Luxusegészség /életmentő felismerés/

Az ember, a mai világban nem fontosabb elem, mint egy gépalkatrész. Még csak nem is egy komplett gép, hanem egy kerék vagy csapszeg. Bármikor cserélhető, ha elhasználódik, eldobható. A Rendszer számára az ember nem lényeges, ezért az embernek kötelessége a saját egészségét megszerezni és megőrizni. Azért nem csupán megőrizni, mert a ma született gyermek már nem egészségesen születik, csak az egészség lehetőségével.

Tehát, a Rendszer, eleve csak addig és úgy foglalkozik az emberrel, amíg azt kihasználhatja, és csak annyit költ az „egészsége” fenntartására, ameddig az már nem deficites.

Kezdjük ezért a születéssel, hogy megértsük, mit is jelent az egészség.

Először is a fogalom. Az „egész” – mint már sok, a témával foglalkozó írás is kifejti – az Univerzum analógiáját alkalmazó tény, a részek összességénél több, egy sajátos elv, ami mindent kifejez, de sűrítve tartalmazza a Mindenség esszenciáját. Ahhoz, hogy megértsük, milyen lehet úgy élni, mint az Univerzum teljessége, össze kell vetnünk magunkat azzal a térrel és anyagtömeggel, ami számunkra elérhető. Ez pedig, a még – többé-kevésbé – jól működő természeti egység, a Földbolygó. Amennyiben a Föld egészséges, úgy az emberek is elérhetik ezt az ideális szintet.

Azt már tudjuk, hogy a Föld azóta nem egészséges, mióta az emberi lény megjelenve olyan tevékenységekbe kezdett, amelyek egyetlen más fajra sem jellemzőek.

Az embernek ezen gondolatmenet után a még közelebb eső mintával kell foglalkoznia, hogy az egészség fogalmát saját életére alkalmazza: saját testével.

Ezt a fogyasztói, és cinikus ipari-kereskedelmi világszemlélet torzítva kommunikálja, miszerint van a testépítő, aki a test külső megjelenését extrém formára gyúrja, mint egy szobrot. Szerintem egy amorf formára, de ez is nézőpont kérdése… Azután van a Fitnesz, ami a Rendszerben elfogadott kezelések sora, egy erre kialakított ideológia szerint, és még sok más kezelés, amely főleg a test külső, illetve a legprimitívebb belső (belek) részeinek rutinja.

Ha ezeket a törekvéseket végigvesszük, megállapíthatjuk, hogy az ezeket igénybevevő és alkalmazó emberek valamilyen magasan kvalifikált kaszt tagjai, akik egyrészt megengedhetik maguknak ezeket az ugyancsak költséges beavatkozásokat, tevékenységeket, másrészt környezetük „elvárja” tőlük a „trendi” megjelenést. Ilyenek a színészek, modellek, a szépségipar menedzserei, és más olyan személyek, akiknek a külsejük a munkaeszközük is egyben. Ők sem az egészségre, inkább a külsőre ügyelnek, amit testmozgással, diétával, gyakran koplalással, vagy monodiétával kondicionálnak. Egy külön réteg a sportolóké, akik viszont speciális, célzott diétával érik el a számukra megfelelő erőnlétet, attól függően, hogy mely sportot űzik. Mindent összevetve az átlagemberek őket tekintik mintának, ha az egészség szóba jön. Mindezek együttvéve is csak egy szűk réteget alkotnak, mert a lényeg, hogy az ember fogyasztási szokásai és tevékenységei nagy részben meghatározzák a külsejét. Az egészségideál (ami nem azonos a tényleges egészséggel) étkezési elvei szerint, a sok fehérje, kevés szénhidrát, elég sok zsír, és néha valami zöld rész, vagy gyümölcs, (de ez elhagyható) jelenti a kiegyensúlyozottságot. Ha van, akkor ez általában feldolgozott, hőkezelt, sózott, savanyított (stb.) formában. Az orvosok szinte egybehangzó véleménye az, hogy az étkezés semmilyen befolyást nem gyakorol az egészségre, jobban mondva a betegségek kialakulására, illetve hiányára. A testsúly pedig általában véve csak esztétikai kategória.

