Nemtelen támadás

Normális világban erről nem kéne beszélni. Talán nem túlzás, hogy a jelenlegi világ szellemi zavarodottsága mögött néha tudatos beavatkozásokat sejtünk. Ennek járunk most utána, egy igencsak sikamlós témában. De – mint említettem – normális világban ez nem is volna téma.

Becsületemre váljék, de összeszorított fogakkal végignéztem egy, a szexualitásról szóló „tudományos” sorozatot. Ezzel kapcsolatos gondolataimat fogom Önökkel megosztani.

Az abnormális világ, vajon mit tudna normálisan megközelíteni egy ilyen abszolút természetes dologban, mint a szexus? De attól abnormális a világ, hogy mindent a természetestől elütő módon közelít meg.

A film – talán nem meglepő – amerikai tudósokat alkalmaz arra, hogy saját véleményüket, tudományos és civil nézőpontjukat úgy közvetítsék, mintha az az ember „normális fejlődésének tárgyilagos leírása” volna. Szokásommá vált, hogy saját mondataimat is visszafejtsem, így mögé láttassak a legelső felületnek. A filmbéli „normális fejlődés”, két, erősen vitatható fogalmat, a „normális” és a „fejlődés” fogalmát közvetíti, „mintha” tudományos igénnyel. Így a normális, nem más, mint az abnormális normálisnak elfogadva. Tehát, egy eléggé könnyen értelmezhető fogalom, a „norma” átkerül abba a dimenzióba, ahol a normák erőszakos megváltoztatása található, vagyis olyas valami, ami, mint a divat, „magától” változik. Ez a ravasz manipuláció, elindul egy pontról, amit nem ír le teljesen, és lassanként átcsúszik egy olyan helyre, ahol a viselkedés, vagy ízlés érzékelhetően emberek tudatos formálásával találkozik. Azt el kell fogadnunk, hogy az ember semmilyen módon nem természetes, mégis az tartja életben, és szellemi téren is az közelít egy ideához, amit Embernek nevezhetünk, ha minden ponton a természettel vetjük össze.  (Hermann Imre: Az ember ősi ösztönei c. könyvének szellemében) Ez a tudományos módszer – úgy látszik – kiveszőben van. Ehelyett, egy kiragadott témát önmaga korábbi alakjával vetnek össze, mintegy pozitívnak beállítva az eredményt, amit az idő és persze a manipulátorok munkája okozott rajta. A téma (szexualitás) egy vitathatatlanul természetes és normális emberi (és minden élőlény által végzett) tevékenység. Célja az utódok létrehozása. Közben (mellesleg) örömérzést okoz. (Ez egy külön téma!)

Csak egyetlen közbevetés: Nekem a Norma, az az elérhető, és elérendő emberi minőség. Nem én vagyok az egyetlen, aki ennek paramétereit meghatározta…

Folytassuk a „fejlődés” fogalommal. Azt hiszem, azt már elég sok helyen próbáltam megvilágítani, hogy minden olyat, ami rombolás, milyen könnyen lehet fejlődésként elfogadtatni a felületes, tudatlan és kritikátlan tömeggel – vagy éppen a fiatalokkal. Itt is erről van szó. Az ember természetellenessége akkor fog egy természetelvű, természeti norma felé közelíteni, ha megértjük, és lehántjuk róla az üzleti, aljas „egyéb” szándékú manipulációkat. Arról is ejtek szót, hogy kik, miért folytatják ezt az aknamunkát az emberiség és a természet ellen. Nem titok: ugyanazok, akik a világot egy tömbben szeretnék látni, fogyasztó zombikkal, akiket kényük-kedvük szerint irányíthatnak.

A filmsorozat – hangsúlyozottan amerikai példák alapján – elmeséli a „szexuális forradalom” állomásait, mely során a korábbi vaskalapos, katolikus, „prüdéria” lassanként a végletes szabadosságig fajult. Ez a jelzős rendszer persze, az én kritikai szemléletemet tükrözte. A skála a szigorú házasságközpontú, családközpontú sémától eljut a szingli, vagy az agglegény ideán át a különböző „átmenetek” szférájába, ahol a „szürke sok-sok árnyalata” található. Nem akarok végigmenni ezen a skálán, és nem is szándékom minősíteni azokat, akik lelkes szószólói némelyiknek. Az egész megközelítés riaszt vissza, és az az általánosítás, ahogyan az Amerikában/Amerikából eredő devianciákat (!) kiterjesztik a világ összes országának (!) nemi viselkedési történetére.

Nos, szerény, elvakult és ortodox véleményem szerint az ilyen sokféleség majdnem kötelező (!) elfogadása, és ezek túlzó, a jelenségszintnél nagyságrendekkel többször előforduló voltának hangoztatása komoly aggodalmat kelt.

