Ami jár az jár, avagy a józan paraszti ész

Libajáróka

Ami jár, az jár, avagy a józan paraszti ész

Most itten arról lesz szó, amit sokan szociális demagógiának hívnak. De maradok az eredeti hangvételnél, én csak a paraszti eszemet tudom használni, mint sokára észrevettem.

Ha visszatekintek arra a 69 esztendőre, amit hamarosan naptár szerint is itt töltök ezen a világon, kivéve persze az édesanyám méhében eltöltött 9 hónapot, én mindig is csak a józan ész mentén éltem. Ezért omlok össze, ha valaki azt kéri rajtam számon, amit soha nem tudnék megtenni. Nem tudok hazudni, lopni, csalni, másokat befeketíteni. (Erre mondják most, hogy csak magamat fényezni) De valahogyan az efféle gondolatok sem az én fejemből pattantak ki. Nekem szinte minden érthetetlen, ami ebben a világban történik, ezért lettem pedagógus, pláne zenetanár, ezért tartottam előadásokat, vezettem klubokat, Hamvas Béla felolvasókört stb., és ezért is írok erre a fehér virtuális lapra, hátha valakit megtalálnak ezek az egyszerű gondolatok. Hogy, azután miért fogalmazok ilyen bonyolultan? Mert ebben az elmebeteg világban már az egyszerű is a legbonyolultabbak közé tartozik.

Az előadássorozatom címe ez volt: Új gondolkodás. Az első előadáson valaki megkérdezte, hogy mi az új az előadásomban? Akkor a táblához mentem és a címből letöröltem az „új” szót. Nekem sokat adott az a sorozat, mert megtanultam több ember előtt beszélni. Meg azért is, mert rájöttem, az emberek közül igen kevesen tudnak, mernek és talán a legtöbben képtelenek józanul gondolkodni. A harmincadik (befejező) előadáson az utolsó kérdést feltettem magamnak: Mi az élet értelme? Reflexből válaszoltam is (az általános válasz: semmi, vagy az élet maga; ezek lehetnek igazak, de a gondolkodás tulajdonképpen igazán csak az élet körül folyik.) Az ember esetében az értelemről és az értelem világában, nem a politikáról, pénzügyekről, az irattár rendjéről, vagy a legújabb autómárkák körül, sőt még az idei ruhadivatról, vagy az aktuális dalverseny győztesének magánéletéről sem. Ez utóbbiak nem gondolkodás, hanem reflex.

A címbe linkelt videó a hopi indián gondolkodás, és spiritualitásra utalás közben említi azt a gondolkodást, ami szerint én is ösztönösen élek, és gondolkozom. Ezért is írok, mert jelen romlott korunkban a beszélgetés és az olvasás már kiment a divatból… Milyen jó is volna, ha ebben sem a divatot követnék.

Az alapgondolat pedig, ami gyakran felvetődött: Mi dönti el, ki minden pénzt megéra legfontosabb a világban, a családban, az országban?

De már a kérdés is magában hordozza a Rendszer válaszát: aki a legtöbb pénzt birtokolja, vagy akinek a legnagyobb a vagyona. Mert az mindent megkaphat a pénzéért, és sohasem lesz gondja. Persze, a valódi válasz nem ez. De egy kérdéssel talán közelebb jutunk a megfelelő válaszhoz. Mit csinál az ember legelőször ezen a világon?  Sokan erre rávágják: sír. Nos, az igazán csak annak a szomorú ténynek a felismerése, hogy az élet nehéz. De csinálni a csecsemő legelőször azt fogja, hogy keresi édesanyja emlőjét. Ami persze azzal fog járni, hogy az ember egészséges lesz. Legalább is, amíg anyja tején él. Ez már önmagában is szinte mindent elmond az élet legfontosabb dolgairól, és javairól. A (józan) paraszti mondások közül, én legtöbbet azt hallottam: Csak egészség legyen!  Vagyis minden van, ha egészség van. De az egészség meg úgy van, ha az ember a születéskor (a méhlepénnyel és a sértetlen köldökzsinórral együtt) édesanyja mellére kerül (társadalmi gondoskodás, anyakötelesség), és a védettséget adó előtejet szopja. A józan paraszti ész szerint pedig a gyermek nem a kórházban születik, még ha az otthonszülés kockázatos is, hanem a családi körben, a leendő családja körében. De még előbb: az anyaméhben is beszélnek, zenélnek hozzá és simogatva, szeretetet, biztonságot nyújtanak neki. Ehhez persze családra van szükség – mint tudjuk.

