Címke: egészség vagy hagyomány

Mítoszok, és bűnök – elveszett egészség.

Mítoszok, és bűnök – elveszett egészség.

Egy olyan világban, ahol a legnagyobb veszély a túlnépesedés, minek beszélni az egészségről? Inkább kell az egészségről hazudva dogmákat beadni az embereknek, mindez megrövidíti az életüket, szenvedést, bajt hoz rájuk.. Példákkal is szolgálok majd, mennyi félremagyarázás és tudatos ferdítés nehezíti a H.S. Harmonikus beillesztését a Földi rendbe.

A honlapom fő szellemi vonala a gondolkodás értelmességének segítése. Jelenleg a harmónia legnagyobb akadályának a zavarodott, kába gondolkodást, tudatvesztést tartom. Ez egy olyan elmeállapot, amit egy rövid mondattal tudok jellemezni: Ez van.

Volt egy emlékezetes filmalkotás – ezt nyugodtan ki merem jelenteni – a Jövő elkezdődik c. filmről, hogy emlékezetes és kiemelkedő. Csak azért idézem ide, mert abban volt a főszereplő kisfiúnak egy mondata, valahogy így: ..mert így az élet olyan szar…”

Nos, ezt a leírhatatlan és kimondhatatlan, szalonképtelen szót minden további nélkül nevezhetnénk „ürüléknek”, vagy „székletnek”, de akkor nem jelentene semmit, legfeljebb egy belgyógyászati, vagy laborvizsgálati elemet. A kijelentés eredetiben azt mutatja, hogy egy serdülő gyermek már meg tudja állapítani, milyen a jelenlegi (és kb. 10 év előtti) élet, mondjuk Amerikában. Ez az ítélet, nem annyira az anyagiakra, hanem főleg az emberi élet értelmére vonatkozott.

Tehát, most igyekszem olyan témákat elővenni, melyek megértése és helyreigazítása után az élet könnyebben tud a harmonikus jóérzés, „homeosztázis” felé jutni. Megkísérlem a „túlnépesedés” negatív megítélését másként vizsgálni, sőt azt is megpróbálom, hogy a „helyes irányt” megmutassam.

Noha a film főszereplőjének megjegyzésével egyetértek, szeretném a megállapítás igazságát kiterjeszteni általánosabban a „közérzet”, vagy a „lelki-szellemi jólét”, testi okaira is.

Ismétlem: félve nyúlok a témához, mert időközben (a 2000-es év környékétől) az egészséggel kapcsolatos ismeretek átadását kisajátította az egészségügy, és az élelmiszeripar által megbízott „szakértők” serege, mivel főleg az ő jólétüket veszélyeztette volna, ha az akkortájt izmosodó „természetgyógyászat” révén az oda sereglő emberek megtanultak volna úgy élni, hogy az egészség saját kompetenciaként legyen megvalósítható. Mindebből csupán egyetlen faktor maradt: „A mozgás révén egészséghez jutunk”. Rendben. De ez önmagában nem elég. Volt egy könyvem, az első, ami központi súllyal tárgyalta az egészséges étkezést, de mellette a „körülmények” vegyes voltát, a „lelki, szellemi stb.” akadályokat is részletesen elemezte.

Ha végigtekintenek a honlap írásain, alig találnak kifejezetten az étkezéssel kapcsolatos írást. Mozaikokból is össze lehet állítani egy hozzávetőleges szemléletet az egészségről, de az aktualitásokat is figyelembe véve a „klasszikus” egészség fogalmát az étkezés oldaláról lehet legjobban kiemelni, mert ez a legfontosabb eleme az ország és a világ nagy bajai megoldásához vezető téziseknek. Vagyis az emberi „túlélésnek”. Különös tekintettel az „ökológiai lábnyom”-ra és a „globális felmelegedésre”.

Mítoszok

Ugyebár a mítosz olyan hazugságot, eufemisztikusan „mesét” jelent, amiben sokan, akár egy egész korszak is egyetért. Jó hallani, mindenki ismeri, pedig sehol sem tanítják… Ez a tény további igazságokhoz vezethet.

Hol tanuljuk azokat az életelveket, melyeket a 10 éves gyermektől az építőipari segédmunkásokon keresztül egészen az akadémikusokig bezárólag mindenki betéve tud? Ehhez csak annyit, hogy bekapcsolva a televíziót, ami neve szerint is képeket küld távolra, ott igen kevés egészséges embert láthatunk. Persze, tudni kell az egészség szintjét leolvasni egy ember külsejéről, sőt megszólalásakor a szavaiból is. A „közbeszéd” számos más vonatkozásban is több zavart és félreértést tükröz, de az egészség – még akkor is, ha a fentiek szerint a fogalmat manipulálják – központi téma kéne, hogy legyen. Többet hallunk a „tiszta levegőről” (városokban??), a megfelelő gyógyszerellátásról, és aktuális védőoltásokról, sőt az „egészséghez ajánlott, meglehetősen kétes dolgokról”, mint az abszolút egészség fogalmáról. Ezzel kapcsolatban a „tudati egészség” fontos összetevő, hiszen az emberiség egyre kevésbé tudatos, és egyre dogmatikusabban vallásos, a szó mindenre kiterjesztett értelmében. A gondolkodás, ami talán a legnagyobb tabunak számító ismeretlen terület, végképp a legszigorúbb „magánügy”, holott ennek „egészsége” minden egyebet felülír. Ha nincs, semmi sincs, ha van, minden van.

Mai hír, hogy fellapozva egy programújságot kihívóan furakszik a látómezőmbe a „kakaó, mint mennyei manna.” A nyomaték kedvéért, egy tündéri kislány, csíkos térdzoknival éppen egy pohárba bújik, amiből a drága és „egészséges” kakaót szürcsöli. Ilyenkor mindig arra kell gondolnom, hogy talán gond van a kakaófogyasztással, csokoládéhegyek tornyosulnak a raktárakban, diszkont áruházakban eladatlanul? A fő szlogen: „valami, ami úgy egészséges, hogy jó…” Ilyen szövegeknél az ember elkezd gyanakodni…

Megint a mítoszok: az egészségről már beszéltünk, de akkor az „összetevők”: némi történelmi visszatekintés után a kakaó feldolgozása közben kiböki a szememet, hogy „pörkölik, és fermentálják”. Ez utóbbi még beleférne az egészség fogalmába, de a pörkölés?? Úgy tudjuk, és javítsanak ki, ha tévednék, a növényi anyagok megpörkölése során olyan bonyolult, emészthetetlen vegyületek keletkeznek, melyek rákkeltőek.. Nem baj, hogy rákkeltő valami, fő az egészség. Aztán jön a következő sokk: a kakaó frissít. Jó…, az alma is, de a kakaó úgy teszi ezt, hogy theobromint, olyan alkaloidát (mérget, kábítószert stb.) tartalmaz, ami tovább hat, mint a koffein, vagyis a „jóérzés”, ami önmagában még nem egészség, talán inkább a függőség mohó vágyának kiváltója, újabb és újabb fogyasztást követel meg. Tehát minél előbb neveljük csak bele a kicsinyeinkbe, hogy drog nélkül élni nem élet.. Mire idáig jut a gyermek, áthalad élete sok zökkenőjén, számos betegségen, akár operációkon is (mandulaműtét, de még előbb „klipsz beültetés” pl.., vagy ennél is korábban érik azok a sokat vitatott védőoltások..)

