A te neved: SÁTÁN!

A keresztény vallás minden rossz megfelelőjének, „aki” ellen minden embernek élete végéig küzdenie kell a fő Gonoszt tartja. A világban történt szenvedést, pusztítást az „ő” számlájára írja. Nagyon helytelenül, a háborúk, járványok okozta borzalmakat az Isten „alkalmatlanságának” tulajdonítják, mert nem akadályozta meg mindezeket. Pedig a bajokért egyes egyedül a Sátán felelős! Akkor nevezzük végre nevén!

Ugyan teológiában csak érzelmi alapon vagyok „értő”, és ez okból jelentem ki, hogy minden ember jónak születik! Bár a világ alakulása felületes szemlélők előtt nem pont ezt bizonyítja. Nem lehet tagadni, hogy „soha nem volt még ilyen rossz” a helyzet. De, ha van felelős, akkor van kivezető út is.

A biblikus „személy” okozta tragédiákat és igazságtalanságokat legegyszerűbb valóságos emberekre visszavezetni. Én igyekszem elkerülni ezt a csapdát. Nem hiszek az „eredendő bűnben”, hacsak a gondolkodás képességének a gyengeségeit és az ezekből eredő „erényvesztést” nem nevezem annak. A számos alkalommal kárhoztatott „fejlődés”, mely mögött semmilyen értelmes és konkrét érdek nincs, mindenképpen a Démon műve kell, hogy legyen. Ha valaki képes volt végigolvasni az írásaimat, nem számít újnak, amit most kijelentek: A civilizációs világrendszer, más néven Rendszer szemmel láthatóan, és kézzel foghatóan Sátán és Fiai által készült.

Erre sokan fölhorkannak: „Akkor az angol vécé és az automata mosógép, meg az emeletes épületek, a központi fűtés, a klíma, és minden, ami a kényelmünket biztosítja a Sátán biztatására készült?”

Nos, lehet, hogy ezzel a kijelentésemmel elveszítem a Kedves Olvasó bizalmát, mégis tartom magam az eredeti gondolathoz és megerősítem: Igen ez az Ő műve. Holott én is ezeket az elmarasztalt berendezéseket használom. (Kevés kivétellel.)

Éppen ez az az Ördögi Kör, amibe tudatlanul került be az emberiség. A Sátán attól a Legfőbb Gonosz, hogy nem elég számára, ha mindent azonnal elpusztít, hanem hosszú szenvedésünket még élveznünk is kell. Velünk végezteti el a piszkos munkát, mint földi helytartói az évezredek során tették. Ez semmit sem változott, ezért nincs hát valódi fejlődés. Csak akkor beszélhetnénk fejlődésről, ha az emberiség teljesen más módon építette volna fel kolóniáit a Földön. Egy ilyen világban a fejlődés nem technológiai, hanem szellemi-jellemi lenne. Erre a Sátán miatt jelenleg igen kevés esély van.

Minden olyan tett, ami a Sátán hatalma alatt, előtte történik, engedélyével történik. Alig van valami, amit Ő nem lát. Ha nem tesz ellene, még nem jelenti azt, hogy elvétette és a jóknak sikerült kibújni az ellenőrzés alól. Nem véletlen, hogy van egy ilyen mondás: „ Az Ördög nem alszik.”

Egyik megnyilvánulása, hogy nem láthatatlan. Sőt igyekszik előrefurakodni, folyton szem előtt lenni. Élvezi a nyilvánosságot.

Lássuk, hogyan ír erről Hamvas:

(Nem szükséges szó szerint idézni, elég ha fellapozzuk bármelyik művét, azonnal megértjük, hogy a Gonosz leleplezése életének fő küldetése volt.)

Mikor a fogalmak eredeti jelentésének visszaállítását követeli, akkor semmi mást nem mond, minthogy a züllés (a Sátán) során fogalmaink, szavaink, hazug, értelmetlen, az eredeti jelentésükkel ellentétes torzulásokon esnek át. Ezekben már megnyilvánul a Sátán. A Szent Értelem, a Logosz, lassan, de tudatosan átalakul elmebetegséggé és nyomon követhetetlenné. A „munka” több segítővel folyik. Ezek talán leghatásosabbika a hazugság. Sátán ennek révén teszi az embereket hitetlenné, bizonytalanná, bizalmatlanná. Nem részletezem a történelmi változásokban való sátáni és hazug tetteket, elég ha látjuk a következményeket. Lehet, hogy a Gonosz uralma a végéhez közeledik? Bízhatunk abban, hogy végleg leszámolunk vele?