Különös tekintettel hangsúlyozzák ezt az úgynevezett „gyógyíthatatlan” betegségek esetében. Ezeket egyszerűen a „kutatási eredmények” alakulásától teszik függővé, addig is a lehetséges kezelés csak tüneti, tényleges gyógyulást egyik sem garantál. Ezzel gyakorlatilag elhárítják maguktól a felelősséget. Ezért a legalkalmasabb terület, éppen a krónikus betegségek területe annak megállapítására, hogy az étkezés mennyiben befolyásolja ezeket. Az efféle igyekezetet a szóhasználat szerint öngyógyításnak tekintik. Az öngyógyítás nem korlátozódik kizárólag a „laikus”, úgymond „civil” emberek körére, hiszen számos orvos végez magán öngyógyítást, gyakran operációt, gyógyszeres, manuális gyógyító beavatkozásokat. Az egészségkultusz nem újkori találmány, mert a történelem során sokféle diéta, kúra volt gyakorlatban, melyek a gyógyvizek, gyógynövények, és egyéb praktikák révén próbáltak javítani az egészségen. Alapvetően nem ismerték el a teljes egészséget, csupán a betegség nélküliséget azonosították vele. Azoknak az embereknek a példáit vették górcső alá, akik hosszú életet éltek, gyakran igen változatos életmóddal, étrenddel. Ha a jelenkor általános vélekedését megfigyeljük, azt látjuk, hogy teljes a zűrzavar abban, hogy milyen életmód, diéta, étrend volna a megfelelő, hogy az ember hosszú betegségmentes életet élhessen. Én sem teszek kísérletet arra, hogy mindenki számára megfelelő étrenddel álljak elő, vagy holmi „csodamódszert” mutassak fel, csak a saját, közel 30 éves tapasztalataim, és az érdeklődésem kamatait osztanám meg Önökkel.

Az írásom inspirálója az általam röviddel ezelőtt felfedezett egyszerű összefüggés, és persze szűkebb és tágabb környezetem egészséggel kapcsolatos eseményei.

Mindent összevetve kijelentem, hogy az ember önmaga sikeresen foglalkozhat úgy a testével, hogy életéhez, munkájához, tiszta tudatához, a legmegfelelőbb állapotba jusson. Ez a gondolkodásmód, és gyakorlat jótékonyan hat az öröklött genetikai anyagunk a DNS állapotára, jó esetben annak hibái kijavítására.

Ezzel kapcsolatban tudjuk, hogy egész életünk, viselkedésünk, aktivitásunk, az összes külső hatás, anyag és praxis hatást gyakorol az örökítő anyagra, ami tulajdonképpen a túlélésünkért felelős információkat tartalmazza. Életünk során a sejtjeink szaporodása, változásai, esetleges hibák, „mutációk” ronthatnak az életminőségünkön, megrövidíthetik az életünket. Érdemes egy spekulációs utazást tennünk a múltba, hogy megértsük, milyen hibákat örökölhettünk, milyen területeket kell erősítenünk, hogy valamelyest javíthassunk az eredetileg kapott örökítő anyagunkon. Szerencsémre a magyarországi genetikusok közül dr. Czeizel Endréhez sikerült egy génekkel kapcsolatos kérdést intéznem. A kérdés így szólt: „Lehet-e életünk során javítani a génjeinken? A válasz így hangzott: „Ha rontani lehet, javítani is.”  Számomra bíztató mondat volt ez, mert tudatta velem, hogy jó úton járok. Mint mondtam, nem csak ez az egyetlen út van, de ez az egyik leghatékonyabb, véleményem és tapasztalataim szerint.

Sokáig nem akartam az egészséggel a nagy nyilvánosság előtt foglalkozni, aminek oka nagy részben a Rendszer viszonyulása a 80-as 90-es évek egészségforradalmához, és az azt követő gomba módra szaporodó „gyógyítókhoz”. Ezek közül, csak néhány természetgyógyász orvos maradt, a korabeli nagy mágusok részben elhunytak, többségük azonban inkább a jövedelmezőbb táplálék kiegészítő, valamint egyéb gyógyítónak nyilvánított eszközök forgalmazásával, és/vagy a még jövedelmezőbb oktatással foglalkozik. Ezzel nem minősítem sem őket, sem azt az egészségideált és módszert, melyet annak idején hirdettek. Közülük többeket személyesen is ismerek vagy ismertem, és számomra sok hasznos információval szolgáltak saját kutatásaimhoz és gyakorlatomhoz. Szándékosan nem foglalkozom az orvosok és azokat közvetlenül körülvevő emberek internetes viselkedésével és az irányú igyekezetével, hogy az egészség témáját, kizárólagosan az „egészségügy” szférájába utalják, mely terület egyáltalán nem tartozik a magánember, a „beteg” bármilyen személyes dolgaihoz. Ezt persze nem csodálhatjuk egy olyan világban, amely a megélhetésért való nemtelen harc jegyében semmiről sem riad vissza, ha üzletét veszély fenyegeti. Ezzel azt is kifejezem, hogy jelenleg az egészség nem közügy, hanem egy lobbi saját túlélését szolgáló ingoványos terület.

