Jótevők
Az ember nem tökéletes. Az ember gyarló. És még sok olyan jellemvonást tulajdonítanak emberinek, ami csupán gyengeség, vagy inkább lustaság, kényelmesség. Mi motiválja a napjait Önnek? Mennyit keressen ma? Hány széplányt (hercig „pasit”) szédítsen meg ma? Hány embert csapjon be, hány piros lámpán hajtson keresztül, mennyi járművet előzzön meg gyorshajtással, mennyi sört igyon meg, és mennyi gyorsételt nyomjon le a torkán? Vagy?
Képeshegyi szindróma
Előbbi írásom folytatásaként is érthetik ezt a dolgozatot. De az események olyan vészes gyorsasággal követik egymást, hogy nem mulaszthatom el a reagálást az elmúlt napok történéseire. Legalább is azokra és úgy, ahogyan hozzánk eljutottak. Persze az ember, aki védtelen a „nagyban” zajló játszmák rá ható következményeivel szemben, csak rémületét tudja kifejezni, mikor értesül a legrosszabbról.
Az élet elrablása
Ha van még egyáltalán valaki…, aki emlékszik Ferencsik István nevére és munkásságára, annak figyelmébe ajánlom vékony, de annál tartalmasabb könyvecskéi egyikét, a rózsaszínű „Gyermekeink táplálása” címűt. Fel akarom hívni a figyelmet arra, hogy a jövőt is elrabolja az, aki felelőtlenül bánik az új életekkel. Ugyanolyan felelőtlenül, mint önmagával. Erről – úgyszólván – semmi szó sem esik manapság a züllés ezen – utolsó – szakaszában.
Állam – Ország – Haza – Nemzet – Polgárok – Nép
Elvont fogalmak, melyek meghatározzák a földi emberi civilizáció egy sajátos szerkezeti felépítését, amit demokráciának hívnak. Alapvetően más rendszerek is így épülnek fel, de ott az élen gyakran egy személy, vagy szimbolikus személy áll. Minden krízis – akár az egyes ember bármilyen válságpontja, mint saját élete magasabb szintre emelésének lehetősége – alkalmas volna arra, hogy ezt a képletet a fejéről a talpára állítsa.
A menny, vagy furcsa felhők számára fenntartott hely… Az áldás onnan jön..
Angyalok kara
Amiről most szó lesz, alapjaiban rengetheti meg mindenki eddigi elképzelését az emberi társadalmak felépítéséről. Valahol a lelkünk mélyén mindannyian ugyanerre vágyunk: hogy angyalok legyünk.
Jóléti árvaság
Sokszor találom magam szemben ezzel a jelenséggel. Fogadni mernék arra, hogy ez szinte senkinek sem tűnt fel eddig. Nehéz is megfogalmazni azt a fura helyzetet, ahogyan az egzisztenciálisan fejlett, vagy más szóval: „jól szituált” polgár elhagyatott abban a világban, mely előtt tulajdonképpen sikeres, irigyelt életet él. Ez az elhagyatottság abból az ambivalens érzésből fakad, amiben szinte bármit elérhetünk, csak éppen minden cselekedetünk lelkünk-testünk-elménk ellen való.
Fotó: Tóth Péter
Mikor egy ilyen, idegenszerű, sokak számára ismeretlenül csengő fogalomba botlunk, gyorsan továbblapozunk, mert az értelmetlen szavak stresszként hatnak az elmére. Azonban érdemes mélyebbre merülni a fogalom tágabb értelmezésébe, mert furcsa és tanulságos kapcsolatokra bukkanhatunk, még korunk szellemi bajainak forrásaira is.
Bőségszaru
Szomorúan tapasztalom, hogy a világszemlélet alig jutott előrébb a természetről gondoskodás dolgában. A jelenlegi helyzet – szerintem – úgy fest, mintha a természeten az ember élősködne, nem pedig kölcsönös függésben volna. Pedig ezt az állapotot radikálisan meg kell változtatni, ha a földi létet hosszú távon szeretnénk fenntartani.
Itt a piros, hol a piros?
Az a meglátásom, hogy a (mai) demokráciák és a kommunizmus között nincs alapvető különbség. Mindkettő idealista. A felsorolásban az elsőnél a „mindenkinek érdeme szerint”elv nem működik, a másikban a „mindenkinek szükséglete szerint” elv mond csődöt.
Ha tovább boncolgatjuk az „érdeme szerint” fogalmát, és a „szükséglete szerint” fogalmát, megint zavaros válaszokat kapunk. De – mint mindig – most sem erről lesz szó…
Az erő legyen veled!
Dudus, Kövi Család
Sokan nem tudják, hogy nemcsak a jó eléréséhez kell erő, hanem a rossz is erővel hat a tudatunkra. Ezért, ha a már meglévő rosszat akarjuk jóra változtatni, akkor is erőt kell alkalmaznunk.
Azonban a jó és a rossz jellegéből fakadóan a rossz erőt erőszaknak, a jó erőt jóakaratnak, jó szándéknak nevezzük. Tovább a folytatáshoz