Angyalok kara

A menny, vagy furcsa felhők számára fenntartott hely... Az áldás onnan jön..

A menny, vagy furcsa felhők számára fenntartott hely… Az áldás onnan jön..

Angyalok kara

Amiről most szó lesz, alapjaiban rengetheti meg mindenki eddigi elképzelését az emberi társadalmak felépítéséről. Valahol a lelkünk mélyén mindannyian ugyanerre vágyunk: hogy angyalok legyünk.

 Angyalnak lenni valami olyan, mint embernek lenni. Embernek lenni viszont 7 milliárdunk számára valahogyan mégsem tűnik angyalinak.. Viszont mégis vannak angyalok a Földön. Akkor hol, és kik azok?

Képzeljük el, vannak, akik tudják, mi fog történni a következő percben. Na, nem pontosan, hanem úgy általában véve. Ezek döntik el, mi legyen a sorsunk. Persze nem névre lebontva, mert arra ők sem képesek, de ne legyünk annyira eltelve magunkkal: mi, egyes emberek egy cseppet sem érdekeljük őket. Ők a világ irányítói. Nekik az a fontos, hogy minden úgy történjék, ahogyan akarják, és eddig így is volt. Csak a leleplezésük pukkantaná szét azt a szappanbuborékot, ami ma a világ gazdasági-politikai rendje.

De ehhez én túl kevés vagyok. Inkább arról szeretnék beszélni, hogyan jöttem rá a titkukra.

Mint minden reggel, elmélkedéssel indul a nap. Az éjszakai álmok tisztára söprik a tudatunkat, de nálam ez is aktívan történik. Nem mindig az jár a fejemben reggel, ami az éjszakai „tudat-mese” témája volt, hanem inspirálnak a jelenkor aktuális eseményei is. Nekem is megvannak a saját személyes céljaim, terveim, feladataim, azonban ha gondolkodom, reggelente, gyakran foglalkoztatnak sokkal fontosabb és minden embert érintő problémák. Miért vannak gazdagok, és szegények, miért van a pénz, vagy miért nincs? Miért kell sok embernek szenvednie, miért vannak háborúk? Mi volt régen, és van-e köze ahhoz, ami ma van? Hogyan gondolkodnak az emberek, ha gazdagok, vagy ha szegények? Mi érdekli a nőket, és mi játszódhat le egy ember fejében-lelkében, ha hegyet mászik? Milyen lehet egy búvár érzése a tenger mélyén, milyen egy harcosé bevetés közben, vagy, miután eltalálták? Mit érezhet egy rákos beteg operáció után, mikor az altatóból felébred? Mi tölti el egy politikus lelkét, mikor megszavazzák? Ezek a kérdések egy olyan világ kérdései, amelyek nem az ember legmélyebb lelki vágyait tükrözik, legalább is nem mindegyik. Ezek legnagyobb része, előre kitervelt manipuláció hatására történik úgy, ahogyan történik. Egyre többet gondolok mostanában arra, hogy mit érezhetnek azok, akik az Angyalok Karába tartoznak, vagyis azok a „kiválasztottak”, akik irányítják a világot, mert higgyék el, ők léteznek.

