A hülyeség öl!

Bárki erre tévedne, azonnal száguldjon tovább az internet óceánján, ha nem szeretne rettegve, szapora szívverések közepette, csapzottan ébredni,!Nehogy a végén nekem kelljen megfizetni a gyógyítás, pláne a temetés költségeit..! Olyan szörnyű dolgok következnek itt, hogy a legvéresebb naturál horror-vámpír-zombi „cinema veríték” ehhez képest smafu.

Kérem tisztelettel!

Csak az erős idegzetűek, vagy, akiknek lába jégtáblák között fagyoskodik, vegyék a bátorságot, hogy továbbolvassanak!

Nos, itt a valóság, rideg, kérlelhetetlen valóság találtatik.

Sorra vesszük azokat a „szent” fogalmakat, melyek az emberiség életének fundamentumát, létének értelmét jelentik és jelentették a régi korokban is.. Arra törekszem azonban, hogy senkinek sem szexuális identitását, sem faji hovatartozását, politikai nézetét, vallásos hitét és a többit semmi sértés, gúny ne érje. Ezen kívül az itt található megállapítások helyességének ellenőrzésére, mindenki keresse fel pszichiáterét, lábgombaszakértőjét (figyelem a helyes hangsúlyra!), lektorát, etimológusát és finnológusát (fingológusát)…, és persze gyógyszerészét (erős nyugtatókért).

Ha ezzel számoltak és még mindig itt vannak, vágjunk bele!

Az ember nem tud repülni! Igen ritkán láthatunk madarakat leesni az égből. Viszont, sajnos az ember által készített szerkezetek rendre leesnek.

Az ember nem él meg a vízben! (kivéve létezésükben még minden tévedést és csalást kizáróan be nem bizonyított „sellőket”)

Lehetetlen autóval (vagy bármilyen, közlekedési eszközzel), hol szélsebesen, hol meg csikorgó fékezésekkel hajtva gazdaságosan, időben és biztonságosan célba érni, ahelyett, hogy adott sebességgel, és a viszonyokhoz alkalmazkodva haladnánk. Ugyanígy,

Lehetetlen állandóan gyorsítva haladni úgy, hogy törvényszerűen valamilyen útba eső tárgyba, akadályba ne rohanjunk bele, árokba szakadékba ne zuhanjunk. Ennek folyományaként,

lehetetlen és halálosan veszélyes állandóan fejlődni!

Veszélyes, káros össze-vissza rohangálni a Földön! Ahelyett a „maradi” szokás helyett, hogy születésünk helyén vagy környékén, a természettel harmóniában, azt fenntartva és abból létezve, utódokkal szeretetben, békében élnénk, gondoskodva egymásról, egészségünkről és közös örömeinkről.

A patak/folyó kanyarogva folyik. Zúgók, alámosások által változatos formában, erdők-völgyek között („zakatol a vonat..”), ahelyett, hogy nyílegyenesen, kopasz partokkal folyna valamerre, szennyezetten, közel s távol egyetlen fa, vagy fűszál által se szegélyezve.

Az emberi fajt két különböző nem alkotja, akik együtt utódokat hoznak létre, és ezeket közösen gondozzák.

Lehetetlen (lásd mint fenn) az embernek az átlagos „erőltetett menet” (12 km/ó), vagy a hosszútávfutás edzett sportolója, esetleg „tarahumara indián” vagy maszáj harcos (stb.) által teljesíthető sebességen túl 100%-os biztonsággal célba érni, és ezalatt testi kondíciónkat, idegrendszerünket épségben megőrizni. A létező (nem kutatott) „akklimatizációs” sokkot rosszullétet elkerülni több száz vagy ezer (!) kilométeres utazás során.

A még ezután következő egyéb halálos tévedések mindegyike is öl, ha ezekkel élünk.

Hülyeség az olyan élet, ahol a halálos veszélyt szándékosan kockáztatjuk. Valamint, mikor emberi szerepünket, képességeinket, életünk harmonikus vitelét szándékosan vagy hanyagul félreértjük, félremagyarázzuk.

A fogalmak között, melyek életünket meghatározzák a jó és rossz szintén társítható a hülyeséggel. Így a rossz mellett szándékosan kitartva nagy valószínűséggel idő előtt meghalunk.

