Címke: civilizáció

A káosz hatalma

A káosz hatalma

Két világ létezik, bár az egyik csak hazudja ezt magáról. A „teremtett világ” – az ember szemlélete szerinti – az, ami az ember nélkül is létezik, létezett és létezni fog – jelen ismereteink szerint – örökké. És létezik, bár ebben a másiknak csak kis szerepe van, az emberi világ, a földi civilizáció. Az ember szerint a kozmoszban is rend uralkodik, ahogyan elképzeljük, de az „igazi” rend az amit az ember alkotott. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Itt a piros, hol a piros?

Go aheadItt a piros, hol a piros?

Az a meglátásom, hogy a (mai) demokráciák és a kommunizmus között nincs alapvető különbség. Mindkettő idealista. A felsorolásban az elsőnél a „mindenkinek érdeme szerint”elv nem működik, a másikban a „mindenkinek szükséglete szerint” elv mond csődöt.

Ha tovább boncolgatjuk az „érdeme szerint” fogalmát, és a „szükséglete szerint” fogalmát, megint zavaros válaszokat kapunk. De – mint mindig – most sem erről lesz szó…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Görényképző

limuzin

Görényképző

 

A szokásosnál is szájbarágóbb lesz a bevezető, mivel ez a szó, néhány görényoktató és tenyésztő kivételével mindenki számára ugyanazt jelenti. A tőlem már ismert módon, most is a civilizáció egy sajátos, talán abszurd kritikáját kapják az állatvilágból vett minta alapján. Ne csodálkozzanak azonban, ha ez a hasonlat néha elvont, néha viszont konkrét is lesz. Attól függően, mennyire zavaró, vagy mennyire közismert a téma. Jelenségek és azok kikerült, elhallgatott, vagy kellemetlen, sőt illetlen részletezése. Régóta mondom, írom, hogy mindent nevén kell nevezni. Ahogyan a hülye is mindenki számára ugyanazt jelenti, ugyanúgy a görény is, eltekintve az állatokkal foglalkozók körét – természetesen. A cím egyébként semmilyen tekintetben nem találkozik Popper Péter történetével, a „tanár sütöde” csattanójú kis igaz „tanmese” témájával. Azonban annyiban mégis kapcsolható ahhoz, hogy az ifjú Popper, közvetlenül a háború után, még a „felébredt” gyermek kritikai érzékével meglátta azt a lényegi hibát a civilizációs iskolarendszerben, ami a háború idején valóságos szituációkban egyáltalán nem bizonyult volna értelmesnek. Azonban az ember, ahogyan „visszazökken” a „normális (értsd: sablonszerű, civilizációs) kerékvágásba”, már ugyanez a viselkedés gyerekkori csínytevésnek hathat. Ahhoz, hogy valaki észrevegye, és képes legyen nyomon követni a „görényülést”, elég felszabadult és éber kell, hogy legyen. Erről higgadtan, vagy bizonyos távolságból beszélni, igen nehéz dolog, de már nem kikerülhető a jelen helyzetben.

Akkor fogjuk megérteni és egyúttal megváltoztatni azt, ami mindenkinek ugyanazt jelenti, mégis él vele és általa, ha a szükséges utálat, és szégyen fog hozzájuk társulni. Addig egymásra mutogatunk, hiszen ezek a „jelzők” sohasem ránk vonatkoznak. A humor, vagy az abszurd humor, vagy a metsző irónia csak akkor jogos, és akkor kell elfogadnunk, még akkor is, ha egyszerre magunkra ismerünk, ha megértjük és megfelelő helyre tesszük a tudatunkban. Egy kattintás ide a folytatáshoz….