Innen továbbmenve, beszélhetünk arról, ami a címadó volt, vagyis, hogy az egészség olyan téma, amelyen jól meg lehet gazdagodni és hosszú távra lehet tervezni. Mivel ez minden ember időnkénti problémáival kapcsolatban számos lehetőséget nyújt arra, hogy szabadon terjeszthessünk bármilyen ételt, módszert, eszközt, anyagot, amiről azt állítjuk, hogy gyógyít, vagy az egészséget szolgálja. A tudatzavart ismerve, ami ekörül létezik, bármi alkalmas efféle haszonszerzésre. Az üzletek, hálózatok ezt jól ki is használják. A különféle biotermékek, melyekről sokan állítják, hogy egyetlen lehetőségei az embereknek az egészséghez vezető úton. Ezek közül már válogatás nélkül fogyaszthatunk, és az áhított egészséget elérjük. Ez mítosz!

Egy másik fontos ok, amely a témát kiemeli az átlagosan hirdetett dolgok sorából, hogy a Föld éghajlata drasztikusan és szélsőségesen változik.  Ennek okait egymásnak ellentmondó magyarázatokkal próbálják értelmezni, azonban az emberekre gyakorolt negatív hatás vitathatatlan. Az az életmód, amit egységesen „civilizációs” vagy városi életmódnak nevezhetünk, igen gyenge egészségi állapotot eredményez, ami az időjárás változásait képtelen követni. Rohamosan terjednek a megmagyarázhatatlan tüneteket okozó jelenségek, talán nem is betegségek, hanem reakciók, melyek igen súlyos, néha halálos következményekkel járnak. Az ipari lobbi, amely a természetet leírta, és figyelmen kívül hagyja, mennyiségre és ártalomra tekintet nélkül ontja a különféle, még nem is vizsgált anyagokat, melyek közvetlenül, illetve az elfogyasztott ételeken keresztül ártanak, rombolnak. Lényeges az a mérhetetlen folyamat, ahogyan az egyes anyagok egymással veszélyes vegyületeket alkotnak.  Nagyon kritikus az a hatás, amit a „hormonszerű” vegyületek az emberi hormonrendszerre gyakorolnak. Ezért azt is leszögezhetjük, hogy a teljes egészség megközelítéséhez, lehetőleg vegyszermentes és az éterben terjedő káros hullámok erősebb hatásainak kitett területektől minél távolabb lévő lakhelyek megfelelőek. Vannak olyan eszközök és praktikák, amelyek ezeket a hatásokat némileg csökkenthetik, de ezeket kevesen és bizonytalanul képesek alkalmazni.

Nagyon jellemző az a mód, ahogyan az ipari tevékenységeket más országok területére exportálják, hogy a környezeti hatások az ő egészségüket ne befolyásolják, azonban a Föld ebben a tekintetben egyre zsugorodik és egyre nagyobb a veszélyes anyagokkal való terhelése, ezek kiszámíthatatlan terjedése, hatásai. Ezen mindenképpen szigorú és következetes állami beavatkozással lehet valamelyest változtatni, de az államok gyakorlatilag „lefeküdtek” a konszerneknek, pl. nálunk már gyakorlatilag nem létezik hatékony környezetvédelem. Szomorú, de így van.

Én is csak azt tudom mondani, hogy, amit ajánlok, amivel érdemes kísérletezni, az a test fizikai és biológiai állóképességének növelése. Annál is inkább, mert az ismert tényezők révén az ember, minél idősebb, annál több betegségtünettel kell számolnia, melyekhez sem tudása, sem értelme, vagy információja nincs akkor, ha aktuálisan vele történik az esemény. Az első gondolata, hogy orvoshoz fordul. Az orvos – szintén az ismert okok miatt – semmit sem tud az egészségről, csak a betegségekről. Ezek a mai tünetek azonban semmire sem hasonlítanak. Érdekes módon ezek a tünetek csak azokat érintik, akik egyáltalán nem ügyelnek saját testük teherbírására, vagy semmit sem változtatnak a korábban megszokott étkezésükön, életmódjukon. Vannak azonban olyan tünetek is, melyek az egészséghez vezető úton jelentkeznek. Ezek is eléggé közismertek.