Majd külön foglalkozunk azzal az „ok gyűjteménnyel”, ami a film és a szemlélet megszületésének/felerősödésének hátterében áll.

A film készítői/tudósai, vélhetően publicistái és szociológusai, nevükben és külsejükben gyanúsan hasonlóak, ami már önmagában is kétségeket ébreszt az emberben, tárgyilagosságukat illetően. Csak annyit, hogy ne legyek túl konkrét, hogy Prof. Hermann Imre, volt, aki volt, mégis tudott tárgyilagosan természetes lenni, holott Freud körei sok bírálattal illették amiatt, hogy a lélektant a természettel magyarázza. Csak a véletlen tehet róla, hogy megint a libidó furcsaságairól beszélünk… Az is véletlen, hogy Zsiga bácsi is… (Nem mondtam semmit!) Feltehetően abból a korból kikerültek olyan független pszichiáterek is, akik nem láttattak mindent saját vallásuk (!) vagy „egyéb” hovatartozásuk szemüvegén át. Véleményem szerint Hermann csak egyszerűen tudós volt, nem is akármilyen. Egy gondolkodó, és beleérző ember. Bár én sem akarok elfogult lenni, mert munkásságát csak egyetlen tanulmánykötet alapján ismerem.

A filmre visszatérve, a „fejlődés csúcsa” a választható nemek ideája volt. Hogy világos legyen: Egy, tulajdonképpen önmagát még meghatározni sem képes fiatal, eldöntheti, hogy marad-e olyan nemű, ahogyan született, vagy a „másik” nemet szeretné választani, élete további részében.  Ma már ennek „technikai” kivitelezhetősége nem kérdés. (Bár már ez is rengeteg kérdést vet fel.) Olyan részletkérdés, hogy mit szólnának mindehhez a vérszerinti szülők..??

Ez így önmagában is megdöbbentő, de annál megdöbbentőbb, hogy ezt, mintegy „vívmányként”, a demokrácia és az individualizmus csodájaként értelmezik. Legfeljebb hányingert vagy a televízió elleni határozott, romboló reflexet indíthat be egy értelmes, a jövőért, az emberekért aggódó polgárban. Nem hiszem, hogy sokakban azt a heves szívdobogással járó, boldogságot váltaná ki, mint mondjuk az ellenkező nemű társ igéző pillantása… De – és ez az a pillanat újra, mikor megálljt kell kiáltani! – van az a 7 és valamennyi milliárd ember, és az emberek micsoda százaléka óhajtaná gyermekének felajánlani ezt a lehetőséget, ebből a temérdek emberből? Mennyire általános az, hogy a gyermekek nincsenek megelégedve nemükkel, és inkább a halál, hogyha eredeti nemük kinézeti és viselkedésbeli jellemzői szerint kell élniük? De, ha egy tudományos ismeretterjesztő filmet készítenek, ráadásul egy ilyen… sikeres témában, kik fogják elsősorban megnézni? – a fiatalok. Azt már tudjuk, hogy a züllesztés a fiatalokra való szándékos, közvetlen, vagy burkolt, manipulatív ráhatás. Az idősek, akik már nem változnak, nem elég jó alanyok ehhez – mondják. Persze, ez is csak az érdekek egyoldalú szempontjából igaz, mert az ember – ha eléggé rugalmas és érdeklődő –, egész életén át folyton változik, és fejlődik. Viszont egy idősebb, tapasztaltabb ember már rendelkezik kialakult ízléssel, véleménnyel önmagáról és a világról, valamint bátorsággal a kényszereknek való ellenszegülésben.

