről beszélni kell: De általában talán még fontosabb, hogyan álljunk ellen a betegségeknek; vagy, mi a „kórokozó? Van-e egyáltalán ilyen..? Milyen hatásokat kell elszenvednünk; van-e védekezési mód?

Vannak olyan élő szervezetek, paraziták, penészgombák, amelyeket nem szívesen látunk. Létezhet-e olyan egészséges élet, aminél ezek eleve ki vannak zárva ?

Egy nagyon könnyű védekezési mód, ha nem tartunk, nem dolgozunk olyan élő szervezetekkel, biológiai anyagokkal amelyek vonzzák ezeket az ágenseket. Elsőként fel kell ismernünk ezeket és

tudnunk kell milyen egyszerű, tiszta szerek, vagy módok vannak ellenük?

Egyáltalán lehetséges ez? A növényekkel könnyű dolgunk van. Mi ezt tanultuk, tanuljuk, alkalmazzuk, és bevált. Ennél egyszerűbb nincs. Csak növényekkel táplálkozunk.

Az állati származékokkal már teljesen más a helyzet. A vegyszerek és még az egyszerű konyhasó is negatívan beavatkozik a szervezet működésébe. Méreg és drog. Az egy másik dolog, hogy az emberi lény még sajnos nem jutott el eddig a tudásig. Nem, mintha hiány volna ennek a tudományából, példáiból. Nézzük inkább, a többi embert milyen anyagok érik nap mint nap, és ennél fontosabb, hogy ezeket érintik, testükbe engedik. Belélegzik, bőrükre kerül, felszívódva károkat okoz, maradó vagy folyamatos hatást tesz rájuk. De a legveszélyesebb, hogy rendszeresen, önként, étkezéssel, ivással magukhoz veszik őket. Az állati eredetű élelmiszerek, bőrápolószerek, vegyszerek. Ilyen a nátrium klorid, vagyis konyhasó, amit az ember az állati származékokra alkalmaz, elsődlegesen tartósítás céljára. A só vegyszer, nem étel. Hatásai között vannak a kiszáradás, bőrkárosítás, emésztési, sejtkárosító hatások vagy olyanok, amelyekről senki sem tud és nem is beszél. A só az elsődleges tartósítószer, azokkal a hatásokkal, amiket a tartósítószerekről már ismerünk. Nem beszélnek a só drogszerű veszélyeiről. Az orvosok bizonyos része tudja, és fel is hívja ezen veszélyekre a betegei figyelmét. Ez még nem egyértelmű és nem egyformán ajánlott hivatalos körökben. Azután vannak a füstöléssel eltartott ételek, főleg állati termékek. A feldolgozott áruk nagy része. Ezek agyon sózva, sőt még ezen túl vegyszerezve is vannak.

Akkor mi magunk vadásszuk le, öljük meg és marcangoljuk szét; véresen fogyasszuk el az állatokat?

Viszont csőstől kapjuk az egysejtűeket és más halálos biológiai lényeket. A gyilkolás „vírusát” az első falat után a gyermekeinknek is odaadjuk.. Más egy disznó megölése, mint egy emberé? Ezt így még le sem illik írni, pedig ez sok vidéki gyermek számára „kellemes” élmény..

Ebből megérthetjük azt is, miért nem az a mi világunk..

A tartósító szerek, vagy mérgek? – Vagy szelíd növények, természetes tisztítás, friss fogyasztás -, vagy „gyógyszerek” – amelyek ugyanolyan veszélyesek, mint a tartósítószerek, de minket nem tartósítanak…- ellenkezőleg.. Ha ezzel végeztünk, elmegyünk az uszodába.. Hoppá! Megint oda jutottunk, mint a klórozott gyökereknél, csak most egész testünket, szemünket, szájunkat, torkunkat, gyomrunkat, beleinket járja át a klór. Nem pár csepp, hanem hektószám..

Miért megyünk gyógyfürdőbe? Hogy az értékes ásványi anyagok gyógyhatását élvezzük. A testfelületünk természetes tisztító és gyógyanyagok hatásának tegyük ki.. Mit kapunk erre? KLÓRT! Mit tesz a klór a hasznos ásványi anyagokkal? Na ezt tessék vizsgálni! Csak a klórral való találkozás után! Mi lesz az egyedülálló magyar gyógyfürdő kultúrával? EU-EU-EU – Ugat a szomszéd kutyája..