Külsőre ugyanúgy festenek, mint Te vagy én. Őket is anya szülte, levegőt lélegeznek be, és szilárd táplálékot fogyasztanak. Azonban, az ő életük nívója már születésük előtt biztosítva van. Nem kell aggódniuk számlák befizetése miatt, vagy, hogy felveszik-e őket az egyetemre, vagy lesz-e állásuk. A betevő falat se gondjuk. Ha akarják, ők maguk készítik el, de általában inas hozza eléjük kedvenc finomságaikat. Ha csak egy kicsit is rossz napjuk van, rögtön ott terem a halk szavú orvos, aki a megfelelő ellátásban részesíti őket, vagy privát rehabilitációs intézetben gondozzák őket, akár egy gyenge kis meghűlés esetén is. Bár ez a rész, meg úgy egyáltalán az egész, engem különösebben nem tölt el irigységgel. Mégis a világ lakóinak legnagyobb hányada ilyen életre vágyik. Már maga ez a vágy is az irányítók által gerjesztett. Miért akarnak az emberek kényelemben, mások által kiszolgálva élni? Nem jobb aktívan, egyszerű célokat kitűzve, és azokat megvalósítva, tartalmasan tölteni napjainkat? Ez sem olyan privilégium, ami csak a tudatos embereké, hiszen az „angyalok” is csak emberek, akik dönthetnek úgy, hogy nem fogadnak el több gondoskodást, mit mi, akik szűkös anyagiakkal gazdálkodunk. Valahogyan azt próbálom kifejezni, hogy az anyagiak mennyiségének bizonyos szintje felett és alatt az élettel kapcsolatos érzések azonosak. Tehát, akinek annyi pénze, vagyona van, hogy képtelen számokkal leírni, vagy akinek annyira kevés pénze, egyéb vagyona vagy bármilyen értéke van, ami olyan csekély, hogy nem lehet számokkal kifejezni, ugyanúgy gondolkodhat. Akinek sok van, az ugyanúgy nem törődik a pénzzel, mint akinek semmi nincs. Ezért aztán, ez a felismerés többeket vezet el a pénznek az életből való teljes kiiktatásához. Azonban ez másként játszódik le a gazdagok, mint a szegények között. A gazdagok bármit tehetnek, a pénz kíséri őket. A szegények, ha azt a keveset is eldobják maguktól, kivert kutyákká válnak, bár a szabadság érzése hasonló lehet mindkét szélsőségnél.

Nos, ez a képlet csupán virtuális analógia arra, hogy mi különböztet meg, vagy hoz hasonló szintre, legalább is érzelmileg, gondolatban, egymástól igen távol lévő embereket. Csak térben, csak körülményekben, de hatóerőben nem. Ez a kulcsszó: hatás. A pénz és a hatalom összekapcsolódó fogalmak. Az ember vágyai között a másokra, környezetre, dolgokra való hatás első rangú szerepet tölt be. Ezt a vágyat lehet úgy kiélni, hogy az általunk okozott változások rombolóak legyenek, de lehet úgy is, hogy az ÉLET folyására serkentően hassanak. A két véglet között rengeteg átmeneti szint létezik, mert egy ember sok hasznos, egyensúlyt és harmóniát segítő tevékenységet végezhet, ugyanakkor ezzel ellentétes tettekkel leronthatja az eredményeit. Erre mondjuk, hogy összetett lények vagyunk. Ebből a szempontból vegyük sorra az Angyalok és a kisemberek életének egyes mozzanatait.

