A győzelem veresége
Mostanában sok túléléssel foglalkozó filmet néztem meg. Többször is elhangzott ez a kifejezés:„legyőzni a természetet”. Ahhoz, hogy a túlélés ne egyéni és partikuláris feladat legyen, az Új paradigmában ezt a dogmát gyökeresen meg kell változtatnunk.
Jótevők
Az ember nem tökéletes. Az ember gyarló. És még sok olyan jellemvonást tulajdonítanak emberinek, ami csupán gyengeség, vagy inkább lustaság, kényelmesség. Mi motiválja a napjait Önnek? Mennyit keressen ma? Hány széplányt (hercig „pasit”) szédítsen meg ma? Hány embert csapjon be, hány piros lámpán hajtson keresztül, mennyi járművet előzzön meg gyorshajtással, mennyi sört igyon meg, és mennyi gyorsételt nyomjon le a torkán? Vagy?
Képeshegyi szindróma
Előbbi írásom folytatásaként is érthetik ezt a dolgozatot. De az események olyan vészes gyorsasággal követik egymást, hogy nem mulaszthatom el a reagálást az elmúlt napok történéseire. Legalább is azokra és úgy, ahogyan hozzánk eljutottak. Persze az ember, aki védtelen a „nagyban” zajló játszmák rá ható következményeivel szemben, csak rémületét tudja kifejezni, mikor értesül a legrosszabbról.
Az élet elrablása
Ha van még egyáltalán valaki…, aki emlékszik Ferencsik István nevére és munkásságára, annak figyelmébe ajánlom vékony, de annál tartalmasabb könyvecskéi egyikét, a rózsaszínű „Gyermekeink táplálása” címűt. Fel akarom hívni a figyelmet arra, hogy a jövőt is elrabolja az, aki felelőtlenül bánik az új életekkel. Ugyanolyan felelőtlenül, mint önmagával. Erről – úgyszólván – semmi szó sem esik manapság a züllés ezen – utolsó – szakaszában.