Kedves olvasó! Ne gondolja, hogy témahiány miatt jelentkezem ritkán! Éppen fordítva van. Sajnos rengeteg a téma, a tisztázandó ügy. Ez is okozza, hogy összetorlódnak a témák. Újak serkentenek írásra. Nem tudom szó nélkül hagyni, amikor a ‘történetem’ nekem szegezi a kérdést: te hallgatsz ilyenkor?
Éppenséggel az időt (csakis) az ember fogalmazza meg és tartja számon. Misztikus elméleteket fon köré, mint oly sok „dologgal” teszi, amelyek nélküle nem léteznének. Ha le akarunk csapni a pillanatra, tulajdonképpen a történelemnek nevezett bonyolult alkotás, ami az utánunk jövő nemzedékekre kíván hatást gyakorolni önkényesen, népeket, nemzeteket mutatott más színben, mint ahogyan az adott kor emberei látták. Ekkor heves viták gyújtópontjában megszületett az „igazság” szubjektív fogalma. Ez a fogalom, ami pingpong labdajátékra csábítja a politikusnak szegődött embertársainkat. Ez a „valami”, hivatásként páváskodik, tartja a markát; szerencsétlen esetben ontja a vért, és ejti gyakran kétségbe a reá szomjazó többieket. Az idő az, ami lehet relatív, lehet kíméletlen, lehet rohanó, egyúttal megállíthatatlan, mindenképp figyelemre méltó. Fontos tudni, hogy csak az ember által létezik, az ember ritkán élhet nélküle. Még éppen csak kóstolgatja, amíg kevés telt el belőle, annak aki az elejénél tart; inkább ragaszkodik hozzá, aki már a számlálót is elásná, csakhogy el lehessen feledni. Korszakokat kreálunk, vágyakozunk a korábban átélt eseményekre, pedig jó tudni, hogy egyetlen mértékegység létezik belőle, a pillanat.
Már csak egy kinyilatkoztatás hiányzik: Az idő neve:
ÉLET.
Bármit is teszünk, csak akkor beszélhetünk az időről, ha élünk. A bűnökről pedig nem a halottak tehetnek. A halál tobzódása bármilyen korszakban semmi hasznot nem hozott. Az tehát, hogy a rengeteg baj, szomorúság, gond, ami fiatal (és bármilyen korú) emberi, állati, sőt egyéb életformák folyamatos elpusztítása; a teljes földi élővilág lerombolása, ember általi tönkre szennyezése értelmetlenül következik be minden pillanatban, nem teremtett semmit, nem nevezett meg semmit. Beleértve az idővel való vérgőzös fantáziálgatást is, méltatlan és szégyenletes tett, , amit ember követett el. Sőt arról sem tesz le, hogy saját szánalmas életét is odadobja őrülete során.
Miért csak az ember teszi ezt? Mert ő ad neveket gaztetteinek. Az állatvilág létezése: születés és halál. Névtelenül, nap mint nap. A születés és az elmúlás okkal történik. Egyensúlyt teremt. Amit az ember képtelen létrehozni. Az „értelmes ember”..
