Az Élet maga

Az Élet maga

   

 

Írta: Kövi Gábor   
2009. október 26.

Az Élet maga 

Valami, ami elképzelhetetlen, kimondhatatlan, megalkothatatlan, elkezdhetetlen, folytathatatlan, követhetetlen, befejezhetetlen, értelmetlen, és érthetetlen. Ezért az ember számára ellenséges, mert megközelíthetetlen, és felfoghatatlan.

Alapjában tehát mindenféle optimista életfelfogás téves megközelítésekből épül fel.

Akkor az élet elpusztítása az ember legfőbb feladata, és ezt kimondani nem pesszimizmus, vagy gonoszság?

 Nos, ha mindez igaz lenne, valóban élni sem volna érdemes. Azonban annak ellenére, hogy a látszat a fentieket igazolja, mégis szülnek, születnek, és szeretnek emberek. Akkor miért küzdünk az élet ellen, és miért pusztítjuk az életet minden lehetséges módon?

 Az élet értelme az értelem.

 Ezt már többször leírtam, mióta egy előadássorozat végén kibukott belőlem. A hosszú gondolkodás, és a sorozat felépítése adta ezt a rögtönzött választ a fő kérdésre.

Új gondolkodás volt a sorozat címe. Kevesen merték vállalni, hogy követnek azon a hosszú úton, ami 30 előadást, közös beszélgetéseket foglalt magában. Azóta sem tudom rendszerezni és leírni azt a rengeteg gondolatot és érzést, ami felszínre tört akkoriban.

Egyszer talán időt és türelmet szánok rá.

 Minden életfelfogás ott bukik meg, hogy poláris. Egyszer leírja az anyagot, és külön az életet, mint szent és magasztos tételt. Holott az élet és az anyag azonosak. Az életnek nincsen lehetősége, és megfelelő körülményei, mert az élet maga a lehetőség, és a körülmény egyben.

Ezért az élet nem elszigetelt, hanem univerzális, és totális. 

Az élet után kutatni a távoli bolygórendszerekben éppen ezért ostoba és gyermeteg vállalkozás.

De arra jó, hogy a mítoszt ne hagyjuk szétfoszlani. Ugyanakkor elképesztő költséggel jár, amire az emberiség hatalmas áldozatokat hoz. Persze ismerve az emberi világ valódi felépítését, és hatalmi céljait, ez az életellenes stratégia fontos részét képezi. Ennek fő ideológiája, hogy a Földbolygó túl kicsi ahhoz, hogy a túlszaporodó emberiséget éltesse. Ezért újabb bolygókat, területeket kell meghódítani az ember számára.Azok a fantasztikusnak kikiáltott horrorfilmek, melyek az idegenek támadásaival rémisztgetik a nézőt, éppen a lehetséges, hozzánk hasonlóan „értelmes” civilizációk félelmeit látszanak igazolni. Ugyanis mi törekszünk a legjobban arra, hogy más vidékeket hódítsunk meg a magunk pusztító és szemetet teremtő életstílusa számára. Azt próbálják a néző tudatába oltogatni, hogy az életnek egyetlen lehetséges módja, – hogy eszkalálódjon. Mindebből következik, hogy az élet teremthetetlen, ezért teremtőre sincsen szüksége.

 Az emberi gondolkodás el sem tudja képzelni, hogy az élet csak úgy „magától”létrejöhet.

Az eddigi logikai levezetésből éppen az következik, hogy az életnek semmiféle „segítségre” nincs szüksége ahhoz, hogy spontán megjelenjen bárhol az univerzumban. 

