Zenész kategória bejegyzései

Az életem nagyobbik részét a zene töltötte ki. Egészen a nyugdíjig így is volt. Az első harmadban alsó fokon, a másik két harmadban középfokon tanítottam klasszikus gitárt. Emellett “gitárelméletet” “gitárkamarát”, és “szabadimprovizációt” is tanítottam. Bár a Liszt Ferenc Zeneművszeti Főiskola tanárképző szakán végeztem, nem tartottam magam “igazi” zenetanárnak, vagy inkább nem akartam az emberek által sztereotip módon beskatulyázott “tanár bácsi” lenni. Korábban 10 évig autodidakta beat zenész voltam, a “68-as” nemzedék tagja. Vidéki zenekarokban játszottam, általában “koppintós” számokat. Akkor is inkább a kreatív megoldásokat részesítettem előnyben. Ezeket a tapasztalatokat adom át ezen a felületen, amennyire a lehetőségek, az időm és a képességeim engedik…

Szabadimprovizáció

Szabad improvizáció

G 2T K Z jó 

A zene, mint az érzelem és gondolat sajátos kifejezési módja, hangok által.

Improvizáció: rögtönzés.

Szabad rögtönzés.

 

Mikor életemben először kezembe került egy hangszer, talán szájharmonika, emlékszem, ahogyan a beléfújt levegő hatására felzúgtak a kis szerkezet vékony rézlapjai, még a fejem is rezegni kezdett. Egy kicsit visszariadtam ettől. De még korábban, mikor életemben először hallottam orgonaszót, teljesen a hatása alá kerültem, és szinte félelem lett úrrá rajtam, ahogyan betöltötte az egész valómat valami hatalmas…

De még korábban, mikor édesapám elővette a hegedűjét, és fejből játszott régi dallamokat… Egészen kisgyermekként az Operaházban, Aidát néztem. Túl messze volt a színpad, sokat kellett ülni, de mégis megfogott az a különleges hangulat.

……………………….

Én csak akkor jutottam közelebb a zenéhez, mikor édesanyám egy szép intarziákkal díszített gitárt hozott haza. Azzal a sorsom megpecsételődött. Ennek kb. 52 éve…

10 évig a ’68-as nemzedék tagjaként rockzenét játszottam, de mindig a rögtönzés izgatott a legjobban. Azt gondoltam, hogy az volna a legérdekesebb, ha többen, egyszerre játszva, olyan zenei alkotást hozhatnánk létre, ami teljesen új, még sehol sem hangzott fel. Többet akartam tudni a zenéről, ezért megismerkedtem a kottával, és különféle gitárdarabokat, átiratokat tanultam. Most már tudom, hogy rém rossz volt, mert sok hibát vétettem, de nekem nagy élmény volt az is.

A főiskola után, tanítás közben is egyfolytában az foglalkoztatott, hogy milyen mélyebb titkai lehetnek a zenének? Sokat gyakoroltam, és kerestem az érdekesebb hangzásokat.

Mikor a Veszprémi Zeneművészeti Szakközépiskolába kerültem, pár év után megkerestem azokat a diákokat, akik szívesen vállalkoztak arra, hogy együtt keressük az új zenei megfogalmazásokat.

Ezekből próbálok néhányat bemutatni. Sajnos a felvétel minősége messze elmarad a stúdiókban felvett zenei anyagokétól, de ezek a kis minták nem annyira a technikai színvonaluk miatt érdekesek, hanem annak köszönhetően, hogy a résztvevő diákok csak felületes instrukciókat kaptak, magam pedig sohasem készültem előre témákkal, harmóniákkal egy-egy ilyen performance-ra.

 

 

Leo Brouwer Kurzus

Leo Brouwer Kurzus

Bence a Konziban