Mérleg
Alapkérdés: mennyi energia fogy az emberi világban? Mire megy el az energia, és mi az a választóvonal, ami az ökonomikus és a pazarló energia-háztartás között húzódik?
Először is, szögezzük le, hogy a Föld bolygón minden élő és „élettelen” szervezet, anyag, folyamat, és érzés energiaforrás és közvetítő is. Tulajdonképpen minden energiából és energia által létezik. De ugyanígy van ez a teljes Univerzumban. Ha most csupán egy száraz statisztikai jelentést készítenénk, táblázatokkal, grafikonokkal, képletekkel, ábrákkal és más efféle unalmas adatokkal, megint ugyanoda jutnánk: nem tudnánk megérteni az Egész működését, és hatását ránk és a Föld összes lakójára. Márpedig, e nélkül továbbra is csak részérdekek egyik vagy másik oldalára kerülve érvelnénk, és bizonygatnánk vélt vagy valós igazságunkat. Akkor a tényleges mérleg továbbra is csak az egyik oldalra billenne, sőt egyre inkább arra az oldalra dőlne, míg nem az egész mérleg, vagyis a bolygó, úgy, ahogy van, felborulna, és végül elemeire hullva szétszóródna a végtelen űrben. Ez persze nélkülünk is be fog következni, de ennek idejét saját tevékenységünk értelmes és legfőképpen gazdaságos művelése által késleltetni tudjuk
Jól látható ezeken kívül az is, hogy az utóbbi 100 évben – teljesen biztosan és dokumentáltan –az emberiség miatt gyorsult fel az élővilág és az emberi szellem (!) pusztulása. Ha változtatni szeretnénk azokon a folyamatokon, melyek jóval korábban, mint 100 évvel ezelőtt, a modern ember megjelenésével kezdődtek, akkor először tisztáznunk kell, miben áll a mérleg két serpenyőjének egymást kiegyenlítő tényezője?
Tételezzük fel, hogy a Föld élővilága egyensúlyban van. Ez az egyensúly a föld „passzív”, vagyis „élettelen” és „aktív”, vagyis élő elemeinek működéséből eredő energiafelhasználás és energiaátadás egyensúlyát jelenti. Ebből a vizsgált szempontból (emberi energiafelhasználás exponenciális növekedése, és a Föld élővilágának ezzel ellentétes irányú szegényedése, és az életterek minőségi és mennyiségi mutatóinak romlása) most az első számú energiatermelő, a Nap nem jön számításba, azonban mégis lényeges szerepe van a mérleg veszélyes mértékű kilengésében.
Ezt megvilágítva: a Föld energiaháztartása ilyen mérvű eltolódása a mértéktelen energiatermelés-felhasználás irányába beindított egy olyan öngerjesztő folyamatot, amit vitatva, de nem meggyőzően cáfolva az emberi tevékenység okozott, ezt üvegházhatás néven szokták összegezni, ami pedig fokozza a Napból áradó energia Földre gyakorolt, túlzóan melegítő hatását. Vagyis, ha pontosan annyi energiát fogyasztanánk, mint a Föld más élőlényei, akkor a bolygó klímája és élőlényeinek változatossága (biodiverzitás) csak az alapvető szimmetria-asszimetria váltakozások kozmikus törvényeknek engedelmeskedő szabályossága mentén alakulna.
Ez volna az ideális állapot, amiben a lehető legvirágzóbb, leggazdagabb élet és változatosság, vagyis az Éden valósulhatna meg.
Az ember, miután egyoldalúan kinyilvánította, hogy ő a legfontosabb és egyedüli meghatározó tényező a Földön, úgy gondolja, hogy neki joga van, akár önmagát elpusztítva is kiélni eszelős őrületét, ami egyre válogatottabb pusztító technikákkal és egyre önzőbb, kíméletlenebb módon nyilvánul meg. Ez az ítélet igen sértő lehet azok számára, akik a háttérből a fő irányítói minden emberi cselekedetnek és hatásnak. Ezeknek az erőknek egyetlen fontos céljuk van: megzavarni az egyes emberek ráébredését arra az evidenciára, hogy mi is csak egyike vagyunk a Föld élő közösségének, és fejlett (?) tudatunk révén lehetőségünk, egyben felelősségünk van tetteink hatásának megváltoztatására.
Elképzelhetetlen értelmesen gondolkodó emberek számára, hogy mi értelme van ennek a jelenlegi kaotikusan önpusztító életformának? Pedig, ha gondolkodunk, mindig valamilyen értelmet keresünk a történések és hatások között. A Nagy Egész értelme, amit egyesek Istennek neveznek – némi cinizmussal – amúgy is létezik, ha az ember bármilyen mélyre is süllyeszti önnön tudatát, és ezzel saját pusztulását okozza, ami a Rend helyreállását jelentené, de miért ne próbálnánk meg ezzel a lehetőségarzenállal az egész negatív tendenciát megfordítani? Negatív tendencia, melyet a pozitív energiafelhasználás, növekedés okoz.
Azonban, mindez száraz oksági kinyilatkoztatás, nem mutat rá arra, hogy mi is volna tetteink átgondolásának, számunkra kedvező hatása?
Elsősorban azt a tételt kell megvizsgálnunk, ami így hangzik: mi lenne, ha az ellenségeskedések megszűnnének a Földön? Hát, először is ez már önmagában, tetemes energia-megtakarítást jelentene. De mi volna a kulcsa az ehhez vezető ajtónak?
Az emberi jóság önmagától értetődő ésszerűségének felismerése!
