Hormonkontroll III.

Hormonkontroll

III.

 Aki idáig képes volt velem tartani ebben a gondolatsorban, talán még rendelkezik elegendő tartalékkal ahhoz is, hogy folytassuk ezt a gondolati játékot, melynek tétje nem más, mint fajunk túlélése. Nem kevésbé fontos gondolatok sorjáznak korábbi írásaimban, de ez a téma szinte „húsba vágó”.

Ezek után, mi az, ami még mindig érdemes a figyelemre?

Mi kell ahhoz, hogy a jelenlegi zavart hormonrendszerű ember megtegyen igazán nagy dolgokat saját maga és bolygónk érdekében?

Azt szinte minden esetben láthatjuk, hogy a mai ember alig vállalkozik olyan feladatokra, amelyek ténylegesen pozitív irányban változtatnának a globális gondolkodáson. Ami a legjobban hiányzik, az a tettekben megnyilvánuló szándék. Ez önmagában is mutatja a katasztrofális állapotot, melyben az ember ma van. Elvesztette önmaga és környezete megújításának képességét! A kommunális szennyvíz fogamzásgátlókkal való szennyezettsége már kimutathatóan hatott a vizek állatainak, halainak hormonális állapotára. Növekedett a szaporodásra képtelen meddő egyedek száma, mely egyes fajok kihalásához vezethet. Ugyanez a hatás közvetett úton visszakerülhet az emberhez az ételeken keresztül. Nemhogy csökken a népesség, hanem egyenesen, láncreakció-szerű kihalások következhetnek be. Idáig a génmódosított növények hormonrendszerre gyakorolt várható hatásait nem is említettem. Vajon ezek láthatók-e előre, mikor az apró, de egymással keresztreakcióban levő anyagok kulminálva teljes, és visszafordíthatatlan biológiai katasztrófához vezethetnek…

Lehet-e még jobban fokozni az érvek számát, melyek a tendencia visszafordításának elodázhatatlanságát indokolják és kényszerítik?

Eljött annak az utolsó lehetősége, hogy az ember számot vessen önmagával, és módot találjon saját testének-lelkének teljes önvizsgálatára! Ezen belül módszeresen végig kell nézni azokat a negatív hatásokat, melyek emberi mivoltunkat megváltoztathatják, torzíthatják! Meg kell ismerni azokat a mechanizmusokat, melyek minden embert egészségben tartanak, és ezek karbantartására külön figyelmet kell fordítani! A testi-lelki-szellemi ápolás mindenki személyes feladata kell, hogy legyen! Ebben egymásnak is segíteni kell!

A tudatosodás, nem azonos a műveltséggel! A tudatosság önmagunk fizikai és szellemi megismerését is jelenti. Ez születéstől fogva a felnőtt környezet elsődleges módszertani és pszichológiai feladata! Az öntudat nem azonos az önzéssel! Az öntudat szintje, az önellenőrzés, önszabályozás nem önérdekű, hanem nagyon is közcélú gyakorlat. Ennek háttérbe szorítása egyedül a Rendszer számára jelent előnyt. Ahhoz, hogy képesek legyünk felismerni cselekedeteink helyességét, nem elég ismerni a társadalmi szabályokat. Bár ezek közül számos igen fontos és nélkülözhetetlen, de a rendszermanipulációk kivédésére önmagunk teljes ismerete nélkül semmi esélyünk nincs!

Egy egyszerű példával illusztrálom a nő és férfi egymáshoz való viszonyát egy speciális helyzetben:

Azt hinnénk, hogy reálisan fel tudjuk fogni saját viselkedésünk, vágyaink mozgató rugóit.