Azonban az eddigi életfelfogások egy olyan emberiségtől származnak, mely nem értette meg azt a bázist, amely őt létrehozta. Még túl kezdetleges, és ennél fogva túl sok kárt tesz önmagában és saját éltető közegében. Ha ez a tendencia tovább folytatódik, már ideje sem lesz felnőni a teljesen új és alapjaiban más gondolkodás kimunkálásához. Régóta fontos felismerésem, hogy az emberiség még nem érte el a felnőttkort. Ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, olyan idős emberekre van szükség, akiknek elég életidejük van ahhoz, hogy igazán használható elveket építsenek fel az életről és az emberről. Azonban jelenleg az ember szerepel elől a sorban, és az élet csak utána következik. Ez a legfőbb tévedése a korábbi és a mai kor emberének. Ha viszont az emberi átlagéletkor eléri a 120, vagy 150 esztendőt, és az élet valamiféle téves felfogás értelmében csupán technikai kérdés volna, amit meg kell oldani, nos akkor ezt az újfajta gondolkodást soha sem fogjuk tudni megalkotni magunk számára.

Ez esetben ugyanis a hosszú élet nem lesz más, mint semmittevés, és fölösleges időpocsékolás.

A Háttérhatalom, mely igenis létezik, legfőbb feladatának éppen azt tartja, hogy az emberek végleg elveszítsék kreativitásukat. Tévesen azt feltételezik a Földet irányító pénzemberek, hogy minden bajok forrása az ember szüntelen tudásvágya és alkotási mániája. Csupán azért tehetik mindezt, mert a látszat szerint így van. Azt azonban elvétik, hogy akkor is így lenne-e, ha valóban tere nyílna az élet kérdéseinek higgadt, és dogmáktól, mítoszoktól, önérdektől, és egyéb az élettől független értelmezéseinek. Jelenleg úgy irányítják az emberek vágyait, életcéljait, hogy semmilyen más nézet se képződhessen. Az ember egyik alapbetegsége, hajlama, gyermetegségének bizonyítéka, hogy komolyabb, véresebb és halálosabb dolgot a játéknál el sem tudna képzelni. Ezért, ha valamit el akar adni a hatalom az embereknek, akkor azt játékként kell közrebocsátani. Ez mindig bejön. A genetika, ami gonosz és felelőtlen játék csupán, de nem mással, mint magával az élettel, nagyon jól reprezentálja ezt a törekvést. Annak a lehetőségnek megcsillantása, hogy mostantól az embernek nem kell magával törődni, csupán a számára nyújtott élvezeteket habzsolni, és fogyasztani…, elvezet a tökéletes és totális eszméletvesztéshez. Az életet is játéknak fogják ezután tekinteni, ami, ha vesztésre áll, csak leemelik az egyedet a futószalagról, egy kicsit generálozzák, felpolírozzák, és már folytathatja is, ahol abbahagyta…

Azok a valóságshow-k ahogyan mostanság nevezni szokás, amint a civilizációs játszmákat és típushelyzeteket valóságnak próbálják eladni, éppen ezt a jövőt kívánják előkészíteni. Megértetni mindenkivel azt, hogy nincs más útja az embernek, mint egyre művibb és egyre felelőtlenebb, erőszakosabb, és önpusztítóbb életet élni. Ez a divat parancsa. Ami még a játéknál is nagyobb siker, ha el akarunk adni valamit. Annak hangoztatása, hogy semmi sem örök, és a változást nem saját jellemünk építésével érjük el, hanem a külsőségek korszakváltásaival.

 Az élet legfőbb jellemzője pedig éppen az, hogy öröktől fogva létezik, és örökké fog tartani. Mindaz, amit Isten szava és fogalma alatt ért az emberiség jó része. Tehát az életet nem Isten szava teremtette meg, hanem az élet maga teremtette meg Isten fogalmát és az ember alkotott a fogalmomból szavakat, és az ember küldetése az, hogy megfogalmazásokat keressen, és értelmet találjon az életben való helyének megtalálásához. 

Mivel az élet félreértelmezése helyett a valóságos élet valóságos értelmét kell megtalálnunk, ami elvezet minket az emberi szellem magasabb régióiba, ezért tekintetünket a továbbiakban a mesterséges gondolatok, mesterséges képzetek világából végre az élet értelmes világa felé kell fordítanunk. Ugyanis még van ott rengeteg felfedezésre váró csoda.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.