Apropó: védőoltások.

Egy orvosi csoport Amerikában: (Nem itt a második falu védőnője, vagy a masszőzünk), azt közölte, hogy két választás van: vagy védőoltások, és valamennyi védelem a fertőzőbetegségektől, közben génkárosodás, néha (nem túl gyakran) bénulás és halál.., vagy krónikus betegségek, melyek a génkárosítás következtében érnek minket. (Mint engem is.) Hozzátenném félve: van egy harmadik lehetőség is. Egészség, erős immunrendszer, védőoltások nélkül. Ezt az utat persze nem javaslom senkinek, mert hamarosan börtönben találom magamat. Néhány szomszédos országban már megpróbálták a szülők, és csúnya vége lett. Itt jegyzem meg: semmi esetre se próbáljon valaki rossz végeredményű orvosi diagnózis és vegyes táplálkozás mellett gyógyszermentesen élni! Legalább 10 éves tapasztalat szükséges az egészséges növényi étkezés során a teljes gyógyszermentességhez. Természetesen ehhez a kifogástalan laboreredmények a követelmény.

Vissza a kakaóhoz:

Az „egészség” fontos tényezője a „jó hangulat”, amit persze valamilyen „adalékkal” illik kiváltani. Nem, mintha az egészség maga volna az, ami jó hangulatunk megalapozója…? Ehhez persze az a sok ismerős „hatóanyag”: magnézium… (a zöld leveles növények bőséggel tartalmazzák. Nem véletlen, hogy a kakaócserje is növény…) friss formában minden salátaféle óriási mennyiséget tartalmaz. Vas: szintén alkotója a zöld leveles salátanövényeknek, és gyökérféléknek. Fontos, hogy mindezek az élő enzimekkel beépülést adó friss, vagyis nyers növények legyenek. Azt is tudjuk: a jó hangulat, vagy közérzet mennyire függ a megfelelő emberi környezettől, az élő természet közelségétől, és az értelmes (!), kreatív alkotótevékenységtől.

A keringés, mint ismerős faktora az egészségnek, a kakaó által aztán tényleg kivételesen jó lesz (?). A felsorolt összetevők az „értékes” szóval nincsenek tovább részletezve, de megemlíti a cikk még az „antioxidánsokat”, amik az élő növényekben bőséggel megtalálhatók, pl a klorofill az egyik leghatásosabb antioxidáns, egyúttal „bioflavonoid”, vagyis levélfesték. Szinte az összes növényféleség valamilyen antioxidánst, vagy a levelesek mindegyike flavonoidokat is tartalmaz. De bőven van ez a gyümölcsökben (frissen, hőkezelés, savanyítás, sózás, cukrozás nélkül) is.

Elmélkedve ezeken az üres „jó tanácsokon”, vajon mit képzelhetnek azok, akik ilyen igencsak vegyes megítélésű anyagokat ajánlanak egészség címszó alatt, és egy ilyen „termék” (mert már a fogyasztható formája is denaturált) önmagában képes lehet hozzájárulni az egészséghez? Valaki egy sor ártalmas hatással él (kávé, alkohol, nikotin, emészthetetlen „ételek”), s egyszeriben egészséges lesz, csupán sok kakaót és csokoládét kell fogyasztania? Igen. Tömegek duzzadnak az egészségtől (meg az édességtől stb.) mert szeretik ezt az élvezeti szert. Mert semmi másra nem jó. Ennek a káros, drogokat és idegen anyagokat tartalmazó „dolognak” a fogyasztása (f)okozza az egyetemes jólétet? Nos, ki ne maradjon egy fontos tétel: hogyan lehet kakaó és csoki mellett megőrizni a fittséget: szagoljunk kakaóport! Ne feledjük, hogy a kakaó fogyaszthatóságához tetemes cukormennyiség is szükséges, ami szintén drog, bárki bármit is állít. De erről később…

Megint egy nagyon friss, mai hír: Franciaország szerte megrohamozták az üzleteket a vevők, mert a mogyoróvaj ára akciósan töredéke lett a korábbiakénak… Hoppá! Egy újabb adalék az egészséghez. Azt mondja a kommentátor: akinek rossz a kedve, az rohan a hűtőhöz és kanalazza azt, amiről kevesen tudják, hogy miből van… Édességnek számít, de csak azért, mert jó adag cukor van benne. A cukor és a zsiradék együtt magasan tartja a vércukor szintet (Dr. D. Graham)Eléggé lehangoló véleményt mutat az amúgy „roppant egészségesen élő” franciákról (és bármely más „civilizált” ország népéről), hogy ilyen tömegek mozdulnak meg a hizlaló, emésztést rontó, allergizáló „dologhoz” való olcsóbb hozzájutás érdekében. Közben a földimogyoró a fő alkotóeleme, ami semmilyen formában nem fogyasztható. Mármint az egészség kritériumai szerint. Az ok: mint tudjuk – a földimogyoró olajos növény. Egyúttal hüvelyes is. Az olajos magvakat tilos hőkezelni, a hüvelyeseket muszáj! Olyan emésztésgátlót tartalmaznak, amit „tripszin inhibitornak” hívunk, vagyis gátolja a hasnyálmirigy egyik enzimének a termelését. Ez az anyag hő hatására lebomlik. (Ez az anyagféleség, a mai hibrid búzákban is megtalálható. Fokozza az autoimmun tüneteket) Fiatalkoromban árultak nyers földimogyorót. Ebből lehetett „mogyorótejet” előállítani. Nem mondom el a receptjét, mert nagyon nehéz az emésztése, és pláne kisgyermekeknél nem helyettesíti az amúgy sem ajánlott tehéntejet… (Pfúj! Mi az, hogy nem szabad tehéntejet adni a gyermeknek!?)

A hőkezelt növényi olajok viszont transz-zsírsavakat tartalmaznak. Ezek rákkeltők pl. Puff neki! Ehhez, még az a sok ismeretlen és titkos összetevő, amit a különféle márkákba belekevernek, köztük a jó adag cukor… Szóval: irány a diszkont, franciák! Ennyi rossz hír után ki a csuda akarja tudni, milyen az egészséges étkezés?

Egy kis pihenő: miért nem fontos az egészség manapság?

Tőlem tudják: azért, mert nincs. Az egészség „Olyan madár, amiről mindenki beszél, de senki se látta.” – mondta (volna) Tóni a kőműves. Olyan, mint a szeretet. Minden sarkon azt látjuk a plakátokon, azt halljuk minden előadótól, milyen fontos. Közben hiányzik.

Az ilyenkor „szokásos” „elhárító hadmozdulat”: ..” „Annyi félét mondanak, hogy az egyik cáfolja a másikat, ezért inkább nem törődöm semmivel. Akkor már semmit sem ehetünk?” Igen. Nem. Csakhogy a „minden” azokat az „ételeket” jelenti, amik károsak az egészségre, a „semmi” meg a többi, (rengeteg) olyan növényi ételt, amitől kivirulunk. Viszont, ma már nincs egy Ferencsik és egy fiatal Béky, (és a többi) akik szerte a hazában előadásokkal népszerűsítenék az egészséges táplálkozást. Van helyette a sok „hivatalos szakértő”, akik ránézésre sem egészségesek, de „kötelező” mindenkinek elhinni, amit mondanak. Az egészségükhöz legközelebb állók inkább titkolják, mit, hogyan esznek, mert vagy: kinevetik őket, vagy: hm… szóval az elmeállapotukat kérdőjelezik meg. Ha meg merészelnek segíteni, akkor „kuruzslók”.

