Globálmaffia

globalmaffia

orosz-maffia

Globálmaffia

Én egy amolyan „jófiú” voltam mindig. Egész életemben a becsület útját akartam járni, és többé-kevésbé… nem tértem le a helyes ösvényről. Most viszont, életem jobbik felében… meghasonlottam önmagammal. A világ mégsem a legjobb hely..

Ahogyan egyre csak a jókat keresem az emberekben, elképzelem, hogy az ember jónak születik, és a nevelésben is ezt a módszert alkalmaztam, hittem is az igazamban, minél jobban körülnézek, annál inkább az ellenkezőjét tapasztalom. Mindenki csak játssza, hogy tisztességes..

Nos, miután kiöntöttem a lelkem Önöknek, hiszen, aki engem olvas, csak jó ember lehet…, elmondhatom, hogy minden az ellenkezője: a világ velejéig gonosz, a jók csak megjátsszák, a rosszak valahol ártatlanok (bár még nem tudom, hol..), és a törvények azért vannak, hogy megszegjük őket.

Jézus is csak egy idealista volt, aki naivul hitt abban, hogy az ember megváltozik. Ez már régen volt, ám a változás egyre késik. Az emberek pedig az idők távolából igyekszenek Jézust egy szentként imádni, de lehetőleg csak a templomban, és amint a küszöböt átlépik, már a bűn jár a fejükben. A normálisak legalább is így tesznek..

A sok pont azért némi bizonytalanságot sejtet…

A történelem – már ha volt egyáltalán – csak azokon a pontokon érdemelt figyelmet, ahol valami vérlázító gonosz, barbár cselekedet, véget nem érő háborúk, pártütés, csalás, vérfertőzés, pogrom, Szodoma és Gomora, népek teljes megsemmisítése, leánykereskedelem, gyalázat, kábítószer, kifosztás, leigázás, rabszolgaság, kerékbetörés, felnégyelés, kapura szögelés, és effélék történtek. Mintha az embereket jobban érdekelte volna a tízparancsolat ellen való folyamatos lázadás, és az ellentétének állandó, mindennapos gyakorlata. A kisgyermek, ha folyton megdicsérik, de egyszer magára hagyják, azonnal a szabályok ellentéte izgatja, és azon mesterkedik, hogyan tudná mindezt eltitkolni.

Most pedig a megtestesült jövőben, a csodásan zakatoló fejlődés kellős közepén, mindenkiről kiderül, hogy az, amit eddig gondoltunk róla: szemét, dorbézoló, mindenféle elferdülés, hazudozás, képmutatás és sejtjeiig rothad. Hogyan lehet így tovább élni? A valóság elviselhetetlen.

Itt vége is lehetne a hajnali gondolatoknak. Máris bestseller volna az írás, mindenki a körmét rágná a folytatás mielőbbi szaftos részleteiért.

Holott, én talán abban vagyok egyedi és mindenkinél alávalóbb, hogy mindezt nem tudom elfogadni. De a világ – mármint az emberi – csak megy tovább a maga útján és fittyet hány az én szépelgéseimre. De van azért mindennek valami piciny tanulsága és ezért ültem le ilyen korán a megvetendő digitális írószerszám elé.

