Bevezetés a Maga sorozathoz

Bevezetés a Maga sorozathoz 

Magamról is el kell mondanom valamit, azok számára, akik még nem olvastak:

Kövi Gábor, 62 éves nyugdíjas gitártanár vagyok. Már születésemkor is nyitva volt a szemem, és rácsodálkoztam erre a mesevilágra. Mára megértettem, hogy egy kicsit más voltam, mint a többi gyermek, és mint felnőtt is eléggé elkülönültem az átlag gondolkodásúaktól.

Legfőbb életelvem a megfigyelés, elemzés, tapasztalás lett.

Írásaim a mai felületes világban már nehezen emészthetőek, de érdemes időt szánni arra, hogy ebbe a kissé elmélyültebb gondolkodásba időnként lemerüljenek.

 Általában akkor fogok hozzá az íráshoz, ha „tele van a hócipőm” azzal a sok ostobasággal, amit lépten-nyomon tapasztalok. Kell egy kis „túlnyomás”, hogy rászánjam magam erre a megterhelő, de szép munkára.

Csodálója vagyok a természetnek, benne az embernek, és a nyelveknek, különösképp a magyar nyelvnek.

Valaki azt mondta egyszer, hogy olyan „barokkos” a stílusom. Nos ezzel talán éppen arra akart utalni, hogy már ez a mai korban időszerűtlen.

Ha így van, akkor az éleslátás, jó szándék, figyelem, elhivatottság is az.

Hiszem, és érzem, hogy nem vagyok egyedül ezzel a látásmóddal, és meggyőződésem, hogy az írásaim egyre jobban megszerettetik az emberekkel az olvasást is.

Biztos vagyok benne, hogy számos embertársam vágyik arra, hogy olyan írásokat olvashasson, melyeket én nyújtok át neki ezen az egyetlen módon, hiszen sehol sem jelentek meg az utóbbi időben csak a saját honlapomon.

 Nem tudnék olyan szellemi sötétségben élni, ahol sem hallani, sem érinteni nem tudok senkit.

 Az ötlet, mely a sorozatot ihlette, természetesen nem tőlem származik, de a cikkek szelleme, már igen. Ne várjanak bombasztikus, akció dús, meghökkentő újdonságokat, borzongató rémségeket, hanem olyan nyugodtan kimunkált, áttetsző, de mégis sűrű atmoszférát, melyben megmártózva-lebegve lassan eltávolodhatnak mindennapi feszültségeiktől, és felébredhetnek a gyönyörű, ám rideg valóságra. Nem varázslás, mégis hipnotikus utazás a fogalmak, és értelmezések bonyolultnak tűnő, de kristályos tisztaságú harmóniája, mely egyúttal:

 A természet tiszta logikája.

Mindezt a magyar nyelv páratlan kifejező ereje, színgazdagsága, képei, analógiái, többértelműségében árnyalt, mégis pontos meghatározásainak segítségével. Megszállottja vagyok a nyelv zeneiségének, ritmusának és a gondolatok dallam és kompozíciós világának. Nem szándékom a költőiség, ha mégis néhol rímelnének írásaim a holt költők remekeinek, nagy prózaírók mély gondolatainak zengésére, annak oka nem más, mint zsenge koromtól eredő szenvedélyes olvasási vágyam. Itt-ott ragadt rám valami ezekből, erről talán nem is tehetek.

 A cím és a témák motivációja a gondolatiság elszegényedése, mely együtt jár az összes minőség züllésével. Ezek részletes kielemzése nélkül képtelenség új gondolkodás kifejlesztése. Ez viszont egy olyan lehetőség, mely nélkül, és ennek megragadása nélkül az emberi szellem, végül az emberi faj is eltűnik erről a bolygóról.

 – A sorozat készülő darabjaiból egy kis ízelítő:

– Az Élet maga

– Az Ember maga

– A Nő maga

– A Férfi maga

 Stb.

Ennek az erős közelképnek újdonsága abban van, hogy a mai átlaggondolkodás elvesztette az alapfogalmak részleteinek pontos definícióit. Divatok, manipulációk, a Züllés maga olyan zűrzavart teremtett, melyben az eligazodás szinte lehetetlen. Kevesen mernek vállalkozni arra, hogy a rég elfeledett és korában sem letisztult értékeket újragondolják, esetleg alapjaiban megváltoztassák, új értelmet keressenek nekik. „Kinek van erre ideje?” – szokták mondani.

Hát most van rá idő, és itt van az idő, amit nem mulaszthatunk el!

Mindenki megpróbál válaszolni a kor kihívásaira. Önmagában ez a mondat is ismerősen cseng. Azonban a válaszok igencsak készen kapottak, kimódoltak, és elkerülik a valóságos húsbavágó témákat. A kérdéseim is szokatlanok, néha vitára ingerelnek, de mindenképp elgondolkodtatnak. A válaszaim viszont gyakran megkerülhetetlenek és kényelmetlenek, mert érzékeny pontokat érintenek, melyeket ez idáig sokan elkerültek. Komoly választás elé állítják az olvasót: egyetértenek megfogalmazásaimmal, vagy dühösen elutasítják.

Elképzeléseim szerint egyet nem tehetnek velük, hogy: figyelmen kívül hagyják.

A sokféle elkerülő, és menekülő út helyett olyan nehéz, de vállalható, emberpróbáló, és emberépítő utat/utakat ajánlok, melyek garantáltan ráébresztenek mindenkit saját felelősségére, és önnön küldetésére, mely minden ember születésének rejtett parancsa.