Növekedés! Vagy…?

Növekedés! Vagy…?

Az ember csak néz és csodálkozik. Hogy a csudában lehet még mindig elkábítani az embereket azzal a demagóg szöveggel, hogy a „növekedés” és a közvetlen jólét összefüggésben lenne? Megkísérlem körüljárni azt, ami ténylegesen, nyilvánvalóan nonszensz, és egy szót se kéne rá fecsérelni.

Először is, már ott tartunk, hogy senki se figyel oda erre. Akkor meg minek beszélni róla? Nos, éppen ezért. Már olyan sikeres volt az emberek bárminemű figyelmének, ellenkezésének, értelmének teljes megsemmisítése és az alsó fokú, szellemtelen, zsigeri szférák felé terelése, hogy erre senki sem kapja már fel a fejét. „Nagy dolog! Növekedés? Az valami jó, elég ennyit tudni róla.” Csakhogy éppenséggel ez az, ami a világ teljes pusztítására tör, és még csak nem is tud róla.

Mármint az a tompa agyú viszonylag szűk csoport, ami nap, mint nap ezt szajkózza, pedig tényleg nem hallja senki, de az lényeges, hogyha elhallgatna a megafon, azt rögtön észre lehetne venni… A háttérzaj, ami úgy nyomul az agyunkba, hogy lassanként ez lesz az az alap, amire minden más ráépül a tudatunkban. E nélkül még a lélegzetet is elfelejtenénk.

Mit is jelent ez?

Azt, hogy semmi más nem számít, mert ha van növekedés, akkor a többi jelentéktelen semmiséggé válik. Igaz, hogy a másik ilyen démon, az adósság szoros összefüggésben van a növekedéssel, mint két semmit nem jelentő fogalom, amit a manipulátorok találtak ki a hülyítésre, de valahogyan mégis manifesztálódott, és tényleges valósággá fajzott: autópályák, amiből visszafelé az következik, hogy a legnagyobb „húzóágazat” az autóipar, ezért kell még több teret kiszakítani a szent természetből, nem beszélve arról az iszonyatos zajról és szennyről, ami vele jár. Az, hogy a továbbiakban mindent ez fog meghatározni, kiszorítja az alapvető egészség elérésének kötelességét; az emberen kívül is élni akaró, lassanként kisebbségbe szoruló élővilágot; az emberi lélek ápolását, ami, vagy inkább „aki” ezt a gépuralmat már nem képes elviselni, hanem, hogy egy szikrája is megmaradhasson, inkább ő is elgépiesedik. Csak körül kell nézni, hogy ezt meglássuk. Mindezt a „szent növekedés” ürügyén és oltárán – hogy egy kis munkát is adjak az elmének…

A végletekig lehetne ragozni, mi mindent veszítünk, hogy csak növekedni akarunk (már, aki). Az ember, akire azért a legtöbb figyelmet kéne fordítani, ebben a túlnépesedett világban már egyáltalán nem számít. Az individuum, a személyiség, ami a nyugati társadalmi minta alapképlete, és ami már nincs sehol. Amit látsz, az a sematizmus, a manipulált, nem valóságos, nem igazi döntéshez juttatott kretén. Ennek be lehet adni, hogy a növekedés az Isten.

De mi van, ha nincs növekedés? Az maga a világvége, a visszaképződés, a barlang, az állatbőrbe bújtatott, makogó félig állat-félig ember? Ez vár a világra, ha nem növekedik? Csak azt az apróságot felejtik el, akik ebben hisznek, hogy a Földbolygó véges terjedelmű, és azt is, hogy a növekedés sok mindent jelent, csak azt nem, amit jelenteni akar – szerintük. Növekedés az erekció, és a Viagra. Azt viszont általában a kimerültség szokta követni, nem pedig az örökös növekedés, mert ami a növekedést táplálja, az energia, ami nem keletkezik, nem vész el, csak átalakul.. Newton mester szerint. De ma már itt van a végtelen energia, ahogyan a végtelen növekedés is, ami ezen alapszik. Ok. Van az az energia, de nem nekünk. Számunkra ez az egyetlen hely a világegyetemben, hiába akarják egyesek, vagy többesek ezt elfelejteni, és betegesen szajkózni az emberi faj kirajzását az Univerzumba. Egyszerűen értelmetlen, ha nem is lehetetlen. Azt már megtanulhattuk, hogyha ez a technikai civilizáció valamit akar, azt meg is teszi. A kérdés az, hogy tisztában van-e a következményekkel? Mert nincs – azt látjuk. Akkor volna értelme, és kényszere a Földről való távozásunknak, ha egyrészt, volna hova, volna hogyan (mert ezek is csak még matematikailag és fizikailag is képtelen elképzelések), ha volna miért, de akkor ezt is el kéne mondani annak a szerencsétlen lebutított emberiségnek, mert talán többet érne ezen agyalni, de inkább azon, hogy miként lehetne rendbe tenni azt, amit ez a kíméletlen és gonosz szellem elrontott.