Az egészség még nem túl költséges, ám roppant hasznos védelme a tanulás. Ezt a módot minél korábban kell kezdeni, hiszen az ember elég hosszú életű lény, ezért ahhoz, hogy mérhető javulást tudjunk elérni, hosszú idő szükséges. Akik, bármilyen hatásos és üdvös kezelési módot is próbálnak, ha néhány hónap vagy néhány év után felhagynak vele, nem képesek valóságos tapasztalatokat szerezni. Ez a nagyon tipikus magatartás szintén a témával kapcsolatos bizonytalanság miatt van. Amíg az állam nem vállalja fel a központi egészségmegőrzés feladatait, az egészségügy tűzoltó munkája helyett, addig ezen a téren alig változik valami. Volt egy felhívásom, mondhatni kiáltványom ezekről az alapvető feladatokról, de talán nem meglepő, semmilyen visszajelzést nem kaptam egyetlen hivataltól vagy ezzel megbízott intézménytől. Egy ideig különféle fórumokon, klubokban előadásokon próbáltam segíteni, de ennek a csekély eredményessége okán felhagytam a hiába való erőlködéssel.

Az egészség luxus volta – úgy tetszik – teljesen elfogadott a mi országunk társadalma számára. Az állam semmi erőfeszítést nem tesz, talán a káros szokások államháztartásbeli kihasználásán, és néhány régóta elmaradt szabályozáson (dohányzás tilalma) kívül, hogy azokat, akik eredményesen vigyáznak a szervezetük jó működésére, és képesek azt még javítani is, valamiféle támogatásban egészségbiztosítási „bónuszban” részesítse. A zöldek fogyasztói árának kevesek által elérhető magas szintje sokakat elriaszt vagy képtelenné tesz arra, hogy ténylegesen egészségesen étkezhessen. Az a mennyiségi és minőségi választék, ami a megfelelő egészség eléréséhez szükséges, csak akkor vállalható, ha a „másfajta, vegyes” étkezés anyagait nem vesszük meg. Az ugye érthető, hogy miért… De így is elég magas az egy havi kiadásunk. Mi még elmondhatjuk magunkról, hogy képesek vagyunk erre a luxusra. Ugyanakkor nem titok, hogy megtakarítjuk az orvosi kezelést, a gyógyszert, a hálapénzt… Így már másoknak is érdemes az egészség útját választani.

Ez is érthető egy ilyen cinikus rendszerben, ami nem érdekelt abban, hogy az idősek hosszabb életet éljenek egészségben a nyugdíjazás után, mint előtte munkában… Persze, csak egy ilyen rosszul és igazságtalanul elosztott javadalmazás mellett tudnak ezzel érvelni. Csak akkor volna ez a kérdés is véglegesen és értelmesen megválaszolva, ha az egész ország átállna az egészség, mint kötelesség szemléletére. Jelenleg az „egészség, mint szerencse” vagy „isteni adomány” fogalma uralja a köztudatot. Hiába sorolom azokat a korábbi betegségtüneteimet, melyeket ebben a 28 évben fokozatosan magam mögött hagytam, ez semmilyen meggyőző erőt nem képvisel a „96 éves nagyapám, aki reggelire szalonnát, kupica pálinkát fogyaszt, mellé elszív egy jó pipát…” érvelésével szemben. Ezt alapfokon képtelenség megmagyarázni, vagy kielemezni, mert ezzel gyakorlatilag mindent megcáfolnak – szerintük.

Csak egyszer és rövidem mondom, hogy ezek a kirívó esetek a múltbéli, tiszta környezetből egészségesen, erősen kikerült emberek egyedi esetei. Alig találkoztak antibiotikumokkal, kötelező oltásokkal, és egész életüket munkával töltötték, melyet a szabad természet hatásainak kitéve végeztek. Ők azonban az egészséges életmód mellett ennél jóval tovább és több hasznos tapasztalattal rendelkezve élhettek volna. Ők maguk is csak a rossz példákat tudják közvetíteni, melyek egyáltalán nem segítenek megérteni az egészség valós fogalmát.

Megértem, hogy ezek után szinte senki sem próbálkozik azzal, hogy teljes további életét saját egészségének kutatásával, és kísérletezéssel töltse. El is nevezik a hozzám hasonló „megszállottakat” ortorexiás lelki betegeknek, akik táplálkozási rögeszméjükben tévelyegnek. Ezt a minősítést nem lehet értékelni, de nem vicc, az bizonyos.

