Hozzászólás

Oltárkép

Hozzászólás

Valahogyan az életem mások figyelésével kezdődött, mert a szüleim túl idősek voltak, hogy közelebb kerülhessek hozzájuk, de szerettem és tiszteltem őket. Mivel több volt az idős ember körülöttem, ezért sok élettapasztalatot tanultam tőlük. A könyvek is segítettek megértenem az életet és magamat. Ez nem jelenti azt, hogy már mindent értek. De azt igen, hogy az érdeklődésem mások és önmagam titkai iránt olthatatlan. Az egészség témája elég hamar a látókörömbe került, mert – akkor még nem tudatosult bennem – az idős szüleim sok genetikai hibát is rám hagyományoztak. Ezért is kezdtem a másfajta étkezésbe, és továbbra is azt gondolom, az étkezés és az egészség szoros összefüggésben van. Ez nem elég ahhoz, hogy az élettel tisztába jöjjünk, ezért párhuzamosan az un. “lélek” dolgait is firtatni kezdtem. Ezután jutottam el ahhoz a felismeréshez, hogy az Isten csak egy idea, amit azért találtak ki a minket irányító gonosz erők, hogy mindazt, amit az Istennek tulajdonítanak, megtegyék velünk. Csináltak háborúkat, miközben az emberek az Istent kérlelték, vessen véget ennek. Okoztak betegségeket, és továbbra is az Istent és önmagunkat hibáztatjuk a bajainkért. Ettől függetlenül az Isten egy olyan idea, amit azért kell követnünk, mert magában foglalja mindazt, ami az embert jellemzi, tehát – Hamvas szavaival – “Istenembert” kell teremtenünk.

Tegnap néztem egy beszélgetést – többek között – a beözönlő barbárokról, és a kereszténység elleni támadásról, és szó volt arról, hogy Európa mindig is keresztény volt, hitt a teremtett világban. Ez a legnagyobb csalás, és alapjában véve minden vallás csalásra épül azért, hogy az életet elviselhetőbbé tegye. (rövidített kivonat Hamvas Béla: Scientia Sacra/Kereszténység) De az élet csak azért elviselhetetlen, mert az ember nem képes eléggé felnőni ahhoz a szerencséjéhez, hogy egyáltalán megszületett és él. Ez a hihetetlen csoda, az élet, ami egyúttal az Isten, és az élet az, ami teremt. Az élet pedig a körülöttünk levő Kozmosz. Ebben a hideg, ellenséges világban az élet küzdte ki a Földön ezt a kivételes lehetőségválasztékot, amiben minden és mindenki megtalálhatja békés életterét. Ez az egyedüli hely, melyet az otthonunknak kell tekintenünk! Ez azonban a Hatalmasoknak nem elég, nekik mindenen és mindenkin kell uralkodniuk. Ők akarnak Isten lenni. Hogy annak a képével visszaélve, akit ők teremtettek, a gyenge, elesett, bátortalan, szegény embereket az uralmuk alá hajthassák. Az egész egy nagyon gonosz játék, amiben a központi szerepet a hazugság tölti be. Az értelmes embernek az élete során ezt a hazugsághálót kell lefejtenie, hogy meglelje a bölcsességet és a saját békéjét. Ámen!

Mi a kereszténység?

Egyszer egy tanítványom, aki hittudományi főiskolára járt, beszélgetéseink egy pontján azt találta mondani: „Akkor tanár úr egy őskeresztény!”Ősi barlangházak Ez igencsak elgondolkodtatott, és nagyon megtisztelőnek tartom, amit meg kell szolgálnom, hogy érvényes lehessen rám. Tehát, ezzel azt akarom mondani, hogy a kereszténység ideája valóban szép, nemes elképzelés. A történelem (történet – Hamvas szerint), a folyamatos züllés története, ebben is egyet értek Hamvassal. Ennek tükrében ebből a szép ideából lett az, amit ma látunk, hogy már az uralkodó elit – ahogyan gyakran emlegetik – elveti ezt az ideát is, és megmutatja valódi arcát, a barbarizmust. A jelenre kikristályosodott szellem, a hatalomvágy az uralkodás intelligenciája – lásd Borgiák, Machiavellik és más „nagyok” – olyan szoros hálót font a csupán békésen élni akaró sokaság köré, melynek szétbontása szinte lehetetlen. Azonban a múlt csak periódusokból nem pedig fejlődések sorozatából áll. Ezért újra meg újra ugyanazt a mesét látjuk beteljesedni. A jelenkori uralkodók hatalma is a vége felé közeledik, és a más-istenűek fogják ezt a hatalmat lerombolni – amint ez látható is. Vajon a sokaságnak mikor jön meg az esze, hogy az ÉLETET méltó módon becsülje? Többre értékelje a hatalomnál, gazdagságnál? Az élet tisztelete, a Földanya minden körülmények közötti védelmének szent kötelessége, mikor vet véget ennek az ocsmány színjátéknak? A korszak, amit a gonosz ural, már meghalt, jön a körben járás vége…

Számomra kereszténynek lenni, nem azt jelenti, hogy templomba járni. Sajnálom, ha ezzel bárkit megsértek. De emellett tisztelem a templomokat, melyeket a hit ereje és az emberek tudása, verejtéke épített fel. De a hazugság gyengébb, mint a kő. Ha nem tanuljuk meg, milyen valóban emberként élni, egészségben, szeretetben, egymás tiszteletével, az élet értékeinek feltétlen szolgálatával, akkor a kereszténység eszméje már üres liturgia marad, ami semmit sem emel fel, és hinni sem lehet benne. Ezért konganak a templomok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.