Azt viszont értse meg mindenki, hogy az emberiség szinte 100%-a valamilyen betegségben szenved, gyógyszert szed, rendszeres kezelésre szorul. Ha csak 5% közülük egészségesebb lesz attól, hogy rövidebb-hosszabb ideig megkísérli a nyers növények fogyasztását, megéri az állapotukban bekövetkező pozitív irányú változás. Igaz, hogy a világ nagyobbik része kételkedik, sőt meg van győződve arról, hogy az átlagos „ételek” nélkülözhetetlenek, nem fontos, hogy bizonyítsuk azt, amit a természet már bebizonyított.

Tovább – mítoszok

Közismert mítosz, sőt az étkezés és egészség mítoszok favoritja:

Naponta egy alma az orvost távol tartja.. Ezen állítás annál igazabb, ha az orvos jövetelekor egy lehetőleg rothadt almát előkészítünk, és mikor jön, hozzávágjuk. Garantált a siker!

Az én „almatörténetem” a következő:

Kezdetben próbáltam télen éhgyomorra almát enni. Ugyebár, minden gyümölcsöt lehetőleg magában, vagy hozzá legközelebb eső gyümölcsfajtákkal jó fogyasztani. Viszont, mikor reggel, üres gyomorra akár csak két darabot is megettem belőle, hamarosan iszonyú gyomor-bélgörcs lett a „jutalom”. Elkönyveltem magamban, hogy az alma nekem „savat csinál”. Ez is egy mítosz. Az alma enyhén savas gyümölcs, de pl. a banán lúgos, és a banán is ugyanezt tette velem. Sőt, gyermekkorom kedvenc nyári gyümölcse a kobakos besorolású görögdinnye, ami nem igazán gyümölcs, inkább zöldséggyümölcs, és garantáltan lúgos jellegű, ugyanezt a rohamszerű görcsöt váltotta ki nálam. Párszor még megpróbáltam fogyasztani, aztán feladtam. Szintén szárnyra kelt: a dinnye nem ennek a térfélnek az étele… Mit hoz a test (bélflóra) alkalmazkodása: az alma (Persze, a saját vegyszermentes itt-ott foltos almáinkból bármennyit ehetek.. Hogy van ez?) már kb. 3 éve, a dinnye a legutóbbi szezonban (szabályosan fogyasztva) mindenféle kísérőjelenség nélkül ehető volt.

Sómítosz

A hivatkozási alapok közül mazsolázva: Az állatok is megnyalják a sót (pl. az öreg kecske); izzadáskor só csapódik ki. (Amiből csak az következik, hogy a test mindenhogyan meg akar szabadulni a sótól) ; „hagyományos bizonyíték”: volt idő, mikor a só ára az aranyéval vetekedett; (A piaci ár és az egészség – mint tudjuk – nem függ össze.); Mi lesz a hússal, ha nem lesz só?; (Ez valóban igaz. Ezért nem kell húst enni!) Híres szólás: „Az élet sója” valami..; „De sótlan ember.”, aki jelentéktelen, jellegtelen… Stb-stb.

A só az egyik olyan ásvány, ami körül legtöbb az ellentmondás. Voltaképpen egy olyan vízben oldódó ásvány, ami régi tengerek, vagy kiszáradt víztömeg után maradt vissza. Ha most olyan történelmi emléket akarunk a jellemzésére felhasználni, ami jól megmutatja igazi arcát ennek a vegyszernek, akkor megemlíthetjük, hogy az egymással hadakozó népek, ha egy területet (települést stb.)le akartak mérgezni, hogy kiéheztessék az ellenséget, sóval szórták be. A mai időkben „természetes” sózás, az utakat szegélyező növényzet pusztulásához vezet (akár az autók alvázát tekintjük).

Akkor mit tegyünk, hogy a probléma megnyugtatóan megoldódjon?

Az emberi testnek szüksége van sókra (tápsók), melyek a nyersen fogyasztott növényekben az emésztéshez szükséges mennyiségben, élő formában rendelkezésre állnak. Ha nem főzve esszük a növényeket, akkor hozzájutunk a minőségi, organikus (potenciálisan feltöltött) sóhoz. A veseműködés aktív lesz, és, ami bekerült, maradéktalanul el is távozik, ha már a töltését leadta, mivel a mérsékelten „trágyázott” földből származó növények a vízhajtáshoz szükséges káliumot is tartalmazzák

Van egy „alig vízinövény”, az alga, ami ezeket a tápsókat nagyobb mennyiségben tartalmazza, ráadásul vetekszik a húsokkal minden tekintetben. Egyes embereknek jótékony a jódtartalma miatt, mások „mértékkel” élhetnek vele. Korábban a „jövő táplálékának nevezték. Azóta igen kurrens „táplálékkiegészítő”, tehát a népélelmezésben (lásd: „alapvető élelmiszerek”, mint só, cukor, liszt, hús..) nem kap szerepet. Ehhez kapcsolódik a

desztillált víz mítosz

Először is, az emberek, szinte kivétel nélkül azt hiszik, hogy elég felforralni a vizet, ami azután desztillálttá válik. Az tény, hogy a sok meszet tartalmazó ásványvizeket forralva a mész az edények falára lerakódik. Azonban a vízben (vezetékes víz) gyakran más, káros anyagok is találhatók, melyek könnyebbek, mint a víz, tehát forraláskor a gőzzel eltávoznak. A többi „hasznos” ásványi só is lecsapódik a lepárlás során, és a bázisvizet tartalmazó edény falán kirakódik. Tehát, olyan víz, ami kizárólag H2O-t vagyis vizet tartalmaz, a desztillált víz. Ez a víz a legalkalmasabb más anyagokkal való sikeres vegyítésre, illetve szóba jöhet, mint ételeket felhígító víz, vagy szomjúságot oltó folyadék. Gondoljunk arra, hogy az országban még számos helyen van a közvíz hálózatban régi azbesztbeton vezeték. (Nem állítás. Gyanú) Időközben az azbesztről szörnyű dolgok derültek ki. Ennek kapcsán legkevesebb, amit elvárhatunk, hogy ezeknek a föld alatti vezetékeknek a meglétéről részletesen tájékoztassanak bennünket. Gyermekkoromban a vízvezetékek nagy része ólomból készült. Ma meg különféle műanyagcsövek vegyülnek más anyagokkal.. Addig is legjobb megoldás, a desztilláció.

Paul Bragg – a „Böjt csodája” c. könyv szerzője – könyvében leír egy történetet. Egyetemistákkal fogadott abban, hogy ő képes sós kekszek és üdítő italok nélkül legyalogolni 50 C fok hőségben az 50 km hosszú kaliforniai „Halál völgy” távját. Ő akkor éppen egy hosszabb böjtjét tartotta, amiben csak desztillált vizet ivott. Az egyetemisták a kezdőnap delén már feladták, jó részüket kórházba kellett szállítani. Nekik egy vagonnyi sós sütemény és különböző ívó levek álltak rendelkezésükre. Bragg végig gyalogolt a távon, a völgy végén letáborozott, majd a következő napon szintén gyalog visszatért a kiindulási pontra. Ő egyébként könyvében hivatkozik számos expedíciójára, melyek során olyan népeket keresett fel, akik nem rendelkeztek forrásvízzel és csak esővizet fogyasztottak.

