2021. július hónap bejegyzései

Homo GMO (non) Sapiens

Homo GMO (non) Sapiens

Fékezni kell magam, hogy legalább az írás idejére higgadt maradjak.. Egyik ok, amiért fő dologidőben ide ültem, hogy mitől veszik a bátorságot azok, akik tudósként mások életét, sorsát, gondolatait így tönkrezúzzák? Sok ága van annak, ha mindent meg akarunk érteni ebből a zűrzavarból..

Az első és Bogár László által is többször említett tény, hogy a magyar média hallgat.. talán a videót szánták arra, hogy újabb szondát nyomjanak, na nem a garatunkba, hanem az elménkbe, hogy mit szólunk majd, ha kiderül, amit amúgy is tudott már mindenki… Hozzátéve, hogy a talpraesettebb polgár keresgél és talál..

Hogyan tovább?

Szemmel láthatóan, az akarat az ugyanúgyra irányul.. Történjék bármi… (idézve B.L.-t), ide nem fog betörni az igazság.

Hogy mit kezd az ember fontolgatni?

Eddig az emberiség történelmében semmi sem változtatott akkorát az ember ősi, biológiai jellegén, legyen az az evolúció nevű folyamat, aminek megvan a maga természetes útja, mint ez a gonosz fondorlat. Valójában a Terv már jóval korábban, az első védőoltás elrendelése idején megszületett: a betegségeket az orvostudomány oltásokkal „szünteti meg”. Járványok ne legyenek! Én is ebbe a dogmába születtem bele, és idejében megkaptam mindent…

Közben, mikor egyre több információ jutott el hozzám, megtudtam, hogy egy amerikai (mi más?) orvoscsoport kijelentette: ha nincs járvány, mert oltás van, akkor lesz helyette krónikus betegségek sora.. Nekem is jutott belőlük.. Ezzel együtt kell élni.. Ez a tudomány álláspontja…

Most, hogy a krónikus betegségek – a tájékoztatások szerint – nagyobb kockázatot jelentenek, különösen, ha már egy koron túl vannak az elszenvedőik.. Hát igen. Kaptuk az oltásokat, mert kötelezőek voltak. Aztán most nagyon kötelező akar lenni… (nem mi akarjuk) ez az oltás is…

Persze – távol álljon tőlem, hogy vírus és oltástagadónak nézzenek… – megőriztem a gondolkodási képességemet, és még fejlesztem is… Csakhogy van az a három betű, ami nem hagy nyugodni… De már lassan az ígérgetés megszokottá válik, mikor nem váltják be… Mármint, hogy nálunk aztán nem lesz…

Nos, a GMO, mint a NAGY FEJLŐDÉS CSÚCSA! MAGA A FEJLŐDÉS.

Az a gigászi igyekezet, ahogyan a tudomány azon töri magát, hogy a természetet felülmúlja. De a fejlődés lelki mozgatója mégis valahogyan a halál becsapása – az öröklét.. Az ehhez vezető göröngyös úton a sorra jelentkező zsenik Nobel díjakkal felszerszámozva, vagy legalábbis ezt remélve a legfőbb jót akarják elérni. Az is a népnek deklarált szöveg, hogy a tudomány értünk van.. Annak idején a Curie házaspár életét kockáztatta azért, hogy aztán százezrek haljanak meg iszonyú kínok között és hosszú szenvedéssel azok számára, akik esetleg nem a legrövidebb idő alatt jutottak a vég közelébe és azon is túl.. Tudom. „Azok a gonosz Hatalmak” meg minden.. Igen. Azok vannak – mint látható. Már. De a tudósok úgy tűnik a legtöbbre mégis a pénzt és a végtelen hatalmat becsülik.. Végül is a „mindenséggel mérd magad”!

Hát a Mindenségit! Ez azért egy kicsit túlzó.. Frankenstein rémisztő története megvalósulni látszik.. Ekkora lehetőség még nem volt a történelemben – nem én mondom – egy egész emberi faj egy mozdulattal történő génmaniplációjára. Mert ha van az a nem túl bonyolult mozdulat, amit akár egy gépsor – természetesen (!) mesterséges intelligencia jóvoltából (mert ha nem?) el tud végezni, amint egy sejtbe be lehet építeni egy másik biológiai rendszer elemét, amire az sajátjának fogja tekinteni…, akkor ezt meg is kell tenni.. Tehát: kik a világ urai? A tudósok, vagy az őket anyagilag jól tartó pénzemberek? Igazából, a sok pénz arra kell, hogy az élet nemes és nemtelen élvezetét úgy lehessen életként megélni.., hogy erre a természet a nagyon korrekt és megérdemelt szankciókat meg ne hozza. Ezt a feltételt csak a „klasszikus” tudomány segítségével érhetik el.. azok… Akik nevét és nacionáléját nem szabad kimondani…

Minek bajlódni holmi természetes, békés életmóddal, ha minden baj ellen, amit mi okoztunk magunknak az orvostudomány és a hightech egymással karöltve a megoldást nyújtja.