Ha tetszik egy nő/férfi, ebben a pillanatnyi hormonszintünk magas. Ha az aktuális időpontban egyes hormonok termelődése vagy meglévő szintje alacsony, egyszerűen azt érezzük, hogy a másik nem addig szimpatikus tagja, érdektelenné válik számunkra. Legyen az éppen a kedvesünk, vagy az az ellentétes nemű ember, akire vágyunk, de még nem is beszéltünk vele. Mitől lehet a hormonszintünk alacsony, vagy ingadozó? Akár egy csésze kávé vagy egy pohár bor elfogyasztása is sokkszerűen hat a hormontermelődésre. Az „afrodiziákumok” felfedezése éppen a gyenge és szabálytalan hormontermelődés következménye. Ezek használata nem, hogy karban tartaná, hanem ellenkezőleg: lebénítja a szükséges hormonokat előállító mirigyek működését. Az egyes hormonok külső adagolása szükségtelenné teszi a test számára a saját termelést, ezáltal az illetékes szervek ilyen funkciói elsorvadhatnak, leállhatnak. A „menopauza” vagy férfi „változó kor” nem más, mint a nemi hormonok termelődésének csökkenése, vagy teljes leállása. Ez önmagában csak a férfiaknál okoz nemzőképtelenséget, a nők esetében viszont a nemi vágy vagy a férfiak iránti érdeklődés csökkenését-megszűnését okozhatja. A házasságban élő párok esetében ennek civilizációsan elfogadott „szabályossága” mindkét fél közel egyidejű „kimerülése” esetén szinte észrevehetetlenül megy át a szerelemből – szeretetbe, ahogy mondani szoktuk. Azonban sokan nem tudják, hogy az éber nemi vágy a teljes egészség, szellemi frissesség, érdeklődés, fizikai erő nélkülözhetetlen eleme, fenntartója. A mai túlhajtott szexualitás egyik oka éppen a kifáradt szexuális érdeklődés, az általános hormonszegénység, vagy ingadozó hormonműködés. Az állandó teljesítési kényszer idővel tompítja az érdeklődést és külső segítség nélkül egyszerűen megszűnik az aktivitás. Nemcsak a nemi aktivitás, hanem bármilyen aktivitás… A vizuális és fizikai ingerlés valameddig képes ezt az érdeklődést szinten tartani, de ez olyan rész volna az életünkben, ami minden pótszer nélkül kellene, hogy normálisan működjön. Ehhez viszont távol kell tartani magunktól azokat az anyagokat, melyek megzavarják hormonjaink működését! Azt már tudjuk, hogy a hormonok egymás kiegészítői. Ezért, ha egy hormon nem termelődik, a többi termelésében is zavar támad. Az „öregedés” eddig ismert kísérőjelenségei között a nemi hormonok csökkenő szintje általános, de nem szabályos! Látunk idős embereket is aktív nemi érdeklődéssel, és már látunk 30-40 éves korú férfiakat-nőket kiüresedett szexuális érdeklődéssel. Amíg az idős emberek esetében gyakran a genetikai tényezők szerencsés összhatásának tulajdoníthatjuk ezt a jelenséget, addig a fiatalok esetében már a túlzott elhasználódást és a szexuális intelligencia, vagy a kapcsolatteremtés-fenntartás képességének hiányát feltételezhetjük.

A tipikus élethelyzet, amit számos filmben, és az életben is tapasztalhatunk, hogy különféleképpen éljük meg a szexuális élményt, ha férfiak, és ha nők vagyunk. Ennek egyik oka, hogy nem ismerjük a másik nem hormonműködésétés az ehhez társuló hangulatát!

nők szexuális érdeklődése és ingadozó kedélyállapota összefüggésben van. Erről társaságban nem illik beszélgetni, pedig emberi sorsok múlhatnak ezen. A nők normális állapotban havonta egy-két napig aktívak. Ezt ők nagyon jól tudják, de azt már nem, hogy a petefészek hormon termelődése és a peteérés spontán is fokozódhat a nemi aktusban az orgazmus miatt! A női és férfi szexualitás különbözősége ősi biológiai gyökerekre vezethető vissza. A nők többszöri orgazmusa és a férfiak egy-kétszeri orgazmusa és rövid „kifutási” szakasza éppen a genetikailag megfelelő egyedek kiválasztásához szükséges. A civilizációs kötöttségek, gátlások a legtöbb nő esetében „leszabályozták” egy partnerre a szexuális tevékenységet, pedig a folyamatos, többszöri orgazmus a több férfipartner közötti választást szolgálja. Addig kell magas szinten maradni a női aktivitásnak, amíg a megfelelő genetikai társat megtalálják. Így már az is érthető, hogy sok párnak miért nem születik gyermeke, vagy miért van valamilyen gyengeség az utódoknál. Persze, a fentebb említett tényezőkön kívül. A férfiakban viszont hasonlóan a nőkhöz az aktus utáni egy partner iránti „közömbösség” után egy másik partner iránt ismét feltámad az érdeklődés. Azonban a férfiak esetében hiába volna megfelelő a hormonszint, ha a termékenyítéshez több napi „pihenés” szükséges, mivel az aktív ivarsejteket „elpazarolta” egy partnerre. Ez a jelenség is a természet gondossága, hogy a „leadott” szaporítóanyag esetleges alkalmatlansága esetén egy másik, friss szaporító anyaggal rendelkező férfi is szerephez jusson, amíg a fogamzásra képes nő izgalmi állapota tart.