A mítosz: „Az ásványi anyagokat (sókat) a csapvízből, ásványvízből szerezzük be. Ezen kívül kell sózni is az ételt, mert a konyhasó nélkülözhetetlen… Ezért a desztillált víz méreg, szétrobbannak a sejtek, és meghalunk..” Talán a „szétrobbanás” egy kicsit erős, de tény, hogy a beteg, sóval telített testben sűrű a vér és nehezen működik a vese. A sejtek félig áteresztő hártyával vannak körülvéve. A sejt közötti állományból „isszák” a bioaktív „levest”. Addig nem képesek az anyagcserére, amíg a számukra megfelelő só-víz arány be nem áll. Ha a sejtfolyadék túl sós, vizet, tiszta H2O-t vesznek fel, hogy a tömény folyadékot felhígítsák. Ha konyhasót fogyasztunk a sejtnedv egyre töményebb (?) lesz, egyre több vízre (H2O) van szükségük, hogy az anyagcseréjük beinduljon. Ha a vízben ásványi anyagok vannak, akkor a sejt is egyre sósabb lesz, amihez újabb vizet kell felvennie. (Az ember szomjas lesz.) Eközben megduzzadnak a sejtek és a test elvizesedik. A vesék egy töménységi szintnél leállnak. Duzzanatok, pangó részek mutatják a beteges állapotot. (Ez figyelhető meg a mérgezően sós tengervíz ivásakor. Hányás, hasmenés jelzi a „víz és sómérgezést.”) A közben fogyasztott desztillált (sómentes) víz a beteg sejteket valóban „elpusztítja”, viszont egyre több egészséges sejt képződik, a test meggyógyul. A só-víz háztartás helyreáll. Mindez fokozatosan megy végbe. Nyilván egy sót fogyasztó embereknek ha szomjas, és hirtelen lehajt 1 l desztillált vizet, akkor valószínűleg hasmenése lesz, a hirtelen felszabaduló víz (só) miatt. Ezért esővízből is csak kis mennyiséget szabad fogyasztani. Hamarosan azonban az esővíz (desztillált víz) jobban fogja oltani a szomjat és kevesebb kell belőle, mint az ásványvízből. Számomra a legkiválóbb forrásvíz is rossz ízű. Viszont kevés desztillált vizet iszom, mert a növények amúgy is 90-95% élő vizet tartalmaznak. A bennük oldott és azonnal szétáramló életelemek valóban az egészséget fogják szolgálni. Az egyes élő növények ízéből következtethetünk a bennük levő ásványi anyagokra, savakra, lúgokra. Természetesen a növények testnedve egy bonyolult élő „vegyület”, amiben rengeteg anyag kötött állapotban található.

A só tiszta, asztali formája nyilvánvalóan jó tartósítószer, amit fűszerként használnak időtlen idők óta. Fontos megjegyezni, hogy egyetlen étel, anyag, így a drogok is azzal nem törvényesíthetők, hogy milyen régóta és milyen sokan élnek velük. Ez legfeljebb a már leírt ostobaság, lelki-akarati gyengeség, kulturális hagyomány, megtörhetetlen dogmák következménye. A „hagyományra” való hivatkozás azonban már súrolja a „bűn” fogalmát. Tehát a só a testben is ugyanazt a hatást fejti ki, mint a testen kívül. A vizet visszatartja, a növényekre szakosodott bélbaktériumokat károsítja, elpusztítja, a rengeteg vízzel paradox módon mégis kiszárítja a test szöveteit. Megfigyelték az erősen meszes ásványvizeket fogyasztó emberek gyakoribb érrendszeri degenerációit.

Summázat: a desztillált víz a testben katalizátorként működik. Nem befolyásol hanem segíti a természetes folyamatok működését. Ivólevekhez (Smoothie) áztatáshoz, a torok nedvesítéséhez.

Alkohol-bor-sör mítosz

Mivel az alkohol méreg és függőséget okozó halálos drog, ezért a Föld lakói tudatlanságuk függvényében élnek is ezekkel a mérgekkel.

Hogy ezt a mindenki által ismert és tudott tényt elfedjék, különféle mítoszokat gyártottak, amelyeknek azt a szerepet szánták, hogy az alkohol negatívumait felülírják az ital egyéb alkotó elemeinek pozitív beállításával. Ezen túl a népi vélekedés gyakran humoros környezetbe helyezi azokat a tényezőket, amelyek viselkedésmódosító hatásai közismertek. Így valamelyest elfogadhatóvá teszi azt, ami a köz számára is tudottan kárt okoz. Ilyenkor a „mértékletesség” semmit sem jelentő szólamával intézik el az egészet. Aki az „elfogadott” mértéket túllépi, elmarasztalják, de a megítélés kultúránként változik. Finnországban „szent teheneknek” nevezik a hullarészegeket. A „Szentiván éjszakája” idején a részegség szinte kötelező. Eléggé lehangoló volt látni egy alkalommal (Csernobil után pár héttel..) a rengeteg tinédzsert, akik állat módjára üzekedtek a bozótban, valamint tömegverekedésekben adták ki a fölös energiáikat. Ennek elfogadását, vagy elítélését Önökre bízom.

Vörösbor mítosz”

Naponta egy pohárka vörösbor jót tesz a vérkeringésnek, tisztítja az ereket, használ a vörösvértesteknek. Antioxidáns, és savtartalma javítja az emésztést, ásványi anyagai, a benne található vas nélkülözhetetlen.

dr. Makkos Gyula háziorvos volt az egyedüli, aki ezt a mítoszt megcáfolta. A cáfolat roppant egyszerű és rövid: a borban levő alkohol az összetevőket károsítja, a kábító, és májkárosító hatásaival egyértelműen tiltott szer. Ehhez ajánlom a különféle „borfesztiválokat”, és a „kulturált alkoholfogyasztás” szlogenjét! Ellenben a vörös must minden kiválóságot hordoz, és erősen ajánlott mindenki számára. Kis nehézség, hogy a szőlőlé hamarosan alkoholos erjedésen megy keresztül, de a természet mindenre tökéletes megoldást kínál. Csak élni kell vele.

A többi bor ugyanúgy tiltott az ember és állat számára. Nincs különbség. Akár aszú, akár más „különleges gyógyhatású patikaszer” is legyen. Minden, ami alkoholt tartalmaz, esszenciák és más párlatok az élő szervezet ártalmára vannak.

Ennél fogva az égetett szeszek a legártalmasabbak. A gyümölcsből készültek annál jobban ártanak, mivel ízletességük okot adhat a gyakori fogyasztásukra. Ez a hatás tipikus. Az ízek mindig győzedelmeskednek a józan ész felett. Dr. Hámori József agykutatónak egy Mindentudás egyeteme előadásában feltették a kérdést: „Mekkora drog(alkohol stb.)mennyiséget tűr el az agy károsodás nélkül? – 0 mennyiséget. – volt a válasz.