Az angyalok egy több évezredes, tudatos építkezés eredményeként létrejött szoros hálózat tagjai. Első és legfőbb jellemzőjük, hogy tudatosan készítik fel őket az angyallétre. Annak biztos tudata, hogy ők mindenkinél fontosabbak, és, hogy a hatalom számukra nem cél, hanem állapot, egészen kis koruktól fogva, szinte a vérükké válik. Létezik egy világ, nevezzük Mennyországnak, ami az angyalok lakhelye. Elszigetelve itt a Földön található, erős védelem, és szoros kötelékek által biztosítva. Néha előfordul, hogy egy-két angyal megcsömörlik ettől a biztonságtól és mindenképpen emberré szeretne válni, akinek problémái vannak, nélkülözik, ázik-fázik, szenved. De olyan is előfordul – nem is ritkán –, hogy egy-egy angyal csak úgy tud szabadulni a földöntúli boldogságtól, hogy ezt a földi létet hagyja itt. Már ez is mutatja, hogy bizony az angyallét sem fenékig tejfel! De innen nézve ez szinte elképzelhetetlen. Ebből is látszik, hogy az élet mennyire relatív. Ha valamiből, ami mások számára irigylésre méltó, végtelen bőség áll rendelkezésre, értéke elenyészik, legalább is annak a számára, aki úgy véli, hogy ezért nem kell tennie semmit. Azt hiszem, hogy jelen ügyben nem is annyira az angyalok sanyarú sorsával kell foglalkoznunk, hanem azzal az érdemtelenséggel, ami kiváltságaikra vonatkozik. De van egy sokkal fontosabb tényező, ami végül ki is fog derülni, ha mondandóm végére érek. Amit eddig lazán felvázoltam, az alapozza meg az angyalok életét. Érthető, hogy ezek után ők valóban többnek képzelik magukat azoknál a mezei halandóknál, akik keményen megdolgoznak azért a pár fillérért, ami az életükre, vágyaikra jut. Ez még nem zárhatja ki azt, hogy egy angyal is ne dolgozzon, akár a legalantasabb munkákat is, ha ebben leli örömét, hiszen létének legfőbb tétele, hogy azt tehet, amit csak akar. Ami ebben a kulcs, hogy tettei, azok eredménye, vagy eredménytelensége semmilyen összefüggéssel nincs ezek javadalmazására. Mikor az angyalok elhatározták és kitalálták, hogy az átlagembereket, mondjuk rabszolgákat, arra fogják használni, hogy számukra az angyallétet biztosítsák, rájöttek, hogy az emberek, ezt önként kérni fogják, nekik csak el kell fogadni a kiváltságot. Azzal a látszattal tudták ezt elérni, hogy a világ felelősségét átvállalják. Lényeges kimondani, hogy az angyalok közé nem lehet egyszerűen érdem alapján bekerülni. Angyalnak születni kell! De valamikor az angyalok is egyszerű halandók voltak, és ezt a pozíciót értelmük és gátlástalanságuk; érzelmektől mentes, céltudatos akaratuk révén tették magukévá. Már ez a képesség is olyan erőt sugárzott az egyszerű emberek felé, hogy alázatosságukkal, szinte kikövetelték az angyalok kiemelkedését az átlagemberek közül. Ez azután olyan gyakorlattá vált, ami önmagától való joggá, vagy tisztté tette az angyalságot. Lehetett bármi mást képzelni, vagy cselekedni, de ebben az angyalok mondták ki a döntő szót. Az sem lehet véletlen, hogy a védőangyal fogalma megszületett. A közönséges kisemberek önmaguk iránti felelősségüket átruházták az angyalokra, egyúttal a szabadságról is végleg lemondhattak.

