Vírusgazdaság

Vírusgazdaság

Mondhattam volna szebben is…, Így: Rémhírdetés, Folyamattudatalatti, Karakteröngyilkosság, Pánikrohamosztag – Elmezavarkeltés, hogy csak a hirtelen eszembe ötlőket mondjam. Tetszés szerint behelyettesíthetők. De nem akarom blődlére ereszteni.

Az abszurd nagymesterei sugallták, úgymint Karinthy, Sándor György „humoralista”, Dolák Saly Róbert, és sokan mások… Nevezetesen Sándor György éppen Veszprémben adott elő, sőt a buszon a vasútállomás felé is együtt robogtunk (vagy nem..), mikor az első Magyar Horgászban megjelent, áhítattal megírt cikkem címét „elorozta” (váljék egészségére!).. Nem akarok most „szellemi tulajdon-rongálásért” felelni, de az „applikáció” így hangzott Szerelmem a legyezés – a légy ott… Az eredeti címem, a gondolatjel előtt…

Nos, mikor én az abszurdhoz nyúlok, nagy a baj, és még dühösebb vagyok, mint máskor… Különben meg kenyérre (falra) lehet kenni… Az igazi baj nem a helyzet adta kellemetlenség, pláne dráma, sőt tragédia, hanem az, hogy az ember, úgyis mint emberiség, saját ostobaságáért szenved most… A rengeteg vicces tudatébresztő mellé odabiggyesztem a jelenségek mögöttes értelmezését, még akkor is, ha az értelem más mezben van, ahhoz, hogy értse.. Meztelenül tehát, csak a csupasz valóság.

A főcím azt igyekszik előrejelezni, hogy a gazdaság, és az ő korlátlan fejlődése kapott egy fülest a biológiától, de az is lehet, hogy a „biotechnológiától”.. Most ez jó nekünk? – szokták kérdezni… Vagy igen, vagy nem – szoktam válaszolni. A természet, mint gazdasági modell, hihetetlenül intelligens, megismerhetetlenül bonyolult rendszere és az a „fejlődéssel” ellentétes irányban, és a fokozódó sebességgel satnyuló, a természetből kiszakadt H.S. Ez a két folyamat(tudat) egymásra talál(hatot)t, egy gonosz diverzáns vagy még gonoszabb háttérközpont által. Voltak már pusztító járványok. Hullottak az emberek is – sajnos.. Mégis túlszaporodtunk… Mikor pisztrángot tenyésztettem, kicsinyített modellben figyelhettem meg azt a jelenséget, ami az összezsúfolódott azonos fajú egyedekkel szükségszerűen történik. Első körben a táplálék mesterséges volt (civilizációs étkezés..) A gyorsan növekvő fiatal korú egyedek egyre több ürülékkel (lásd környezetszennyezés, kommunális hulladékok) szennyezték a medencéket. A három negatívum, a nem megfelelő élelem, a szűk hely és a rothadó ürülék megtette a magáét. Kitörtek a járványok.. Az ember (én is) első körben „gyógyszereket” (lásd mérgek) adagoltam a vízhez, ezzel tovább gyengítettem az amúgy is beteg egyedeket. A legerősebbek megmaradtak, sőt megerősödve hatalmas méretűek lettek, mert rákaptak saját fajtársaik gyenge példányaira.. (kannibaliznus). Okulva mindebből, elkezdtem nyers állati belsőséggel etetni (a pisztrángnak természetes, nekünk a zöldség-gyümölcs az) Ettől egészségesebbé lettek, de a fokozódó hulladék tovább fertőzött.. Megértettem, hogy az állatokat nem szabad tenyészteni.. Sajnos az ember által tenyésztett állatok is valami hasonló folyamaton mennek át.. Jobb az „ökologikus” állattartás, (vidéki önellátás) de a „gyógyítás”, a „hozamfokozók” és egyéb hozzáadott anyagok, végül az állatnak, de az őket fogyasztó embereknek is károsak. Ráadásul az ember tudatlanságában saját magát gyengíti ezekkel az „ételekkel”.

