A világ helyzete 2017 – egyensúly

A világ helyzete 2017 – egyensúly

Veszem a bátorságot, hogy saját objektívemen keresztül, házilagos elkészítésben elemezzem a világot, mégpedig 2017-ben. Hogyan merészelem ezt megtenni? Először is, a világ csak bennem, rajtam keresztül létezik, mint, ahogyan az Önök esetében is van. Az igaz, hogy rajtunkon kívül is létezik, de elemezni csak mi tudjuk. Roppant érdekes számomra, hogy mind a 7 és fél milliárd ember milyen elemzést tesz le az asztalra a 2017-es évben/ről…

Ne gondolják, hogy lehetetlen feladatra vállalkozom! A gondolkodás mindenki számára lehetséges és igen hasznos képességünk. Sokakkal ellentétben, úgy gondolom, hogy a gondolkodás nem okoz depressziót, sőt talán ki is emel abból. Nem a tépelődés, a sötét gondolatokban való elmerülés, hanem az egyetlen valamire való gondolkodás: a megoldások keresése a jobbítás szándékával.

Nincs teljesen reménytelen helyzet, bár ezt az évet szemlélve, soha nem volt ennyire reménytelen. Majd’ 70 éve gondolkodom, ez állítólag azt jelenti, hogy vagyok, sőt tehát.

Ez feljogosít engem (is) arra, hogy véleményt mondjak a világról. Azt is mindenki tudja, hogy a “világ” sem olyan egyértelmű meghatározás arra, ami körülvesz minket. Lassan, a világ már csak a civilizációt fogja jelenteni…

Először az objektív gazdáját kell megvizsgálni. Én – mint tudjuk, ahogy itt ülök, a helyzetem eléggé stabil, bár vannak nehézségek, kisebb válságok, ezek megoldásán dolgozunk.. Jelenleg fenntartható fejlődést mutat a helyzetem. Mindent fenn tudok tartani, ha jön a vízözön, egy esetben: ha mellig fog érni a víz. Ez a képességem a kezeim esetében még jól jöhet a jövőben…

De nem leszek ilyen fanyar, hanem komolyan veszem vállalt dolgomat és elemezni fogok.

A helyzetemen enyhítendő – még mindig az önző világomról beszélek – hoztam be fát, hogy meleg legyen, és egyáltalán képes legyek gépelni. Nem törekszem hőségre, elég nekem a 19-20 fok is. Éjszaka a 13-15 már megteszi az alváshoz. Ha meggondolom, hogy mennyire aggályos fával fűteni, ami nem tesz jót a levegőnek, miközben szerte a Földön millió hektárok folyamatosan égnek, hol a hőség, hol a megengedhetetlen, oktalan erdőégetés/marhatartás miatt, miközben milliók megfagynak, mert nincs mivel fűteni a világ más részein, akkor a dolog szelídebb végén vagyok, ámbár az anyagiakat is eléggé elsorvasztja ez a fűtési mód. Mert abban – mármint az anyagiakban – soha nem bővelkedtünk. Az én helyzetem platformján, máris mélyen bele”elemeztük” magukat a világba… – hogy jó magyartalan legyek, ami ugyebár „trendi…” Még mindig, csak kerítésen belül vagyok, mégis valahogyan bepofátlankodik a nagyvilág, amennyiben helyzete igencsak meglátszik a mi helyzetünkön is. Egyből rávetíthetjük ezt az ország helyzetére is, bár – egyesek szerint – az soha nem volt ilyen jó.. Lehet. Nem vagyok – sok egyéb mellett – gazdasági szakember sem. Ezért is tudom reálisan elemezni a világ helyzetét... Ezt ugye értik? Egyelőre a folyószámlánk egyensúlyáért aggódom, bár megszokhattam volna, hogy egész életünkben alig voltak pluszok rajta…

Apropó: Egyensúly. Némileg módosít az egyszerű felálláson, amennyiben meg kell tárgyalnunk az egyensúlyt a világ helyzetének vonatkozásában. Számomra mindig fontos, hogy a Kedves Olvasót beavassam az írás születésének motivációiba, és most is így lesz.