Sörmítosz”

A sör folyékony kenyér” Jól hangzik, de semmit sem jelent. A sör erjesztéséhez csíráztatott árpát használnak. Ez még önmagában jó lenne. Tesznek hozzá komlót, ami kis mennyiségben gyógynövény. Főzik, folyamatos keverés mellett. Ezután (szeszipari melléktermék) élesztő hozzáadásával az egészet megerjesztik. A többi változó összetevő nem javít, vagy ront a sör „jóságán”. Ismert az alkoholmentes változat, de mivel a tényleges sörivók ezt szinte képtelenek meginni, ezzel lelepleződik, hogy tulajdonképpen az alkohol bódító hatása miatt isszák a sört, nem tápláló voltáért. Emellett a magas szénhidrát (és alkohol) tartalma hizlal is, de a végén csont-bőr test, és hasnyálmirigy-gyulladásos agónia várja a „függőket”. Számos ismert eset bizonyítja ezt mindenki számára. Hormonhatása is közismert, főleg

fitoösztrogén (árpa) tartalma miatt. Ezért a férfiak hamarosan nemcsak hordóhasat (májcirrózis ígérete) hanem csinos emlőket is kapnak ráadásnak. Az is nyilvánvaló, hogy ritka a kifejezetten „bor(stb)fogyasztó” vagy a többi alkoholos ital egyedüli rabja, hanem maga az alkohol teszi, hogy ezeket az amúgy is teljesen kevert és különféle alapanyagból készített szereket egymással összeisszák a fogyasztás során. Azt pedig, hogy a közös alkoholizáláshoz „szakjellegű intézményeket”, „sörbárokat”, „borivókat”, és hasonlókat üzemeltetnek hihetetlen haszonnal, ezt a hasznot az összes állam lefölözi, nem beszélve a „honatyák” lelkes „alkoholpártiságáról”, így a „kulturált önpusztítás” szinte kitörölhetetlen az emberi kultúrákból. Az egyik drog a másikat vonzza, úgyhogy az alkohol mellé a nikotin, és a koffein, szinte „kötelező” kísérő. Nem beszélve a bódítás „nagymestereiről”…

A drogok, mindenkinél és minden esetben tudatmódosító hatással bírnak. Az egészséges tudat önmagától utasítja el a drogokat. Azonban vannak olyan „drogok”, melyek a köztudatban ételként, konyharemekként szerepelnek. Rájuk jellemző, hogy ugyanúgy drogként hatnak a tudatra, vagyis függőséget, egészségvesztést okoznak. Ez a függőség nagyon korán kezdődik, a „kedvenc ételek, sütik”, első ízlelésével. Ritka az a kisgyermek, aki a csokoládénak (lásd, mint fent) ellen tud állni. Dr. Csernusnak volt egy híres mondása: „Nincs ember, aki erősebb lenne a drognál.” Ez érvényes mindenre, ami ártalmas és függőséget okoz. Hogyan fejtik ki ezek az „ételek” a droghatást?

Az édességek könnyen megerjednek keményítős közegben. A gyümölcs és kenyér a szervezetben alkoholos erjedésen megy keresztül. Tudni kell, hogy az ecet is alkoholszármazék. Az erjedés az alkohollal kezdődik és az ecettel végződik. Ekkor az erjesztő gombák aktivitása megszűnik. Az ecet, mint a többi tartósítószer, a test belsejében szintén a biológiai folyamatok gátlását végzi.

Én mindent megehetek” mítosz.

Az emésztés több lépcsőben történik. A fehérjéket és a növényi rostokat a gyomor bontja, lazítja és ezt az emésztést a bélbaktériumok folytatják. Nem mindegy, milyen ételeket fogyaszt rendszeresen az ember. Az emésztőszervek állapota és teherbíró képessége örökletes tényező. Ehhez érdemes tudni, hogy az emberi történelem során egyre gyengült a test ellenálló ereje. Az egyre kényelmesebb élet, kevesebb mozgás, bőségesebb ételmennyiség, az egyre erősebb ízek alkalmazását igénnyé tette. A tűz felfedezése előtt a korai embernek olyan erős fogazata volt, hogy a fakérget, nyers gyökereket meg tudta rágni, kemény héjú magokat fel tudta törni, a húst nyersen is képes volt elfogyasztani. A legújabb vélekedések szerint a korai ember többnyire növényi táplálékon élt. A tűz felfedezése és az ételek elkészítéséhez alkalmazása után a lágyabb ételhez erre a fogazatra már nem volt szükség, és ekkor kezdődött a fogak romlása is.

A modern ember már kulturálisan meghatározott ételekkel él, amelyek tájanként, népenként változhatnak. A mai „világpolgár” szinte kötelező szokásává vált, hogy az olyan „undorító dolgokat” is, mint a kígyók, rovarok, sőt az ezeknél még leírhatatlanabb „dolgokat” is elfogyassza. A különféle étkezési szokások igen ritkán kötődnek az egészséghez, inkább a helyi rítusokhoz, vagy vallási dogmákhoz, gyakran az elérhető, de még ehető állatokhoz, a túlélés érdekében. Azonban az egzotikus ízlésvilág többnyire a „kihívás” jellegében, vagy a droghatás érdekében alakult. Egyes hiedelmek, a romló libidó felélesztésének mítoszával, vagy az öregedés lassításának ígéretével hódítanak. Miközben az egyes állati testrészek elérése érdekében néhány állatfaj a kihalás szélére került. Ezek a szokások is a Föld ellen elkövetett bűnök kategóriájába tartoznak.