Azok a fejlemények, amelyek az embereket rendszerek, hálózatok kifejlesztésére kényszerítik, egyfajta menekülésként értelmezhetők. Naiv elképzelés azonban, hogy sikerülhet kijátszani a Gonoszt, hiszen ő volt az, aki kitalálta a hálózatokat és a rendszereket…

Csak újabb leleményt adtunk a Sátánnak, hogy még szorosabbra húzza az általunk készített hálót körénk.. „Művei” magukért beszélnek.

Az emberiség története során fokozatosan raboltuk el, saját/Sátán/ szándékunkból az Életet a Szent Természettől. Azt hazudva, hogy ezt saját túlélésünk érdekében tesszük. Ha az embert, mint ideát képzeljük el, akkor ez a tett egyenlő a Sátán megnyilvánulásával. Ehhez még fontos – a Sátán számára –, hogy úgy tegyük mindezt, mintha ezzel a Legfőbb Jót szolgálnánk. Eközben a Patás elégedetten csóválja a farkát.

Az ember mindig a Gonosz után kullog, de azt hiszi, legyőzte azt. Mikor önmagát (A benne élő Szentséget) szennyezi, pusztítja, eközben még „élvezi” is. Megint egy jelenség a Jelenlét bizonyítására. Hogyan volna egyébként lehetséges, hogy egy lény, aki érzésekkel, gondolkodással van megáldva „tudatosan” végezze el magán a Sátáni tervet? Ezt lehet magyarázni azzal a tehetetlenséggel is, amely sok embertársunkat gyengévé, védtelenné teszi a Gonosz ellenében. Olyan sokrétű a fenyegetés, oly nagy a kísértés, hogy maga a „kliens”, az áldozat érzi úgy, hogy az önpusztítás egyfajta „megkönnyebbülés” az állandó nyomás alól. Lazítás. Olyan mély a baj, hogy a lassú halál is elfogadhatóbb, mint szembesülés a valósággal.

Elemzők hada sorolja a történelmi példákat, miként építette föl a Sátán birodalmát a Földön. Milyen „érdekes”, hogy mindig talált hozzá megfelelő embereket! Még így is tartom azt, hogy az ember alapvetően jó. Adott a Gonosz ehhez a „munkához” segítséget: a pénzt. Milyen különös, hogy a pénzre is az jellemző, hogy az emberek Minden Jók Legjobbikának tartják. Ezzel szépen be lehet csalni mindenkit, még a valóban jókat is abba a játszmába, ami a pénz révén a pénz körül, de mindenképpen a pénzért folyik.

Talán kissé összefüggéstelennek tűnik az eszmefuttatásom, mivel az időben is „cikk-cakkban” csúszkálok. Arra törekszem, hogy az emberek ugyanúgy lássák mi történik a világban velük, velünk, mint én.

A Sátán szintén fogalomként végzi a „dolgát”. Fogalmaink ősi gyökerekhez vezetnek minket, ha a rájuk ragadt szennyet eltávolítjuk. Lehet ezt „magyar kutatásnak”, „kulturális antropológiának”, „nyelvészkedésnek” hívni, amellett, hogy ezek a tudományok segítenek minket abban is, hogy a gonoszság történetét, és hatalmának változásait megértsük, de mindenki saját lelkiismeretével szembesül, mikor valamit a Sátán kedvére tesz.

