Szakítópróba

Kevés ilyen pillanat volt a múltamban, mikor ennyire biztos voltam a dolgomban. Kevés ilyen pillanat volt az emberiség múltjában, mikor ennyire biztosak lehetünk abban, ami történik velünk. Ebben a pillanatban, abban lehetünk biztosak, hogy eljött a szakítópróba ideje. Akár szociológiai iskolapélda is lehetne az, ami most fog következni.

Ahogyan a Hollywoodi álomgyár milliós szemetei, vagy az a kevés figyelemre méltó alkotás mutatja, a mai ember és a mindenkori hatalom, szellemben, és egyre inkább a gyakorlatban is különválik. Nem csak látszatra, hanem tényleges valójában.

Miből gondolom én ezt?

Az én 30-as éveimben, mikor a scifi irodalom volt a sláger, az emberek közül sokan, főleg, akik mást vártak és mást akartak, mint a main stream hatalmi politika – ahogyan most nevezik – de már a hobó korszakban is ennek csírái bontakoztak ki a szemünk előtt, holott, mi csak valami izgalmas újdonságként, rocker vadságként, a civilizációból (lásd: main stream hatalmi szellem) való kimenekülésként érzékeltük azt a korszakot. De, miközben a felszín lehámlott, és maradt a rideg valóság, a drog, a deviancia, a szabadosság, és végül a liberalizmus, ami szintén ma tűnik ennyire dekadensnek, ezért látható, hogy az emberiség kreatívabb része, mindenképpen menekülni akar valamitől, amit még igazán meg se fogalmazott magának.

Mert miként tudnánk értékelni a sok túlélő sorozatot, az alaszkai vadonba önkéntes száműzetésbe vonuló családok, közösségek harcát a fennmaradásért, de leginkább a zavartalan és nehézségekkel körbezárt nosztalgikus vad észak eredetiségét, romlatlanságát egyedül elfogadók szellemét?

 De ne feledjük, ezek az emberek sem tudnak megélni a motoros láncfűrész, a quad, vagy a motoros szán meg a puska nélkül. Tehát ebben sem egyértelmű az emberi kreativitás függetlensége a civilizációtól.  De ha végiggondoljuk, mi is a gyökere ezeknek az elszakadási törekvéseknek, mindenütt a civilizált városi ember, kényelem, tétlenség, a Rendszer érdekében folytatott robot, és a lelki kiüresedés elől való elvágyódás áll. A való élet iránti olthatatlan vágy az, ami az embereket elűzi a túlzottan leszabályozott, pontos napirenddel körbekerített civilizált életforma elől az életveszélybe (lásd még a különféle felelőtlen kalandokba, és a – véleményem szerint – beteges teljesítményhajszolásba). Alapvetően az ember emberré válásának legfontosabb eleme, a folytonos fizikai, szellemi és lelki kihívásoknak való – mondhatni, férfias megfelelés. A dőlt betű, már azt jellemzi, ahogyan az ostoba és önfeladó civilizációs, finomkodó kikerülése jött divatba annak, hogy Isten őrizz bennünket attól, hogy megbántsuk a másik nemet, vagy az un. „másságot” vállalókat. Én leginkább a szókimondás híve vagyok, hiszen csak így lehet tényleg kimondani és megértetni azt, amit gondolunk. Tehát, a háttérben ez motiválja a menekülőket.

Azonban van egy sokkal szélesebb köre a társadalomnak – ha megint szabad egyáltalán ezt a lejárt legitimitású fogalmat használnunk arra, ami az emberek bizonyos köreinek közös megnevezése – volt. És tényleg csak volt. Ez a valami, már korántsem embertársak különféle érdeklődésű és helyzetű, de alapvetően egységesnek mondható szemléletű, besorolhatóan, értelmezhetően használható fogalma, ami fél évszázada még talán volt, ám ez is kétséges az azóta lezajlott események tükrében. Ez a gyülevész had, ez a fogyasztó konglomerátum, inkább horda, vagy szebben mondva turba, mint egy alulról felfelé, a „jólét, anyagi függetlenség” felé áramló, kvázi „fejlődő” mozgást mutató, jórészt valamilyen erkölccsel, hittel rendelkező, viszonylag értelmes emberi sokaság, már nem létezik. Szóval, mindez már nem, de még azt sem tudjuk megmondani, hogy vajon micsoda. Ha az apokalipszis szokványos metaforáit vesszük elő, akkor egy arctalan, egyre zártabb tömeg, mely önként halad egy jól látható, és tudható, biztos vég felé. Ennek a végnek a borzalma minden arcról leolvasható, még a cinikus vigyor mögül is kisötétlik. Ez árad a fentebb említett képi „termékek” felettébb lehangoló történeteiből is. Már, amelyiknek van története…

De az a bizonyos formálódó lelkület, vagy az életmódban megnyilvánuló különbség, ami jellemzi ezt az új emberi viselkedést, gondolkodásmódot, már egy gyökeresen új világ reményét rajzolja elénk.