Az ember ellen elkövetett bűnökről is érdemes beszélni. Manapság “nagyüzemben” folyik az ember degenerálása.. A mindenütt jelen levő “érzékenyítés” többszörös csúsztatással azt a célt szolgálná, hogy az ember ráébredjen felelősségére a teljes bolygó életét, védelmét illetően. Emellett az ember “érzelmi intelligenciája”  is fejlődjön.. Eközben a még működő “normalitást” (milyen abszurd, hogy ezt kell idézőjelbe tenni….?) valamilyen aberrált rögeszme alapján olyan “természettel” vetik össze, ami egy működésképtelen, de jól eladható szellem alapján azt próbálja beültetni a józan ész helyére, hogyha az embert úgy változtatjuk meg, hogy ne a természetes életformában, vagyis szülő-gyermekek modellben éljünk és gondolkodjunk, hanem valami olyan leírhatatlan és értelmetlen “vakvágányokon” fusson az emberiség, aminek a “végeredménye” a kihalás lesz… Ennek az eddig próbált módozatai kudarcot vallottak. A háborúk csak fokozták a szaporodást – miközben a “jóléti államforma” éppenséggel minden rossz forrásává vált, ami ember, vagy természet… A vírusok, járványok korábban “velejárói” voltak a háborúknak, éhínségeknek.. De végül ezek sem tudtak mást, csak egyes térségeket, kultúrákat “megszüntetni”. Ezt még valahogyan rá lehetett fogni a “primitív, vad” tudatlanságra.. Ma már a tudat és személyiségromboló, valamint egészségkárosító digitális és egyéb technikai eszközök használata ugyancsak az “internet-digitális” autizmus irányába viszi a legújabb nemzedéket, vagyis ez is végül szintén a kihaláshoz járul hozzá. Mindez bármelyik fázisban visszafordítható, de a történelem azt mutatja, hogy ezt csak a “teljes törlés” funkció képes megállítani, és megszüntetni.. Ha ez a történet katasztrófafilm volna, kényelmesen nézhetnénk a fotelből,d e ez a mindennapok keserű valósága.. Az összképhez erősen hozzájárul az egészségtelen étkezés, ami erős ipari-kereskedelmi érdekekkel van fenntartva.. A különféle génelfajulások okainak sorában a vegyi anyagok, szennyező ételek, kiáramló hormonrendszert romboló aeroszolok, és nem utolsó sorban a  hús szerepel. Hosszú évtizedekbe telik, mire a génrendszerünket “vissza” lehet hangolni a nyers növények fogyasztásával.. Ezt az állapotot igen kevesen képesek átélni, mert a vonzások olyan erősek, és a félretájékoztatás annyira masszív, hogy esetlen pár évig képes egy ember tudatosan étkezni. A jelenkori átlagos test és tudat teljes függésben van a civilizációs étrenddel, konyhai gyakorlattal, és persze a beteg testre szakosodott egészségüggyel.. A liberalizmus melegágyának számító “az étkezés magánügy”, sőt az abúzus megnyilvánulásának számít, ha egyáltalán szóba hozzuk, hogy “és te mit eszel?”… Közben figyelemreméltó, hogy a tudomány néha “melléfog”, vagy kiesik a szerepéből, mert képes kijelenteni, hogy a “rák ellen van egy természetes génünk…” Csakhogy ki kell találni, hogy miért is van az, és miért nem aktív az emberek többségénél? Ha önök is hallgattak volna olyan orvosokat erről a témáról beszélni, akik képesek voltak akár a munkájuknak a protokollnak is hátat fordítani, hogy őszintén beszéljenek az egészségről, és akik elmondták, hogy elsődleges rák okozó faktor a hús és minden állati származék.., akkor nyilvánvaló kapcsolatot lehetne felfedezni a növények és a “rákellenes gének” között…, csakhogy mindig “elfogultnak kikiáltott” kutatók vizsgálták azt a kevés nyers növényen élő embert, és az egyértelmű végeredmények nem kerültek ki a széles közvélemény elé… Tudjuk az okát…

Húsmítosz

Az állatokból származó ételek, hús nélkülözhetetlen. Ez a mítosz egyidős az újkori emberrel. A jégkorszakok idején szinte nem volt más, mint az állatok levadászásából származó ennivaló. Ettől függetlenül is az állati eredetű ételek hormontartalma, egyéb testre gyakorolt hatása, kiváltja az ismételt fogyasztás vágyát. Szinte iskolaértékű a „csupasz túlélők” reality sorozat, amiben az éhező emberek, mikor végre sikerül elejteniük egy állatot, utána valamilyen emésztőrendszeri következményt élnek át. Ezen belül lehet ehhez köze a higiénia hiányának is, de főként a kiéhezett emberi szervezet képtelen megbirkózni a tömény állati fehérjével. Az ember gyomorsava nem elég erős ahhoz, hogy a húst és más állati részt tökéletesen megeméssze. Az egészen kis mennyiségű állati származék, hozzá sok nyers növény elviselhetővé teszi ezt az ártalmas anyagot is. Hosszú távon azonban számolni kell az egyes emésztő-kiválasztó szervek valamilyen degenerációjával. Azok a résztvevők, akik képesek megtartani a korábbi húsmentes életmódjukat, gond nélkül kitartanak. Jellemző az efféle sorozatok rejtett szándékára, hogy örömmel csapnak le azokra a vállalkozó szellemű „túlélőkre”, akik „feladják” addigi hús absztinenciájukat. A többi résztvevő lelkes éljenzései közepette… Ennek a mítosznak egyik mellékága a

Fehérjemítosz.

Dr. Raph Bircher könyve a Szigorúan bizalmas, olyan kutatásokat ír le, melyben tudósok az ember valós fehérjeszükségletét vizsgálják. Különböző természeti népek ez irányú szokásait orvosi kutatásokkal elemzik. A könyvben található példák a Wendepunkt svájci orvosi szaklap cikkeiből származnak.

Pápua Új Guinea szigetein él egy népcsoport, amit korábban nem érintett meg a civilizáció. Ezek az emberek szinte csak édesburgonyán éltek. Amit nem tudtak elfogyasztani disznóknak adták. A disznókat minden évben egyszer levágják, húsukat elfogyasztják. Ezután két hétig súlyos betegek lesznek és utána megint édesburgonya következik 1 évig… Az embereket vizsgálva a kutatók összevetették a testi felépítésüket és a napi fehérjemennyiséget, amit elfogyasztottak. Megállapították, hogy az alig érte el a néhány százalékot. Tovább vizsgálva őket azt találták, hogy a bélrendszerükben anaerob baktériumok voltak, melyek „termelték” a fehérjét. A lenyelt levegő nitrogénjét alakították át fehérjékké. Ezeket „pillangós baktériumoknak” nevezték el. Véleményem és tapasztalatom szerint az én testemben is ezek a baktériumok végzik a fehérjék előállítását. Egyszer, májtisztítás alkalmával az alkalmazott keserűsó hatására hatalmas mennyiségű anyagot ürítettem. Kezdetben a „szokásos” formában távoztak, később több kilónyi „zöld pehely” hagyta el a beleimet. Magam is elcsodálkoztam, hogy a természet mennyire okos. Ma már tudom, hogy hiba volt ez a drasztikus beavatkozás. Nem is ajánlanám másnak ezt a kúrát, amit akkoriban sokan alkalmaztak. Velük ellentétben én akkor már legalább 15 éve csak növényeket fogyasztottam. A testsúlyom drasztikusan lement 54 kg-ra, ami a teljes nyers kosztos időszakok alatt is így történt. Ma már a magam készítette kis mennyiségű tönkölykenyér, sok nyers növénnyel egyensúlyban tartja az erőnlétemet és a testsúlyomat. Ezen kívül nem fogyasztok más hőkezelt ételt. 42 éves korom óta egyetlen alkalommal sem kívántam semmilyen állati származékot, de megkíséreltem a tojás „buggyantott” formáját kúraszerűen enni, semmi pozitív hatás nem követte a kísérletet. 2 hónap után felhagytam ezzel is. Sem a B12, sem más vitamin vagy élelmi anyag nem hiányzik a testemből. Az esetleges nátrium és jódhiányt a Wakame alga őrleménnyel pótlom. A könyv számos kutatást ismertet, melyek mind az állati fehérjék kötelező fogyasztását cáfolják.

A „fehérje” tulajdonképpen egy virtuális követelményrendszer alapján van meghatározva, mivel nem egy adott aminosav komplexet, vagy tömény állati izomzatot, testszövetet, hanem adott aminosavakat tartalmazó növényeket is ugyanúgy felhasznál a szervezetünk saját fehérjéinek felépítéséhez. Sőt, ezek emésztése (bár minden ezzel foglalkozó ortodox vélemény ennek ellentmond) sokkal könnyebb és az anyagcsere békésebb, ritmikusabb formáit, az energia egyensúly jól szabályozott rendszerét alakítja ki a testünk. Jellemző, hogy a fehérjeszükséglet dogmáját szinte mindig olyan emberek hangoztatják, akik még soha nem próbáltak kizárólag növényeken élni. Sportolók között az a mítosz terjedt el, hogy az állati eredetű ételek fokozzák a fizikai erőt. Eddig viszont azt tapasztaltam, hogy együtt dolgozva mindenevő emberekkel semmivel sem maradtam le teljesítményben mögöttük, sőt kitartásban, gyorsaságban még felül is múltam őket. Bizonyos sportágakban hagyománnyá vált a nyers növények teljesítményfokozó célú fogyasztása. Dr. Douglas Graham sportorvosként teszteli ezt a gyakorlatot.

