Két bolond
(egy pár)
A most következő téma igen kényes. Több okból: a címe miatt – mint mindig – félreérthető, meg azért is, mert mély, életbe vágó, legfőképp azért, mert egyes embereknek gusztustalan, undorító lehet. Ezért ők, ha nem bírják a belügyi témákat,… ne „merüljenek” el benne túlságosan. Nos ez aztán belügy a javából, mármint egészen az, mert bélügy…
A helyzet az (rossz kezdés), hogy én is némi felfordulással vettem először, másodszor és harmadszor.
Gondolom, ezek után mindenképpen beszélni kell róla. A felfordulás leginkább nem a beleimben, hanem a gyomromban történt.. (Ha akarom, Rejtő stílusából vettem kölcsön..)Hogy miért bolond az a kettő (én és a többi), az remélem kiderül..
Tanár úr kérem, az úgy volt..
helyett, bár szeretem Karinthyt.. Nehezen esek neki, de most már nincs kegyelem..
Az egyik legkedvesebb témaköröm az egészség. Amikor beszélek valakivel, akit már régóta ismerek, könnyebben megy a dolog.. De inkább elmondom az első ilyen tudományos-ismeretterjesztő filmélményemet a gorillák életéről.. Nem építek a köntörből falat, ez igenis már a téma, kérem tisztelettel. Most lehet megfogódzni: Egy ezüsthátú a legjobb kedvvel, legelt egy tisztáson, majd megállt, hátranyúlt, az éppen távozó székletéből kanyarintott egyet és jóízűen megette.. Persze, én azt rögtön megjegyeztem.. Azért, mert az emberszabásúakról az járja, hogy a legközelebbi rokonaink.. Ebből mélyre ható (..) tapasztalatokat szerezhettem. Rögtön az jutott eszembe, hogy így juthat hozzá a jámbor állat a B12 vitaminhoz, mivel nem jellemző, hogy állatok lennének a képzeletbeli étlapján. Mivel nem akarok hazudni, azért emlegettek bizonyos rovarokat és rágcsálókat is vele kapcsolatban, de azért a példa elég durva volt még az én ízlésemnek is.. Aztán, telt múlt az idő…, mint a mesében, és szembe jött velem valaki, aki nem gusztustalan akart lenni hanem éppen súlyosan beteg hozzátartozójának a kezeléséről beszélt, életmentő orvosi kezeléséről szólva. Ekkor rökkentem meg másodszor. Mivel három a magyar igazság, ma megkaptam a harmadik pszichiátriai sokkot.., szerencsére nem elektromosan.. Bár tulajdonképpen elektronikusan.. A televízión keresztül.. Ahogyan belenéztem egy magyar dokumentumfilmbe, ahol egy politikai-pszichológiai tárgyú emléket elemeztek az „átkos” időkből.. Amennyit néztem belőle, abból ez az eset taglózott le a legjobban.. Ha utána néznek meg is találják a filmet a talányos MMTV csatornán. Nos az imént idézett tudományos ismeretterjesztő film jelzett aktusa esett meg az utóbb idézett „bolondokháza” történetben is egy ápolttal. Ezek az esetek pedig összefüggnek és beszélni kell róluk..
Míg a gorilla és a lelkiismeretes orvos team nem ugyanazzal az ingerrel(…) tette a dolgát, bár milliónyi év evolúciós távlatából, az illető beteg minden fantáziát leköröző tettével más gondolatokat indukált az elmémben.. Számomra ez lehetett akár atavisztikus kényszer vagy olyan rém-nevelés eleme, amely a múltjában kószáló emlék csecsemőkorából.. Ki tudja, mi játszódik le egy megbomlott elmében..
Nos, ez még a maga drasztikus módján is rávilágít valami egészen furcsára: Tessék mondani: mit tudunk a huszonegyedik században az emberi egészségről? Vajon létezhet az ember esetében is ösztönös megnyilvánulás egyes hiányzó tápanyagok dolgában? Mivel tudom, hogy ez nem a legvalószínűbb magyarázata az esetnek, megemlítem, hogy ehhez hasonló „félreértések” az egészségre törekvő, vagy a túlélési ösztön által, kétségbeesett, szorult helyzetben levő szerencsétleneknél akár meg is történhettek. Tudjuk, hogy a csecsemő még nem tesz különbséget bizonyos.. dolgok között.. Mindannyian tudunk a családjainkból idézni mulatságos történeteket.. De, még Ferencsik István természetgyógyász előadásaiból emlékszem, sőt valószínűleg láttam is az eszkimók jellemzésénél hasonlókat a fóka „nagydolgából”némi bálnazsírral ízesített finomságról..