Innen már érthető a Folyamattudat elmélet kipattanása az elméből, mivel az is a józan paraszti ész alapján áll, ami nagyjából megegyezik a logosszal, Univerzális Szellemmel, Istennel, Buddhával stb. Tehát, valami olyan alapeszme, ami a világot fenntartja, és nem elpusztítja. Lásd: születés – élet. és halálNem pedig halál. Sőt inkább egészség, mint ügy, vagyis egészségügy… De ezzel sem azt akarom mondani, ha valaki egyből az első, számára ide nem illő szót a halált másként érti, mint ahogyan jelen írás szerint kell érteni, gyorsan hozzáteszem, hogy persze az élet és halál csak egyazon dolog két pontja, nem pedig egymástól független két fogalom. De mint élőknek, nekünk elsősorban az élettel van dolgunk. Ez az írás is az élet alapján íródott. Tehát a Folyamattudat is az életről kell, hogy szóljon. Eszerint, ha legfontosabb az egészség, vagyis a Mindenségben való egység, a testben, lélekben, elmében való azonosság, akkor ez számos más tényezőt is tisztáz. Nevesül a hazugságot, ami ugyebár teljességgel szemben áll az egésszel, tehát nem egészséges.  Nos, az egészség, ahogyan az anyatejjel kapcsolatban van, és ahogyan a Folyamattudat az élettel van szoros kapcsolatban, úgy az emberek rendszerében is az a legfontosabb, aki az ételt adja. Ez kicsit vallásosan, az Isten. De közelebbről az étel alapja, a természet, és a természetből és természetben élők, akiket akár parasztoknak is nevezhetnénk, ők a legfontosabbak. De mikor? Akkor, ha a többi ember nem a természetből él, vagyis ő már csak a fizetésből és a boltból létezik. Amikor a család, zöld családmint legfőbb példa, alapképlet, egyik vagy több tagja, csak azt lesi, mikor jön az étel, de egész nap a lábát lógázza, azt mondjuk neki:szorgos mókus Aki nem dolgozik, ne is egyék!  De egy egészséges családban csak akkor van ez így, ha az illető gondozásra szorul, vagyis kisgyermek, vagy idős, elesett, aki nem képes részt venni a közös feladatok elvégzésében. Nos, van még tovább is… Tehát, hogyan is épült fel a Rendszer? Ki lehetett varga, tímár, kovács, lakatos, hegedűs, földműves, gyógyító? Aki ezt kitől tanulta? A válasz: aki ezt apjától, szüleitől tanulta. A szülők kitől tanulták? A szüleiktől – rá a válasz. Tehát az egészséges nemzet így épül fel. Vagyis senki sem számíthat többre a másiknál. De még visszább, a gyökerekhez jutva, az is kiderül, hogy a kezdeti időkben (lásd a hopi indiánokat) mindenkinek mindenhez értenie kellett, hogy megfelelően fenn tudja magát tartani, ami azt segítette elő, hogy tevékenyen részt tudjon venni bármilyen tevékenységben, és bármikor képes legyen nyilat, vagy mokaszint készíteni, vagy tüzet csiholni. Ha most arra gondolnak, hogy ez az idő már elmúlt és nem is jön vissza, akkor gondoljanak csak a nagy katasztrófákra, vagy a mindenhol dúló háborúkra. A Délszláv háború idején ezrek haltak meg, mert az erdőbe menekülve nem ismerték az erdő ehető növényeit. Az brit (ír) burgonyavészburgonyavész idején a vízi torma mentette meg az emberek életét. Ebből már a józan paraszti ész mentén azt megtudhatjuk, hogy a vízi torma fontosabb, mint a krumpli. Mert a burgonya az amerikai földrészről való, és a brit szigeteken akkoriban már alig voltak fák, de tiszta folyók és vízi torma igen. Sok tanulság származik abból, ha valaki tud úgy gondolkodni, mint egy józan paraszt. A Folyamattudat azt hozza elénk, hogy paraszt is csak akkor lehet valaki, ha józan, vagyis nem a Hungarikumoknak él… Ebből pedig az következik, hogy az az ország, ahol a józanság nem erény, ezzel együtt a gondolkodásra képesség, az egészség, vagyis a hazugságra való képtelenség, sem az, akkor az a legfontosabb, akinek a legtöbb pénz jut. Tehát ebben a világban nem a józan ész diktál, hanem a pénz. A jelenlegi (vállalkozó) parasztok már erre azt mondják, hogy Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen.  Erre én (és a józan paraszti ész) azt mondja: Nem is őrizték jól. Mert ebből az következik: semmi sem őszinte, ami csak pénzzel lehetséges. Ezért a pénz semmi felől nem biztosít, hiába adunk vagy kapunk belőle egyre többet. De nekünk emiatt nem fog fájni a fejünk, mert minket senki sem halmoz el ezzel a … mivel is? Nos, a józan paraszti ész a pénzt nem tudja semmire használni, de a jó kapát és csákányt már igen. Azt meg ugyebár boltban adják. Miért? Ön nem tud kapát kovácsolni? Miért?