Ha valaki venné a fáradságot és tüzetesen megvizsgálná mindazokat a biológiai anyagokat, amelyek már géntechnikával készültek vagy részben azt hasznosítják, bizonyára megijedne… Én is csak találgatok, és „vaktyúk is talál szemet” – néha. Nos, most már csak rá kell néznem embertársamra, és hamarosan jelvény vagy egyéb különlegesség fogja díszíteni azokat, akik megkapták… Ja… nem azt, amit nem szabad tagadni, mert akkor annak szigorú következményei lesznek.. Láttunk már olyat, hogy az éppen aktuális tilalmat megszegőket elítélték, aztán később elfelejtették az ítéletet megsemmisíteni, miután az ítélet alapja érvényét vesztette.. Mert itten épp az történik…A bíróságok amúgy is túlságosan leterheltek… terheltek.. terheltek….

A király és a királyné mezítelen.

Tehát összegezzük:

A jelenlegi tény az, hogy a vírust úgy konstruálták. Szakszerűen addig erőlködtek pénzt (főleg) fáradságot nem kímélve, „nemzetközi” összefogással, (ki ellen, ha szinte mindenki benne volt..?) mígnem egy ótvart az állatok világából sikerült úgy besuttyantani az embereket megbetegítő „ártatlanul is halálos” influenzába, vagy tüdőgyulladásba (feltették a „koronát” – semmi más..), hogy ez lett belőle.. „mert, ha mi nem tesszük, az ellenség fogja megtenni…” Ezt ismerem: „közismert” magyar (stb.) mondás, hogyha én nem viszem el, más fogja elvinni… A lopás és mások elemésztése is biztosan a génjeinkben van..

Egyesek azt mondják, gének pedig nincsenek… Szóval van itt minden, kérem tisztelettel..

Na mindegy, de ha van egy ilyen hányadék…, akkor mindjárt adott a lehetősége annak, hogy ennek a „csodás” ellenszere is legyen GMO.. Ha a denevér, vagy tobzoska, vagy mit tudom én, akkor legyen kövér.. – a kínaiak úgy szeretik…Az ellenszert is jó előre…. hozzuk össze… Ami csak akkor lesz igazán nagy durranás, ha egyúttal, ahogyan „gyógyít, úgy halkan – hogy senki meg ne tudja” – szépen pusztítson is… Mert különben nincsen semmi értelme ennek a vesződségnek.. Nálunk cűrhődésnek mondják… Adjunk az etimológiára is..

A legfantasztikusabb lehetőség arra, hogy a piacot megtisztítsuk afféle kis, meg még kisebb vállalkozásoktól, a világot dinamikus multinacionális tereppé tegyük, az ellenkezőket meg két vállra fektessük a további „hullámokkal”.. És ha lehet, itt-ott csináljunk háborúkat is, mert az mindenre jó lesz. Még a lebukásunkat is elfeledhetik, ha a túlsó oldalról lőnek rájuk..

Profán ima

Profán ima

Volt egy álmom, amiből felébredtem. Nagyon gyakori, hogy ébredés után rám törnek a friss gondolatok, vagy a régiek, de valamilyen feladat formájában.. A napokban éppenséggel sok szó esett a „fejlődésről”. Reggel, első gondolatom az volt, hogy van egy ideám.

Idea, vagyis képzelet. Van egy kép, ami valamilyen mozgást.., vagy inkább egy mozgás, ami valamilyen képet segít láttatnom. Egy képet, amiben az emberek mind tudják kicsodák.

Mire jó ez?