Már, ha csak a mindent irányítani, és minden hasznot bezsebelni akaró körök, egyik hatékony eszközét, a képi médiát tekintjük, a hihetetlen technikai változás – egyesek szerint fejlődés – sem képes feledtetni egy tényt: minden, ami keletkezik, saját törvényeinek, és saját jellegének következtében, menthetetlenül véget ér. Vagyis, ne gondolja senki, hogy a TV, számítógép és minden más hasonló eszköz, vagy szórakoztató médium nem fog rövidesen a számétre kerülni! Az ember örök és elválaszthatatlan jellemzője, hogy megkedvel valamit, aztán megunja. Cáfolják meg ezt az állítást, ha tudják! A fogyasztói érdekek egyre ravaszabb módon próbálják eme drága és mindenre veszélyes holmik mind újabb generációját piacra dobni, de ami megfigyelhető, az egyes darabok újdonságának egyre gyorsabb devalválódása. Ez pedig az egész műfaj – mondjuk ki: mozgó képekkel való tudatátmosás – halódó mivoltát bizonyítja. Jószerével, már csak azokat „érdekli”, akik csinálják. Ezen megint érdemes elgondolkodni. Lehet, hogy rám sütik, hogy kiábrándult vén róka vagyok, akinek már semmi sem jó. Annál nagyobb a baj, mert a fiatalabb generáció úgy kapja kézhez ezeket a veszélyes kacatokat, hogy vallásosan ragaszkodik az ezek révén kialakított illúzióhoz. Ez önmagában is képes megsemmisíteni magát a teljes emberi létformát, talán még úgy is, hogy az ember voltunk maradékait is kilúgozva, a „jövő embere” gépiesen működteti azt a civilizációt, amelynek eredeti funkciói közül már az emberek anyagi motiválása is kiesik, csak a feltétlen növekedés, és tudattalanság, hihetetlen és teljességgel felesleges adattömegek özönlése fontos.

Az írás eredeti ötletét az adta, hogy a „fejlett világban” az orvosok, orvostudósok, kezdik sorra megkérdőjelezni azt, ami a legjobban mutatja a két irányzat különbségeit. Nevezetesen: ami a homeopátia vs. allopátiás gyógyítás közötti eredményekben van.

 Mit mond ez nekem?

Nem véletlen az sem, hogy mikor ez történik, azok a bizonyos körök, teljes felfordulást okoznak, és a szellemileg, világnézetileg, anyagilag „más” emberek milliós tömegei támadták meg Európát, a kultúra bölcsőjét (Hm. Vagyis azt, amit mi hiszünk ezzel kapcsolatban…). És ebben sem az e tárggyal kapcsolatos, hogy megtörténik ez a beözönlés, hanem inkább az, hogy mit tesznek az élenjáró európai hatalmak vezetői?

Bizony, a legjobban megmutatkozik, hogy kutyába sem veszik a „közvéleményt”, vagy a polgárt, vagy a népet – ha úgy tetszik.

Hogy jön ehhez a homeopátia?

Úgy, hogy az emberek egyre kevésbé hisznek abban, ami hivatalos, ami „felülről” jön,

Ezt is egy kicsit meg kell magyarázni.

Ez a gyógymód, vagy inkább információs gyógyítás azért nyert polgárjogot az emberek között, mert, jóllehet, meglehetősen drága gyógymód, de sikeresen felülmúlja a „hagyományos”, más néven vegyi, sugár, operációs stb. terápiákat. Egyszerűen nem lehet egy napon emlegetni az előnyeit, nem létező hátrányai mellett az eddig alkalmazott, és hozzáteszem: legalább olyan busás hasznot hozó „hivatalos” kezelésekkel. A legbosszantóbb benne, hogyha nem hisszük el a gyógymódban (homeopátia) dolgozók, kutatók magyarázatát, egyszerűen lehetetlen a hatást, „tudományosan” bizonyítani.  Ez már önmagában is rámutat a különbségekre. Vagyis, a hivatalos tudományos érvrendszer, és kutatói protokoll, egyszerűen nem alkalmazható a homeopátiára.  Bosszantóan hatékony, szemben a rengeteg mellékhatást mutató – számomra méregként jellemzett „gyógyszerekkel”. Már-már veszélybe kerül ez a biztos jövedelemforrás, ami évszázadokra ígérte a hatalmat és korlátlan lehetőséget az egészségiparnak, és főként a gyógyszergyártásnak. És miközben ez nyilvánvalóvá vált, az is kiderült, hogy milyen sok ember vette saját kezébe önnön és családja egészségét. Ez pedig abból derül ki, hogy már megtámadta a „hivatalos” orvosi lobbi, tehát legalább akkora veszteséget okozott a jelzett hatalomnak, hogy érdemes volt a támadásra. Ami nem semmi pestiesen szólva, mivel az ember felnőtté válása legalább itt kezdődik, mikor az ember testét, lelkét megismerve az élet nehézségeit vállalva, tudatosan felépíti azt, amit eddig a Rendszer sajátított ki magának. A helyzet lényegiségét hangsúlyozva: az egészség előnyeit a kreativitás, és a felvilágosult szellem jegyében aknázzuk ki.