Hogy ne ragadjunk le a mesék ködébe vesző múltnál, vessünk egy pillantást arra, ami az Angyalok Karának megszilárdulását jelentette: a mai viszonyok között az szolgálja legjobban az angyalok érdekeit, ha láthatatlanok maradnak. Bármilyen mendemonda létükről, tetteikről és befolyásukról minden más ember életének összes percére, még álmaikra is, olyan ellenszövevény képében jelenik meg, ami azt sugallja mindenkinek, hogy ez nem lehetséges. Említeni sem szabad, vagy képtelenség bármilyen utalás arra, hogy ez az emberfaj, vagy kaszt egyáltalán létezik. Az emberekben az a meggyőződés szilárdul meg, hogy valamiféle Rendszerben van, ami minden irányban nyitott, tehát – mondjuk – bármelyik emberből bármi lehet. Ha ez igaz is, olyan emberből, aki nem angyalként látta meg a napvilágot, soha nem lehet angyal. Talán szolgálhat angyalokat, és tudhat is róluk, mármint olyan szinten, ami meg van engedve neki, de voltaképpen semmit sem érezhet meg abból, mit is jelent angyalnak lenni. Az, hogy én most erről nyíltan és közömbösen szólhatok, csupán azért lehetséges, mert van egy olyan képességem, amit mondjuk rendkívüli beleérző képességnek nevezhetünk, és így saját elmém éles képet mutat nekem arról, milyen lehet az angyallét. De, hogy mindenki a bőrén érezze, amit az angyalok vele tesznek, ahhoz nem kell semmiféle átlagon felüli képesség, elég csak nyomorult átlagembernek születni. Tehát, megfelelő tapasztalat és látóképesség megléte esetén csupán deduktív úton eljuthatunk az angyalok létének biztos tudatáig. Olyan ez, mintha abból próbálnánk a levegőre következtetni, hogy minden tüdővel rendelkező lény valamit belélegez, és azt más formában visszaadja. Ez azt mondja a kutatónak, hogy az a valami, valamit tesz a lénnyel, ami a lényt annak a valaminek a beszívására készteti, és ezt elnevezi levegőnek. Hogy azután a levegő egy gáz, és az többféle gáz keveréke, már ebből az alapszempontból mellékes. Ahogyan az angyalok között is vannak zsenik és bugyuták, vagy akarnokok, esetleg szentek, indifferens abból a szempontból, hogy ők azok, amik, mert bármilyenek is, ők mindig és mindenhol angyalok lesznek. Ez a legfőbb törvény, ami rájuk mutat. A státusz, ami magát a Rendszert jelenti, olyan erő, ami végül az emberek közötti megosztottságot bebetonozta. Mivel, az átlagember álmaiban elképzelheti ugyan, hogy egyszer ő is angyal lehet, de valójában ez soha nem következik be. Egyszer fenn, másszor lenn. Ez jut csak ebben a világban a szegény, robotra és a törvények célpontjának született embernek. Hiába emelkedik ki sajátjai közül, és kerül magas polcra, a felsők sohasem fogadják be és ismerik el. A jog és az egész joggyakorlat – és ez talán a legsötétebb része annak, amit mi az angyalokról hiszünk és tudunk – nem vesz tudomást az angyalokról. Így könnyű azt is elhitetni velünk, hogy nem is léteznek. Ez az egész hazugság-örvény gyakran válik szappanoperák témájává. Vég nélkül lehet szőni a nagyon is átlátszó történeteket, melynek végén a főhős elbukik, mert képtelen megőrizni a látszatot, és kibújik belőle a bunkó. Ez a lesújtó jelző illeti az angyaloktól mindazokat, akik közéjük tartozónak képzelik magukat. A keserű igazság mindenhova elkíséri azokat, akik csak játsszák, nem élik az angyal mivoltukat. Én ugyan el tudom képzelni, milyen is lehet egy angyal mindennapjait élni, de legalább van annyi önkritikám, hogy tudjam, ez abszolút esélytelen. Viszont az emberek életét átszövő romantikus képzelgés, hogy egyszer én is gazdag leszek, annak a tervnek a része, amely arra hivatott, hogy mozgassa azokat, akik, szerepük szerint az angyalok hihetetlen gazdagságának anyagi alapját előteremtik. Így aztán megszületik az a „minden áron gazdag akarok lenni” – modell, amiben semmi sem számít, csak a minél több pénz előteremtése. Ebben a modellben az erkölcs és a jog semmiféle szerepet nem játszik. Tehát kimondhatjuk, hogy az angyalok a pénz iránti vágy felébresztése révén biztosítják uralmukat a világ felett. Azonban, egy dolgot sohasem fognak tudni elérni: a semmiből valamit létrehozni.Amíg, mi kisemberek egy élet munkájával egy felvillanó gondolatból képesek vagyunk egész életünket tartalommal megtöltő valamit alkotni, addig a pénz, mint a semmi megfoghatatlan illúziója, soha nem fog tudni valamit létrehozni! Mikor a pénzt az angyalok feltalálták, felgyorsult a világ züllésének folyamata, ehhez szükség volt még a számokra, melyek a semmit látványosan valaminek hazudták. Ez a bűvészmutatvány egyre jobban lelepleződik azok előtt, akik véres verejtékkel próbálnak ennek a hazugságnak testet adni. Mi vagyunk, akik el hisszük a meséket, és hiábavaló küzdelmeket vívunk, eközben közülünk számtalan hős és bajnok vész oda, ennek a szappanbuboréknak a védelmében. Már maguk az angyalok is meghasonlottak. Lassan elvesztik erejüket, mely a kényelem, és gazdagság értékének felmutatásában merült ki. Egyre jobban vágyunk arra, hogy a világunk újra valóságos és vibrálóan eleven legyen. A mesterkélt és talmi tárgyak elvesztik értéküket a szemünkben. Ezért vallom, hogy az angyalok világuk végnapjait élik. Hosszú volt az a korszak, melyet az angyalok uraltak. Nem azért szakad vége, mert mi megelégeltük az uralmukat, hanem azért, mert a kezdetben felbukkant idea, már akkor is tartalmatlan volt. Az erőszak és az emberi gonoszság próbálta ezt az űrt kitölteni. A félelem és a gyávaság; a gyengeség és az emberi jóság; a naivság, és ártatlanság adott teret neki, és tette elbizakodottá az angyaluralmat. Örökké nem lehet a tudatlanságra alapozni egy világot. Az emberi elme és a saját törvényekkel bíró tudat, a becsületre való ősi vágy olyan utat járt be, mely során bizonyosan volt funkciója az alázatosságnak, szenvedésnek, de ma már a szellem utat tör magának a butaság és gyűlölet dzsungelében. Mivel az angyalok igenis tudják, mi történik a világban, mert ők engedik, sőt határozzák meg, mi történjen, azt is tudják, hogy a következő ciklusban nekik az lesz a legjobb, ha visszahúzódnak, vagy éppen előtérbe lépnek. Eljátsszák, hogy saját akaratukból teszik ezt. Ez is rájuk lesz jellemző: mindenképpen ők akarnak a változás élére lépni.

