A lényeg mutációi

Az apokalipszis mindig lehetőség a változtatásra – a visszatérésre is. Ha a mai történések abszurditását, sőt aberrációit elemezzük, szinte mindig a lényeg elvesztésének valóságával találkozunk. Ezért keresem én is a múltban, a múltbéli emberben, múltbéli tárgyakban azt, ami mára elveszett. Rajtunk múlik, hogy végleg, vagy csak a jelen torz volta miatti zűrzavarban tűnik elveszettnek.

Ha a végletekig le akarjuk egyszerűsíteni a lényeget, a legősibb szavainkban kell keresnünk.

A „mi”, micsoda szócskában megtaláljuk. Ha Hamvas Bélát hívom segítségül, abban nem az a lényeg, hogy Hamvas rajongó vagyok, aki egy vesszőt se hajlandó kihagyni azokból az „igékből”, melyeket Hamvas papírra vetett. Az ok pedig az, amiért sokszor fordulok hozzá, hogy Hamvas volt egyike azoknak, akik a legősibb lényeget kutatták. Ő is azoktól szerezte a tudását, akik szintén a lényeget keresték és fogalmazták meg. Ezért kell újra, meg újra Hamvashoz, a forráshoz visszatérnünk, mert jobb, tisztább szellemi kút jelenleg nincs.

Mikor az egyes vallásokat felületesen, de lényeglátó módon vizsgáljuk, és a manapság sokat emlegetett iszlám vallásról véleményt mondunk, ha a lényeg érdekel minket, Mohamed prófétáig jutunk. Ezt tovább nem is akarom boncolgatni, mert már a kérdésfeltevéssel is sérteném e vallásban hívőket.

Folytassuk tehát a „mi” szó hamvasi „szétszóródásával”. Kezdetben vala… a MI. Ez egyet jelentett az emberrel, és egyúttal az Istennel. Az Isten Hamvas szerint az univerzális szellem elnevezése. Tehát, ha meg akarjuk ismerni önmagunkat, meg kell ismernünk Istent. Egy ősi sírfelirat tanúsága szerint.

A ’68-as nemzedék nagy felbuzdulását az „ismerd meg önmagad!” mondata jellemzi, ami visszautal a „felvilágosodás” eszmevilágára, a reformációra és a „mi”-ből való kiszakadási vágyra.

Attól kezdve már külön létezik az egyén, és külön egy „emberszabású” Isten.

Az Isten fogalma Hamvasnál egyértelmű, és elvonatkoztatott. Elvonatkoztatott az élettől, az embertől, még a természettől is, amit megvető módon „tenyészetnek” nevez. Ez a megfogalmazás számomra egyértelműen félreértése a lényegnek. Ettől még Hamvas a Mester a mai világban, hiszen ő ismerte a lényeget. Az általa közvetített igazságok (vélemények) megfontolandók és értelmezésre méltók.

A MI „ÉN”-né fajulása már csak egy lépésre volt a „Milyen”-né züllés felé vezető úton. Ha nem tudnák, ma már egyedül a MILYEN uralkodik. Nem számít, MI az, fő, hogy MILYEN mivoltában elégségesen MÁS legyen, mint eddig. A pénzre (MENNYI) váltható MI, ami MÁSSÁ vált, mindig jó áru a piacon. A MEDDIG-nek nincs ára, mert a szemükben nem is létezik.

Csak a vak nem látja, hogy milyen messze jutottunk a MI(Mi mindannyian)-től, de még nem értünk a züllés végére. Ahol vége szakad, ott jelenik meg a LÉNYEG: MIÉRT?

A kisgyermek hamar leszokik a Mi?-ről, mert a lényeg a készen kapott illúzió: Mindent megtehetsz egy gombnyomással (egy kattintással) Ez a szellemi mákony az egész nemzedéket megfertőzte már.

Jóllehet, a hatékony fegyverek megjelenése óta az elsütőbillentyű mágiája sokakat magával ragadt, és legalább annyian életüket vesztették; ennek a szellemi kórnak estek áldozatul.