Egy partnerrel is létrejöhet a „harmonikus” szexuális élet, ha a nő tudomásul veszi, hogy a férfiaknak némi „regenerálódásra” van szüksége, hogy újra „támadásba lendülhessen”. A hormonok újratermelődése után ez lehetővé válik.

Ez a félreértés a nemek között gyakori aberrációk kiváltó oka. A korai magömlés az idegi túlfűtöttség, vagy a ritka nemi élet következménye. A legtöbb esetben semmiféle szexuális zavart nem jelent. Könnyen áthidalható némi türelemmel. De a bekövetkezett „baleset” után ugyanúgy pihenés szükséges, mintha a női test igényei szerinti ideig tartó kontaktus után. A következő próbálkozás már elégséges időt biztosíthat a női partner számára is a teljes „megelégedettség”, vagy virágnyelven, a boldogság eléréséhez. Azonban a női „elhidegülés” a hormonszint csökkenésének következtében is beállhat, csupán az efféle „nehézség” hatására. Mint mondtam, a nők erős hormonális befolyás alatt vannak, ezért lelki-tudati életüket sem mindig képesek kontrollálni. Ez is lehet az oka a rövid idő alatt bekövetkező ellentétes érzelmeiknek, egyes esetekben az ingatag véleményüknek is. Döntéseikben a hormonoknak igen nagy szerep jut! A tudatosság sem azonos ezért a két nemnél. A ráció értelmezése, fogalma is más és más.

Ez a fontos emberi tevékenység két tűz között őrlődik még ma is a világ „kulturáltabb” felén, de az erősen vallásos társadalmakban is:

A nevelés vallásos dogmatizmusa szigorú erkölcsi szabályokat állított fel, melyek korlátozzák az emberekre is jellemző szaporodási ösztönök egészséges kiélését. A gátlások elsősorban szellemi úton hatnak vissza a hormonműködésre. Gyakran olyan anyagokat alkalmaznak, melyek a hormonműködés megzavarását célozzák. Ezek használata hosszú távú negatív hatásokat okozhat. Egyúttal belép az a tudati gát is, ami normális esetben, mikor már „mindent szabad” megakadályozza a szabályos aktus lefolyását. A különféle rossz beidegződések következtében olyan idegi-szervi zavarok léphetnek fel, melyeket azután valamilyen „szerrel” próbálnak helyreállítani. Az az ellentmondás, ami a médiák túlzóan előtérbe helyezett szexuálisan izgató tartalmait és a nevelés hiányos vagy képmutató gyakorlatát jelenti, olyan ki nem beszélt, szégyenletes szexuális magatartási ferdüléseket hozhatnak létre, arra érzékenyebb személyeknél, melyek széles társadalmi hatásai már beavatkozást igényelnének. Ehelyett úgynevezett „szexuális szokásokról” beszélünk, amelyek személyes intimitásként vannak jelen a köztudatban. Ezekben minden megengedett, amiről másoknak kincs tudomásuk. Ha statisztikailag megfelelő számú ilyen „eltévelyedés” megjelent, erre „gyártott” új fogalmakkal legitimizáljuk őket. A szigorú vallásos társadalmak súlyos büntetésekkel próbálják útját állni a tendenciának, azonban az okokra nincs megfelelő elképzelésük. Az okok viszont a Rendszerben vannak. A mindenre kiterjedő kettősség, mely a valós emberi tulajdonságok időben való megismertetésével és az őszinteséggel feloldható volna ebben az esetben is, de az élet egyéb területein „szükségszerűen” meglévő zártság, információ-visszatartás, hamis információk valósként beállítása, vagyis a hazugság „legitim” gyakorlata nem teszi lehetővé, hogy a hormonális egészség-viselkedési szabadság a maga emberi voltában felszínre juthasson. Ez azonban nem jelenti feltétlenül a promiszkuitás törvényesítését, mivel a párok hosszú együtt maradását egy másik szabály: az utódnevelés, és családfenntartás kötelessége indokolja./- Erről később./