Az egész társadalmi mozgás (?) majdnem úgy jelenik meg, mint az UFO téma azok előtt, akik már részesültek abban a szerencsében, hogy saját szemükkel láthatták ezeket a tárgyakat, szemben a hivatalos véleménnyel, hogy ezek egyáltalán nem léteznek.

A felvilágosultság fogalma is akkor válik értelmessé, ha megértjük, hogy a tényleges felvilágosodás, nem a minden vallástól való megszabadulást, és a hedonizmusba, erkölcsvesztésbe fajuló eszméletvesztést jelenti, hanem azt, ahogyan az ember felfedezi önmagát, a Rendszeren kívül.

Ez volt a legfontosabb felismerés, mely ebben az évezredben ölt testet a szemünk előtt.

Ahogyan a „megválasztott” politikusok köpnek arra, mi akar, vagy mit nem akar az a tömeg, ami megválasztotta őket, de szolgai módon teljesítik az egyre kevésbé láthatatlan (!) hatalom minden óhaját, nem lehet nem észrevenni, hogy a valódi emberiség itt hamarosan megszületik. Azután, ha akar ez a jelenlegi siserehad (mármint a hatalom) ebben részt venni (láthatóan ügyet sem vet rá), tehet valamit saját rossz sajtója szépítéséért, de az általam is pozitívnak értékelhető társadalmi folyamatok ettől függetlenül is át fognak lépni rajtuk.

 Nem a kritikus tömeg effektus fogja a fordulatot meghozni, hanem éppen ennek az ostoba, senkit sem tisztelő, joggal gonosznak nevezhető, gátlástalan és őrült hatalmi csoportnak a saját elvakultsága, önhittsége fogja vesztüket okozni – mint ahogyan ez már számtalanszor megtörtént a múltban, melyből éppen csak ők nem tanultak.

Nem is kell többet ostorozni azokat, akik vakságukban már azt sem veszik észre, hogy a hatalom kicsúszott a kezükből. Ez addig volt érdekes, amíg képesek voltak hatni az emberek látásmódjára. Hamar megunja a jelzett, öntisztulásra képes emberi szellem azt, ha ostobák irányítják. A biztosabb hatásért, vagy a tiszteletért, értelmes, és minden élőnek megfelelő döntéseket kellett volna meghoznia ennek a rejtett, vagy inkább rejtőzködést próbáló hatalomnak. Mivel ezek a döntések rendre a hülyeséggel egyenértékűek, legkevesebb az, hogy kiröhögjük őket és megtanulunk értelmesen, gondoskodva, egymással törődve élni.

Nem az egészség az egyetlen tér, amiben ez az új nemzedék megmutatkozik, sokkal inkább egy Más Rend ideája körvonalazódik, egy Új Paradigma, de megint nem az, amit nekünk el- és be akartak adni ennek ürügyén. A fenntartható fejlődést és más értelmetlen, magyartalan, semmitmondó fogalmakat. Ez a másság, semmilyen más mássággal (!) nem összetéveszthető.

Ez egyszerűen, annak a lehetőségnek a megértése, elfogadása, és kinyilvánítása, hogy az ember képes úgy is becsületes (sőt!), tisztességes, az értelmes törvényeket tisztelő, és valóban fontos törvényeket kimondva – kimondatlanul megalkotó szellemben és életformában élni, hogy nem követi pulikutya módjára az oktalan és ártalmas fogyasztói kényszert, mesterséges gondolkodást erőltető hatalmi rendszer parancsait.

Azt is látni kell, hogy azért sétáltak be saját csapdájukba a magukat mindenki fölé helyező basák, mert azt sulykolták nekünk, hogy fontos a hatékonyság, miközben rendszerük semmiben sem volt hatékony, hacsak a pusztításban nem. A tömegtermelés – fogyasztás – szemét „gyártás” spirálja nem jelent hatékonyságot, legfeljebb a Föld gyors elnéptelenítését eredményezi, ha egyáltalán ezt eredménynek lehet nevezni..

Most, hogy mi csak követtük ezt az elvet, és hatékonyabban akarunk élni, hatékonyabb erővel, hatékonyabb elmével, és ettől szépen felépítettük a valódi embert, ez már nincs ínyére ennek a nem éppen emberszerető bandának. A munka még csak most kezdődik, ezért nem ülhetünk a babérjainkon, mivel a Hatalom, nem adja fel könnyen évezredes uralmának előnyeit!