Pl. hülyeség:

– az emberi tüdőbe tudatosan hosszú távon, károsodás, lerakódás, idegrendszerünk tönkretétele nélkül bármilyen füstöt, vegyszert, agresszív illatot, a test belsejénél nagyságrendileg forróbb, vagy hidegebb bármilyen gázt vagy levegőt, kábító hatású szert belélegezni! Ennél fogva „dohányozni” „szipuzni”.

• több méter magasból kemény felületre ugrani,

• tiszta vízen, gyümölcsök, ehető növények frissen préselt levén, növények áztatott, vagy forralt bizonyítottan ártalmatlan, vagy jó hatású levén („gyógytea”) kívül vegyszereket, mérgeket, „hatóanyagokat”, alkaloidákat tartalmazó gyümölcsök, növények levét, párlatát, erjesztett maradványát (stb.) meginni.

• Saját vagy mások életét veszélyeztetve (nagyobb veszély elkerülésének lehetőségét kivéve) olyan helyre menni, ahol az ember tűrőképességét meghaladó hő, vagy hideg, vagy magasság van, oxigénhiány stb. lép fel. (több ezer méter magas hegyek) Ennél fogva

• sziklát mászni (kivéve, ha esély van ezáltal, hogy életünket, mások életét így megmenthetjük)

• Az emberre veszélyes, halálos állatok közé menni és ott tartózkodni.

• Mások életét szándékosan vagy felelőtlenül elvenni, akárcsak saját életünket.

• Előre láthatóan életveszélyes helyzetekbe szándékosan belemenni.

Az ember és a természet rendszerei

Az ember által alkotott rendszerek működése:

Az ember rendszerei nem azonosak a természet egységes voltával. Ennél fogva ezek hosszú távon működésképtelenné válnak.

Így, hülyeség ilyeneket létrehozni, működtetni azzal a szándékkal és deklarációval, hogy ezek örökösen működni fognak. Továbbá:

hülyeség úgy belekezdeni valamibe, hogy nincs hozzá meg minden eszköz, tudás, körülmény.

Ennél fogva:

hülyeség azért, hogy érdemtelenül előnyhöz jussunk, hitelt felvenni, tudva, hogy ezt és kamatait bizonytalanul leszünk képesek visszafizetni, vagy a teljes visszafizetés határideje saját életünk vélhető idejét túl lépi. Ugyanígy

hülyeség olyanoknak hitelt nyújtani, magas kamatot felszámolni, akik az összes szükséges feltételnek nem felelnek meg. Ezen túl

hülyeség, sőt bűn felvenni hiteleket úgy, hogy valaki más fizesse meg helyettünk!

Hülyeség valótlant állítani, mikor napnál világosabb, hogy ez hazugság. A hazugság hosszabb-rövidebb idő múltán mindenképpen lelepleződik.

A hülyeség az értelemmel közös folyamaton található. Míg az értelem a jó (pozitív), a hülyeség a rossz (negatív) oldalon áll.

Csak az ember képes a hülyeségre.

A természetben nem létezik a hülyeség. Emiatt, ha értelmet keresünk, csak a természetben találjuk meg. Amit mi a természetben rendszerként azonosítunk, az soha nem az, vagy soha nem úgy az, mint hisszük. A természet nem alkot rendszereket. A természet egységes, alkalmazkodó. Az ember saját rendszereit sem fejleszteni, sem fenntartani nem képes. Az ember csak a folytonos ismételgetésekre képes, minden alkalmazkodás nélkül, saját rendszerein belül. A természetbe szervesen beépült ember alkalmazkodik, és hosszú távon fennmarad. A természeten kívül élő ember alkalmazkodásra képtelen, csak rendszere atyáskodása, uralma alatt képes ideig-óráig létezni. Eközben egészsége megroppan, szelleme megzavarodik, gyilkos indulatok kerítik hatalmukba.

Az ember rendszerei a történelem során egyre hülyébbek lettek.

Mikor a hülyeség már oly mértékben elhatalmasodik, un. „válságok” alakulnak ki. Ezek törvényszerűek, és csak újabb válságokkal lehet „meghaladni” (kvázi „túlhülyülni”) őket. A hülyeség átitatva az ember összes rendszerét, menthetetlenül rendszereinek összeomlásához, öldökléshez (un. „háború”) vezet. Ezek soha nem lehetnek „jók”, még akkor sem, ha ezt egyesek előnyökkel élik túl.