Hamvas mindezt a szellem segítségével végzi el. Megmutatja, hogyan süllyedt az emberiség a naivságtól, jámborságtól egészen a mai „önkéntes rabszolgaságig”. Hamvas ezért a „szórakoztatást” emelte ki, mint legkártékonyabb bűnszövetkezést, ami az emberi szellem, a tiszta gondolkodás, jellem leépítésében érdekelt. Ezen belül, a „jóléti társadalmak”, élükön az USA, roppant fondorlatosan építették fel az „ember fogyasztóállattá” változtatását szinte csak a kényelem és szórakoztató eszközök révén. Megint megfigyelhetjük a Sátán keze nyomát, mikor az emberek mindenféle kényszer nélkül, rajongással vetik rá magukat az újabb és újabb szórakoztató eszközökre, hogy minél előbb, minden áron megszerezzék őket. Lehet kérdezni, hogy vajon ilyenkor a Sátán szállja meg őket, vagy valami más történik? Megint azt a jelenséget láthatjuk a „szórakozó emberen”, mint a különféle kábító eszközök hatására: az ember nem a saját maga világában lesz, hanem a Sátánéban. A legelszomorítóbb a ma fiatalságát látni „szórakozás” közben. A drogok liberalizálása már azelőtt megtörténik, mielőtt a jogrendszer „oda züllene”, hogy szabályba iktatja a fogyasztásukat. Mivel az ifjúság, mintegy „saját jogának” tekinti a „haladás” élén járni. Hiába minden: az idősebb korosztály sivalkodása, a keresztény egyházak igyekezete, a „drogszellem” egyre jobban nyomul, és ehhez jó „termőtalajt” talál a fiatalok között. Úgy látszik, elég a Sátánnak belökni az emberiséget egy mélyebb bugyorba, a többit elvégzik az emberek maguk. Mindezt a Rendszer jóváhagyásával.

Hogyan jelenik meg a Sátán a mindennapokban?

A Rendszer „Szent Grálja”, a közgazdaság. Akik ezt a munkát végzik, kivételesen értékesek. Manapság úgy tekintenek rájuk, mint anno a papokra. (Apropó: papok.. Azt várnánk, hogy a papság, akik magasan viszik a Sátánellenesség zászlaját, önmaguk mentesek minden sátáni megnyilvánulástól. Önökre bízom, hogy a megfelelő válaszokat megadják – szintén a lelkiismeret jegyében.) Valójában minden a gazdaságnak van alárendelve. Ebben az aspektusban (!) viszont minden más elfér, ahol a Sátán igen jól érzi magát, mivel nagy becsben tartják. A különféle „szabályzók”, „üzleti módszerek” telis-tele vannak olyan elemekkel, melyekben nagy tere van a gonoszságnak. Az „üzleti verseny” mindenféle emberi normát felülír, és mindent megenged, amit a Sátán csak megkíván. A titkolózás (üzleti titkok) alatt azt kell érteni, hogyan ejtsük át a partnerünket, mielőtt az átejtene minket. Ha őszintén vágunk egy üzleti tervbe, és az elején minden „kártyánkat” kiterítjük, akár a meglévő értékeinket is elveszíthetjük. Minél ügyesebben hazudunk (lásd még: póker), annál sikeresebbek leszünk. Ezután megbecsülésünk és „értékünk az emberi tőzsdén” nagyságrendekkel emelkedik. Ha mégis „megbukna” egy ilyen „gazdálkodó”, az sem történik a Sátán „fontosabb tervei” nélkül.

Mivel a Rendszer, leginkább a pénz révén írható le, nincs ez másként a politikának nevezett üzlettel sem. Nem véletlen, hogy egyes politikai klikkek mellett mindig találni ügyes közgazdászokat, akik általában képesek túlélni minden változást. Voltaképpen az egyes „politikai törzsek” közgazdászai harcolnak egymással a fogyasztóállatokért.

Milyen terei vannak a Sátánnak, amikkel még nem foglalkoztunk?