Egy kicsit elidőzve a “könnyen emészthető” szlogennél: nem biztos az, hogy olyan jó a testünknek a “könnyű emésztés”.. Másként mondva a “gyors” emésztés, vagy “egyszerű” emésztés nem mindig egy és ugyanaz.. Az emésztés sebessége sok tényezőtől függ. Az étkezések közötti aktivitástól, a test tápanyag tartalmától és szükségletétől, a külső hőmérséklettől (kalória..), és persze az adott személy vérmérsékletétől hormonrendszerétől, szerveinek egészségétől (?) stb. A növények és állati eredetű ételek eltérő emésztési jellegétől, és legfőképp az étkezés (“jóllakás”) utáni energiaszinttől.

Mindent összevetve, életem jelentős része (30 év a 72-ből) növényi étkezéssel telt. Az ebből levonható tapasztalatok a korábbi 42 évhez képest pozitív mérleget mutatnak. Ez az étkezés számomra egyfajta „önfelfedezés”, de alapvetően egészségjavító-megőrző céllal vágtam bele. Az első időszak hőkezelő vegán rendszere a korábbihoz képes klasszisokkal jobb egészségi állapotot eredményezett, de testem tanulása folyamatos volt. Az első körben (4-5 évig) a korábbi ételek vegán változatait próbálgattam, és ezalatt is rohamosan csökkent a testsúlyom a korábbi 74-ről 54 kilogrammra. Ma, kb. 20 éve, a korábban említett „tesztétkezéseken” kívül, gyakorlatilag minden nap ugyanazt eszem. A főző-sütő vegán korszak bevitt kalóriamennyisége többszöröse volt a mainak, testsúlyom mégis megáll 59-61 kg-nál. Egy ideig próbálkoztam a desztillált víz helyett forrásvízzel is. Ettől vagy csak egyéb tényezőktől a vérnyomásom a korábbi 110/70-ről 140-150/85-re emelkedett. Visszatérve a desztillált vízre (minden egyéb étel-ital változatlan volta mellett) hamarosan az ideális 110/70 átlagos vérnyomásra beállt. A vérnyomás mérés technikája fontos volt a reális mérés szempontjából, ugyanakkor érdekes tapasztalásokat tettem az idegrendszer, légzés, tudatállapot és a vérnyomás viszonylatában. Azt tanúsítom, hogy az erőnlét és egyéb faktorok szempontjából fontos szerep jut a pihenés-munka-szellemi tevékenység harmóniájának. A túlhajszolt fizikai terhelést mindenképp ki kell pihenni. A szabad levegőn való munka vagy testmozgás komoly energiákat képes felszabadítani. A lakóhely zártsága előbb-utóbb depresszióhoz vezet, nem beszélve az immunrendszer és a teljes szervezet D-vitamin igényének mind teljesebb kielégítéséről, amit csak a napfény és kitartó testmozgás révén valósíthatunk meg.

Fontos megjegyezni, hogy az emberi szervezet szabályos működéséhez jól felépített baktériumflórára van szükség. Az állati eredetű ételek sok mérgező vegyületet, salakot hagynak a belekben, szinte semmi rost mellett. Azt látom, hogy az állati részek mellé odatett növények a tányérokon maradnak és a moslékban végzik. Az az általános vélemény, hogy ezek nem szükségesek, ízetlenek, rosszak. Mindig meg kell sózni, fűszerezni őket, hogy egyáltalán meg bírjuk enni a növényeket. Holott mindez az állati származékokra igaz. Ha próbaképpen valaki tart egy tiszta vizes, három napos böjtöt, utána egy alma vagy sárgarépa elfogyasztása a mennybe repíti az embert. Kisgyermekeknél is gyakran megfigyelték a gyümölcsök-zöldségek nyers formában való ösztönös fogyasztását.

Ha egy mondatban akarnám kifejezni az emberiség étkezési anomáliáit, a drogos jelleget emelném ki. Az emberek „élvezetből” étkeznek. Bármikor, bármit, bármilyen mennyiségben képesek elfogyasztani, ha megkívánják. Az ételek elfogyasztása utáni kellemetlen érzést újabb ételekkel, cukros, alkoholos italokkal próbálják elfedni. Ez így megy vég nélkül. Mi lehetett az ünnepek alatt? Tudom, mert én is így kezdtem az életemet.. Mikor valaki alkoholos italok literjeit issza, közben válogatás nélkül hol zsíros-cukros süteményeket, hol gyümölcsöket (az egészség miatt…), hol meg újabb tömény állati fehérjét töm magába. Ez az általános. A következményekkel az egészségügyet terhelik, holott az efféle bűnös össze-vissza evést, ivást szigorúan kellene büntetni, mint „közösségellenes” magatartást. Ennek realitását mindenki elismeri, de mivel az általános „elfogadás” hamis összekacsintása uralja a köztudatot, ezért ezt a fajta életstílust filmek, kampányok, egészségrontó rendezvények, hagyományőrző banzájok révén próbálják fenntartani. Erre ipart, kereskedelmet, politikát építenek. Amint a mindennapok is igazolják, lassan a valóban egészséges életmódot fogják büntetni, mint kirívó, abnormális, hagyományellenes magatartást.

Mi lehet ennek a következménye?

Az egészségtelen testsúly, rohamos egészségromlás, a tudat fokozatos leépülése. Az ember saját öntudata, életmentő ösztöne kikapcsolásával, az eszméletvesztésig való evés-ivás, mint „kulturális esemény”. Ezzel nemcsak az egyén önmagát rongálja „társadalmi segédlettel”, hanem közvetlen családját is, mivel kritikus, veszélyes események bármikor bekövetkezhetnek utazás, autóvezetés, napi munka közben. Igaz, hogy erre szakosodott intézményrendszer, az egészségügy áll készen a nap huszonnégy órájában, hogy az önmagukat veszélybe sodrókat ellássák. Az „ellátás” gyakran nagyobb veszélybe sodorja őket a különféle „kezelések” során, mint maga a bűnös életmód. Mikor a kezelések és az ellátás nem eléggé gördülékeny, a „gyógyulás” nem tökéletes, az egészségügyi rendszert hibáztatják. Ha rám volna bízva (Isten őrizz!), ezeket az embereket a kezelés és átnevelés (!) költsége fejében jól megdolgoztatnám, mégpedig az egészségügyben.. Mindjárt jelentkeznének ennek a gyakorlatnak az előnyei…

/Az írás korábban született, a mai aktualitás, hogy lázadoznak az orvosok a kevés fizetés miatt.. Gyorsan elgondoltam, kinek is érdeke, hogy ne legyen állami-orvosi valódi egészségre nevelés….? Mi volna ma a különleges elbánásban részesülő orvosok érve a még magasabb anyagi juttatás követelése mellett, ha lenne a valódi felvilágosítás, egészség-oktatás..?/