De térjünk rá a nagyobbik bajra. Az ember tudatára. Erre vagyunk a legbüszkébbek. „Kiemelkedtünk” az állatvilágból. Eközben a sikereinket saját rátermettségünknek tudtuk be, így egyre dölyfösebbek lettünk. Kezdtük lenézni saját régi társainkat, a természetben élőket.. Ahogyan próbáltunk „többek-jobbak lenni” egyre jobban eltávolodtunk nemcsak a természet egészétől, de saját erősebbik felünktől az alkalmazkodó képességünktől, és természetes gondolkodásunktól. Elkezdtünk helyben járni, és lelkünk-tudatunk helyett a külsőt, a technikát és az egyre zsúfoltabb kolóniákat (városok) fejlesztettük. Úgymond, „önvédelmi” okból. Tulajdonképpen a túl korán felfedezett hatalom és a fokozódó kényelem okán. Elég lett volna a hatalmat az önuralomra, önfegyelemre kiterjeszteni, ehelyett a természetre, és fajtársainkra terjesztettük, terjesztjük ki. Ezzel tudatunk még lejjebb süllyedt. Az ember folyamattudata csupán az ismétlésre korlátozódott, és a legfontosabbat, saját folytonos fejlesztő változtatásunkat elhanyagoltuk. Így az ember tudata beszűkült, és saját (rossz, kóros) folyamatait hagyta tudatán elhatalmasodni. Ez azt eredményezte – ami egyébként az állati folyamattudatokra is érvényes, nem tudatosodott, hogy folyamatban vagyunk. Mintegy saját jellemünk részévé tettük azt amit csináltunk.. Kialakultak a „szakmák”, tudományok. Így pl a közgazdaságtan.. Jelen pillanatban a vírus (biológiai folyamattudat) gazdálkodik helyettünk. Ránk kényszerít olyan tetteket, melyeket különben soha nem tennénk meg. Itt is érdemes megállni és megkérdezni: Jó ez nekünk? Sokan kezdenek rájönni, hogy kijózanítón hat olyan emberek lelkére-tudatára, akik csak a gazdagodással, profitnöveléssel foglalkoztak, mintegy átlényegültek egy olyan intelligenciává, ami a profitot, mint vírust éltette. A párhuzam itt is helytálló: a korlátlan gazdagodást monomániás módon akaró ember nélkül a profit sem létezne. A természetben nincs szemét, nincs kihasználatlan terület, de minden élő együttműködik. Néha még az „ellenségek” is „összedolgoznak”. A jelenlegi egészségügyi vészhelyzethez hasonlóan a természeti katasztrófákban eltűnik a ragadozó és áldozat szembenállása, ennek helyét a primer túlélés veszi át. Ilyen tekintetben a jelen állapotot „kegyelmi állapotnak” is nevezhetjük, mikor folyamattudatainkból képesek vagyunk kitekinteni. Néha azt is észrevesszük, hogy az élet nem a számok közötti latolgatásról, hanem a csendről, madárhangról, tiszta forrásról szól.

Ez az állapot, tényleg egyfajta „megfagyott pillanat”, mikor képtelenek vagyunk folytatni a rosszat, és kapunk egy esélyt arra, hogy mást cselekedjünk.. Innen már érthető, hogy az egyes ember nem lehet gonosz, nem lehet oka annak, ami mindannyiunkkal történik. Maga a rosszul felépített Rendszer az, ami most becsődölt. Egy ember és természetre illeszkedő rendszere soha nem engedne efféle „rendszerhibákat” kialakulni. Azért is „fagyott le” a dinamikus alapokon nyugvó civilizáció, mert nem építette magába az önjavító mechanizmust, amit a természet már kezdettől kitalált és alkalmaz a túlélésben. Az ember rombol, majd épít valamit, de szinte soha nem állít helyre semmit, hanem elhagy, és máshol kezdi elölről. Az utána maradt életellenes dolgokat állítsa helyre más.. Mondjuk a természet.. Nagyon büszkék vagyunk, mikor találunk egy olyan élőlényt (gombát, baktériumot), ami helyettünk eltakarítja a mocskot.. Azért azt senki se gondolja, hogy egy ilyen mesterségesen létrehozott élőlény megmarad az előre megszabott keretek között…