Ez az egész pedig úgy jutott eszembe, hogy millióan vannak, ami járakik évek óta várják a jogos jussukat, de drága (megfizethetetlen) főnökeink egy valódi… demokráciában, elmondják, mennyi pénzt kapnak (tőlünk). Nem látom, hogy mi az a nagy munka, amivel egészséget, igazságot, békét, biztonságot és még számos hiányzó dolgot megszolgáltak volna. Nos, a józan paraszti ész szerint, aki vezető akar lenni, az az összes javait adja a köznek. Addig, amíg egyetlen éhező is van. A munka nem szégyen, de nem is kegy, amit az államnak kell adni. Csak körül kell nézni, és mindenki talál magának tennivalót. (lásd: hopik) De, mikor körülnézünk, csak azt látjuk, hogy a rengeteg munkahely a természet megszüntetése által keletkezik (nem a semmiből).  A statisztika nem pótolja a valóságot. Tehát, ha a pénz nem jó semmire, akkor miért számít nekem, hogy ki mennyit keres? Talán azért, mert nem a hopik vezetik ezt az országot (sem.) Mert ha így volna, akkor a keletkező (és a Rendszer által gyártott, pénzért árult) szemétmaradék leadásáért nem kérnének pénzt a telephelyeken. A bolond is tudja (és a józan paraszt), hogyha a hulladékot nem lehet ingyen leadni, akkor (nem épeszű, mert miért legyen az egy ilyen világban, ha a gondolkodást sehol sem tanítják, csak itt…) az átlagember, aki mellesleg nem tanult hazaszeretetet és felelősséget sem, fogja a mocskát, és szépen kiviszi a maradék természetbe, mert onnan azután már a kutya sem (talán az igen) fogja elvinni.

Ezután azok, akik az államtól várják a munkát, nem ezeket fogják begyűjteni , hanem az éledező természetben az állatok élőhelyéül szolgáló, és száz évek óta kialakult fákat, bokrokat irtják ki, mert az őket vezénylők sem igazán értik, mi a fenének kell olyasmit csinálni, ami nem csak hogy szükségtelen, de káros is, ezért a reflex, amiből már teljesen hiányzik a józan, paraszti ész, azt diktálja, hogy valami olyat tegyenek, aminek van látszatja. De ugyebár a természetet már senki sem látja, csak a munkákat számon kérők, ezért ez nekik a legegyszerűbb. Azt hiszik, ezzel nem tesznek túl rosszat. Meg aztán egyetlen olyan vezető sincs, aki valóban a hazáját szolgálja, hanem mindig a feljebbvalóit.

Mindezek után természetes, igencsak értékelem azt a kis életet, kis egészséget, cékla(ezt speciel 27 évi tanulással és kitartással még valahogyan visszaszereztem, ki tudja meddig?), kis biztonságot, kis pénzt. Sőt, még azt sem vállalom, hogy a kis ország jelenlegi vezetői sem érnek semmit. Nem erről van szó. Általánosságban véve a világban vannak a dolgok rossz helyen, és rossz kezekben. És tessék megnyugodni: nekem sem jár több annál, mint amennyit érek. Nekem is csak a szám jár(hat). – Amíg be nem fogják.az óra jár

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.