A fém és a pénz/hitelkártya, bármilyen másokkal szembeni követelés nem ehető, a műanyag nem anyag. A számítógép és a robot nem intelligens, a telefon nem okos.

Az állatok nem a mi rabszolgáink, nem kényünkre-kedvünkre születtek, hanem gondoskodásunkra szorulnak, amíg velünk vannak. Ebből következőn az állataink ugyanúgy ki vannak nekünk szolgáltatva, mint mi a saját készítésű rendszereinknek. Ahogyan ők, úgy mi sem leszünk soha „felnőtt” érett egyedek, csak hülye, fejletlen tudatú, felelőtlen „egyének”, kik életük végén magányosan, létünkben, lelkünkben megnyomorítottan pusztulnak el.

A kövérség nem testi, hanem elmeállapotbeli hiba. Az egészség nem véletlenek szerencsés összjátéka, hanem tudatos, rendszeres figyelmet érdemlő tevékenységek eredménye. Az egészség tudatos semmibevétele, kockáztatása, és azok megvetése, akik ezt fontosnak tartják és eszerint élnek, a „szellem” (mint alant) megvetése, mint ilyen, a legpusztítóbb, legvisszataszítóbb jellemtelenség. Így tehát az egyik legnagyobb hülyeség:

az „egészségügy” olyan hellyé nyilvánítása, ahol az „egészséget visszaadják” azoknak, akik saját felelőtlenségükből, vagy a tudatlan, degradált szellem nélküli létükből eredően kerülnek oda.

Ha az emberiség egységesen elérné az „egészség” állapotát, megszűnne a természettől való különállása, és visszakerülne a természet szellemének fennhatósága alá. Ez a valamikor Édenként megjelölt hely, nem más, mint a Földi paradicsom. Az, ahol éppen vagy, ha az értelemmel kapcsolatos minden kritériumnak megfelelsz.

Nevelés

A nevelés nem ízlés, kultúra, vagy hagyomány dolga, hanem az emberi faj, valamint a földi természet iránti felelősségé. Ezen túl a nevelés nem tehetséggondozás, pályaválasztási tanácsadás, sőt nem is lélekápolás, hanem a Földbolygón való élet fajspecifikus megtanítása. Ehhez társul a nemzetre és a tágabb emberi közösségekre vonatkozó ismereteknek azon része, ami nem veszélyezteti a földi ökoszisztémát. Ennek egyik fontos pillére a tisztelet minden élő és minden természetben eredetileg megtalálható képződmény iránt. Ugyanígy, a nevelés az értékek közötti arányok fokozatos megtanításáról szól. A nevelés nem egyedül a családok dolga, hanem minden emberi korosztály közös tevékenysége. A nevelés nem korlátozódik a fejletlen tudatú (fiatal) egyének csoportos (iskolai stb.) oktatására. Az emberek elhülyülése az „állam” nevű rendszerképződmény alkalmatlanságának bizonyítéka. Az így magatehetetlenné vált tömeg („agyatlan emberek” kiszámíthatatlan viselkedésű kisebb-nagyobb csoportja) veszélyt jelent önmagára és minden másra. Az ilyen „jól előkészített” tömeg felhasználása bármilyen célra az egyik megvetésre legjobban érdemes emberi cselekedet. Ezek közé tartozik a „divat”, ami nem egyszerű utánzás preferálása a nagyobb profit érdekében, hanem olyan életidegen magatartás, ami attól sem riad vissza, hogy az áldott, szent természetet még (nyomokban) megjelenítő emberi testet eltorzítva, a benne elnyomott állapotban vegetáló szellemet megszentségtelenítve „kreatúrákat”, torzókat hozzon létre, kizárólag a haszonért, és ehhez az „egészségügy” örve alatt jól prosperáló „orvosok” működnek közre.