Jóllehet, ezen a ponton (is) felmerül a kérdés:

Vajon az ember mitől ember, és meddig ember egyáltalán?

Mennyire szabad a Rendszer érdekében megnyomorítani a lelket? Vagy azt tekintjük „normálisnak”, amit a „világ” elfogad, ott, és úgy, ahol teszi, de nem alkotunk meg egy igazán emberi „minőségi jellemkódexet”, ami figyelembe veszi a kultúra és vallás alapelveit, egyúttal törődik az ember földi porhüvelyének igényeivel is? Mert erre is van mód.

Az a ma még nem létező közös földi szellemet, amit mindenki érez és ki is fejez, de nem tekintjük „hivatalosan” vezető elvnek, felszínre hozva, és megfelelően átbeszélve, megértve „közfelkiáltással” az első számú viszonyítási pontnak deklaráljuk, és ebben az ember eredeti értékeit – úgymond – „rongálás ellen” kőbe vésve (Mózes tízparancsolata mintájára) örök időkre megőrizzük, és alkalmazzuk.

Ebben az EMBER, mint (a technikai – ipari – pénzügyi – politikai hatalom által) veszélyeztetett faj a Föld összes fajával egyetemben „kulturális génbank” formájában letétbe helyezendő!

Milyen lehetőségek mentén tudjuk genetikai-biológiai értékeinket a hormonrendszer által megvédeni?

Azt már látjuk, hogy a hormonok szabályozó rendszere mikor és hogyan sérül, de azzal még csak érintőlegesen foglalkoztunk, hogyan lehet a – velünk született gyengeségeink ellenére is – saját kezünkbe venni ennek karbantartását.

Sok jelenleg is gyakorlatban levő módszer van, amihez csupán néhányat, ám nagyon lényegeset hozzávéve sokat tudunk helyrehozni, vagy megvédeni ebben a tekintetben.

Itt van például a mozgás a szabadban módszer, vagy a manuális terápia néven ismert különféle regeneráló tevékenységek köre. Ezek különféle technikáival, melyek a nyirokrendszert érintve erősen hatnak a hormonok működésére, és a test összhangjának fenntartására, már komoly hangulati, sőt fizikális javulást is elérhetünk. Eddig ezzel nem is volt baj, mármint a mozgást megfelelő társadalmi közmegegyezés támogatja, azonban ennek ellenére sokakban nem rögzült, hogy az alapvető egészség sok tekintetben hormonális szinten helyreállítható, amiben a természet hatásai, a zöld növényeik között végzett, vagy tengeri-vízparti mozgás, a vízi sportok vagy csak a fürdőzés, úszás, a nap, szél, virágillatok, a föld természetes érzete, ellentétben a kemény beton vagy aszfalt ízületnyúzó hatásaival, a fülledt , légkondicionált, elektro-szmoggal szennyezett betonskatulyái helyett, mennyire hasznosak lehetnek. Ha nem is nyílik mindenki számára lehetőség mindezek rendszeres művelésére, lakóhelyünkön is megközelítően hasonló hangulatot hozhatunk létre. A masszázs ma már nem elérhetetlen és főleg nem elítélt regeneráló módszer, de ezt is gyakorolhatjuk magunkon, különösen a hormonmasszázst. Az anatómiai könyvekben bemutatott hormontermelő szervek környezetének finom, simogató masszírozása, sok esetben súlyos tüneteket enyhíthet, vagy akár vissza is fordíthat. A akupresszúra egyszerűbb fogásait önmagunkon elvégezve újabb esélyt adhatunk magunknak belső egyensúlyunk helyreállítása érdekében. Sokszor, a kiváltó okok között olyan visszatérő ingerek szerepelnek, melyek épp az ellenkező irányban hatnak ezen szervek, területek, pontok helytelen nyomása, ütése, feszítése által. Ismerős a „szúr az oldalam” szindróma. Ennek okai között szerepelhet a felületes, kis kapacitást igénybe vevő, rossz légzés, vagy túl szoros ruhadarab, kényelmetlen munkahelyi ülőhely, hosszú ideig, egy pontra sugárzó nedves hideg, erős elektromágneses sugárzás, monoton zümmögő, vagy villódzó fénycső, kényszerű ébrenlét súlyos kimerültség esetén, gépjárművezetés közben merev testhelyzet, szorosan markolt kormány, nehezen benyomható pedálok stb. Sportoláskor egyoldalúan igénybe vett izmok, gyakori, egy testrészre irányuló ütések, feszítések, vagy a kellően nem védett külső nemi szervekre ható fizikai behatás, ütés.

