Klíma paradoxon II.
Az előző írás a témában (nem véletlen a cím különírása sem…)az emberiség megosztottságát dolgozta fel ironikus eszközökkel, ez a folytatás viszont a lehetséges irányokra ad ötleteket, és az okokat feszegeti tovább, melyek a „fejlődés-rögeszméből” következnek. Tovább a folytatáshoz
Klíma paradoxon
Cél, hogy a világ élhető maradjon. Bár, ez a meggondolás nagyon ésszerűnek tűnik, mégsem üdvözli mindenki egyöntetűen. Miért? Ha egy olyan célt tűznénk ki, hogy a világ minél előbb pusztuljon el, vajon hányan tapsikolnának örömükben? Nos, ez a két kérdés és a lehetséges reakciók jól körülírják, milyen nehéz bármilyen hatást gyakorolni az emberiség környezettel kapcsolatos felelősségvállalására. Tovább a folytatáshoz
Humán entrópia
Válságok sújtják az emberiséget. Az ember nem érti, a természet miért ostorozza, miért romlanak a körülmények vészes gyorsasággal. Azt meg végképp nem érti, hogy neki ebben mi a szerepe. A tudomány mindent megtesz, hogy a végére járjon ennek az ördögi összeesküvésnek. A helyzet pedig ettől még rosszabb lesz. Mi lehet a baj? Tovább a folytatáshoz