Az emberek közötti kapcsolat akadályozása, ellehetetlenítésére tervezett és magas szinten folytatott diverzáns tevékenységek „sikeréhez” az un. „média” saját jól felfogott érdekében minden segítséget megad. Szinte nem lehet megkülönböztetni a divatot kreáló, azt majmoló vagy azt közvetítő egységeket a felelősség tekintetében! Ez a sötét, sátáni összeesküvés úgy zajlik, hogy senki sem veszi észre. Akik szóvá teszik, pórul járnak. Ebből kimaradni egyenlő a láthatatlansággal, jellegtelenséggel, így akár nem is volnánk azon kevesek, akik képesek kimaradni ebből. A szellem maradékainak tudatos megsemmisítésében a divat az élen jár.

Az erő és erőszak gyakran egymásnak ellentétei.

Szellem

Az ember és a természet egyaránt „szellem-vezérelt”. A természetből „kiemelkedett” ember „lelke” a szellem lakhelye, nem az elméje. A természetben nem az egyes fajok egyedei, hanem a teljes földi élővilág – beleértve az embert is – vannak a „szellemnek” alárendelve. Ha a Földbolygó valamelyik részében láthatóan disszonancia van, ott a szellem valamilyen akadályba ütközik. Ennek értelmében

hülyeség kell ahhoz, hogy gyakran működő, vagy földtanilag aktív térségekbe emberek költözzenek, ott településeket, turizmust (stb.) hozzanak létre. Ennek nyilvánvaló bizonyítéka, hogy „csodálkoznak”, ha egy vulkán kitör és a láva maga alá temeti őket vagy lakhelyüket.

Ehhez hasonlóan hülyeség vizek partjára építkezni, melyek rendszeresen változtatják tömegüket és kiterjedésüket. Az un. „árterek” kötelező módon tartoznak ezen vizekhez. A nagy vizek (tengerek, nagy tavak, óceánok) árapály tevékenysége és a vizek mélyén lévő aktív vulkánok hatása következtében „születő” átlagnál magasabb hullámok várható kiterjedésének helyén hülyeség településeket, infrastruktúrát létesíteni, még akkor is, ha a történelemben ritkán fordultak elő ehhez hasonló „rendkívüli” események. Ezen túl a legnagyobb hülyeség az efféle szokatlan jelenségeket szemlélni, ehelyett, amennyire csak lehetséges, minél távolabb kell tőlük menekülni. Ez a konkrét példa az évszázad cunamijának tragédiáját idézi, mikor az állatok idejekorán felballagtak a magasabb területekre, míg az emberek, mint egy „turisztikai látványosságot” úgy „dokumentálták” az eseményeket. Az államok felelőtlenségét és pénzsóvárságát jellemzik azok a „módosítások” a korábbiakban értelmesen megszervezett folyóparti települések elhelyezkedésén, mikor a folyók még kanyarogtak (ó minő borzalmas maradiság!), és a „modern, felvilágosult” mérnöki, és „gazdasági” gondolkodás az ártereket, mint szükségtelenül „elhagyott” területeket, úgymond „megszüntette”, a „mocsarakat lecsapolta”, ezáltal „értékes termőterületeket hozott létre”. Ez a nagyszerű „vívmány” úgy bebetonozódott a jog és gazdálkodási rendbe, hogy oda az értelem képtelen behatolni és visszaadni a természetnek az elrabolt területeket, melyeken levő ingatlanok és mezőgazdaságilag használt földterületek állandóan „árvízveszélynek-belvízveszélynek” vannak kitéve. Azt már senki sem számolgatja, hogy a folyamatos „rekonstrukció”, ami a normális vízáramlások rendszeres „helyreállításával” (értsd: élőhely-megsemmisítéssel, természetpusztítással), mekkora költséget emészt fel minden érintett számára. Talán „egyértelmű”, hogy a természetben történő folytonos károkozást senki sem tartja számon..