Az izmok túlzott igénybevétele bemelegítés nélkül, olyan idegfájdalmakat is generálhat, alapfokon ízületi sérüléseket, izomszakadást, ínszakadást,  is kiválthat, melyek túlzott hormontermelődést okozhatnak, rosszullét, ájulás, vagy keringési összeomlás, agyvérzés stb. kiváltójaként is szóba jöhetnek. Azt leszögezhetjük, hogy az ember csak akkor képes minden helyzetben maximális fizikai erőnléttel helyt állni, ha tisztában van saját gyenge pontjaival, saját terhelhetőségének szintjével, ezeknek megfelelő karbantartásával megismeri a határok tágításának reális lehetőségeit is.

A sport és a nők viszonyára röviden már kitértünk, de hangsúlyozottan fel kell hívni a figyelmet a megerőltető női versenysportok negatív hatásaira! Nemcsak a már szinte hallgatólagosan elfogadott különféle teljesítményfokozó hormonok jelentenek veszélyt a női nemiségre, vagy inkább a női egészségre, hanem a rendszeres nagy fizikai erőt, vagy állóképességet igénylő sportok tesztoszteron (hím nemi hormon) fokozó hatása is jelentős. Ismerősek azok a nehezen beazonosítható nemű, széles vállú, vastag, kötött izomzatú sportoló nők, akikről nehezen tudnám elképzelni, csecsemőjük szoptatását pl. mivel, mellük mérete, a hasonlóan izmos férfiakéval csaknem azonos méretű… Amikor valaki sportkarrierje érdekében szinte feladja nemi hovatartozását, ezzel kockára téve utódok létrehozásának lehetőségét, nem veszi figyelembe, hogy ez az időszak gyökeresen fogja megváltoztatni esélyeit későbbi életében egy kockázatmentes idős korra. A kockázatot pedig az a számos – csakis mesterséges hatásoknak kitett emberi egészséget veszélyeztető – civilizációs betegség jelenti, melyek neveit ki sem szabad ejteni bizonyos körökben anélkül, hogy felháborodást ne váltana ki. Ezek megemlítése egyenlő az ilyen betegségekre mutató átokkal, ami csupán annak kimondásával meg is valósul… Mennyivel egyszerűbb és békésebb az efféle veszélyeket önszántunkból elkerülni!

Milyen lehetőségek vannak a konyhában a hormonrendszert fenyegető hatások kivédésére, enyhítésére, vagy a kockázat teljes elkerülésére?

