Karácsonyi vitairat a Jóistennel
A nevelésről fogok beszélni. Ne ijedjenek meg, nem vallásgyalázás következik, és nem is a Szeretet Ünnepének megrontása. Ezek amolyan „igazi” szeretetből jövő szentenciák. Nem hiszem, hogy a logika és a szigor távol áll a Mindenhatótól. És a legkevésbé az embertől.. Tovább a folytatáshoz
A hajnal mindig új gondolatokat hoz. Kicsit csípős, őszbe hajló az idő. Nem szégyellem: szavazásra készülünk. Ez is csak a vélemény kifejezésének egy módja. Nem az egyetlen. Ha megkérdezem magamtól: kiknek a pártján állok? Csak azt tudom válaszolni: az emberekén. A reggeli gondolat pedig: szegény, vagy gazdag, aki ragaszkodik hazájához? Tovább a folytatáshoz
A züllés maga
/A züllés folyamattudata/
Akárhányszor elmélkedem a züllésen, mindig egymásnak látszólag ellenmondó gondolatokba botlok. Sokak szerint a züllés változás, holott éppen a változásra való teljes képtelenség miatt zajlik. Mások, vagy ugyanazok, azt mondják, hogy nem züllés, hanem fejlődés, és ez így természetes: az élet velejárója. A züllés kifejeződése az a téveszme, hogy valami képes a folyamatokat megállítani, úgymond „van” szintre redukálni. Sokszor beszélünk dolgokról így: „ez van, az így van” stb. Pedig semmi sem „van”, minden „más”, mint az előbb volt. Ezt a tényt kevesen ismerik, és kevesen fogadják el azok közül, akik ismerik.
A gondolat története
Ebben, a gondolat nélküli világban szememre vetik, hogy dagályos, „ósdi”, kevés történettel bíró, hosszú írásaim vannak. Köszönöm a kritikát, de a gondolkodásról továbbra sem vagyok hajlandó lemondani. Most mégis egy történet következik, azok számára, akik csak történeteket tudnak olvasni. De félek, ezt a történetet nem fogják filmre vinni, mert nem elég akció dús, és gyilkosság sincs benne, hacsak a poénoké nem…