Száműzött szellem
Nem a zombik száműzéséről lesz szó, sem a migránsokról, sem Európáról, vagy a kísértetekről, ha valaki ezt gondolná, hanem az egyetlen valódi entitásról (…) mely az emberben ölt testet, de mindenben megnyilvánul. Újraolvasva a Patmoszt, különösképpen a Szabó Lajosról szóló esszéket, elgondolkodtam azon, vajon feltámadhat-e a szellem még, vagy végképp elveszett, itt hagyott minket? Vagy inkább: itt hagyta-e az emberiséget? Tovább a folytatáshoz
+ – = 0
Vajon az-e a dolgok rendje, hogy van rossz és jó? Ez jelenti az egyensúlyt? A kétpólusú világ?
És vajon, ezt mutatja mindenki önmagán is? Az a természetes, ha egy kicsit jók is vagyunk, meg az se olyan nagy baj, ha egy kicsit rosszak? Ha egyszer „ilyenek”’ vagyunk, másszor meg „olyanok”? Nem lehet, hogy mégis valami nincs rendben? Hogy vannak a „rendes” emberek, akik, azért mégse olyan „nagyon” rendesek, de ők azok, akik küzdenek a rosszak ellen, akik mégse olyan „nagyon” rosszak? És ezt tart, ameddig világ a világ? Tovább a folytatáshoz