Ígérem, több példában nem szolgálok étvágyrontással..
Nos, most már ki kell lyukadnom valahogyan annál is, hogy miért az a címe az írásnak, ami.. Mielőtt rátérnék…, egy kevésbé gusztustalan példám még van: a földevők esete. Bizonyos természeti népeknél, és/vagy étkezésmegújítókról, akik szintén túlzásba vitték a kísérletezést, vagy valamilyen rítus keretében vetették rá magukat az anyaföldre.. Egyik példa sem jobb viszont annál, amit az evolúciónak erőltetett „abszolút veszélytelen, sőt még egészségesként néhol kötelező” szokásként rendszerbe állított élő(!) és elhalt állatok és részeik ember általi fogyasztása jelent…
Amikor először jutottam hozzá a témával foglalkozó információkhoz, én magam is kételkedtem, sőt hangoztattam, hogy aki nem eszik húst, pláne mindenféle állati származékot, az bolond. Sőt, azt végleg nem tartottam normálisak, aki gyümölcsön kívül bármit nyersen eszik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sok húsnemű vagy fermentált étel nem kap hőkezelést. Azonban mégsem tartom akkora vívmánynak az ennivalók tűzön való sütését-főzését. Így a „tűz felfedezése” nem volt a legokosabb dolog. Egyet kivéve: a hideg korszakok túlélésével kapcsolatban.. Igaz az is, hogy az összes vadon élő állat elviseli a hideg időszakokat, az ember viszont elveszíti a harcot a hideg ellen.. Édesanyám pedig gyerekkoromban nyomatékosan felhívta a figyelmemet arra, hogy semmi „hideget” ne egyek. Ebben volt némi igazság, mivel a fagyott és ténylegesen hideg étel ártalmas a testnek. Mégis – számtalanszor elmondtam, hogy egész kis koromtól fogva viszolyogtam állatok megölésétől, ami sokáig a múltamban félreértett „vadász-halász” szerepemből adódott. Azóta is egyes természetben játszódó „realytikben” gyakorta lejátszatik, hogy az állat érzelemmentes megölése után „bocsánatot kérnek az állattól”.. Vagyis mindenkinek lelkiismeret furdalást okoz az élet elvétele. Vajon miért?
A konklúzió: végre, mielőtt végképp elpusztítanánk az összes állatot a bolygón, érdemes volna belegondolni, hogy a Homo Sapiens valóban annyira értelmes-e, mikor a leírtakat teszi..
Mondhatnám: ez hagyján (pedig nem), de amiket hagynak, sőt ajánlanak is, hogy mindenféle ocsmányságot, halálos mérgeket, és más dolgokat beletesznek az ételnek hazudott veszélyes hulladékokba, az már egyenesen emberiség elleni bűntett! De hát, amíg a túlnépesedéssel riogatnak, miközben és ráadásul a betegségeket, mint következményeket újabb mérgekkel próbálják tünetmentessé tenni, nem is leplezve, hogy minden halál jobb, mint a születés, sőt…, a többi furcsaságot, meg szinte erőltetik, reklámozzák az már nem elmebaj, annál több: sátánizmus!
Szeretném már látni, hogy legalább tiszta állásfoglalás is kijöjjön a káoszból arról, mik vagyunk és mi a legjobb életforma számunkra!
Most akkor, ki az elmebajos? Annál inkább felvetődik ez, mivel a hőkezelés nélküli friss zöldek számos betegségre gyógyhatással bírnak.