Az egyik olyan kár, a sok közül, amit az EU-nak köszönhetünk.. A többit is, amikor elvették akarva, akaratlanul, az értékes magyar gyümölcsfajtákat, mert nem olyan kívánatosak, egyformák, mint az egyen (egyen?) nyugati fajták. A jó kemény, elálló paradicsomok. Csak tárolásra, de nem fogyasztásra termesztett kemény, savanyú zöldséggyümölcsök. Kőkemény, éretlen almák, körték stb. Vegyszerekkel „frissen, tartott” ehetetlen, ám drága műgyümölcsök.. Folytathatnám a sort, és az eredmény a méreggel telt, „műember” lenne. Van választás?

Az el- és befogadás nem csak magunknak árt, hanem azoknak is, akik még ennek felismerésétől messze vannak, és várják a hozzájuk hasonló flegma viselkedést. Az „ez van” véleményeket.

Minden a jó példáról, és a következetes ellenállásról szólna. Mindig van mód a megoldásra. Amit leírtam, és most körül járunk, a legbiztosabb, az egészséghez legjobban eljuttató életelv.

Mitől más ez, mint a konzum ajánlatok? – Nem kerül pénzbe, (akkor igazán, ha mi magunk termesztjük a zöldeket) sőt minden ponton nyereség. Egy sor betegség nem is létezne, ha az emberiség egészségesen élne. Jelenleg az egyetlen divatos válasz a mozgás különféle fajtái. Vagy: a túlsúly leküzdése.. Mi történik közben? – Kevesebbet együnk? Többet mozogjunk.. ? Ezek a tanácsok eddig soha sem váltak be, mert vannak, akik bármennyit ehetnek az átlagos ételekből, mégsem fogynak. De ők mentesek a betegségektől? Nincs rá garancia. Sőt, az az általános vélemény rögzül, hogy az evésnek semmi köze az egészséghez, csak a géneknek és a szerencsének. Erről rengeteget írtam már és mindenhogyan forgattam a fogalmazást, hogy minél finomabban írjam le a sokkoló igazságot. Inkább az előnyökről ejtek több szót. Amikor kimondom a lényeget, már tovább sem olvassák.. Sőt, ha kiderül mit kell hozzá tenni, azonnal jönnek a szokványos cinikus elutasítások.

Talán le sem kellene írnom semmit, csak az előnyöket kéne ecsetelni, mint a hirdetésekben, ahol a sok csodás hatást oldalakon keresztül, egyre túlzóbb mesék keretében írják le, és a végén jelenik meg az a valami..

Ezt nem fogom tenni. A jelen téma a mérgektől mentes, ideális egészség. Ferencsik István táplálkozási tanácsadó, természetgyógyász tanítványaként azért jártam sok előadásra, nem csak nála, másoknál is, hogy a tudást megközelítsem.

Első megtalálni a legjobb elhárítási lehetőséget. Ezt a test megismerése során érjük el. Ma már erről is sok adat van. Mégis gyakori, hogy az ember mindent tud, otthona tele van könyvekkel a témában, mégsem segítik a megértésben.

Egy biztos: ha nincs más lehetőség a piaci, termelői zöldség-gyümölcs, és frissen, vagyis alapos tisztítás után azon mód.. Hűtve, szárazon, de vagy vákuum alatt, vagy hűtve, lefóliázva. Az enyhén vegyszerezett (műtrágyázás) növények a felébredő vesék (sómentesség) hatására gyorsan kiürítik a vegyszerek legjavát. A friss zöldségek az egész testet fürgébb működésre serkentik. Beindul a fogyás, ez mozgás vágyat indukál. A mozgás fokozza a vérkeringést, növeli az izomtömeget, csökkenti „leolvasztja” a fölös zsírt. Egy fontos tanács még: lassú, alapos rágás! Ehhez a fogakat rendbe kell hozni. Én a húszéves teljes műfogsorommal úgy ropogtatom a sárgarépát, mint azelőtt.. Csak akkoriban még főtten sem ettem meg.. Szokás volt kidobni, és csak a levesben meghagyni a levét.. A petrezselyem zöldjét undorral leszedtem a leves tetejéről.. 

Ezen a virtuális katedrán több módon tudtam információt cserélni. Minden embertől más tapasztalatot szerzek, amit tovább lehet adni.