Hát, többek között az egyet értéshez. Ha mindenki tudja, kicsoda, ebben és együtt, vagyis a sok egy is képes érteni egy mást. Manapság azt látom, hogy emberek követnek képeket, melyeket mások tettek eléjük, de ők maguk – mivel nem tudják kik is valójában – elfogadják önmaguk számára és átváltoznak valami mássá. Azután ezt a változást elképzelik fejlődésnek. Még ez sem lenne baj, de ezt a fejetlenségetkényszerítik másokra, sőt mindenkire. Köteles-ség, kény-szer a valóság helyett.

Menjünk vissza a képzeletig. Képzelete bárkinek lehet. Egy képzelet nem csak képből képződhet, hanem érzésből is. Az ér mint egy kis – szinte és a valóságban is láthatatlan patakmeder – akkor jó, ha nem látjuk, csak elképzeljük, de érezzük. Láthatjuk is, hogy lüktet benne valami. A mi esetünkben vér. Ami folyik, az valahonnan, valahova folyik..A víz mindig lefelé folyik. A képzeletünk felfelé, egy emelkedettebb, távoli, még ismeretlen irányban, szinte lehagyja a testünket, ami viszont csak olyan érzésekből áll, vagyis folyik, ami körben jár. Olyan eret, patakot, folyót nem ismerünk, ami nem lefelé folyik. De aztán, mire céljához a tengerhez, óceánhoz ér, felszáll, mint a képzelet. Odaér, ahova a lelkünk igyekszik. Viszont olyan ér, ami körben jár, csak egy lehet, a mi belső valónk.

Mikor valaki, aki nem tudja magáról, hogy miféle, néz egy folyót, vagy patakot, lehetőleg tiszta vizűt, elindul benne egy folyamat. Egy folyó, ami visszafelé folyik. Efféle folyó, csak a mi képzeletünkben létezik. Furcsa mód, ez a folyó a tapasztalatok medrében folyik. Ez a folyó a megtörtént események által képzett érzésekből lett. Akinek még nincs elég tapasztalata, vagyis nem ragadtak a lelkébe érzések, annak a képzelete is szegényesebb, és szüksége van képekre, melyek mindig előre folynak. Az időben, ami számára csak egyirányú folyamat Ez a más kép, más képzeteket hoz létre a tudatban, és más tudatfolyamok fogják alkotni a sajátnak hitt világát.

Az ő világa csupán elképzelt világ, szegényes tapasztalatokban. Érdekes, hogy mégis az én világom lehet idealisztikus, míg ő csak egy mások által rejtett céllal képzelt, vagyis megtervezett világot tart valóságnak. Szemben azzal a világgal, ami a képezett képzelete szerint ellenséges, és valóságnak hívják. Jobban érzi magát abban a világban, ami egy eszközből árad felé, hömpölyög át rajta, és süllyed el benne..

Nem erről kellett volna szólni ennek a reggeli profán imának, de a folyam, a gondolatok folyama ide sodort… Közben volt néhány parancs is, aminek engedelmeskednem kellett..

Volt egy óhaj, egy vágy: …Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma…” Ehhez kellett magokat venni egy helyről, szemenként átvizsgálni, pontosan megmérni, és megőrölni. Aztán vízzel összegyúrni, majd meleg helyre tenni..A holnapi kenyerünket ma kell meggyúrni, aztán majd megsütni. Ez a fejlődés. Amit ma elképzeltem, mert van egy kötelességem, amit tegnap határoztam el, és ma reggel hajtottam végre. Nem a semmiből, vagy mások által elém tett képből, hanem saját tapasztalataimból gyúrtam össze a tudást, ami segített abban, hogy a búzából és a lisztből-vízből holnapra kenyerem legyen. Persze ez csak idea, mert a búzát, a lisztet és a kenyeret nem én találtam fel, de a kenyér színtisztán az én sokéves, keserves (igen: a tapasztalatok sokszor fájdalmas élményekből keletkeznek..) tapasztalataim eredménye. Vagyis, egy valóságfolyam forrást fakasztott, ami így olvasva a teljes abszurditás, mégis a puszta valóság.

A valóság, mely olyan sima és átlátható, mint a füves pusztaság.. Ahogyan a magas fű (amit nem vágtak le gépi fűkaszával, vagy kaszáló traktorral..) hullámzik, mint a zöld és virágokkal átszőtt tenger..

Térjünk hát vissza oda, ahol még önmagunk voltunk. Ki-ki olyan messzire, ahol bátran szembenézhet azzal, akit szeret, elfogad, és elképzel.

EMBER, TÉRJ MAGADHOZ!

ÉBREDJ!

Ezek voltak a mai szentenciák.

Ite missa est!