Ahelyett, hogy végre komolyan vennének minket, és próbálnának használni néhány tapasztalati tényt az átlagemberek megsegítésére, inkább ellehetetlenítik, elmebetegnek bélyegzik azokat, akik képesek hátat fordítani a közönyös, rutingyógyítóknak.  Rövid ideig egy lelkes adventista fiatalember kórházakban tartott tanácsadást néhány betegnek. Ez már önmagában is példaértékű. Mikor egyértelművé vált, hogy mennyit számít az egészséges étkezés a betegségek gyógyulása, vagy a betegségek megelőzése terén, hirtelen felfüggesztették a kísérletet, és azóta sem hallani felőle. Tény, hogy csak megfelelő tapasztalattal, óvatossággal, és nagy empátiával, pedagógiai-pszichológiai rátermettséggel érdemes belevágni efféle vállalkozásokba, de valahol el kell már kezdeni a magyar egészség felé való fordulást. Nem titok, hogy olyan gazdaságilag fontos területeket érintene az egészséges ételek, módszerek felé való irányulás, melyek tömegek véleményével, megélhetésével szemben állnak. Ez azonban nem érv egy állam kezében, melynek elsődleges feladata kell, hogy legyen polgárainak egészsége. A biztonság nem elsősorban igazgatásrendészeti feladat, mikor a köztörvényes bűncselekményeket is általában olyanok követik el, akik eleve egészségtelenül élnek, és olyan javak ellen, melyekért egy egészséget szem előtt tartó ember egy lépést sem tenne. Fontos tényező továbbá, hogy az egészségét komolyan vevő ember lényegesen emberibb és odaadóbb viselkedést tanúsít más emberek élete, javai, és biztonsága iránt, mint azok, akik ital, vegyi anyag és ételdrog hatása alatt állnak. Igen. Az étel is drogként működik, mikor függőséget és tudatbefolyásolást képes előidézni. Ez a téma egy külön tanulmányt igényel.

*

Az írás gerincét az étkezés és a szabad természetben való testmozgás, hasznos munka fontossága alkotja, mégis nagy területet vett igénybe az akadályok felsorolása. Főleg azért, mert maga az étkezés olyannyira egyszerű, hogy szinte egy mondatban leírható.

Íme: friss, hőkezelés nélkül, vagyis nyersen fogyasztott zöld levelek, gyökerek, csírák, kevés mag, és sok gyümölcs, leginkább délelőtt és este.

Ezen túl, a vércsoporttól függő különféle zöldséggyümölcsök és némi csíráztatott gabona. A gyümölcsöket csak levelekkel szabad összevegyíteni, így alkalmasak turmixok, krémek készítésére. Ezeket több órával a zöldségek/zöldséggyümölcsök és gyökerek előtt és után érdemes fogyasztani, az összes zöldséget, gyümölcsöt jól megrágva, lassan kell fogyasztani. Lehetőleg, szoba  hőmérsékletű ételeket fogyasszunk. Inni a turmixokon kívül tiszta vizet, forrásvizet, vagy egyszerűen készíthető desztillált vizet iszunk, az étkezések után több órával, mikor a szervezet jelzi, illetve az étkezések előtt fél-egy órával. Kiegészítőként tengeri alga, kék jód, és perui kovaföld elegendő.

Ez az egyszerű és „szelíd” étkezés a pszichére is jó hatást gyakorol, a negatív testi tünetek lassan elmúlnak, melyek a múltbéli betegségekből való kilábalást bizonyítják. A tudat megtisztul, és erős önbizalommal jutalmaz.

A test a korábbihoz képest szokatlan reakciókat mutat, melyek egyáltalán nem kellemetlenek, inkább a harmónia és a nyugalom jellemzőit adják. Nagy felismeréseket tehetünk, melyek az Univerzummal való azonosulásként megértetik velünk, hogy a Föld milyen békés és nagyszerű hely, csak jól kell részt venni a körforgásban.

A test egyik létfontosságú szerve a bélrendszer átalakul, mely az emésztés tökéletesedésével, úgynevezett „pillangós bélflórát” (Szigorúan bizalmas, könyv) épít fel.

Ezzel kapcsolatos egy mai felismerésem, ami talán eddig is köztudott, csak elhallgatott jelensége a test természettel együttműködő, „szimbiotikus” működésének.