Ha azt gondolnák, hogy a téma új keletű, akkor ki kell ábrándítanom Önöket, mert éppenséggel, velem ugyanez történt kb. 5 éves koromban. Az eset pontosan fordítva sült el, mint, ahogyan édesanyám elképzelte. Szerencsére apám eléggé macsó volt ahhoz, hogy az egész ötletet határozottan visszautasítsa. Azt azért ki kell hangsúlyoznom, hogy – mivel a vita előttem zajlott – én tiltakoztam a leghevesebben… Anyámat a háborúban tragikus körülmények között elvesztett nővérem miatti fájdalma késztette a kérdés felvetésére. Ez talán megbocsátható volt részéről. Nem szégyellem az esetet, mivel inkább megerősített férfiasságom vállalásában, mintsem elbizonytalanított volna. Egyébként meg semmi okom nem volt (esetleges „félreérthető kinézet”) arra, hogy meggondoljam, vagy elképzeljem magamat nőként. Ennek a történetnek az előzménye vagy folytatása (nem lényeges) volt, hogy egy jelmezbálban Piroskának maszkírozott édesanyám, aki kis kosárkájával az erdőben nagymamájához tart… Elég rég történt mindez, mégis mélyen el van raktározva a tudatomban, mint megrázó élmény, ami nem jellemző rám. Egyetlen pozitívum: Édesanyám szeretete és az én iránta való ragaszkodásom. Őt magát is Piroskának hívták.. Ez is jó példa arra, hogy mit lehet megzavarni egy gyermek fejlődése során. Mint pedagógus, fontosnak tartom ezt a példát megemlíteni, mikor valaki átsiklik az efféle „furcsaságok” felett. A dolog igenis veszélyes, mivel, ami Amerikából jön, az hamarosan kötelezően érvényes lehet egyik-másik országban („szerintük” minél több országban). Ez nem is olyan légből kapott példa, mint gondolják. Volt azonban ennek egy „nem kívánt” mellékhatása: (hogy mikor, hol és miért nem kívánt? – talán az írás végén kiderül.) Egész életemben viszolyogtam attól a „másságtól”, amit már nem is szabad nevén nevezni, mert büntetendő (hú! mennyi vicc volt erről korábban…). Mellesleg, mivel katona is voltam, ahol jellemzően sok „egynemű” volt velem, nem úgy, mint manapság, mikor a nők már sokszor férfiasabbak, mint azok a nyiszlett és puhány „férfiak”, akik katonának mennek (nem viszik őket, mint az én időmben…). Szóval, a félelmeim beigazolódtak, ha a filmet nem is láttam volna, tudnám, mit gondoljak erről.. Ott, a közös, meleg hálókörletben, igen gyanús hangokat lehetett hallani éjszakánként… A „gyűrűzés” állatias „játéka” pedig örökre tudatta velem, mire képes a primitív tömegszellem. Akik akkoriban katonáskodtak, tudják, miről van szó. Komoly balesetek, vagy sérülések is követhették az efféle „ártatlan” játékokat.. Nem beszélve a megalázottság traumájáról.

Milyen lehet ma egy hasonló „férfiközösség”, ahol még a „hivatalos” és kötelező „tolerancia” is besegít?

Ha valami megzavarhatja egy fiatal nemi viselkedését, vagy tudatát, akkor az efféle élmények bizonyosan. Szerencsére az esetemben legfeljebb egy tanulságos, és kerülendő élmény maradt, semmiféle negatív viselkedési, vagy „funkcióbéli” következménye nem volt.

A sajtótermékek, és az internet temérdek helyen és nem kétséges szándékkal foglalkoznak a sztárok ilyen jellegű „szokásaival”. Manapság, eljutottunk egy olyan sötét korszakba, ahol már az a gyanús, ha valaki heteroszexuális beállítottságú… Remélem elég szabályosan fogalmaztam?! De ez még nem elég, régóta élek házasságban ugyanazzal a partnerrel. Ez már szinte ortodoxia! Vajon mit titkolok? Mert ez nem normális!

A következőkben sajkánkat az örvények és a veszélyes áramlatok felé kormányozzuk, és olyasmibe ütjük az… orrunkat, ami komoly pszichológusi jogosultságokat igényel, mégis megkockáztatom, hogy az eddigi ismereteim, meglátásaim, és véleményem alapján, pár okot megkísérlek felsorolni, ezek szerepet játszhatnak abban, ha némelyek úgy „döntenek”, szerelvényüket, egy másik vágányra állítják…

Először is a nevelés, mint szinte mindent meghatározó közeg az, ami segít, illetve módosíthat valamit a későbbi viselkedésen, irányultságon. Ebben, gondolom, sokan egyetértenek velem.

A nevelés dolgában azonban nem elég a szülői nevelést kárhoztatni, ám van egy kényes pont, ami fontos lehet. Szerencsére, nem vagyunk egyedül ezekkel a kétségeinkkel, hiszen sok kutatót is foglalkoztat a téma. Elérhető pár komoly pszichiáter – pszichológus videó felvétele, akik a homoszexualitást gyógyítani is merészelik… Még sikerül is nekik…! Kérem, higgyék el, én nem tennék ilyet, mert az törvénybe ütközne – valahol. Itt is?? Lehet, hogy le vagyok maradva egy-két cikkellyel.. Azt már tudom, hogy óvatosan szabad csak egészségmegőrzéssel kapcsolatos tanácsokat adni, mert könnyen sarlatánság vádjával találkozik az ember. Tehát, nem kötelező tovább olvasni, viszont, ha megkérdezik orvosukat, gyógyszerészüket és ügyvédjüket, még folytathatják… Mindazok, akik a takaró alá bújtak gépükkel, és el tudják titkolni az IP címüket, figyeljenek:

Szükséges elmondanom, hogy a Folyamattudat gondolkodás fontos segítség lehet abban, hogy megértsünk lelki folyamatokat. Ezt akár elnevezhetjük jelen esetben empátiának is. Szóval, azok a szülők, akik velük azonos nemű gyermekeik nevelése során, saját nemiségüket nem megfelelően (túl „lágyan”, vagy éppen túl durván) mutatják gyermekeiknek, ezzel komolyan megzavarhatják őket, maguk nemi szerepének elfogadásában, sőt van egy fogalom, ami komoly, sorsdöntő hatású lehet: nemi szerepükkel kapcsolatos büszkeségükben. Ez a büszkeség – némileg „állati”, vagyis természetes velejárója a nemi viselkedésnek. Aki szégyelli saját nemét, mert valamelyik szülője rossz példát mutat, vagy megszégyeníti természetes nemi szerepének kimutatása közben, végzetes (döntő) sérülést okozhat a gyermeki lélekben. Gondolom, azt értik, hogy a lélek igen erős befolyással bír a nemi viselkedésre. Akik „jó fiúk/tisztességes lányok”, gyakran kénytelenek szégyellni azt, ha vonzalmat éreznek a másik nem egy kívánatos „példánya” iránt – hogy eléggé „állati” legyek… Pedig, ez a viselkedés fontos, meghatározó egész életükre nézve. A majdani párválasztás szempontjából, illetve a párjuk melletti kitartás szempontjából. Ez persze megint számos más tényezővel is összefüggésbe hozható. Történetesen mi, a bátyámmal egymás ellentétei voltunk, bár életünk első negyedében úgynevezett „félénk” fiúk voltunk, el is neveztek minket „kis szüzének”, illetve „nagy szüzének”. Érdekes érzés ezt így leírnom, de semmi szégyent nem kelt ma sem, és akkor sem keltett. Talán még büszke is voltam miatta. Édesanyám, mint említettem, szinte lelki beteg volt kislányának korai elvesztése miatt; édesapám is tisztelettudó, bár.. eléggé aktív.. volt a hölgyekkel való kapcsolatában… Nos, azt a területet most nem fogjuk érinteni, ami a nők férfiakkal kapcsolatos ösztöneit, vagy szokásait illeti, de mindenképpen megjegyezendő, hogy sok függ attól is, hogy egyes nők, milyen típusú férfiakat kedvelnek jobban. Mindenképpen szeretik a határozott fellépésű, kockázatot vállaló fiúkat/férfiakat. Ezen a ponton csak egyetlen megjegyzés: korábban sosem értettem, mit esznek a szép lányok a züllött, dohányos, büdös szájú, alkoholista, verekedős férfiakon. Azóta megértettem, hogy ennek valószínű oka, hogy a nők egyáltalán nem társadalomlélektani, vagy higiéniai, esetleg esztétikai szempontból kritikusan viszonyulnak a férfiakhoz, hanem ez a tipikus magatartás olyan ősi ösztönökre vezethető vissza, mikor az erősebb, bátrabb, kockázatot vállaló, harcot sem elutasító férfiak, hasonlóan a vadállatok párválasztási ceremóniáihoz, előnyösebb helyzetbe jutottak a közösülési lehetőségek tekintetében. Ez semmi más, mint a gének játéka. Azonban, az emberi társadalomban már a szocializálódás szempontjai, a gyermeknevelés költségei, a megfelelő lakás/otthon, és egyéb egzisztenciális kellékek, sokkal nagyobb súllyal is latba eshetnek. De sok esetben, ezeket is felülírják az ösztönök. Érdekes megfigyelni, hogy milyen gyakran válik kétfelé a nemző, és az eltartó szerepkör, persze úgy, hogy egyik nem tud a másikról. A másik lehet, hogy tud…

Nos, a nemi szerepek vállalása pedig igencsak olyan téma, amit a háttér.. erősen befolyásolhat, és meg is teszi/tette. Ez azért fontos a sötétben bujkáló manipulátoroknak, mert bármilyen furcsa is (én se értem, de meg tudom magyarázni…), de ők akkor boldogok, ha a dolgok összezavarodnak. Na, ez tényleg beteges!