Csak annyit zárásképpen, hogy sok ismerősöm, ferdén néz rám amiatt, mert nyers zöldekkel táplálkozom.. Ez most arról szól, hogy „ne törjünk rendszert/szokást”, vagy arról, hogy ők nem akarnak olyan kirekesztettek lenni mint én vagy aki ezt teszi: vagy (igen) félnek attól, hogy mi lenne, ha igazam volna, és ők teszik magukat tönkre felelőtlenül.. Sajnálom azokat a hozzám hasonló „elvetemülteket”, mit küzdenek azért, hogy segítsenek embertáraiknak teljesen kilátástalanul. Tessék megtudni, hogy mindazt a negatívumot, amit elszenvedünk, az emberi „hagyomány” és más emberi erőfeszítés gyalázatos meggúnyolása helyett szeretetből és a bolygó megmentése érdekében tesszük!
Azért ne hazudjunk: ebben van némi önzés is.. Szeretnénk látni, hogy az összes elmebajos kigyógyul a téveszméiből, és Éden visszatér, boldogságot, békét hozva mindenkinek! Nem baj, ha önzésből, vagy irigységből, de fontosnak tartjuk helyünk fenntartását jobbá tett világunkkal együtt!
Kedves Gábor!
Nagyon régen már írtam Önnek, kb. 5 évvel ezelőtt lehetett.
Az összes témájára válaszolva egy szó: MEGALOMÁNIA! Amennyiben tudja ennek a szónak a jelentését, és hogy hogyan alakulhatott ki a kezdetektől kezdve MEGALOMÁNIA, arra szívesen várom a válaszát!
Üdvözlettel: István
Kedves István!
Köszönöm, hogy még emlékszik rám!
A téma – mint mindig – bonyolult. Igaza van, hogy régi eredetű. A szűkösségből, a túlélési kényszerből ered. Az állatvilágban is vannak „mohó” fajok, és vannak olyan helyzetek, mikor az élet múlik azon, hogy egyes dolgokból legyen fölös készlet. Később már csak a szerzés számít. Megfelelő intelligencia kell ahhoz, hogy megértsük, vagy megtanuljuk, hogyan éljünk meg kevesebb javakból. Érdemes nézni a túlélő filmeket ebből a szempontból. Az étkezés „ökonomikus” módja sokat segíthet ennek a megértésében. Manapság a világban nem e túlélés számít, hanem a luxus. A háborús helyzetek viszont minden szokást felülírnak. A legutóbbi írásom sok tapasztalat leszűrése révén keletkezett, és a végső magyarázathoz vezethet. Minden jót kívánok!
Évezredeken át mindig minden úgy zajlott, hogy elsőkből lettek az utolsók, utolsókból az elsők. Mindig minden egyszer átbillent annak ellentétpárjába. A kettősség elé látni vagy lépni, mielőtt a kettősség megszületett: Lehetséges, hogy az ő korában Jézus is erről beszélt. Vannak csoportok, akik leuralják a másikat, vagy egy-egy ember nagyzási hóbortja okozza a szenvedéseket. Ez a megalománia.
Eddig mindig minden átfordult annak ellentétpárjába, mert önmagában semmi nem áll meg. A jó rossz nélkül, stb. Ha az emberek kapnak egy jót, akkor kapnak vele egy rosszat is rendszerint valamilyen módon. Ellentétpárja nélkül ebben a világban semmi nem állja meg a helyét. Hideg-meleg, jobb-bal, nő-férfi, stb. Kevesen vannak, akik a gyerekeikkel leülnek papírcsákót vagy papírhajót készíteni és kevesen, akik földművelésből élnek meg. Inkább egész életüket pereskedésekkel élik le sokan, még képesek egy 10 perces vonatkésésből is éveken át tartó pert indítani, az olyanoknak meg már nem perre, hanem pszichiáterre van szükségük. A gond már az első emberrel vagy emberpárral kezdődhetett. Rendszerint vagy túlértékeli magát valaki vagy alulértékeli ebben a világban, Így alakult ki megalománia szerintem.
Kedves Gábor!
Úgy jó pár évvel ezelőtt már írtam Önnek.
A válasz egy szóban minden témájára: MEGALOMÁNIA! Amennyiben tudja, hogy mit jelent ez a szó és hogyan alakulhatott ez ki, és mitől, arra szívesen várnám a válaszát! Az biztos, hogy a gond már az első ember megszületésekor elkezdődött anno a távoli múltban.
