A gyönyörű nyári reggel… „Mint a mókus fenn a fán…”

Ez a gyermekkorom mottója is lehetne.

Belém nyilallt a felismerés: egy emberöltő, (25-35 év), vagy még egy pár év agónia, és „rendszert kell változtatni. „

Alapelv. Ami nélkül egy rendszer sem maradhat fenn.

Ha ilyet keresünk, nagy bajba kerülünk. Minden rendszer azért bukik meg, mert baj van az alapelvvel. Nos világszerte – nem csak nálunk, ugyanaz történik: Nincs alapelv. Nincs egyetértés, vagyis nem ismerik fel az emberek, hogy értelem nélkül semmi sem létezhet. A „klasszikus” elv vagy filozófia, a gondolat és az érzelem összhangja. Ész-szív-lélek.

Minden nemzedéknek újra kell alkotni az embert. Ez a világ mindig sutba dobja az „emberképzést”. Azt hiszem, a korábbi korok suta próbálkozásai azon buktak meg, hogy vagy nem tudták, vagy eltitkolták, milyen is lehet az ember tényleges habitusa, viselkedése, mondom: „valósága”.

Vagyis a nevelés. Amikor erre „kinevezett” testület volt, mögötte egy hatalmas világrésznyi ország, ami egy újnak és véglegesnek elképzelt ideológia mentén, szintén egy fiatal generáció kebelén (fából vaskarika) nevelkedett egy ideig kitartott és , ha kényszerrel is de a fiatalos hév lendületével itt nálunk 45-50 évig kitartott. Ez a mi korosztályunk. A mi lelkünkben a „régi” rendszer némileg rózsaszín árnyalatú, mert mi cipeltük a hátizsákot alant, amin csörömpölt az alumínium kulacs és csajka, a mókus meg fenn volt a fán.. A dal pedig nadrág szakadtáig harsogott az erdőben.. Oppardon: a mókusok csak a a festett táblán voltak igazából, ami az őrs nevét jelezte : „Jobbra: Mókus őrs.” Közben meg szinte ugyanazok a „visszásságok” történtek meg velünk, mint másokkal..

Telt-múlt az idő, és minden ismétlődött. Most elnézzük, kedves 40-50 évesek, hogy Ti is ugyanazon hiba ,mocsarában dagonyáztok, ami a korábbi rendszert elöntötte. Eltitkoltátok még magatok előtt is, hogy milyen az ember, de saját igényitekkel elég sokat foglalkoztatok. Az emberi erényeket, vagy meg sem tanultátok vagy félre dobtátok őket, mikor a jó és rossz között kellett volna választani.

Nincs más dolgunk, mint újrafogalmazni azt, amiről azt hiszi sok ember, hogy már elavult.. Az idő pedig vészesen fogy, a reménnyel együtt, hogy valaha lesz még igazság, szépség, békés, szabad élet, bármiféle hamis festék nélküli.

Pedig rém egyszerű.

A fiatal az időstől tanul, aki viszont tapasztalatait már leszűrte, de egészségről, igazságról, szabadságról tiszta fogalmakkal rendelkezik Még várat magára az az oktatási stílus, alapelv, ami ezeknek a kívánalmaknak maradéktalanul megfelel. Az „alap”, ami stabilan fenntart egy rendszert.

Ha megkérdezel manapság egy fiatalt, milyen az EMBER, vagy elüti egy vigyorral, vagy valami közhellyel, de garantáltan nem tudja mit válaszoljon..

Mindenek előtt két tényező kell hozzá (és még sok más) Idősek, és fiatalok.. És az a bölcsesség, ami sajnos már az idősek közül is csak kevésnek van..