Volt egy élményem.. Láttam egy rövid videót és hozzászóltam, én lettem volna az egyetlen vagy első.. A videó egy felvilágosító-népszerűsítő videó volt, amilyen gyakori mostanában. A téma ismerős és – mondhatom – vitára ingerlő volt. Kezdtem belemélyedni, és inkább szövegszerkesztővel késztettem. Ami célszerű.
Megállítottam a képet és fogalmaztam.. Mire elkészültem, a videó eltűnt.. Hiába görgettem tovább, már nem volt sehol.. Ezért felelevenítettem a „Napi szentenciák” témakört,. Íme:

Figyelemre méltó, hogy senki nem ír hozzászólást. A Föld bolygón az ember a szellem, a gondozó, a tanító, a szerető lény, ezt az attitűdöt tanítja meg a nyers növényi étkezés.
A „Vegán” megnevezés zavaros, mert ha valaki élő növényi ételekkel él, az Vegán, de nem aki növényekből él: főz süt. Ha azt mondja, hogy azért nem eszik állatokból készítette ételt, hogy ne bántsa az állatokat, az érzelmi alapon táplálkozik.
Gyermekként voltak állataink, édesanyám okos nő volt, szerette az állatokat, de úgy tanulta, hogy állatokat kell tartani, amit majd „le kell vágni”, hogy élni tudjunk. A hagyomány nem mindig okos. Praktikus igen, de nem a legokosabb. Ezt hosszú ideig kellett tanulnom. „Szeretni kell az állatokat, azért nem szabad megölni őket.” Ez simán oktalanság. Viszont, ha valaki megérti, hogy növényt enni egészséges, de NYERS növényt enni egészségesebb, mint csak növényt, pláne érzelgősségi alapon, azzal nem győzünk meg senkit. Egyáltalán, megint a győzelem számít? Sőt…, ha a „győzni” igével fogalmazunk, magában rejti az agresszivitást. Ezért óvatosan, értelmesen szelíden és békésen: állati „dolgokat” enni, bajt hoz az emberre. Épp azért, mert ember.
Nekem 42 évig tartott, míg megértettem. Addig a hit azt mondta, „kell”. Tenyésztettem állatokat (fontos tevékenység volt.) Szükségből elmentem vágóhidakra, hogy etessem az éllatokat. Már ott is szembesültem az ambivalenciával. Később azt is megtanultam, hogy minden a „tudomány szerint is információ”. Maga az ölés is az. A szellemi térben az érzékeny emberek számára fontos üzenetet hordoz. Az embernek „nem való” állatot ölni, mert nem tesz jót nekünk. Semmilyen vonatkozásban. (!) Az információ megváltoztatja azt, aki érzékeli. Éppen itt egy emlék:
Pályaválasztási okból elvittek a Pápai húsipari vállalathoz, vonzóvá tenni az állatölés „szépségeit”.. Ehelyett olyanokat láttunk hallottunk éreztünk(!) ami – mint az ammónium átöntése amíg az út, ami oda vezetett – azonos volt az életre szóló halálos tapasztalattal.. (a munkáson gázmaszk volt..) A széles udvaron átmenni visszatartott lélegzettel, amiről előre senki sem szólt.. a rémület a tüdőbe vágó éles bűz.. „biológiai fegyverként” hatott… Ami azután következett, az leírhatatlan volt, tizennégy évesen..
Szóval küzdöttem a lelkem parancsával, és tanultam… Minden tapasztalat csak tovább segített megérteni az elsőrangú evidenciát.