Tehát, egyik-másik szülő túl gyenge, vagy túl erős, akár fizikai elnyomás, vagy rendszeres megaláztatás gyakorlatával rengeteg „elhajlást” építhet be sérült lelkű gyermekébe. Eleve, az efféle szülő, valahol ártó emlékeket hordozhat magában, egy hasonlóan rossz szülői kapcsolatról, melyek ismétlődnek saját gyermekeivel szemben. Ehhez érdemes fellapozni, a már említett író-pszichiáter könyvét (Hermann Imre: Az ember ősi ösztönei). Később a felnövekvő fiatal, periodikusan ismétlődő, majd rögzülő módon beépítheti személyiségébe ezt a rendellenes viselkedési módot. A „gyógyulás” igen kétséges, mivel gyakran olyan életkorban történt a hiba „injektálása”, mikor a gyermek olyan képlékeny lelkű, mintha gyurmából volna. Viszont van egy fontos, nem eléggé ismert/elfogadott motívum: az ember tudatosan, megfelelő ismeretek, és kitartó gyakorlás révén képes saját genetikai jellegén is változtatni! Majd a következőkben az életmóddal kapcsolatos hatások/lehetőségek felismerése és alkalmazása módot adhat egy újfajta megközelítésre is.

Ez az egész problémakör egy fontos ponton megbicsaklik, ha a szülő, akik már „érett” és felelősségteljes, (nem) képes önmaga személyiségének őszinte felülvizsgálatára. Azonban a jelenkor manipulátorai arra nagyon ügyelnek, hogy senki se tudjon magáról, vagy ha kíváncsi valamire… Tudják a folytatást: Forduljon orvosához/pszichiáteréhez stb…

Ezzel aztán elhárul az „akadály” a személyiség/lélek teljes lerombolásának útjában. „Hadd dolgozzon a Rendszer!” Azt figyelhetjük meg, mint minden személyes esetben, hogyha önmagunk nem teszünk valamit magunk/családunk érdekében, akkor a „hivatal” tesz, de azt nem köszönjük meg…

A legegyszerűbb képlet alapján: Hibás apa – félresiklott fiú. Hibás anya – eltérült leány.

A „hibák” mibenléte nem teljesen megegyező, lehet akár egymás ellentéte is, de sokszor jelentéktelennek tűnő káros behatások is elindíthatnak egy – a „normálistól” eltérő, majd rögzülő viselkedést. Ennek az eseménysornak csak akkor van lehetősége kárt okozni, ha alapvetően helytelen, nem kielégítő a családtagok közötti kommunikáció. Rengeteg oka lehet annak, ha egyik-másik szülő elszigetelődik. Gyakran ő maga egyáltalán nem vétkes a következmények kialakulásában, mert más családtagok nem teszik lehetővé számára a valós helyzet megértéséhez vezető személyes ráhatást. Egyszerűen fogalmazva: nem beszélnek vele, vagy ő nem beszélhet/írhat annak a személynek, akivel/aki miatt a helytelen magatartás kialakult. Nem jelentéktelen azonban az a hatás, miként az idézett film is jól tükrözi, amit a züllő környezet, a törvénykezés liberális, „globalista” módja, valamit a megzavart, elbizonytalanított oktatás-nevelés a szülőkre gyakorol. Ahogyan az emberiség megszokta, hogy a dolgok változnak (miközben a lényeg mozdulatlan marad, az ember, mint szülő, meg romlik/züllik), lassanként kedvező fordulatnak (és a fent említettek) tekinti ezt. Ezáltal a legfontosabb tényezőt is kiiktatta az emberellenes maffia. Még egy szempont is szerepet játszhat: Az ifjúság, holmi „vívmányként” tekint erre a fejleményre, mivel a szülőktől már a droggal, túlpörgetett szórakozással és a „te nem értheted” szlogennel hatékonyan elvadították. Mindez a hatás túl sok egy megzavart, túldimenzionált és szándékosan túlpreferált ifjúságnak ahhoz, hogy tárgyilagos és értelmes választ adjon ezekre a negatív behatásokra. A ki nem mondott „dolog” pedig igen távol áll a természetestől, amint a szégyent nem ismerő bulvársajtó (a maffia leghatékonyabb eszköze) részletes tudósításokat közöl egyes züllött médiasztárok ebbéli aktivitásáról. Talán a bonobó szexuális szokásait lehetne összehasonlítani ezzel a jelenséggel, ám az egész helyzet alkalmatlan arra, hogy szenvtelen eszmecserét lehessen róla folytatni. A drogok, és a saját energia eltékozlása és mindenféle módozatai azután megteszik a hatásukat. A tragédiák sem ébresztik rá az emberiség ostobábbik felét arra, hogy az ilyen percemberkéket nem szabad ikonként imádni – haláluk után is. Ezután mégis jönnek a „drámai” filmek róluk, és a filmkritikusok még rátesznek pár lapáttal…

Ez a látszólagos mellékvágány egyáltalán nem lényegtelen témánk szempontjából, mert a züllesztés taktikája és stratégiája eleve a családidea kiemelése a társadalmi beágyazódásból, és azután nevetségessé, majd ártalmassá nyilvánítása, megbélyegzése.