Rájöttem, hogy a tudat megváltoztatása a konzum gondolkodás elhagyása által valósulhat meg.

A kezdet nehéz.

Találkozunk az ártalmakkal. Ezek jöhetnek minden érzékszervünk ellen, de jöhetnek anyagok révén, melyek a testbe érve más anyagokhoz kapcsolódnak. A szervezet reakciói különbözők életkor, nem, rassz, lakóhely, és egyéb tényezők, veleszületett gyengeségek, erősségek függvényeként. Ha optimális az állapot, akkor a szervezetünk egy alkalommal még viszonylag kevés károsodást szenved. Ehhez erős, tiszta vesére , tüdőre, szívre, hormonrendszerre, emésztőrendszerre (stb.) van szükség.. Sajnos erre ma már kevés példát találunk.

Mit tehetünk?

Meg kell erősíteni az átlagos szervezetünket. Sok lehetőségünk van, még betegség esetén is. Akkor vagyunk rosszabb helyzetben, ha már gyógyszerezés folyik, és ez sokszor többet árt, mint kéne. Több orvossal találkoztam, akik mindezeket a szempontokat ismerik, de a protokoll.. Szomorúan látom, mennyire rossz a helyzet. Egyes szülők mennyire felelőtlenek a gyermekükkel.

Az ismert káros anyagokat szinte „sport” formájában direkt úgy veszik magukhoz, mintha a kis emberek annál erősebbekké válnának, minél több idegen anyaggal bombázzuk őket. Ennek az ellenkezője igaz. El lehet kerülni, szinte az összes káros hatást!

A levegőből érkezők nagy része a száj lezárása által kinn marad. Éjszakára speciális vékony ragasztószalag nyugodt alvást, jó nyálkahártya állapotot biztosít. Nincs nátha, hurut, asztma.. Már ez a pár dolog, amikből egy is képes tönkre tenni az életünket. Vannak genetikai zavarok, melyeknél (cisztás fibrózis) tünetmentességet, sőt gyógyulást jelent csak ez az egy trükk és a sómentes étkezés. Nem nátrium kloridra van szükség, mint maró anyagra, ami a nyálkahártyát izgatja, hanem a nátriumra, ami sok természetes növényben, vagy a tengeri algában bőségesen megtalálható, az ártalmas hatások nélkül. Jó kiválasztás, tiszta szervezet esetén..A só külső használatra, pl. tengervíz, ideális tisztító, regeneráló, gyógyító (pszoriázis), ápolóanyag.

A legizgalmasabb kérdés, a növényalapú, főleg friss növény alapú étkezésre való áttérés..

Most van itt az ideje kihangsúlyozni, hogy „állati eredetű” ételektől, származékoktól , kozmetikumoktól. mentesen! Ebbe a körbe a tenger gyümölcsei” nevű eufemizmus is beletartozik. A többi ízeltlábú, csúszómászó lény is..

Ahelyett, hogy a világ élelmezést a növények felé fordítanák, lassan az eddigieknél is ártalmasabbá akarják tenni. Szinte kizárólag a jelenlegi rossz konzumkereskedelem, gyógyítás, (?) tömegélelmezés terén akarnak hatást gyakorolni az egészségünkre. Persze, a mindenhol tapasztalható sötét folyamatok szolgálatával.

A növények nemcsak az emberi egészség miatt fontosak, hanem a Glóbusz egészsége miatt is. Az összes negatív folyamatnak a spontán rehabilitáció irányába kell hajlani, ami egyszerűen az „Éden újrateremtéséig” tarthatna. Amint a mi esetünkben, úgy mindenkinél, a tapasztalat, és a tanulás egyre jobb állapotokat teremt. Egyre több ember juthat el a külső és belső békéig. A gondolkodás megváltozik. Nem kell tablettákat szedni, és tanfolyamra, edzőterembe menni a túlsúly leküzdéséhez, és a mozgáshoz. A test ideális állapotot vesz föl, akárhány évesek is vagyunk.

Persze, ez sok fáradságba, tanulásba, lelki gyötrelembe, kerül. De ki gondolja, hogy ehhez elég egy injekció, vagy egy kis meditáció?

Viszont a nyereség fitt, fiatalos, energikus élet, pozitív látásmód!

Semmit sem adnak ingyen, ami igazán érték. Ha most megkérdeznék, hogy tíz kiló aranyat elcserélnék-e azzal a 34 évvel, amióta zöldeken élek, nem fogadnám el.