Igen, a milliárdosok azt hiszik, hogyha sok a pénzük, akkor bármit megtehetnek, de ezzel csak hamis biztonságérzetben ringatják saját magukat. Igazából a színházban a királynak, a nagyuraknak, az úrnőknek, a wc pucolóknak, takarítóknak, pékeknek, cipészeknek, szakácsoknak és kisparasztoknak és a viccmesternek ugyanúgy kell zokni, bugyi, gatya, cipő és egyéb ruhanemű. Jó esetben a cipész tudja is, hogy a szakácsnak, aki főz neki is, ugyanúgy kell cipő, mint neki, hiszen mezítlábasan sokáig nem lehet a konyhában és nem járhat dolgozni. Kissé más lenne a helyzet, ha az emberek nem éttermekben ennének, hanem otthon főznének, csak az is a kényelem, ha étterembe járhatnak. (Persze időnként szoktam tenni én is.) Tudom, hogy nem jó elkényelmesedni. Egyesek szerint ebből a szamszárából, létforgatagból, a létszomjból, és akik nincsenek belül tengelyben a szívükben, náluk a létkerék, ha fordul egyet, akkor igencsak bajba lehetnek. valójában a kifelé vezető út, az a befelé, önmagunkba tekintés. Függetlenül attól, hogy időnként vicces helyzetek is elfordulnak az életben. Néhány hétköznapi embernek is az önimádat és az egoja fontosabb, mint a lelke amit sugallna. Néha van olyan helyzet is, amikor a férfinak túl sokat kell bizonyítania a nőnek, már irreális elvárásoknak akarnak férfiak megfelelni, miközben ez is egy hamis érzetet adhat a nőnek, illetve mindkettejüknek. Mintha be lehetne zárni az életet egyetlen pillanat vagy pillanatnyi érzésbe, érzelembe.
Megalománia, ahol a városok a vírus, ahol zene a füleknek a gépzaj és a fékcsikorgás, a város, mint nevében is viseli, elszakadtak az élettől.
Megalománia, ahol a külsőségek jobban számítanak, mint a belső.
Megalománia egy lelki zavarodottság, ahol elkábulmnak emberek a sok vágyuktól.
Megalománia, ahol elaltatnak filmekkel, bulikkal, internettel, televízióval, alkohollal, sok ínyenc művészi étekkel, mégis elszakadtál a családiastól, a háziastól. Megalománia, ahol a jókedv és öröm sokszor csak álcázott. Megalománia, ahol mindent a seggük alá tesznek és látszólag élvezhető. Megalománia, ahol rabszolgák lehetnek úgy, hogy nem tudnak róla. Megalománia, ahol mindenki csinálja, amit csinál, mégsem tudják, hogy mit csinálnak. Megalománia, ahol a többség csak azért van, hogy tapsikoljanak saját káruk árán is. Megalománia, ahol ingyen cirkuszt kapnak. Megalománia, ahol a bolondok nem tűnnek őrülteknek és ahol a bolondok nem tudnak róla, hogy azok. Megalománia, ahol a műcirkusz fontosabb egy babasírásnál vagy madárcsicsergésnél. Megalománia, ahol nem az életre nevelnek, hogy kell gyümölcsöt termelni, kertet művelni. Megalománia, amiben el lehet tévedni, mint egy labirintusban. Megalománia, ahol az épületerdő és a toronyépületek fontosabbak, mint az erdő és a zaj fontosabb, mint a csend. Megalománia, ahol mindegy, hogy micsoda, de valami mindig történjen, hogy sokan ne unatkozzanak. Megalománia, ahol a világiasság és a hírnév (aranyhintó, siker, csillogás, pompa) fontosabb, és nincsenek tisztában a valódi igényükkel. Megalománia, ahol a csábítás aranynak tűnik, mégsem minden arany, ami fénylik. Megalománia, ahol az igazi ölelés egy távoli emlék. Megalománia, ahol betűket és számokat írnak és gyártanak, mintha értelme lenne, mégsem tudják skan mit írnak és mit beszélnek. Megalománia, ahol a lelki egészségből lelki nyomort csinálnak. Megalománia, ahol a mennyiségi élet fontosabb a minőséginél, és a mennyiségi kapcsolatok a minőségi kapcsolatoknál. Megalománia, ahol kijönnek az általános iskolából és az egyetemről és csak úgy tűnik, mintha okosak lennének.