Azután, ha már ez sikeresen megtörtént, jöhet az egyén „átnevelése”; annak elfogadtatása, hogy ő egy „természetes” viselkedésű, bárkivel egyenértékű ember, sőt akár a társadalom kivételezettjeinek sorába is kerülhet, eme „sajátossága” folytán. Mi van ezen kívül, ami még biztosabban megerősít valakit, „nem szabályosnak hitt” magatartásában, sajátos ízlésében? Itt a kör bezárul. Jöhet az illemhelyek feliratainak „alkalmazkodása”, a „természetes fejlődés” körülményeihez…

Egy újabb fontos szempont: A média biznisz, skrupulus nélkül felhasznál mindent a profit érdekében. Alapvetően ő felelős, ez a fantom, azért is, hogy a sztárok sztárokká váljanak, hogy a fiatalok őrjöngjenek, drogozzanak, hogy utánozzák azokat, akik emberileg meg se közelítik az ideális embert. Azt is mondhatnám, hogy ez a devianciákat hősiességgé fényező, jellemtelen és lelkiismeretlen horda teszi át gyakorlatba azt, amit az idézett film készítői és az őket is inspiráló „háttér-zsiványok” kiagyalnak.

Nos, épp ezért, ne várják tőlem, hogy a szaftos részletekbe is belemélyedjek…, , de annyit el kell mondanom, hogy természetesnek azt nevezhetjük, ami a megfelelő dolgokat a megfelelő helyre illeszti. Egyszerűen méltatlan az emberi nemre (!) nézve a természetet felemlíteni akkor, mikor a természetben előforduló, szükségszerű, és semmilyen kárt nem okozó példák árnyékukban sem vethetők össze azokkal a kirívó viselkedési/szokásbéli módokkal, melyeket szinte mindenhol máris mindenkinek természetesként kell elfogadnia, sőt tisztelnie, mint szép emberi tulajdonságokat. Sajnos az emberek abbéli ösztönös, egészséges rálátása, érzékenysége, ahogy a természetest a természetellenestől azonnal meg tudják különböztetni, és ezzel a tudással, pozitívan is befolyásolni tudják saját maguk és mások életét, egyszerűen vállalhatatlan, titkolandó, és már büntetendő (?) is. Lehet ezt még fokozni?

Megpróbálom…

Az „egészségügyi maffia” nem túl friss „dobása”, a genetika, igen titokzatos, állítólag sokat ígérő, és sokat jövedelmező divatja mindenre, így „erre” a területre is kiterjedt. A „megmondók” megmondják, hogy „Ez kérem öröklött, nincs mit tenni.” Erre Czeizel doktort tudom idézni: „Öröklött betegség nincs, csak öröklött konyha.”  Szívemből szólt, pedig nem is én bíztattam erre.. Ha egy másik író könyvét (többet is) idézném: „Időskori betegség nem létezik.” Ez a látszólag félreeső gondolat arra utal, hogy az ember élete végéig javíthat sorsán. Nem kell végzetként kezelnünk egyik bajunkat sem! És a legfontosabb túlélő tanács a megelőzés!

A legkézenfekvőbb magyarázat és érdek az összes ilyen „változatra”, hogy a jelenkor felelősséget nem vállaló, kényelemszerető, kritikátlanul mindent követő, és legfőképp élvezetközpontú, léha, „liberális” gondolkozásmódja szerint, ha valamit minden következmény  nélkül, vagy   „jelentéktelen kockázattal”  lehet élvezni, akkor az erkölcs nem akadály. Bárkivel, akárhányszor, akármit, gyermeknemzés nélkül! Ezt szolgálta a nők „felszabadítása” is. A film elég részletesen elemzi a házasságtörésre való biztatást, mint pozitívumot, amit az „áldott” fogamzásgátlók használatával bárki gátlás nélkül kiélhet. Nem lehet nem észrevenni azt az offenzívát, amit és ahogyan a családok, a keresztény elvek, az erkölcs, és az egész gyermekre, nevelésre, tartós együttlétre beállított hagyomány ellen professzionális módon elkövettek, és azóta is folytatnak. Beleértve az asszonyok munkába állítását, a kisgyermekek óvodába száműzését, a házasfelek mindegyikének megadóztatásával nyert extra profitot, és az állandó háborúskodás családokra nézve egyébként is romboló hatását. A házasságok kérészéletűvé válása is ezen a programon fut. Ebből már nem nehéz kapcsolatot találni a nemi viselkedés megzavarodásával. Az azonos nemű félnél maradó gyermek, adott esetben az anyához került fiúgyermek további sorsa… Ha leány, akkor a szingliség mintája…? A fordított helyzet..? Mind-mind alkalom a természetestől való elhajlásra.