Vajon milyen lehetőségei vannak/lesznek ebben a kisembernek? Csak egy módon tudjuk visszaszerezni saját identitásunkat, ha tanulunk. Ha megértjük, hogy csak a sokrétű ismeretek képesek felfedni azokat a sötét praktikákat, melyek egész történelmünkön végigvonultak. Itt, a végjátéknál érthetjük meg, kik, mért és hogyan írták át a történelmet. Ráébredünk arra, hogy nem elvették tőlünk jogainkat, hanem mi mondtunk le róluk. Mi gondoltuk azt, hogy az angyalok kényelme, gazdagsága a mi gyávaságunk és lustaságunk által egyenlítődik ki. Nekik jut a hatalom, nekünk a megadás és a bujkálás, jogok és lehetőségek koldulása, vagy elcsenése. Ez volt a mi jóvátételünk. De a világ kettőssége nem az az eredeti állapot, ami a földi harmóniát elhozza mindenkinek. Akár az angyaloknak is. Végül is bele lehet fáradni abba, hogy utálják az embert (Angyalt) és rettegnek tőle. Hogy a vágyaik érdekében akár ölni is képesek, akik (emberek) nem örökjogon jutottak a korlátlanság kiváltságához. A földi bizonytalanság már-már a legrosszabb befektetéssé válik.

A túlnépesedés csak jelenség abban a folyamatban, ami azt mutatja, hogy nincs rend az emberi lélekben. Egyetlen más faj sem szaporodhat korlátlanul, saját élőhelyének tönkretétele miatt. Az ember túlszaporodása ellen az angyalok is különféle terveket készítettek. Ezek alapja, hogy a Föld kincsei abban a túlzó bőségben, ahogyan ők szeretnék élvezni csak számukra elegendő. Ezért azok a maradékok, melyeket odavetnek az embereknek csak bizonyos számú ember eltartására elegendőek. Csak azt kell ebből nekünk tudni, hogy a jólét azon szükségletei, amit eddig nekünk sulykoltak, nem azonosak azzal, ami a Föld által az emberi lény részére felajánlva van, és ez ugyanúgy érvényes az angyalokra is. Tehát – legyenek ők luxuskastélyaik börtönébe zártan, láthatatlanul – azok a számunkra megfizethetetlen kényelmi és lét alkotók, amelyek mindennapi szükségleteiket (szeszélyeiket) jelentik, egyszerűbben, egészségesebben és olcsóbban juttathatók el mindenki máshoz is. Pl. a banán, ami sokáig luxuscikknek számított a Kelet-Európai országokban, olyan növény, amely akkora mennyiségben terem, hogy minden évben millió tonnákat kell (?) megsemmisíteni belőle, hogy az árakat a kívánt szinten tarthassák. Ez is a pénzre épülő világrend, vagyis az angyalok rendje hatásának tudható be. Emellett azok a fölösleges és a természetre ártalmas szórakozások, kényelmi kellékek, amelyeket a szegény emberek is leutánoztak, de megszerzésük és felhasználásuk abban a tömegben, ahogyan mindenki igényelné őket, kimeríti és elpusztítja az élővilág változatosságát. Ezek természetből való kirablása értelmetlenné válik, ha az angyalok körei sem akarnak már többé élni velük.

Mi tehát az a megoldás, ami egyszer s mindenkorra véget vethet az angyalság illúziójának?