Norma

Minden vélemény számít!

Régóta bosszant. Többször érintettem ezt a témát. Tulajdonképpen mondhatom életem fő témája. Az ÉLET. Mit jelent normálisnak lenni?

Először is mihez viszonyítsunk?

Mindig beszélünk róla, törvényeket is alkottunk (mármint, akik azt akartak alkotni..) A történelemnek nevezett idősor vérrel-szenvedéssel lefektetett törvényeket, de ritkán keresték az emberben magát az egyetlen törvényt, az élet törvényét.

Azt tapasztaltam eddigi életem során, hogy a tényleges történést mindig valami láthatatlan hatalom irányította, vagy valakik egy távoli hatalomra fogták. Szidja csak mindenki azt. Ebből látszik, hogy az életünket kényszerek között kell élnünk. A kirakatban viszont a kellemes, szép dolgok sorakoztak, amikért fizetnünk kellett. A fizetség alatt nem feltétlenül pénzt kell érteni.

Ez volt a figyelemfelkeltő bevezető.

A téma változatlan, de a tárgyalás stílusa változik. A kreatív tehetség folyton a könnyítés, az élvezetek felé hajtja az embert. Hogyan lehet könnyíteni az életet. A gondolkodó ember (majd máskor bővebben..) az unalom és a kényszer hatására próbál változtatni. Kezdetben a cél elérése érdekében fedezett fel ez-azt, később a dolgok külső megjelenése a szépség, mint emberi elképzelés is egyre jobban számítani kezdett, ha már a funkció megfelelő volt..

Itt álljunk is meg egy gondolat erejéig. Ez az a momentum ami a keletet és a nyugatot elválasztja. Korosztályom egy tömör, mondhatni primitív, de működőképes életstílust kapott. Ez a keleti hatalom nyers, néhol kegyetlen, de egyértelmű életkerete volt. Nem mindenki illett ebbe a keretbe. Tulajdonképpen én sem. Mégsem lázadoztam, hiszen először magát az életet kellett ebbe a keretbe belehelyezni, amiben – úgy éreztem – nem vagyok a legjobb.. Ezért igyekeztem mindent megtanulni. Voltak résztémák, amelyeket évtizedekig tanultam, mire kijelenthetem: ezt már tudom, amennyire szükséges. Van azonban számtalan, ami foglalkoztat. Tehát van miért élnem. A „dolgok” és „lények”, valamint ezek kapcsolatai, viselkedései még majd’ egy tucat életre elég munícióval szolgálnak az érdeklődésem számára. Ez a helyzet leírja kb. a 20-25 éves koromat. Minden irányban kiterjesztettem a kíváncsiságomat, de „zavaró” kötelezettségek korlátoztak a minden irányú kifejtésben. A 24 óra volt az egyik.. zavaró korlát.

Ekkor történt valami, vagyis kb. 10 évvel korábban, ami lopakodva kerítette be a tudatunkat.. Úgy bújt ki a sok érdekesség között, hogy nem tűnt különlegesebbnek, mint egy új gép vagy fényesebb használati tárgy. De – hogy ne felejtsem – volt valami hasonló. A rádió, mint központi médium (mint a neve is mutatja). Köré lehetett ülni, és erősen megmozgatta a képzeletet. Ritkábban volt a film, meglehetősen vegyes elérési úton, és minőségben.. Ez már helyettesítette a képzeletet, és sokkal erősebb hatást gyakorolt a hangulatunkra de főleg a pszichénkre. Egy „jobb” film szabályosan felért egy pszichoterápiás kezeléssel. Tudatmódosító hatású volt. Beállította az embert egy olyan folyosóra, ahol csak előre lehetett menni. Egy jó darabig a film által keltett hatás alatt voltunk. Ennek a levezetésére beszélgető körök is létrejöttek.. Nem beszéltem még az olvasásról, ami a korábban felvett és tanult képességünket a képzeletet aknázta ki: a betű világát. Szintén egy olyan hatalom, ami magához ragad és sokakat egy életre lefoglal: az olvasás. És persze az írás. Ezt így olvasva is elcsodálkozom, miért nem elég bárkinek ez a gazdag szellemi kavalkád.. De ne vágjunk a dolgok elé..