Mikor azt a tapasztalatot próbáljuk magyarázni, értelmezni, hogy miért betegszünk meg kevésbé, miért gyógyulunk meg hamarabb, mindenféle vegyi „segítség” nélkül, érdemes ráklikkelni Luis Pasteur vegyész, kutató biofizikus munkásságára. Korábban sok kiadványban lehetett olvasni az alábbi mondását, melyet élete végén konklúzióként ránk hagyott:

„Uraim! Nem a kórokozó, hanem a táptalaj!”

Ezt úgy kell érteni, hogy csak azok betegednek meg fertőző betegségekben, akik testükben hordozzák a kórokozók életéhez, szaporodásához szükséges táptalajt. Nem hazugság: a növényeket frissen fogyasztó emberek igen kevés olyan salakot választanak ki és hordoznak testszöveteikben, melyeken a patogén baktériumok nagy mennyiségben, akadálytalanul szaporodhatnak. Ez az információ eddig is ismert volt előttem, hiszen az utóbbi években már szinte náthás sem voltam. Az olvasás közben érdeklődésem a penicillin felfedezőjére,  Alexander Flemingreterelődött, (mivel gyermekkoromban penicillinallergiát állapítottak meg egy sokkszerű allergiás reakció után. Annak idején népszokássá vált mindenre Maripent szedni…Az orvosunk nekem mindenféle antibiotikumot írt fel az állandó fülgyulladásom és hurutosságom miatt.), és a penicillin hatásmechanizmusai, valamint változatainak olvasása során a szemem megakadt egy mondaton, ami kb. így szólt: „a penicillin hatása azért gyenge, mert az emberi szervezetben kb. 3 órát képes maradni, mielőtt a vese kiválasztaná. Csak savakkal, pl. húgysavval együtt tud távozni. ” Vagyis: azok az emberek, akik főleg állati eredetű ételeket fogyasztanak, szervezetük sok fehérjebontásból származó húgysavat választ ki, a természetből felvett penicillinfajtákat gyorsan kiürítik, mielőtt a testben megakadályozták volna a kórokozók szaporodását, illetve a betegség kialakulását.

A növények fogyasztása során óhatatlanul bejutnak olyan penészgombák, melyek a testben szimbiotikus kapcsolatba kerülnek a jótékony baktériumokkal, vagy, mielőtt a káros baktériumok elszaporodhatnának, elegendő időt töltenek a testben ahhoz, hogy kivédjék – az immunrendszerrel együtt, vagy éppenséggel az immunrendszer természetes segítőiként – a fertőző betegégeket.

Tény, azonban, hogy a gombákkal való együttélés némi kellemetlenséggel is jár, de a haszon felülmúlja ezeket. Ugyanakkor sok olyan természetes mód és anyag van, melyek az efféle organizmusokat testünk felszínéről eltávolítják. A testünket zavaró, erjedést/rothadást okozó baktériumok cukor, méz, illetve hőkezelt egyszerű szénhidrátok fogyasztásával egy időben valóban okozhatnak panaszokat, vagy rossz emésztést. Az itt leírt étkezési rendszer nem teszi lehetővé, hogy nagy mennyiségű kristályos cukor tömény formái, vagy a gyümölcsben levő cukor olyan ételekkel kerüljön emésztésre, melyekkel megerjedve káros anyagok, pl. alkohol/ecet képződhetne.

Az is időt vesz igénybe, míg a test elég energiát takarít meg ahhoz, hogy minden jelenséget kezeljen. Nem mellesleg, az egyén tudatosodása saját testének reakcióira is megtalálja a megfelelően intelligens válaszokat. A vízkúrák, légkúrák, napozás, fokozott fizikai igénybevétel, masszázs/önmasszázs, jóga (stb.) gyakorlatai révén, a gyors felfogóképesség, és egyéb, az életkorra egyáltalán „nem jellemző” pozitív képességek hosszú ideig rendelkezésre állnak, sőt fejlődnek! A növényi étkezés testünk minden sejtjét fokozottabb működésre sarkallja, minden testszövetünk, minden porcikánk kitisztul, és boldogan éli természetes életét.

Megérthetjük azt is, hogy mennyire egyszerű és gyors lehetne a Föld rehabilitációja, az emberek nézeteltéréseinek, és az éhínségnek, túlnépesedésnek a megoldása, a klíma stabilizálása, a természet újraépülése (későbbi írások), ha ezeket a létfontosságú túlélő ismereteket minden földi ember magáévá tenné.