Ha végiggondoljuk, mi minden szárad a földi angyalok lelkén (vélhetően valahol talán… van lelkük is…), és számot vetünk azokkal a számokkal és tételekkel, melyeket mesterségesen tornyoztak elénk és ránk, megértjük, hogy ezen a bolygón mindenki számára lehetőség az angyallét! Csupán azért vannak még gazdagok és szegények, mert az angyalok így tartják jónak. Azonban jóval több azon javak mennyisége, mely minden embert egyaránt eljuttathat a sohasem volt bőség, és ezzel a tudattal, a korlátlan önkorlátozás, türelem és takarékosság állapotába. Hiszen, ha valaki tudatában van annak, hogy bármennyi birtoka, jószága, aranya, és más óhajtott vagyona is van, annak határait sem ismerheti meg, akkor azt is felmérheti, hogy azt ebben az életben sem fenntartani, sem kiélvezni nem képes. Ezért, akár át is engedheti másoknak, ha azok, akik átveszik, gondosságban és gazdaként legalább úgy, vagy még jobban tudják gyakorolni felelősségüket, és jogaikat, mint az eddigi tulajdonosok. Akkor helyreállhat az a rend, amiben a természet és az emberi alkotás nem kerül szembe egymással, hanem egymást kiegészíti és támogatja. A gazda örül, ha a természet virágzik; a természet meghálálja a gondoskodást és a tiszteletet. Így megérthetjük azt is, hogy miért láthatatlanok számunkra az angyalok? Mert annyiféle alakban jelennek meg, ahány tisztségre az Angyalok Karának Legfőbb Urai őket kijelölik. Mindazok a feladatkörök, amelyekkel irányíthatók a közönséges emberek, számukra magas szinten művelhetők, hiszen képzésük nem egy meghatározott pályát jelölt ki számukra, mint azon kisemberek számára, akiket csak bábként akarnak mozgatni. Tehát a mindentudás képessége teszi a világ polgárait egyenlőkké az angyalokkal! Nem szabad bedőlni annak a mítosznak, hogy elég egy embernek egy pálya, vagy hivatás! Vagy, hogy azt a pályát kell választani a gyermekeinknek, amely remélhetően a legjobban jövedelmez! Ezt az Angyalok Kara kívánja tőlünk. Ez az ő érdekeiket szolgálja. Ha a pénzt hajszoljuk, soha nem fogjuk meglátni az angyalok igazi arcát, hisz elvakít minket az az angyalok vagyonához, hatalmához képest csekély kis érték, amit egy élet gürcölésével, vagy akár a törvények megszegésével szerzünk. Elhitetik velünk, hogy máris angyalok vagyunk, ha az átlaghoz képest többet harácsolunk össze abból a földi kincstömegből, aminek csupán elenyésző töredékét birtokolhatják azok, akik nem tagjai az Angyalok Karának. Ugyanakkor szegényebbek leszünk az önmérséklet, becsület, együttérzés, tisztelet, jóság, könyörület, tisztaság, bölcsesség, szépség kincseivel, melyeket akkor nyerünk meg, ha megelégszünk a földi lét egyszerű szolgálatával.

Amikor ez bekövetkezik, mi, akik angyalian tűrtünk minden szenvedést, és megtettünk mindent, amit kívántak tőlünk, minden körülmények között megőriztük hitünket mindenben, ami szent és tudtunk becsülni mindent, ami nem talmi, egy csapásra visszaszerezzük ősi jussunk, hogy elhihessük magunkról: VALÓJÁBAN MI VAGYUNK AZ ANGYALOK!

*

/Tudom, hogy sokak számára az „angyal” fogalma nem földi fogalom, és annak más célra való használata, talán ellenérzést válthat ki. Az ebben való hitet sem megingatni, sem meggyalázni nem szeretném! Amiért mégis ezt a nevet adtam a kiváltságosoknak, azért volt, hogy ráébresszek mindenkit arra, hogy az ő létük misztifikálásával, és pozícióik elismerésével, vagy azokra való vágyakozással csak fenntartjuk ezt a beteges és igazságtalan rendet. Hogy voltaképpen már senki sem akarja tovább folytatni ezt, még maguk az „angyalok” sem. Hogy ne lehessen már arra hivatkozniuk, hogy mi nem engedjük őket „lemondani” saját maguk által választott és erőszakkal fenntartott tisztségükről, egyszerűen vegyük őket semmibe úgy, ahogyan ők minket semmibe vesznek évezredek óta! Ha nem dőlünk be a manipulációiknak, nem vásárolunk és fogyasztunk többet és semmi feleslegeset, mint amennyire az egyszerű élethez szükségünk van, lételemüket, a gazdagság mítoszát, és legfontosabb kiváltságukat vesszük el tőlük, annak a tudatát, hogy rájuk vagyunk szorulva, mert nélkülük nem érünk semmit és örökös szükségünk van arra, hogy irányítsanak bennünket. Ezért egyre inkább magunk készítsük, termeljük meg mindent magunknak és tanuljuk meg az egyszerű élet tudományát, és tanítsuk meg erre gyermekeinket is. Így biztosítsuk az életünk feltételeit, függetlenségünket és szabadságunkat./