Ez az a témakör, amely – szokásosan – agresszív beavatkozásnak hat társasági körökben. A fűszerezés, az ételek kiválasztása és elkészítése a legszigorúbb magánjog keretei közé tartozik, egy szinten a szexuális szokásokkal. A zaklatás fogalma, akár jogilag is kimerülhet abban, ha valakit a dohányzás, alkoholizálás, nehéz ételek, édességek stb. fogyasztásának egészségtelen voltára rendszeresen figyelmeztetünk. De mi ez ahhoz képest, ha felemlítjük az ételek főzésének, sütésének, a szokásos konyhai fűszereknek, tartósítószereknek, mosogatószereknek, illatszereknek, szintetikus festékeknek, csomagolóanyagoknak, kommersz „üdítő italoknak”, koffeintartalmú, tartósítószert tartalmazó „frissítőknek”, az állati eredetű fogásoknak, vagy csak a közkedvelt konyhasónak betegségokozó, hormonrendszert befolyásoló mivoltát! Ezek hallatán derékba törhet minden igyekezet, mely ezek elhagyása nélkül szeretne eredményeket elérni. „Akkor nem is érdemes joggingolnom, súlyzóznom, szobatornáznom stb.?!” –

Pedig, valahol ez a helyzet. Amíg meg nem ismerkedünk az emberi lény egészséges működésének törvényeivel, az egészséges ételekkel, önmagunk speciális érzékenységével, mely az étkezéssel összefüggésben létezik, semmilyen valós eredményre ne számítsunk.

Sok közkézen forgó egészségjavító módszer van, melyek között alig akad olyan, ami nem a jelenlegi megszokás tiszteletben tartásával akar jobbítani. Most a súlykontrollt szándékosan nem említem, pedig ezen a téren is történik rengeteg, a hormonrendszert károsító beavatkozás.

Mivel az emberek többsége csak a külsőségekre ad, ezért az egészségipar célzott területe a fogyasztószerek, és kozmetikai szerek piaca. Itt pedig se szeri se száma a hormonrendszert veszélyeztető anyagoknak. Sok állati eredetű alkotóelem van, melyek hormont tartalmaznak, sok vegyszer van, amely valamilyen módon beavatkozik a hormonműködésbe. Külön kockázatot jelentenek, az un. „kozmetikai műtétek”.  Ezekről már gyakran jelennek meg horrorisztikus történetek, ahogyan alaktalan nyomorékká, vagy rothadó hústömeggé válhatnak azok, akik felelőtlenül bedőlnek a hazug és gonosz propagandának. Ezek egyedüli haszonélvezői maguk az efféle „szakorvosok”.

A lényeg pedig, hogy nincs csodaszer! A fiatalság, erő, hosszan tartó fittség, aktív nemi képesség kizárólag a természetes, friss zöldségek és gyümölcsök fogyasztásával érhető el!

A női fogamzó képesség, fiatalság, jó kedély fenntartásáról gondoskodik a növények „fitoösztrogén” tartalma, mely egyetlen biztos módja a változókori női panaszok elkerülésének. A fogamzás és az aktív nemiség nem életkori, hanem étkezésbeli kérdés! A nők testére évtizedekig ható állati hormonok, különösen a tesztoszteron bombaként ismert tojás, a húsok – a „biohús” is (!) –, a mindenféle zsír-olaj hő kezelt formájának, a kalóriadús ételeknek, az ebből fakadó kövérségnek van meghatározó szerepe abban, hogy a női test, szaporító mechanizmusa végletes kimerülése megtörténik. A korábban, az utód kihordásához, felneveléséhez szükséges védettség hirtelen megszűnik, ezáltal a nők is, ugyanúgy ki lesznek téve az un. „férfibetegségeknek”mint a hasonló korú férfiak..