A legnagyobb ártalmat, mégis maga a bolygó szenvedi el, a feleslegesen, drágán, környezetszennyezően „legyártott” nyomorult „haszonállatok” szenvedései, és az ebből származó milliónyi lelki-testi, költségbeli kár révén. A vadon élő állatokat hibáztatják a zsúfoltan tartott, legyengített immunrendszerű tömegben tenyésztett állattok megfertőzése miatt.. Holott, arra senki sem gondol, hogy a gyenge, beteg háziállatok éppen a legnagyobb veszélyt jelentik a vadon élő társaikra…

Fontos kiemelni, hogy az embernek elsősorban nem azért kell növényeket ennie az állatok helyett, hogy a bolygó ne pusztuljon el.. Ez már csak következmény.. Az embernek az EGÉSZSÉGE, EREJE visszaszerzése, megtartása miatt kell változtatnia! A Föld csak jól jár, ha mi nem terheljük túl betegségeket, járványokat okozó hulladékokkal, de  ha az embernek húst kell ennie, hogy életben maradjon (extrém túlélő helyzetben nem választhatunk mást), akkor nem lett volna olyan testünk, hogy minden gond nélkül jó egészségben élünk csupán növényeken.

A „végeredmény”, a kommunális szennyvíz, a benne található gyógyszer maradványok szintén további biológiai hatásokat okoznak, melyek végiggyűrűznek a teljes bioszférán. Elképzelni sem lehet azt a hihetetlen előnytömeget, amit ennek a felesleges, veszélyes, nehéz munkának a leváltása okozna. Azt sohasem számolják ki, mennyit lehetne megtakarítani energiában, munkában, egészségben, időben, „Földhaszonban”, vagyis a csodálatos édeni természet felvirágoztatásában, a tudás gyarapításában, a civilizáció „újraindításában”. Az csak „hab a tortán”, hogy a test elleni agresszió, külső megnyilvánulása a rossz közérzet, agresszív magatartás, vagyis végső soron a háborúkhoz vezető állandó küzdelem mások legyőzősére, okafogyottá, értelmetlenné válna. Valamilyen beteges szublimáció formájában a saját test-szellem ellen elkövetett agresszió levezetése, a teljes hálózatokat foglalkoztató támadó-védelmi arzenál hatalmas gépezete, gyilkoló gépei… Minek harcoljunk másokkal, mikor az élet egyszerű, könnyű, élvezhető? Mennyi életenergia szabadulna fel? Mennyi figyelem, gondoskodás, együttérzés támadna az emberekben mások iránt. Nem éppen az önrongáló emberek fizikai segítségében, bár kérésre ez spontán megjelenik azoknál, akik már „saját cipőfűzőjük segítségével” húzták ki magukat a bajból, mint Münchhausen báró..

A legnagyobb jelenkori disszonancia, hogy az étkezés politikai vitatémává vált. Pártokhoz, rendszerekhez rendelik, ha valaki felfogja a saját érdekét, és elhagyja a korábbi életmódját. Azonban semmi sem fekete vagy fehér. Az állati származékok “másfajta” lelki-testi információkat juttatnak a testünkbe, melyek agresszivitást okoznak a viselkedésben, mohóságra túlerőltetésre késztetik a testünket. Hamis erőérzetet keltenek bennünk, miközben a szerveink nehezen viselik el ezt a tempót valamint a nehezen kezelhető anyagokat.. Nem beszélve a “járulékos” tényezőkről (drogok, alkohol, cigaretta stb.)

Egy ígéretemet nem váltottam be, amennyiben nem beszéltem a túlnépesedés és az étkezés kapcsolatáról.

Az emberre minden hat, amivel élete során találkozik. A túlnépesedés nem új keletű folyamat. A letelepedés, gabonatermesztés, nagyüzemi mezőgazdaság-állattenyésztés (állati hormonok emberi hormonrendszerre gyakorolt hatása), városok kialakulása és a túltermelés indította be az emberiség “jóléti módjának” fogalombéli változását. Már nem a menekülés, a rendezetlen körülmények, hanem a családok, a több szabadidő, a bőséges táplálék hozta magával, hogy különböző érdekek közrejátszottak ebben. A városok érdeke kezdettől a gyarapodó polgárság kiszolgálása, igazgatása, és a lakhatás folyamatos bővítése volt. (Ez már már túl megy az elviselhető szinten.) A technikai fejlődés, a betegségek hatásosabb kezelése, és a kisebb veszélyek exponenciális számbeli gyarapodást hoztak. Ebből már a bolygó nem képes egyensúlyt létrehozni, ha az ember nem tesz valami, amivel lelassíthatja ezt a “túlpörgött” szaporodást. Viszont a különféle ételek hatásai képesek erre is megoldást adni. A “szaporodási késztetés” a mai civilizált szex orientált embernél már öncélú “drogjellegű” viselkedést gerjeszt, amit a teljes ipari-kulturális tömb igyekszik profittá alakítani. Ez az erős belső testi kényszer (…) lecsillapodik, amint az agresszivitás áttevődik a kreatív szellemi és érzelmi vonalra. Ha az ember ráébred arra, hogy szükségtelen (!) ahhoz állatok milliárdjait tartani, rengeteg energiát, anyagot elpocsékolni, veszélyt szükségtelenül vállalni azért, hogy élhessen. Egyszerűen olcsón, lelkiismeretfurdalástól  mentesen, nyugodtan élhetünk, csak a konyhán kell változtatnunk. Az ilyenkor “szokásos” érvek “megfejelése”, hogy ráadásul nem kell költeni orvosokra, “gyógyszerekre”, a Rendszer számára óriási költséggel fenntartott egészségügyi rendszer folyamatos kiszolgálására pénzzel, idővel, személyekkel. Nagyon álságos ilyenkor hivatkozni arra, hogy mi lesz az ebbe fektetett hatalmas értékek és különösen az ott dolgozó emberek sorsa, ha mindenki csupán baleseti, vagy szülési okból veszi igénybe a kezeléseket:? Természetesen egy kívánság nem fog változtatni semmit a jelenlegi helyzeten, de a folyamat már elindult és felgyorsulóban van.. Először az orvosoknak kell megérteniük, hogy esküjük minden szava kötelezi őket az egészség védelmében, az egészség helyreállításában. Tudásuk arra való, hogy az átlagos embert felvilágosítsák saját testével kapcsolatos kötelességeire. Végül a nővényevés nem okoz meddőséget, sőt a sütő-főző növényevők, továbbra is magas hormonszinttel fognak élni, amibe a gyakori szexuális késztetés is beletartozik. Ezt viszont úgy kell tekintenünk, ami ártalmas mindenki számára.  A (nyers) növényeken (minimális, értékes gabonán) élő emberpár könnyen tudja szabályozni a termékenységét, mivel ugyanolyan természetes lesz a család számbeli kiteljesedése, mint amilyen egyszerű a háztartás fenntartása, és az életmód kialakítása. Pontosan annyi gyermek fog születni, amennyi éppen elegendő lesz az adott populáció fennmaradásához. Szemben a mai helyzettel, mikor minden a szaporodást segíti, különösen a mesterséges “műételeket” fogyasztó szegényebb rétegek esetében.. Lehet ezeket az elképzeléseket vitatni,d e inkább ebbe az irányba kell haladni,  nem pedig az emberi nemek erőszakos, bűnös megváltoztatásának irányában!

2019.01.04.