2 hozzászólás a(z) “Angyalok kara” bejegyzéshez

  1. Sipos Márton

    Kiváló írás, és hiteles is. Eltér attól a sok sablontól, ahol összeesküvésekről olvashatunk. Ez a cikk, nem az okozatokat tárgyalja, hanem vizsgálja az okokat is. És valóban: Ezeket az “angyalokat” semmibe lehet venni azzal, ha nem használjuk az eszközeiket, mentális ősképeiket. De, lehet őket használni is akár, például a pénzt, azzal is lehet boldogan élni, feltéve, ha a megszerzéséért nem áldoztuk fel az egészségünket, kapcsolatainkat és ami a legfontosabb, a lelki nyugalmunkat. Xanaxon élve, aligha élvezetes a pénz. Lehet, hogy kezdetben ezek a törekvések tudatosak voltak. Megkívántak bizonyos viselkedési formákat azoktól, akik az úgynevezett elitben vannak. Ma már ez több generációs helyzet. Már nem kell tudatosítaniuk magukban a magatartásukat. Ugyanez érvényes azokra is, akik úgynevezett szegénységben, nyomorban élnek. Nekik sem kell tudatosítaniuk magukban semmit. Kevesen viszont mindkét oldalról, elkezdtek kritikusan gondolkodni. Ők azok, akik a változásokat kezdeményezik. A természetet nem lehet legyőzni, még az ember sem képes rá. Gyengíteni lehet, de elpusztítani nem. Egy idő után a természet regenerálja magát, még akkor is, ha természeti pusztításokat végez, mármint az emberek szemszögéből. Ugyanez a tudati szinten is. Már az, hogy ilyen cikkek születnek, és kommentek jelzi, hogy a változás úton van. Jobb a helyzet tudatosság szempontjából, mint akár tíz, húsz évvel ezelőtt.

    Válasz
    1. Kövi Gábor Szerző

      Kedves Márton!
      Köszönöm a pozitív kritikát. Hamvas szerint ebben az országban Széchenyi óta ilyen nincs. Ha az ember jobbítani akar, rögtön úgy értik: Ezek szerint az egész úgy rossz, ahogy van. “”Ezt az ember el kell takarítani, mert akadályt jelent a “fejlődés” útjában.”” Ha valami lehet jobb is, akkor azt kell tennünk. Azonban a jó és rossz megítélésében is hatalmas zűrzavar van. Azt is értem, miért fontos neked a pénz. Sőt, az emberi kapcsolatok jelenlegi formái is fontosak egy fiatal embernek. A változáshoz először a helyzetet kell valósan felfogni, és nem is csak egy oldalról, hanem a lehető legtöbb aspektusból. A tudatosodáshoz tudás kell, és a tudás szerteágazó formáját hosszú idő alatt lehet elsajátítani. Az írás analógiája és “tanulsága”, hogy “angyalnak” lenni nem elég születés alapján, ha valaki nem felel meg az összes kritériumnak, vagyis nem képezi magát. De – itt jön a pénz szerepe – a tanulás (ami nem más, mint felfedezése saját képességeinknek, nem megfelelés az adott/ránk oktrojált szerepnek) nem rendelhető alá a pénznek. Ezt a helytelen gyakorlatot az elmúlt 10 év szomorú tapasztalata alapján ismerhetjük fel, mikor a művészet és kultúra állami megítélése – legalább is nálunk – a felesleges kategóriába került. “Nincs szükség ennyi művészre.” Úgy tűnik közmunkára – igen.

      Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.