Herman Imrét azért tartom nagyra, mert Freuddal ellentétben a lélek gyökerét a biológiában és az ösztönök ősi lényegében kutatta. Sok olyan meglátása volt, melyek az egész lélektudomány hasznára válhattak volna.. De – úgy tetszik – ez mégsem következett be. Legalább is a helyzet azt sejteti. (Próbálok nagyon diplomatikusan fogalmazni..) Nem látok igazi világraszóló nagyságot, aki az emberi lélek fürkészésében Nobel díjra érdemes volna. Bár nem tudom, a Nobel robbantási zseni által alapított díj milyen minősítés éppen a lélektudomány bármely jeles alakja számára… Az emberi lélek és a pusztítás, bármennyire is jónak van álcázva, igen távol kéne, hogy essen egymástól. Azzal, hogy a rombolás, legyen az egy alagút kivájása, vagy akár egy bank széfjének felrobbantása, nagyon hasonlónak tűnik a szememben. Talán ez az, amit mások betegesnek találnak bennem? Nos, az ember, ha egyáltalán komolyan is vette, hogy a lelke gondozásra szorul, és talán másnak is kéne az elménkben kerengeni, mint a szex és a mások javainak elorzása, a gyakorlatban pont az ellenkezőjére hajt. Vagyis, azon mesterkedik, hogyan játszhatná ki a törvényt. Akkor a legboldogabb, ha megcsalhatja a párját, letagadhat egy minél nagyobb darabot a jövedelméből, hogy ne kelljen utána adózni (talán ez minden bűnök legsötétebbje…), és napszámra azon fáradozik, hogyan tudna minél több rosszat cselekedni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tömegpusztító fegyverek kiagyalása, és ez is az egyik legtöbbet emlegetett zseni agyában született meg. Igaz, hogy utóbb megbánta. Általában a gonosztetteket meg szokták bánni, azért gonosztettek… De, aki meg sem bánja, hanem a bíróság képébe vigyorog, büszke, mert százakat ölt meg, és holmi Nagy Küldetésről harsog, a tömeg egy kicsit borzong, azután elkezdi csodálni ezt az embernek kinéző Sátánt. De talán ez is a lényeg, megint azt láthatjuk, hogy az emberiség soha nem lesz igazán felnőtt: ha teheti, a sötétben, ha senki sem látja, olyanokat művel, amit titokban jobban élvez. Akik viszont mindenki szeme láttára teszik ugyanezt, látszatra elmarasztalja, de megint csak ott, ahol senki sem látja – irigyli, hogy milyen bátor és elszánt gyilkos volt: valódi emberi állat. Talán ez is a legmélyebb ösztöneink rejtett zugából súg felénk? Mindannyian újra állatok szeretnénk lenni? Felelőtlenek, gátlástalanok, gonoszak, kíméletlenek, perverz, brutálisan aljas, torzlelkű férgek? Egyre inkább ezeké lesz a világ. Van elég hely és lehetőség az emberi elme legsötétebb vágyainak kiélésére. Ha nem néznénk híradókat, nem olvasnánk a bűnügyi rovatot, eszünkbe se jutnának olyan rémtettek, melyeket egyre többen, egyre agyafúrtabb, és még elmondhatatlanabb beteges fantáziával váltanak valóra. Mintha az emberi kreativitás nem elégedne meg azokkal a módokkal, ahogyan egy állat lemészárol egy másikat, minden tétovázás és szépelgés nélkül, az ember hosszasan tervezgeti, jól körüljárja, kicsit ízlelgeti, vár a teljes kielégüléssel, és végül önfeledt odaadással az utolsó apró mozzanatát is bevégzi.

Ha még bírják hányinger nélkül, és hiányzik valami, amit még nem tudnak az emberről, kövessék az éppen aktuális politikai eseményeket, bizonyos választásokat, bizonyos korrupciós botrányokat, a leghíresebb sztárok magánéletének szaftos részleteit, nézzenek hozzá egy kis pornót, lehetőleg gyerekpornót, realmordot, agóniát, vérfürdőt, pedofil oldalakat! A javát hagyják a végére: mikor a zombi kinyitja a hűtőt és a benne talált emberi maradványokat foszló ajkai mélyén rejlő bűzös agyaraival, kidülledt szemmel falja fel…

Jó éjszakát kívánok emberiség!

……………………………………

Mi kell ahhoz, hogy úgy tegyük mindennel, mindenkivel azt, amit jól esik? Sok pénz… Hatalom, és kibújik belőlünk az, ami mindeddig rejtve volt: becstelen, nevére méltatlan, beteges vadállat. Minden erőfeszítésünk, hogy másoktól a lehetőségeket elorozzuk, mindenkinél nagyobb gazdagságot szerezzünk, lehetőleg mindent elkövessünk, amit az összes törvény tilt, és végül annyi vagyont halmozzunk fel, amennyi senki másnak sincs, úgy játszadozzunk az ártatlanokkal, hogy borzalmas pusztulásuk láttára szemünk se rebbenjen…

Ez az, amit a lelke mélyén mindenki szeretne elérni. Ez a civilizáció valódi motorja. Ha arra gondolsz, hogy azért valahol a törvényekre szükség van, de azt látod, hogy azok, akik elérték, amit te sohasem fogsz, és ott trónolnak a hullahegy tetején, szónokolva, magukat államférfinek hazudva, elvárják, hogy szavazzunk rájuk, hogy imádjuk őket, hogy olyanokká akarjunk válni, mint ők… Az egész gépezet az ő szavukat lesi, és nevük alatt szinte borzongva öljenek akár, ezt hívjuk Rendszernek. Ha ezek után bármelyik írásomban meglátják ezt a nagybetűs szót, gondoljanak rám szeretettel, és könyörgöm: ne bántsanak!!

Para Libre!

Para Hombre!

Para Pszichológia!

Para Noia…!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.