A növényi ételek női testet egészségben tartó erején belül léteznek kifejezetten a genitáliákat erősítő hatású növények, növényrészek, gyümölcsök. A gránátalma, fekete ribizli levél, lucernacsíra stb. A hormonrendszer fontos eleme a pajzsmirigy, melynek hormonjai a thyroxin, és a trijód-thyronin. Ezek termelődéséhez elengedhetetlen a jód! Ehhez a hagyományos konyhában a tengeri állatok fogyasztásával juthatunk. Azonban a teljes egészséghez az összes állati eredetű étel fogyasztásától tartózkodnunk kell, viszont az algák széles választéka bővelkedik elegendő mennyiségű felvehető jódban. Ezek minél tisztább és kezeletlen, szárított, porított alakban jó étrend-kiegészítők, sósak, de a tengervízben oldott komplex sók testükbe épített, szervesülő formájával, miután a kristályos  mindenféle belső használata kerülendő! Az algák ezeken kívül, szinte minden fehérjealkotóval, aminosavval rendelkeznek, melyeket esszenciálisaknak nevezünk, vagyis szervezetünk önmaga nem képes előállítani őket. Ezen felül némelyiküknek magas a B és B12 vitamintartalma is, melyek fontosak az immunrendszer, idegrendszer, a vér egészsége és a test erőnlétének fenntartása szempontjából. Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy az élő tápanyagok komplex formái a hormonrendszeren keresztül, a sejtek működésének optimalizálásával tartják fenn az egészséget. Hiába van a terített asztalon minden földi jó, ha ezeknek túlnyomó része hővel, vegyszerekkel, tartósító anyagokkal tönkretett! Hiába a gazdagság, költséges kulináris örömök, a gyermekek és a felnőttek tápanyag és vitaminhiányban szenvednek! Ezeknek a tartós hiányoknak súlyos következményei vannak, melyek betegségekben, lelki-szellemi visszamaradottságban, testi szenvedésekben nyilvánulnak meg.

Külön említést kell tennünk az étkezés “drogszerű” voltára. Az ételek főzése-sütése fokozza a hormonműködést. Ez azonban nem pozitívum akkor, ha meggondoljuk, hogy az emésztőrendszer hormonjai korlátozott mennyiségben vannak jelen a szervezetünkben. Ezek kimerülése, hibás működése (hasnyálmirigy inzulintermelésének zavarai) éppen a hőkezelés és túlzott terhelés következményei.

férfiak számára is van kiút a „szokványos” panaszok elkerülésére. Először is az állati eredetű élelmiszerek eleve magas nemi hormon tartalma következtében a férfihormonok megfelelő szintjének termelése alábbhagy, vagy fiatalkorban túlteng, valamint a nemi érés túl korán következik be. A túlhajszolt nemi tevékenység óhatatlanul a hormontermelő szervek kimerüléséhez vezet, és az ezt követő elhízás tovább rontja a helyzetet. A fizikai túlterhelés vagy alulterhelés… egyaránt hormonromboló tényező. A jó erőnléthez megfelelő mennyiségű nemi hormon mellett az összes hormont termelő szerv, pl a hasnyálmirigy és mellékvese egészsége is szükséges. Az erős fizikai munkát végző férfiak körében közönséges a munka utáni „lazítás”, mely enyhébb esetben sörfogyasztással jár. Azonban az árpa-árpacsíra magas ösztrogénszintje megzavarja a férfihormonok és az ösztrogénok férfiakra jellemző arányát, ami mellnövekedéssel, és a szexuális teljesítmény csökkenésével járhat. Az „égetett szeszek”, a sörrel és borral együtt rövid úton tönkreteszik a májat, és a hasnyálmirigyet, az emésztőrendszer létfontosságú hormonjait előállító szerveket. Negatívan hatnak az agysejt myelin burkára, ezáltal maradandóan károsítják a központi idegrendszert.

Amit most látnak, azt talán sehol másutt nem fogják látni!:

Az élő növényi táplálék regenerálja-tonizálja a hormonrendszert és egyedülállóan segít a szenvedélybetegségek leküzdésében, mivel a méregtelenítő rendszer hatékonyságán keresztül a függőséget okozó mérgeket is eltávolítja! Megváltozik az életszemlélet, erősödik az idegrendszer, lassul és szabályossá válik az összes szerv működése; legjobban megmutatkozik ez a hatás az érrendszer és kapcsolódó szervei, a szív, tüdő teljesítményének, teherbírásának javulásán.

Tehát a költséges, bizonytalan hatású „visszamérgezésen” alapuló elvonókúrák helyett csupán a növénytáplálkozás egyszerű és következetes módja megfordítja az alkohol és drogproblémák társadalmi – gazdasági – egészségügyi katasztrófával fenyegető tendenciáját.