Felfigyeltem egy érdekes jelenségre a vírusjárvány közben: Kezdik azokat hibáztatni, akik nem betegednek meg.. Ők azok, akik terjeszthetik a kórt… Vagyis, akik esetleg velük született ellenállóerejük vagy saját tudásuk, igyekezetük miatt képesek tünetmentesen, kvázi „egészségben” megúszni az egész ügyet. Ebből azután az következik, mintha ők lennének a járvány valódi kiváltói.. Miért nem betegszenek meg úgy, mint bárki más?? Persze ez csak az olyan folyton maguk mögé néző, gyanakvó öregemberek fejében fordul meg…, mint én..(?)

Nos lehetséges tudatosan készülni egy ilyen extrém helyzetre.. Úgy is, hogy elvonul valaki mikor az első vészjelet észreveszi… Aztán soha nem megy oda, ahol sok ember van… De végül – ki tudja – talán ez a vírus más, mint a többi..? Talán a szél elviszi az Óperenciás tengeren túlra, át az üveghegyeken… És még nem is lehet teljesen vicc… De egy városban lehetséges immúnisnak lenni?

Ehhez meg kell ragadni azokat a természetben levő értékeket, amelyek minden helyzetre megadják a megfelelő megoldást.. Ezek a különféle vadnövények.. Szinte mindegyik gyógyír, nem csak élelem.. Azonban a megszokásokkal szakítani kell. Ki kell tekinteni a folyamattudat magas kerítésén túlra.. Nem minden banánízű, de azért vannak ennél finomabb ízek is, még az édességboltba sem kell elmenni értük.

Mi az, amit egy bizonyos kör régóta akar, és most egycsapásra megvalósul..

A teljes körű digitalizáció.. Ezt jelenleg áldásnak, vívmánynak érezzük, holott lehet, hogy ez még a vírusnál is veszélyesebb.. Mióta halljuk, hogy a készpénzt ki kell vonni? Most szinte csak az lesz használható… Jól ellenőrizhető a pénzforgalom, de egyúttal a pénz, mint virtuális eszköz értékbefolyásolása is gyorsan elvégezhető.. Nem kell kilószámra cipelni a devalválódó papírpénzkötegeket… Milyen zseniális is ez a digitalizáció… Aki viszont eddig nem vásárolt olyan „okos”telefont, amivel pénz lehet fogadni-küldeni, az mint használhatatlan elem, kiesik a rendszerből.. Azok viszont, akik önző módon, valami értéktartó dolgot rejtegetnek, hogy azt élelemre, üzemanyagra, vagy más életmentő eszközre, anyagra cseréljék…? Az ajtón kopogtat a Világállam.. 1984.. Még csak nem is riogatás.. Ez lesz a „természetes”..

Bár, az önfenntartó elszigetelődés ki tudja zárni a mesterséges csereeszközt, munkával, tudással.. De erre azt mondják, hogy visszasüllyedünk a középkorba… És ha éppen most zökken a kerék a rendes vágásba??

A városi ember egy más életforma, más viselkedés, igény, ízlés (folyamattudatok) rabja, és alig képes elhagyni a megszokott kényelmet, luxust. Ők a leginkább veszélyeztettek.. Az alkalmazkodóképesség tanulható.. Itt az alkalom.. Lehet, hogy valahol a mély tudat egyik zugában ott rejlik, csak felszínre kell hozni..

Egy technikai lehetőség: nem a feszültséget, hanem az áramerősséget kell növelni!