Két részt néztem a Spektrum TV sorozatából, ami a ki/bevándorlással foglalkozik. Most ne menjünk bele, hogy kik, miért készítették, mert az én objektívem eléggé éles és független…, elhihetik, hogy mindenre odafigyeltem közben. Egy kicsit örültem – nem a téma megtalálásának kapcsán – hogy beleláthattam abba a mechanizmusba, ami a kiindulási helyzet és az óhajtott országba való érkezés folyamatát elindította és levezényelte. Talán az volt az alkotók eredeti elképzelése, hogy a harmadik évezredben a 2015-ös évből egy tanulságos szeletet kiemelve, általánosításokat, véleményeket inspiráljanak. Jól lehet, a 2017-es évet még csak most kezdtük, de – tekintettel a világ helyzetére – máris elavult a film, de így sem volt minden tanulság nélkül való.

A világ helyzete – mint olyan. Hát igen…. Ööö.. Khm… „Tantó bácsi … én készültem!”

Szóval: a film/ek úgy indulnak, mint az egyes valódi szereplők, (direkt erre a célra kapott okos telefonokkal készítve) a szülőhelyről a nagyvilág irányába elinduló zarándokok családi-országbéli helyszínéről. Sok érdekesség mellett nagyon lényeges, milyen reményekkel vágnak neki az életveszélyes kalandnak. De közben…, valahogyan elsikkad, hogy miből is volt ezeknek a szegény embereknek az a rengeteg dollárjuk, vagy eurójuk, amit az útjuk során kifizettek az arcukat nem vállaló embercsempészeknek? Együttérzéssel vegyes borzalommal néztem, azt a gonosz „ipart”, ami ezeket a nyomorult fiatalokat, vagy az egész családokat kihasználta/kihasználja.

Volt egy mondat, ami nem fog kimenni a fejemből…, Az egyik – számomra nem túl szimpatikus – szereplő, szülőfalujában, aminek a leírása is figyelmreméltó, egy Gaboni falu, rendezett családi körülmények között élő fiatalja, de mások is – szinte szavalták a verset – szemüket a látóhatár felé emelve: „Megyek Európába, az Édenkertbe!” Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a család és a falu apraja-nagyja naponta szép, tiszta, színes ruhákban összejön beszélgetni… Milyen szomorú is az! Mi bezzeg már igen közel vagyunk az Édenhez, mert alig váltunk egymással néhány szót – futva…  Hozzá is tette lelkesen a nagy útra készülő: „Ott senki se törődik a másikkal, mindenki azt csinál, amit akar..” Ezt megerősíthetem.

A népes család egyik fiatal tagja, a mindenütt hajladozó szubtrópusi gyümölcsfák árnyékában…, egy hatalmas mangóval ácsorgott, amit feltehetően nem a diszkont áruházban vásárolt… Tényleg, nagyon rossz helyzetben vannak azok a szegény emberek. Nem voltak az éhhalál küszöbén; viskójuk, ami blokkelemekből volt felépítve, szórakoztató elektronikával felszerelve, bár a konyha, hagyományos Afrikai stílusú volt. Nem is lett volna jó, ha mondjuk, egy magyar tanyasi család stílusában lett volna látható.. Tehát, szegény ifjú, éppen az Édenkertbe készült – csak úgy mellesleg – az igazi édenkertből… Ismételten közlöm: valahogyan volt az a jó pár ezer dollár/euró, ami egy ekkora és ilyen túrához szükséges. A helyzet minden borzalmával együtt, mégsem tudtam felhőtlenül aggódni ezekért a szegény fiatalokért. Lehet, hogy az objektívem torzított ebben az esetben?

De a világ helyzete, Kedves Olvasó, fontos téma, ezért most már beszéljünk inkább arról…

De addig is… Ahogyan a szűkös anyagiakból, „kimenekülőknek” a minden jóban dúskáló Európa fényei felderengtek, sok ezer vízbe fúlt, szomjan halt társukat hátrahagyván kockázatuk megérdemelt jutalmául, megismerhették Európa valódi arcát is. Ami – tegyük hozzá – „roppant indokolt” menekülésük hatására is, egy merő szemét, tűzvész, valódi menekülés, elfogás tucatszor, nélkülözés, többszörös átverés az embercsempészek részéről, a kifizetett, elúszott súlyos euró és dollár ezrek. Még kiszámolni is döbbenet. A fiataloknak meg se kottyant, folytatták az útjukat. Calais, a „dzsungel”,  vajon mitől olyan? De szidni azt lehet. „Milyen elviselhetetlen, a többszöri hiábavaló kísérletezés, az illegális kamionelfoglalások” és a hiányos ellátás…, meg a többi.. „Elfogyott a pénzem..,” – Majd valahogyan jegyeket vásárol, ezreket feleslegesen kifizet a hamis útlevélért… – Tényleg, ami azt illeti, ez a világ nagyon rossz helyzetben van..