Ezen túl, eddig még nem tisztázott módon képes a genetikai hibák kijavítására, sőt akár bizonyos, nem teljes testrészekre kiterjedő, korábban elvesztett szövetek visszaépítésére is!

Vagyis, azok a „modern” civilizációval bekövetkezett, genetikai eredetű betegségek, testi fogyatékosságok, idegkárosodások, amelyek eddig gyógyíthatatlannak minősültek, egyszerűen a helyes életmódra térés hatására helyreállnak. Különösen eredményes az immunrendszer „betegségeinek” gyógyítása, mivel a megfelelő, élő tápanyagok, aktív energiák hiánya okozza ezeket!

Amit ilyen esetben félreértenek az emberek, hogy ez a folyamat igen lassan indul be és hosszú ideig tart. De mindenképpen, mindenkinél egyformán elkezdődik. A tempó, a javulás, helyreállás szintje, az illető korábbi életéből és az elődei életéből maradt hibák mennyiségétől, mértékétől, minőségétől függ! Ezen kívül a már történt csonkolások, operációk, szervpótlások gyógyulására igen kicsi az esély. Az elvesztett fogak újranövése viszonylag gyakran fordul elő, de ez csak valószínűsíthető, de nem bizonyos a növényi étkezés hosszú gyakorlata révén.

Egyetlen érdeklődésre számot tartó téma maradt csupán, amit szerény tudásomból Önöknek átadhatok:

metakommunikációban igen fontos hormonok a feromonok, melyek szerepéről az átlagembernek csekély tudomása van. A metakommunikáció, a szavak nélküli kapcsolatteremtés egyik láthatatlan és sokáig ismeretlen tényezője az igen kis mennyiségű, ám annál nagyobb hatású nemi hormonok ismert és esetlen még fel nem tárt fajtái a feromonok. Ezek anélkül hatnak, hogy tudnánk róluk. Azonban ezekkel együtt, vagy ezek mellett igen fontos azoknak az illatanyagoknak a szerepe, melyek a mesterséges illatszerek használata miatt nem érvényesülhetnek. Ezek – véleményem szerint – legalább olyan fontosak a szimpátia-antipátia szempontjából, mint az imént említett hormonok. Feltevésem szerint, ezek szerepe inkább genetikai-evolúcióbiológiai okból fontos. A „véletlen” sikeres találkozások hátterében bizonyosan fontos a személyes illat komplex jellege. A „genetikai tudat” számára a jó választás lehetősége viszonylag kicsiny. A lehetséges optimális partnerek közül csak kevés variáns felel meg. A „ha ló nincs szamár is jó”, vagy „Anyám én nem ezt a lovat akartam!” – vicces magyar mondások jól mutatják, hogy vannak olyan tényezők, amelyek rejtettek, és a kudarc „benne van a pakliban…” A jelenlegi mesterséges emberi viszonyok nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a külsőségeknek, és az anyagiaknak. Valószínűleg azért, mert ez a Rend ilyen ingatag alapokra épült, és azért is, mert a saját illatanyagokat elnyomják az agresszív mesterséges, szintetikus illatszerek. Ezek hormonrendszerre gyakorolt egyéb hatásai mellett, mind az érzékelést (szelektív, érzékeny szaglást), mind pedig a „kiáramlást-kibocsátást” lehetetlenné teszik. Egyik – sokat emlegetett – előnye a tiszta étkezésemnek a rendkívül jó szaglásom. Mindamellett az említett táplálkozási mód minden érzékszervre pozitívan hat. Nem nehéz megérteni, hogy a cigaretta mennyire árt a szaglásnak, de ugyanígy az ízlelés is rendkívüli módon torzul az agresszív fűszerek, különösen az ízfokozók hatására.

Általában véve, a jó véleményalkotó képesség, tisztánlátás, idegműködés, tiszta tudat, friss szellem, tapasztalati intelligencia nem lehet csupán a fiatalok privilégiuma, sőt! Ezek az erények az életkorral gazdagodnak. De csak akkor, ha az ezek alapjául szolgáló test-szellem-lélek, megőrzi, sőt továbbfejleszti születésekor kapott képességeit!

A leírtak váljanak mindenki hasznára!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.