Gondolkodjunk!

8 thoughts on “Vírusgazdaság

  1. István

    Kedves szerző.

    Talán közterekre vagy faluközpontokba ki kellene rakni néhány kirakós társasjátékot (ahogy mondják puzzlet), általában természetképesek lennének jók leginkább, és közös kirakózásra invitálni a kocsmába, a templomba, a bankokba járókat, az egész nap televízió vagy számítógép előtt ülő emberkéket, nyugdíjasokat, vezetőket, sorolhatnám, legalább mindenki egy darab puzzle erejéig, amit ő biggyeszt a helyére. A többiek közben a természetben kirándulhatnának (gyönyörködhetnének a festői hegyekben, dombokban, alföldekben), sportolhatnának. Mások kapálnának, megtanulnának a vezetőkkel együtt cipőt, pulóvert készíteni, kertesházat építeni, kertet művelni velünk emberekkel. Azután cserélnének, akik addig kapáltak, kertet műveltek, cipőt készítettek, azok mennek kirakózni, kirándulni a természetbe.

    Válasz
  2. István

    Remélhetőleg így egymással könnyebben meg tudnák beszélni a problémákat is játék közben vagy munka közben. A nő és a férfi megfelelő együttműködése a kapcsolatban pedig nagyon fontos.

    Válasz
  3. István

    Szerintem végleg szakítanunk kell azokkal, akik nem kívánnak nekünk igaz, áldott nő és férfi párkapcsolatokat (mindegy kiknek, miknek, hogyan nevezik őket), akik akadályozzák a nő és férfi párkapcsolat kiteljesedését és akik nem tudnak önállóan, normálisan, higgadtan gondolkodni, és a józan eszükre hallgatni. Ez csak rajtunk múlik. Senki máson.

    Válasz
  4. István

    Nem vagyunk sem áldozat, sem üldöző, sem megmentő( ezutóbbit csak úgy értem, hogy erőnkön felül senkit nem lehet megmenteni, akik nem is akarnak erkölcsileg változni ).

    Válasz
    1. Kövi Gábor Szerző

      Kedves István!
      Az ötletei egyes helyeken még ma is működő elemei a valóban szerves közösségeknek. Ezek száma elenyésző, mert a fogyasztói életstílus elsorvasztotta, szétzüllesztette ezek nagy részét. Az efféle önkéntes, önfenntartó igyekezet a jelen válság utáni újjászervezésben szükséges, és fontos lépésekhez elvezethet. A gondolkodásmód megváltozásához kényszer kell, hogy a korábbi elrontott, zavaros, értelmetlen, és káros folyamatokat ki lehessen zökkenteni. A vírus, a maga kérlelhetetlen módján mutat rá a jelenlegi rendszer hibáira, vagy bűneire. Ez a megmaradó világ elé állítja feladatként ezek kijavítását vagy teljes szanálását. Amit jelenleg látni, hogy a Rendszer egy korábbi módot, a szigort alkalmazza, és kevés jelét látom a teljes rehabilitációnak. Most azok a rendszerelemek erősödhetnek meg, amik az emberek még erősebb ellenőrzését, minden önállóságra törekvés ellehetlenítését célozzák. Pont most kéne az egyes embernek tervezni egy teljesen más jövőt.