A filmek általában happy end-del végződnek, így a bevándorlók révbe/repülőbe, Angliába stb. értek. Volt családegyesítés, befogadás, letelepedési engedély, mi szem-szájnak ingere… Volt még egy elgondolkodtató motívuma a filmnek (és a bevándorlásnak), hogy mindenki ugyanahhoz imádkozott a jó szerencsét kérve… Milyen érdekes?… A világ különböző pontjairól indultak, mégis egytől egyik ugyanazt az egy Istent imádták. Ez nem bűn, sőt igen dicséretes, mert – minden gúny nélkül – ők legalább hisznek benne. Ezt megtanulhatjuk tőlük… Hogy mi is higgyünk végre valamiben vagy valakiben – mondjuk magunkban!

Ha egy-két szóban kéne kifejezni a világ/Európa mai helyzetét, akkor azt mondanám, Balzac-kal: Elveszett illúziók. Ez ráadásul nem egyszeri jellemzés, hanem folyamatos, és totális.

Ha a sötétjébe is bele akarunk túrni, akkor nem kell sokat keresgélnünk: fegyverkezés, atomfegyverek „korszerűsítése”, ilyen-olyan kereskedelmi megállapodások a nemzetek feje felett…, de vezetőik jóváhagyásával…, kiújult területi viták, flottafelvonulások, energiatúltengés, és válság, atomerőmű”balesetek”, eltitkolt sugárzási szint, chamtrail az égen, “ismeretlen eredetű időjárási anomáliák.., mondjam még? Ez mutatja, hogy – nem csak nyugaton – a helyzet változatlanul rossz. De éppen most fejeztem be bőséges salátaebédemet, közérzetem kiváló, van munkám (felelőse vagyok a világnak. Miért, Önök nem?), van eszem, bár néha elmegy amiatt, ami ebben a világban történik…

De az egyensúly! Majd’ elfelejtettem. Hát igen: Egyre jobb. Nem beszélve a GDP-ről, a tervezett, bár nem elég magas.. inflációról.., az államadósságról, és felvett újabb hitelekről, az erőviszonyokról, a nemekről, az igenekről…, a ’cionokról, ciánokról, a pH-ról, a gazdaságról… És még valami: A kivágott, leégett erdők, a kipusztult fajok, szennyezett folyók, egyensúlyban vannak a vegyszerekkel, a hatalmas gépekkel, „fejlődő” technikai arzenállal. Pont annyi.

Apropó gazdaság:

Az egyensúly szemmel látható: Amennyi pénzük van a milliárdosoknak, pontosan olyan súlyú az a sok szegény ember. Tehát minden rendben. Van pénz, van egyensúly, van helyzet.

Van még világ? Meddig?

 

2 hozzászólás a(z) “A világ helyzete 2017 – egyensúly” bejegyzéshez

  1. raudaeirikr

    Már nem sokáig. Egyre rövidülő történelmi korok, új geológiai kor is kezdődött: antropocén, immár az óceánfenéki üledéket is az embertömeg mocska képezi. Űrbányászati és gyarmatosítási tervek, magánvállalat a Marson, mi kell még? A Föld alapanyagnak még jól jöhet a dyson-gömbhöz (vagyis inkább buborékhoz); lássuk be: a bolygók anyaga tömör gömbként nem gazdaságos, kicsit széjjelebb terítve sokkal több ember elférne rajtuk és megélhetne belőlük. Most csak annyi a dolgunk, hogy szívleljük meg a “fenntartható” “fejlődés” intelmeit, akkor tudjuk húzni az időt addig, amíg elhárulnak a technikai nehézségek, és meg is fogja érni “anyagilag”. A fejlődés nem állhat meg, a fenntarthatósági kamukorszak után bizton eljön a Tervezett Fejlődés igaz korszaka!

    Egyébként gratula a “Vadgender (Clintonicus liberalis)” cikkhez, zseniális!

    Válasz
    1. Kövi Gábor Szerző

      Raudaeirikr
      Közhírré is teszem:
      Köszönöm a dicséretet.
      Vaktyúk is talál szenet..
      Azt pedig szomorúan veszem, hogy mindenhol a mi mocskunk van – sejtettem.
      Most éppen a Vízüggyel huzakodok, mert 10 év elég volt, hogy beteljen a pohár..
      További jó olvasást és véleményközlést/kritikát kívánok!
      Üdvözlettel:
      Gábor

      Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.