Ha vissza megyünk a szellem útvonalán, majdnem annyira, mint Hamvas jutott, megtaláljuk azt a pillanatot, mikor az ember ráébredt a HATALOM erejére. Addig ki volt szolgáltatva az őt körülvevő világ szeszélyeinek, és az őt áldozatnak vélő élőlényeknek. Ökleinél, rúgásainál, egyszerű, „szájnál” levő fegyverénél, éles szemfogainál a hegyes fa, az élesebb kőszilánk, és a kettő kombinációja, a lándzsa évezredeket takarított meg az emberiség számára a hatalomért való küzdelemben. Igen hamar, azonban egyedül a MÁSIK ember vált legfőbb ellenséggé.. Ez már az új kor hajnalán történt..

Csak pár évezred telt el, és megjelentek a mágikus gombok és billentyűk. A billentyűk, gombok bűvölete azután megteremtette a GÉP-et, ami nemcsak átadta a hatalomért folytatott verseny „indító” gombjának apró erejét, sokszorosan felnagyítva azt, de meg is gyorsította a CÉL-hoz való jutást. Közben maga a cél már „céltalanná” vált, egyedül a MOZGÁS, az irányítható mozgás vált a lényeggé. Az AKARAT, mint a hatalom megszerzéséhez szükséges indulat, követhetetlen sebességűre gyorsította a mozgást, aminek már célja, oka sem volt. Önmaga okává (causa sui – Isten) lépett elő. Erre a momentumra hamarosan találtak egy, a dolgok látható változásaiból kiragadott szeletet, elnevezték FEJLŐDÉS-nek. Azon túl a mozgás, a hatalom, a lényeg, ennek az egy szótorzónak, értelmetlen jelszónak lett alá rendelve.

Ha Hamvas ma élne….

Ezt az abszurd mondatot sokszor feltettem magamnak. Az aktuális válaszok közül a régi Hamvast próbálom megidézni. A legnagyobb valószínűség szerint megnémulna, ujjai megmerevedve képtelenek volnának a ceruza használatára, elméje bénán fogadná az események ilyetén alakulását.

Ameddig még önmagát felismerni képes volna, az élet filozófiájának helyét a Bor filozófiája venné át…

A züllésnek még általa is elképzelhetetlen mélységeit már nem akarná elméje érzékelni.

A lényeg még fel sem fedeztetett, máris szinte elérhetetlen távolságra jutott a felfogni képes emberi elmétől. A lábak sebessége az űrrakéták remélt hyper sebességére gyorsult, még a fény sebessége is kevés ennek a mai mérhetetlen züllésnek. Hamarosan az embert „meghaladó” mesterséges intelligencia lesz a mindennapok meghatározója. Fejet hajt a lényegét vesztett emberiség az általa, vagy inkább a lényegtelen üresség által presszionált emberi elme révén, szolgaian megalkotott, önmagát is fejlesztő szuper entitás előtt. A szavak már nem elegendőek, de nincs is rájuk szükség. Kattintás, rátekintés, gondolatvillanás helyettesíti az emberi érzések táplálta gondolatot. Az utolsó szavak, melyek még visszhangoznak egy ideig az elmében, a miért, hogyan… lemaradnak a bitek terrabájtok, naponta változó, eldobható szuper intelligens dobozok és adathordozók mögött, az adatok tárolása, megfejtése, használata az embernek túl nagy feladat, mert a lényeg halálával a tények uralják a Földet és eget. Ezek keringenek, érthetetlenül felfoghatatlanul, értelmetlenül. Alkotnak halmazokat, tömörülnek fekete lyukká, demonstrálva a semmi korlátlan hatalmát, elérhetetlenségét. Meghaladva a mi, micsoda, miért, hogyan lényegkutató szavainkat.

Abban sokan egyetértenek, hogy ami van rossz. A lényeget tényekké zúzó szellem-démon csak anyagot tud mozgatni. A szellemet nem. A szellem, más szóval ÉLET, már csak a látásnak, tapasztalásnak enged. Semmilyen hatalom nem képes „tönkre tenni”. Vagyis lefejezni. A Fej csak a látvány számára jelent korlátozott teret adó felszínt. Ennek lényegi formája, természete változtatásra szorul. Felismerhetetlenségig a MILYEN hatása alatt áll, hogy az ember lényege, elméjének ereje, szépsége, értékei jelentéktelenné legyenek. Az egyéniség csupán a látszat révén nyilvánul meg. Ennél fogva előre rendelt divat dönti el, kik vagyunk, mit kell gondolnunk, és tennünk. Pokolba a lényeggel! Legyünk boldogok! Persze, előbb tudnunk kéne, mi a boldogság.. Sajnos a boldogság lényeg nélkül elérhetetlen.

2018. szilveszter előtt…