A következményekről csak annyit, hogy nem az AIDS az egyetlen visszatartó erő, azok számára, akik nem törődnek semmivel. Az egész piszkos (bármennyire is fényezik) ügy vonzza a bűnözőket és ebből körülbelül le lehet vonni a következtetést annak minőségi és ízlésbéli hovatartozásáról. A legelkeserítőbb azonban, hogy a „házasság szentsége”, mint hatékony megoldás erre a „problémára”, meghozta a „bátor” tettet! Drága Elnök úr büszkén említette egész uralkodásának ünnepélyes megkoronázásaként, hogy törvény biztosítja náluk ehhez a jogokat. Nincs is mit hozzátenni…

Tekintsük át eme vitatott és egyéb módon is befolyásolt problémakört egy kicsit biológiai szempontból!

A rohamosan züllő XX-XXI. század pusztításának nem kis része a háztartások és az ipari-kereskedelmi lobbi ellenőrizetlen vegyi anyag tömegek általi természetrombolása. Ehhez a politikusok készséges segítséget is nyújtanak, szinte a világon mindenütt. Némi unott „jobbító szándék” mellett, már alig emlegetik azt a rengeteg káros anyagot, ami a vizekbe, az állatvilágba, és az amúgy is gyenge, sérülékeny emberi szervezetbe jut. Amikor a hatásokat elemzik, elfelejtik, hogy azokat nehéz közvetlenül lemérni, csak egyszerű rátekintés a 30, 50, 70 év előtti természetre, és a természet érzékeny ábrázolására (ehhez a régi filmek megfelelő támpontokat nyújtanak), leírhatatlan a különbség a jelenkor kárára. Ezek a hatások jórészt azoknak az aromás vegyületeknek hormonszerű hatásaiból következnek, amelyek az emberi hormonrendszert, csakúgy, mint az állatokét, fenekestől felfordítják. Az a „semmiség”, amit fogamzásgátlóknak hívnak, a távozó vizelettel mindenhova eljut. A tisztítóművek technológiája sem fordít rá figyelmet, ahogyan sok más vegyszerre sem tud figyelni, ezért hihetetlen mennyiségben van jelen a természetben. Lehet-e csodálkozni azon, ha az embert is teljesen megváltoztatja? Azonban ezek a változások, beavatkozások még viszonylag könnyen kivédhetők, ha a két nem igényeit az étkezésnél kielégítjük. A trend, hogy minél több állati fehérjét! , arra vezet, hogy a férfiak túlgerjesztett, ám hamar kimerülő szexuális aktivitást mutatnak, miközben az életképes spermáik száma drasztikusan csökken. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy az emberiség genetikai túlélőképessége a végéhez közeledik. Az ilyenkor is felemlített „csodás tudomány”, már erre is felkészült, a „gépesített szaporítás” nem holmi mengelei praktika, hanem a puszta jelen valósága. Érthető, ha emberpárok, akik még ráadásul „szabályos” családi kötelékben, gyermekek között szeretnék leélni az életüket, minden költséget vállalnak, csakhogy saját gyermekük lehessen. Viszont az ehhez szükséges étkezésbeli feltételeket teljesíteni nem akarják. A beágyazódott petesejt, és a magzat normális fejlődéséhez elengedhetetlen folsav a friss növényi levelek vitaminja. Nem tablettában látta meg a napvilágot, hanem pl. madársalátában. Tudni kell, hogy az ételek is befolyásolják a hormonműködést. Javíthatják, de ronthatják is azt. A nők, amiatt, hogy ők is ugyanannyi állati hormont tartalmazó ételt fogyasztanak, mint férjeik, testük az ösztrogénhormonnak híján lesz. Ezt nagy mennyiségű friss zöldségfélék (fitoösztrogén tartalmú növények) hosszú ideig való fogyasztásával tudnák biztosítani. Az állati eredetű, egyébként is mesterséges hormonokkal „túlvezérelt”, tenyésztésre nevelt állatoktól származó ételek ezen túl rengeteg tesztoszteront, (hím nemi hormont), /és többek között növekedési hormont/ tartalmaznak. A női hormonrendszer egyaránt tartalmazza ezt a két hormonféleséget, viszont számára az ösztrogén, a női hormon jelenti a bázist, és csak jelentéktelen mennyiségű tesztoszteron társulhat hozzá. A helytelen életmóddal, beleértve a káros szokásokat, államilag „tolerált”drogokat, melyek minden polgári háztartásban rendszeresen használva vannak, az amúgy is romló hormonrendszer miatt, a szervezet egyszerűen képtelen lesz az utódok létrehozására. Azt fontos tudni, hogy a rengeteg vegyszer, amelyek némelyike hormonként hat az emberi szervezetre, leállíthat fontos hormontermelő funkciókat. Ezek később életfontosságú rendszereket nem lesznek képes fenntartani. Majd összeomlik a hormonrendszer, ezután már csak a halál kopogtat… Az sokak számára újként hathat, hogy az „ártalmatlan” ásványvizes flakonok, amúgy észrevétlenül, de nagy bizonyossággal, évek-évtizedek alatt szép lassan férfimeddőséget okozhatnak.. Ehhez csak adalékként említjük meg a nők korábban szedett fogamzásgátlóinak hormonrendszerre gyakorolt hatását, így már egy teljesen összezavart képet kapunk. A férfiak a szennyezett természetből/környezetből és szintén az állati eredetű hormonok hatásaként, a fiatalkori túlhajtott szexualitással „elhasznált” nemzőképességgel, a szüleiktől kapott romló gének  által megspékelve, már nem mondhatók, túl jó nemzőknek. Viszont, ha mindkét nem a természetes, szelíd életmóddal próbálna közösen sikert elérni (lehet!), a zöldek rendszeres és nagy mennyiségű fogyasztása a génekre is kedvező hatást gyakorol, sőt az energia ezzel járó növekedése révén, nem beszélve a növények tisztító hatásáról, valós lehetőséget kaphatnak a természetes, egészséges, stabil, aktív szexuális élethez, melynek megszentelése az egészséges gyermek. Sajnos, túl sok nő veszíti el teljesen szaporító képességéit a bevitt nagy mennyiségű szintetikus hormon miatt. (Még a hajfestékek is hormonszerű ártalmakat okozhatnak! Beszéljünk a különféle implantátumokról?) De ez még nem minden: a hatások között gyakori a különféle daganatos megbetegedés. „Biztos, ami biztos”, gyorsan és véglegesen amputálják az összes szaporító szervet! Ezután, csak igen türelmes, és szerető társ segítségével lehet visszatalálni korábbi szexuális érzékenységükhöz. Mindezt meg lehetett volna előzni, ha ismert és ajánlott az egészséges étkezés, és a vegyszermentes élet.