Számomra érthetetlen, hogy mi a ráció abban, ha népeket egymás ellen uszítva, folyamatos öldöklést és a létfeltételek katasztrofális megsemmisítését okozzuk? Mert állítólag, az ember (Homo) értelmes (Sapiens) lény. Azon túl, hogy sem nem akarjuk, sőt még hazudjuk is, hogy lehetetlen volna a „primitív” állatok által megvalósított önszabályzó ökológia ránk nézve kötelező elveinek betartása, ennek jótékony hatásai igencsak üdítőek és rengeteg pozitív eszmét, és tettet inspiráló volta nem feltételezés, hanem ésszerűség: egyetlen módunk a túlélésre.
Annak felismerése, hogy az ember természet iránti felelőtlen magatartása, és az emberek közötti feszültség és háborúskodás mesterséges fenntartása között oksági összefüggés van, ebben a vizsgált vonatkozásban elengedhetetlen. Önmagában véve az ellenségeskedés, mint szándékosan elkerülhetetlennek kikiáltott primitív kommunikációs forma, éppen állati mivoltunkba való visszasüllyedésünk nyilvánvaló jele! Az állatvilágban jelen levő természetes agresszivitás az életösztön és fajfenntartás révén, pontosan az egyensúlyt szolgálja. Az az állítás, hogy az ember magasabb rendű az állatoknál, és nemcsak ahhoz van joga, hogy a leghatékonyabb módon és korlátozások nélkül pusztítsa az élővilágot: az élőlényeket és életterüket; hanem ahhoz is joga van, hogy ugyanezt tegye egymással is, az erő és a hatalom jogán, mindenki előtt leleplezi a Földet generálisan irányító erők alkalmatlanságát és tudatlanságát. Ezt ugyebár nem illik így kimondani, mivel ennek a láthatatlan erőnek birtokában van az összes nagy tudású szakember, akik mindazt az arzenált megalkotják, ami ehhez az óriási pusztításhoz kell. Vagyis az általunk ismert tudósok, technikusok, mérnökök, közgazdászok, politikusok, jogalkotók és alkalmazók, vagyis a teljes földi Civilizációs Rendszer. Mindez, így együtt, azt jelenti, hogy kontár módon élnek a számukra biztosított anyagi és szellemi lehetőségekkel, pedig iszonyú szellemi és ténylegesen felhasznált anyagi energiákat emészt fel tevékenységük. Hiába hát az a hatalmas képzési, kísérletező és megvalósító gépezet, ha eredménye a Föld elpusztításának víziója, és az ehhez vezető történések mindennapos átélése, ha semmi haszna nincs egyetlen élőlényre, sem egyetlen molekula anyagra. Már önmagában ebben a témakörben haszonról beszélni annál nevetségesebb, mivel ez az egész konglomerátum, amit rendszeresen (…) Rendszernek titulálok, éppen a haszonelvűségre épül… És éppen maga az eredmény nyilvánvaló deficit, ami az értelemben és az építő tettekben megmutatkozik. Akkor mire jó mindez?
Nos, azt hiszem, nem voltak annyira türelmesek és higgadtak, hogy ezt a logikai láncolatot végigfejtsék, és megállapítsák: merő értelmetlenség a minden irányba megnyilvánuló erőszak, önkény és öldöklés, és végképpen pazarló.
Mégis nap mint nap át kell gondolnunk, mikor hivatalba megyünk, szerelmünkkel sétálunk a parkban, gyermekünket simogatjuk, vagy csak a vízparton ülve élvezzük a lágy szellő simogatását alkonyatkor, vagy, ha éppen ütközet előtt, ujjunkat a kioldó gombon vagy elsütő billentyűn tartjuk…
Van ennek értelme? Miért kell ebben részt vennünk, ezt a folyamatot tetteinkkel támogatnunk, sőt miért kell azon gondolkodnunk, hogy még sikeresebbek legyünk mások és a Mindenség elpusztításában? Ha minden látszólagos és valós problémánk megoldódna, ha elkezdenénk azon gondolkodni, hogyan hozhatnánk helyre azt a számtalan kárt, pazarlást, oktalanságot, mely minden tettünkben megnyilvánul, miért nem választjuk inkább az életet, a halál helyett? Miért nem törekszünk az egyensúlyra? Miért jó az, hogy kevés ember vagy csoport birtokolja a Föld javainak túlnyomó részét, egyúttal ők befolyásolják és hozzák létre azokat a hatásokat, melyek ezt a jelenlegi siralmas eredményt mutatják? Milyen hasznuk van nekik az egyenlőtlenség fenntartásában? Egyáltalán ki van velünk, élőkkel?
…
Belegondolt-e valaki, milyen kevés energia és anyag kellene ahhoz, hogy bolygónkat újból az Élet boldog szigetévé varázsoljuk? A hangsúly a varázsláson van, hiszen a hit és szándék az a két fontos elem, mely ehhez valójában szükséges. Egy valami biztosan nem kell hozzá, amit rendszeresen felhoznak, akiknek pedig az volna a dolguk, hogy biztosítsák az ehhez szükséges feltételeket és ne akadályozzák azokat az ébredő pozitív erőket, akik önfeláldozó módon, minden reménytől megfosztva is a jóra törekednek, tehát mi nem kell ehhez?
Ezt a tényezőt azok hangoztatják többnyire, akik felhalmozzák, és akik elpazarolják. Akik nem bővelkednek ebben a haszontalan és illúziót valóságnak hazudó köztes helyiértékben, nem tényleges értékmérőben, és életük végéig azon munkálkodnak – akár kilátástalanul is, hogy minden a Szent Egyensúlyt mutassa, sohasem azt a kérdést teszik fel maguknak, mert munkájuk haszna és értelme előttük nem kétséges, és idejük sincs rá:
Megéri ez nekem?