Lehet, hogy unalmas ezen részletek vonatkozásai kapcsán ismételni ugyanazokat a szövetségeket, mint más oldalak megértésekor, de újra kell hangsúlyoznom, hogy a Rendszer minden területén megvetette lábát a Sátán. Ilyen pl. a Tudomány-Technika. Az emberi jellem ingatagsága, sérülékenysége éppen a sorozatos támadások miatt vált ilyen veszélyessé, mint a különféle „technikai csodák” által. Össz-emberi törvénnyé lett, hogy a tudomány nem ismer határokat, és korlátokat, ha valami „újat” hozhat létre. Amíg csak az volt a fejlődés, hogy a furkósbot mérete, az ütés várható ereje növekedett, nem volt olyan szembetűnő, hogy mit tesz a változás, ami ennek nyomán történik az emberrel és a világgal. De már egy ilyen felületi és „látszólagos előrelépés” is fajok eltűnését hozhatta maga után. A múlton soha nem lehet változtatni – legalábbis a „tudomány mai állása” szerint (és ez nem csupán szóvirág) –, de a jelenen és a jövőn igen. Ez úgy is hangozhat, mint kampánybeszéd (főleg az aktualitások fényében /2018/), de rövid életem során alig volt olyan kampányígéret, amit azt követően betartottak volna. Nem beszélve arról, hogy csupán a tapasztalatok mondatják velem, hogy az adott altéma fontos, nem pedig a „társadalmi ranglétrán” betöltött helyem. Azonban senki ne gondolja, hogy a „pozícióm” túl gyenge ahhoz, hogy fontos témákat reálisan lássak. Tehát az újabb „bunkósbotok”, mint az éppen napjainkban felszínre jutott nagyhatalmi fegyverzet – „fejlesztések”– olvasva az emberek közvetlen megnyilatkozásait – nem oldhatják a világ lehetséges elpusztítása feletti aggodalmak keltette lelki feszültségeket, pró és kontra oldalon. A fegyverek bármilyen „magas szintű” technológiái nem hoztak még békét a világnak, legfeljebb újabb versenyt, ami még közelebb visz minket a visszafordíthatatlan véghez.

Veszélyes naivitás ujjongani amiatt, hogy most az egyik fél lépett előre valamiben, amivel előnyt tudott szerezni a másik felett, mert az ellenkező oldal nem egyet, hanem inkább hármat fog „előre” lépni.. Mi volna más ez a példa, mint azoknak a „tudósoknak” a Sátáni megszállottsága, akik életüket mások elpusztítására tették fel. Értelmetlen lenne felsorolni az összes olyan „nagy tudományos vívmányt”, amelyek meghatározzák a civilizált emberiség mindennapjait. Egytől egyig, mindet megfertőzte, vagy hamarosan megfertőzi a Sátán lehelete.

Komoly dilemma elé állítjuk magunkat, ha most egyszeriben az összes legújabb kori csodát górcső alá vesszük abban a tekintetben, hogy Sátáni, vagy emberi-e. Ez a mód szintén a Sátán színe előtt történő gyerekes vagdalkozás volna. Nekünk nem a Sátánnal kell foglalkoznunk, hanem az Emberrel. Hogy a Sátán neve félelmet szül az emberben, csak azért lehet, mert az ember csupa kis betűvel írandó. Minket a félelem tesz védtelenné a Sátán iránt, és a bátor szókimondás véd meg tőle.

Amikor elkezdjük vizsgálni saját tetteink következményeit, mindig leleplezhetjük a Gonoszt. Csak egy módon tehetünk ellene: NEVÉN KELL NEVEZNÜNK!

Akkor is, ha bennünk, de ellenünkre cselekszik.

Manapság olyan nagy a hatalma a lelkek felett, hogy nevének puszta gondolata is rettegéssel tölti el a halandót. De ne gondoljuk, hogy halhatatlan. Csak velünk együtt képes létezni, és csak félelmeinkben. Önmagunk megsemmisítése azonban csak hizlalja, nem pedig kiiktatja a Föld életéből. Ha megfelelően „fejlett” tudattal bíró lények foglalják el a Földet helyettünk, rögtön aktivizálja magát, és újra „dolgozni” fog, talán még szörnyűbb módon. Csak az ÉLET feltétlen szolgálata, szeretete állhatja útját. Ha a jelenleg tudománynak (stb.) tartott emberi tevékenység(ek) céljai már nem a hatalomszerzés, a korlátlan szétszóródás, pusztítás, rontás, hanem a JÓ megismerése, megóvása, erősítése lesz(csak nézzünk saját lelkünk mélyére, ha a Jó fogalmát keressük), már nem lesz szükség olyan fogalmak megalkotása, melyek a rosszat írják le a Jó ellentéteként. A megismerés fontos, de miután megértettük a megismerés tárgyát a Jóval való összevetésben, megfelelő bölcsesség, és erkölcs (!) erejével húzzuk meg a határokat!

A korlátlanság téveszméje az ember által gyakorolható legveszélyesebb korlátoltság!