Miért csodálkozunk azon, hogy az alaposan körülírt embercsoport, rajta kívül mindenki mást szívesen látna fogyatkozva, vagy kipusztulva, de saját maga az egészségével, megfelelő szaporodásával messzemenőkig és hatékonyan törődik? Bár a genetikai törvényszerűségek az evolúciós folyamat révén rájuk mérik a fokozatos gyengülést (belterjesség), viszont az általuk diszkriminált rasszok kereszteződése, (globalizáció) kifejezetten pozitív hatást gyakorol ezek népességének, életerejének alakulására, sőt a születésszámot sem tudják praktikáikkal eléggé negatívan befolyásolni,. Ugye, nem ismeretlen a túlnépesedés ilyetén lassításának „háttérterve”? Ez is egy következő témánk lesz!

A sokkal agyafúrtabb szándék szerint azonban a legfontosabb mégis, hogy a karakteres, jellemben, megjelenésben, szokásrendszerben, hagyományokban stabil, nemzeti értékeiket őrző államalakulatok polgárai, adott területükön lassan, de biztosan szétfolyó, jellegtelen, nemtelen, nemzetnélküli fogyasztó robotokká váljanak. Ezt szolgálja a szellemi mérgezés, és totális támadás az emberiesség/emberiség ellen.

Miután eddig jutottam, ferderengett bennem, hogy valami nagyon hiányzik. Visszaemlékezve M. Scott Peck: Járatlan út (máshol: Úttalan utakon) c. könyvében leírtakra, miszerint: „A szerelem nem más, mint a mirigyek játéka..” Rögtön beugrott, ami kézenfekvő és kihagyhatatlan. Az idézett és elmarasztalt filmsorozat nem említette, vagy, ha igen, mellékesen, hogy a szex, csak járulékos érvényű, mert az egész témában egyetlen kötelezően szükséges tényező van, a szerelem! 

Azt ugyebár senki sem gondolja, hogy „illető” sztár vagy azok… akik.. sokszáz parnerébe/partnerükbe, akik akár naponta többen ( is lehettek) kivétel nélkül szerelmes volt…! Még leírni, olvasni is szenvedés ugyanekkor a szerelmet említeni. Talán túl idealista vagyok?? Persze, ez az elavult érzés, vagy egyáltalán bármilyen érzés említése, már felsőtagozatosok esetében is közröhelyt váltanak ki. A szex mindenhol elnyomja a „szerelem” vagy „érzés” szavakat. A lélek, pedig olyan, amit hányingerrel lehet, csak kimondani. A „lelkizés”, meg dedós szokás, amit csak a középkor viselt el..