Ezzel kapcsolatosan meg kell említeni, hogy az emberiség megbomlott szelleme a természeti rendet „káosznak” minősíti, miközben az általa létrehozott függőleges és vízszintes egyenes vonalakkal, ritkán szabályos körökkel-körívekkel határolt építményeket, mesterséges alakzatokat „rendnek” nevezi. Ezeket az általa „szabályos”-nak nevezett dolgokat egymás mellé helyezve, ezt a tevékenységet „rendes elhelyezésnek”, „takarításnak” nevezi. Ezeken a természet által nehezen hozzáférhető, szellem nélküli sivatagokon megtelepedő ember önmagát felsőbbrendűnek kiáltja ki. Ezeket az űrből látható kirívóan pöffeszkedő beton és acél lerakatokat „városoknak”, a természetben élő és abba belesimuló egyre ritkábban fellelhető helyeket, elmaradottnak, „vidékinek” nevezik. Az ott élőket „bunkónak, jöttmentnek, műveletlennek” tartják és kiközösítik.

A „civilizáció” csodás „kincsei”, mind ezekben az élet számára alkalmatlan lélek- és szellemtelen helyeken láthatók és használhatók. Az értelmetlen és káros „javak” birtokosai magukat „gazdagnak” és irigylésre méltónak tartják. A többieket, az ész és „gazdagság” nélküli tömegeket, melyek előszeretettel garázdálkodnak eme élhetetlen helyeken, „szegényeknek, hajléktalanoknak, számkivetetteknek” nevezik, és őket esetenként saját céljaikra felhasználják.

A természet és a szellem visszaállításához szükséges értelem megkülönbözteti a szellemmel átitatott, vagy szellem-nélküli „rendet”. Így létezik dinamikus (természetes, folyton változó, alkalmazkodó) rend, és statikus (az emberi rendszerek által fenntartható, de a természetben idegen) rendet.

Az emberi világban a szellemet a hülyeség akadályozza abban, hogy harmóniát teremtsen. Az aktuális „politikai” tevékenységek java része nélkülözi a szellemet.

Talán mondanom sem kell, hogy ezek az „anomáliák” a szellem teljes hiányát mutatják. Manapság szokásos a szellemet a „szakralitás” fogalmával megjelölni, a szellem valódi mibenlétének magyarázata nélkül. Ennek nyilvánvaló oka az, hogy szellemről, csak a természettel egységben lehet beszélni. Ha egy korszakban a természet ennyire harmadrangú, vagy „rangon aluli” elbírálás alá esik, a szellem hatóereje csak foszlányokban tud megnyilvánulni.

Ezzel kapcsolatos megrögzött hülyeség az un. „természetvédelem”. Minden értelmes ember fel tudja fogni, hogyha az élőhelyeket fokozatosan megsemmisítik, a maradék állatok „megmentése”, mesterséges karanténokba (állatkertek) zárása mennyire oktalan és a szellem, az értelem térhódítása ellen való tett. Tehát nem természetvédelem, hanem élőhelyvédelem kell! A természetben megnyilvánuló szellem az „üresen hagyott” területeket hamarosan benépesíti. Sajnálatos azonban, hogy a teljes egység megbontása, az évezredek óta tartó bűnös és tudatlan emberi jelenlét miatt a természet szelleme már sokat veszített helyreállító képességéből. Az utóbbi, durván számított 100 évben ez a folyamat olyan vészesen felgyorsult, hogy a Föld teljes létdinamizmusát veszélyezteti.

Sokan elhessegetnék a „problémát”, ebben az ember felelősségét, kijelentve, hogy a „természet minden hatást képes ellensúlyozni, ezért nem kell aggódni semmiért..” Csakhogy a közelmúlt egyre sűrűsödő természeti „katasztrófái”, párhuzamba állítva a „hülyeség” (emberi kategória) futótűzszerű továbbterjedésével olyan kombináció, mely a teljes földi létet „mellesleg” az emberi civilizációt is meg fogja semmisíteni. Az egész folyamat „levezénylése” a Hollywoodi „látványmesterek” kezébe került, miközben a bármit is tenni képes rendszerek, világszervezetek mást sem csinálnak, csak vitatkoznak, és egymásra mutogatnak.

Ez az az utolsó pillanat, mikor a hülyeség értelemre való váltása nem pusztán politikai, vallási, etnikai, vagy kulturális feladat, hanem a túlélés egyetlen megmaradt lehetősége.

Ezért ki kell jelenteni, hogy az ember nem sapiens. A latin nyelv ismerőire hárul az a feladat, hogy „megalkossák” az ember eme új „modern” komputer-kompatibilis lényének korrekt latin nevét, ami legyen mondjuk Homo Infantilis Stupidiensis