Végül is a cél nem az un. „szórakoztatás”.. Ezt úgy tették elénk, hogy „adomány, vagy szolgáltatás”, a jó magaviseletünkért, vagy az uralkodók kegyéből.. A tulajdonképpeni ok annak a vágynak a táplálása, ami velünk születik. Számomra csak az az érdekes, miért nem nyilvánvaló ez mindenkinek..? Ha jól meggondoljuk, embervoltunk legfőbb jellemvonása az érdeklődés, és a tudás szüntelen növelése. Ezen belül, egy olyan tulajdonság is fel-fel bukkan, hogy egyesek önmagukra is kíváncsiak.. Egy apró hozzáfűzés a témához, hogy a „háttér” arra törekszik, egyre jobban, hogy ő mondja meg, mi hogy vagyunk, és hogy legyünk…

Voltaképpen életünk két fő áramlatban folyik: civilizációs, és un. „magán” élet keretben. Mindkét terület hat egymásra, és néha teljesen el is foglalja a másikat. Témánk valami olyan, ami harmadikként tolakszik elő, de nem természetesen. Ez fontos a megértéshez. A normán kívül van, és észrevétlen át akarja alakítani a normát.

Ez a „kiber” világ.

Voltaképpen, minden mást ki akar szorítani, még magát az életet is.. Életbevágó ezt észrevenni! A jelenlegi korosztály ezt a veszélyt nem, hogy észre sem veszi, hanem még üdvözli is. Ez az, ami aggodalomra ad okot. Ez volt a kényszerítő erő. Mondhatom pestiesen: kiborult a bili nálam..

Sokkal érzékenyebb vagyok az efféle jelenségekre, mint más, mivel életem első percétől mindent érdeklődve figyelek, ami eljut a tudatomig.. Saját életemet, és a hozzám közelítő minden rezgést felfogok és értékelek. Ezért tisztelem annyira az állatokat, akiktől még rengeteget tanulhatok. Érzékszerveim tökéletes működése számomra elsődleges.

Nem zavar az sem, ha én vagyok az egyetlen, aki ezen fennakad. Nem bontok zászlót, nem tűzök szuronyt, csak figyelmeztetek: nyissátok ki szemeiteket! Ez így nem mehet tovább!

Mitől rémültem meg?

Kis unokáim viselkedésén.

Mint pedagógus is, meg nagyszülő, aki kötelességének érzi a normalitást szolgálni. Magától értetődő, hogy mindez a szülőknek is feladatuk volna.. Csakhogy a fiaim már abba a korszakba születtek, amit moncsicsi korszaknak hívok. Az a japán kütyü, amit „etetni” – nyomkodni – kellett, hogy „ne haljon meg”.. Tetszik érteni: életben kellett tartani, nyomkodással. Nem akvárium és halak, vagy cserép és virág, vagyis élet, hanem kibernetikus, vagy tudom is én micsoda „etetése” nyomkodással, amire a kütyü valamit válaszol.. A „csoda” már régóta szerepben volt, de nem egyeduralkodóként. A csoda, neve: GOMB. Nem piros golyó vagy kocka: gomb. Amit a kisbaba elé tesznek, és a gombot egy dróttal összekötik, ami lámpát működtet vagy bármit megmozgat, a csecsemőt az megbabonázza.. Ez a legnagyobb felelőtlenség, amit antinevelésnek hívok. „Nyugodjon a gyerek!” Korábban sem volt sok fogalma az átlagembernek a nevelésről. Amit ösztönösen tett, az inkább idomítás volt. Értem én ezt az un. „oktatásra” is.. Eredményes, legalábbis látszatra, az biztos. Így már érthető, miért van annyira kevés gondolkodó. Annyira érthetetlen közéleti tevékenység. Olyan kevés normalitás..

Tehát a gomb.. Ma már gomb sem kell, csak tapogatás is elég. Így a csoda még teljesebb. Egyenesen a központi idegrendszerbe. A közepébe.. Ma már eljutottunk a csoda eliminációjáig. Vagyis korábban a fegyver ravaszának elhúzása néha eléggé nehéz mozdulat volt. Ma már elég egy figyelmetlen tapintás, és repül a rakéta..

Ha ilyen könnyen lehet életeket füstté tenni, mit ér már az élet?

Hogyan jön ehhez az unokáim furcsa, szülőket kirekesztő, megvető viselkedése?

Csak figyeljenek! Meg fogják látni!