De legyünk egyszerűen, és józan paraszti gondolkodással, „csak” értelmesek: Mire is volna szükségünk a legjobban? – harmóniára. Miben? Mindenben. Ez túl általános. Ha csak és kifejezetten a harmóniára koncentrálnánk, észrevennénk jó néhány hibát a tézisekben.

Ahogyan jelenleg a harmóniát nekünk elképzelik, az a gépek, a technika és a Rendszer által uralt teljes világ. Ebbe beleértve azt a természetet is, ami – állítólag – a mi bölcsőnk is volt. Miközben teljes erővel zajlik a mindenen való uralkodás tervének végrehajtása, elfelejtik, akik ezt véghez akarják vinni, hogy létezik az uralkodásnak egy sajátos módja, amit önuralomnak, türelemnek, mértéknek, takarékosságnak szoktunk nevezni – amíg éltünk velük…

Tehát, talán egy kicsit meg kéne állni, gondolkodni: mennyi energia elmegy feleslegesen, mennyi tér megy kárba ezeknek a megalomániás terveknek a végrehajtása miatt? A semmiből, látszólagos valamiknek a létrehozásával. Az ehhez vezető „tudásnak” a „fejlesztésnek”, az „oktatásnak”, és a többinek a realizálásával. Eközben az élet leglényegesebb kritériumai sem állnak rendelkezésre. A sok ember, a sok rabszolga csak azért kell, hogy végre lehessen hajtani a tervet. És ha kész, utána mi következik? Csak az képes ezt végiggondolni, aki gondolkodik. Aki viszont csak növekedést ismer, az nem ér rá gondolkodni. Annak csak a mindennapi adagnyi növekedés a fontos. Voltaképpen azért van szükség a növekedésre, mert semmiféle valódi gondolat, terv, elképzelés nincs arra, hogy mi lesz a növekedés után?

Ez olyan, mint a válságok és háborúk „szabályos” váltakozása. Eleve a válságok a növekedés miatt következnek be, a harmónia hiánya miatt, Jobban mondva, annak a téveszmének a minden áron való végigerőltetése miatt, hogy állandóan új és újabb dolgokat kell létrehozni. Ez jelenti az embert. – szerintük. Egy ideig talán Anglia volt annak a mintája, hogy lehet valamit úgy használni, ahogyan egyszer feltalálták, mert arra, amire feltalálták teljesen alkalmas. De – mint a „szoc. „Politikai gazdaságtanban” tanították nekünk, a termelőeszközök változtatásai a társadalmi szerkezetet is megváltoztatják.

Tessék mondani: nem lehet, hogy a dolog teljesen más irányú? Azért kellett megváltoztatni a termelőeszközöket, a termelésszerkezetet, hogy a társadalmat megváltoztassák? – De.

Ezt ma már tudni lehet. Ennek ellenére ezt a rögeszmét – növekedés – mindenképpen fenn kell tartani. A cél egy olyan világtársadalom, ami valamilyen nem létező, de fantáziált, idealizált, de főleg hazudott idea szerint a tökéletes és kifejlett emberi jövő. Ahogyan a dolgok állnak… márpedig az a folyamat, ami lényegében változatlan marad, az nem más, mint illúzió. Nem haladás, nem törekvés valahova, hanem helyben topogás.

Amikor az emberiség értelmesebbjei rájöttek erre a nagy csalásra, akkor fel kellett volna ébredni, és az egészet le kellett volna fújni. Ha volt is ilyen elképzelés, az megbukott. Az emberi mohóság, kisszerűség, szűklátókörűség, önimádat, és más hasonló túlburjánzott, sok tápot kapott jellemhibák miatt. Nem kis részt képvisel ebben a látszatfolyamatban a gyávaság. Ki nem mondani, meg nem nyilatkozni, nem cáfolni, pozitívan nem kritizálni, viszont, aki merne szólni ellene, azt legenyhébb formában kiröhögni, ellehetetleníteni. Ha nem használ, mert már kezdenének az elmék ébredezni, akkor a szokásos lecke következik: kiirtani.

Manapság a legtöbb nehézség abban van, hogy miként is lehetne leállítani ezt a vak rohanást a semmibe. Ezt persze nem „ők” gondolják így, hanem – azért remélhetőleg – az emberiség túlnyomó része. Bár ezzel mindig bajban voltam, hogy miért is kell azt csinálni, amit sokan akarnak, mert azt tudjuk, hogy könnyedén lehet a birkákat terelni, hát még az embereket… Ezt nevezik demokráciának. Ez esetben azonban a bűvész már lebukott, már csak a manézs áll, és hamarosan a teljes közönség elmegy kapálni, mert valamiből meg is kell élni…

 

 

Az egyetlen, amit tehetünk, alkalamazkodunk: takarékoskodás, gondolkodás, kalkuláció! Ez két vállra fekteti ezt az őrült növekedést, és növekedjenek csak magukban, vagy vonatkozzon a növekedés inkább a májukra, ha már úgy is annyi brandyt és whiskyt vedelnek…

 

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.