      Válasz
  5. elnombre

    „állatokat nem szabad tenyészteni”. Ezzel egyetértek, legkevésbé az embert. Mégis, az embert tenyésztették és szaporították leginkább a történelem során. Sokáig egy terjeszkedő „mag” jobbára erőszakkal, mint az életrevalóbb védekezők irtása, és a gyengébb megalkuvók szaporítása „dolgos munkáskéznek”. Ez a folyamat a gyarmatosítás alatt nagyrészt „automatikussá” vált, a rendszer eleve az életképtelenebbnek kedvez és az életrevalót elnyomja. Mégis egyre jobban erőltették a továbbtenyésztést „családpolitika” címszó alatt, erénynek beállított súlyos patriotizmus, jólét és egyéb ostoba körítésekkel tálalva. A gyarmattalan területek még a gyarmatosítóknál is sokkal aljasabbul, egymással is „versenyezve”. Kezd elismert és káros lenni a folyamat, de sokfelé máig próbálják bebetonozni: itt is. Személyre szabottan milligrammra adagolva eheti a „bio”-kaját a tenyészet, futkorászhatnak lakótömbjeik közti sportpályákon-konditermekben-stadionokban; , a mindenütt végletes tömegnyomornak a gyérülésen kívül nincs ellenszere-ellensúlya. Ha a dögvész nem boldogult, majd hozzágyengülnek a náthához, széthullanak mint egy túlpörgetett gép, vagy simán elrohadnak, akármit is tesznek. Sajnos digitális fogamzásgátlás nem lehetséges; de marad utánuk valami vagy sem, el vagy nem, józanul vagy pusztulva, fogyni fognak.

    Válasz
    1. Kövi Gábor Szerző

      „Kedves Elnombre!
      Ezzel a kijózanító mondattal azt közlöm, hogy az ember és állat-„tartás” ugyanolyan logikával történik és ez helytelen. Minden lény a számára biztosított táplálék és élőhely elfoglalás esetén a természetes és fenntartható állapotokat mutatja. Egyszerűen nem lehet „betegség”, „járvány”,éhínség és olyan egyensúlyvesztés, ami a rendszer összeomlásával járna. Ez az élet alaptörvénye. Mi az mégis, ami végül egyes fajok eltűnését okozza? A fajok valójában az életlehetőségüket számukkal és túlélési képességeik fejlesztésével tudják bővíteni. Valódi stabilitás nincs, csak állandó alkalmazkodó változatosság. Ezt a törvényt (alkalmazkodás – változatosság) az ember nem fogadja el. Az összes baj ebből származik. A tudás csupán technikai, de nem az élet tudása. Az a meglátásom, hogy az ember az egyetlen élőlény, akinek volna lehetősége saját tudatával harmóniát létrehozni a földi fajok között, de nem erővel, gépi technikával, hanem elméjének, mint „atyának” az élővilág javára való felajánlásával.. Az óhajtott béke itt van, csak ki kell nyújtani a kezünket utána.. Lásd még Folyamattudat, és „tiszta” étkezés.. A világ egyszerű és szép. Jót tenni igazi boldogság.”

      Válasz
      1. elnombre

        Ha egy faj túlzottan dominánssá válik ebben az összetett folyamatban, az veszélyesebb, mint a folyamat elhagyása. Egy „kulcsszerep” a napon jégből öntött láncszemnél is gyorsabb széthullást okoz, a jelenség hatása jócskán felülmúl egy komolyabb csillagközi katasztrófát. Ugyanez „tudatos harmonizálási” törekvésként még ennél is rosszabb, nem pusztán bomlasztó, de egyenesen pusztító. A folyamaton kívül nyilván nincs fennmaradás, létezés is legfeljebb megkövült roncsként, tehát kívülről sem „harmonizálható”. A változások hajtóereje jórészt geológiai és csillagászati, eónok alatt zajlik, ezeket, vagy a rájuk adott reakciókat sem „harmonizálhatja” semmiféle faj. Az ösztön, az „állati intelligencia” (és egyéb képességek – beleértve fizikait) hiányában az „elme” csak satnyuló öngyilkos zagyvasággá válik. Olvastam itt már igazmondásról és helyreállításról is, annak egyenes végrehajtása, a helyreállított folyamat békén hagyása és beilleszkedés jobb útnak ígérkezik, mint valamiféle „harmonizáló” próbálkozás (a pusztán „tiszta” biokaján tengő eltúlzott „spiritualitás” mindezekhez képest elég ellentmondásos és hiányos).

        Válasz

Hozzászólás a(z) István bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük