Ismert műalkotás: Európa elrablása. Ez az allegorikus szoborcsoport, mintha jelen korunkban megelevenedne a valóságban.. Nem tudom, kell-e folytatni? Mindenki érti. Már fényévekre, évezredekre, korszakokra, vallások keletkezésére és torzulására vagyunk azonban az Éden elrablásától. Ezt a folyamatot írta le Hamvas Béla a létkorrupció fogalmával.

A korrupció csak a mai ember számára jelent valamiféle jogi meghatározást.

Ahogyan eredeti fogalmainkat a gyorsuló züllés (létkorrupció/létrontás) visszájára fordítja, torzítja széthazudja, ez maga az ember eredeti küldetésének szennybe fojtása.

Az ember alapvető vágya és küldetése a jó (Éden) ideájának fenntartása, hirdetése, és szolgálata.

Az a lelkünk mélyén parázsló fáklya, ami még a legnagyobb bűnre képes emberi lényben is kínálja a lehetőségét a jó iránt küzdő lovagnak. Ezt fejezte ki a középkorban a lovagi élet, később ez jelent meg a lovagias viselkedés szablyaiban is.. Ezek azonban már igen messze voltak az eredeti jó védelmére mindig is létező érzéstől, amit a fogalom későbbi meghatározása kifejezésre juttatott. Leegyszerűsítve a kereszténység vallása is erre tett hitet. A  Szent Bibliában, amit kis koromban édesanyám a kezembe adott, ahol is csodálkozásomra megtaláltam azt a metszetet, amiben szinte magamra leltem, ahogyan Gábriel arkangyal a lángpallossal látható. („..ő az igazság angyala és az Édenkert őrzőjének a feje. – forrás: Vikipédia ). Édesanyám ölében ülve mesélt nekem a jóságról, amit – többek közt – a képen látható bibliai alak is védelmez.. Azonban a kép azt a jelenetet ábrázolja, amikor Gábriel arkangyal a Szodoma-Gomorát elpusztítja.. Tehát a jó eredeti uralmát visszaállítja. Ha lehet ezt mondani, a kép szinte látnoki módon a mi jelenünk feladatának jelképe is lehetne: jó hatalmának visszaállítása.

Azonban, ha bárki ezt a jelen primitívségével (visszaképeződött kultúra, amit szokássá vált civilizációnak, valami „magasabb rendű minőségnek” hirdetni..) holmi háborúra való felbujtásnak hinné, máris kiábrándítom. Édenben ugyanis nyoma sincs a háborúnak…

Az éden fogalma a teljes béke, együttműködés és egyetértés; tisztaság és túláradó szeretet ideája.

Ha egy mai fiatalt , az utca (és a netpresszók) emberét az édenről kérdezném, ha egyáltalán hallott effélét, a sarkon túli fülledt lokál felé fog mutatni. Azt hiszem az ilyen „anti tudatú” emberi lény undorral görget tovább ezen írásba botolva.. Örülnék ha tévedek: eme tapasztalaton lemérhető jelen nemzedékeink jóhoz való viszonya. És mindezt a „civilizáció egyik áldásaként” üdvözölhetjük. (Most következne az a rész, amit a létező olvasóközönségem sovány kis csapata félve vár, nehogy az legyen megint.. Ők is megnyugodhatnak, még nem a húsevés ostorozása jön..)

Vagyis, pontosan ezen mérhető legjobban – mármint az Interneten – mekkora hazugság minden. Szinte semmi sincs, ami nem a gonoszság kifejeződése, a jó képmutató köpönyege mögül.

Nem részletezem. Utána lehet nézni kik és miért építették föl. Ahogyan az ezáltal indított gyilkos szerkezetek célba érnek..

Folytassuk inkább a fogalmak idézeteivel. Ha még nem volna elég ennyi, pár mozzanatot kiemelek a folyamatból.

Kénytelen vagyok „szájbarágósan” fogalmazni a korrupcióról alkotott fogalmainkkal kapcsolatban.

Nem minden züllött szét. A természet rendre megpróbálja visszaállítani az eredeti törvényt. De álljunk csak meg! Valóban sikerre viheti Gábriel arkangyal a harcát? Hiszen mos látom, Szodoma-Gomora a mocsokból újraéledni látszik.. Nincs már semmi, amit a csillogva rohanó szekéren pózoló pokolfajzatok érintetlenül hagytak.. Az embernek már önnön valóját, az eredeti jót sem szabad újrateremteni! Az édeni kis angyal világra jöttét is kiragadnák az anyák méhéből..

Nos, lehet, hogy ez sokak szemében felesleges és „gusztustalan” érzelgősség, hazug és képmutató teátrális „rinyálás”, ahogyan ezt sokan nevezhetik.. Ugyanakkor, már kiborul a szenny, ha ezt a jók védelmezni merik..

Fordítsuk sajkánkat Éden felé, ahol jelképes ábrázolásokon az első emberpár éppen elhagyni készül a minden földi jót ingyen (!) nyújtó Paradicsomot.. Mármint nem azt, amit a zöldségesboltokban lehet kapni.. Bár van bátorságom itt is felhozni, hogy az említett zöldséggyümölcsnek köze sincs eme finomság eredeti valójához. Úgymint kívül és belül.. (Egy kis anekdota szenvedésemről a német nyelvvel Ausztriában. Amikor paradicsom vásárláskor a Paradise szó bukott ki belőlem..Az árus hahotázásának kíséretével…) Már ez a kis intermezzo is sokat árul el a fogalom történetéről..

Az eredeti kép a tudásra teszi, mármint a materiális ismeretekre a legfőbb okot, amiért a világunk elszakadt Édentől. Ezzel is jeleztem, hogy a civilizációt az ember saját tulajdonának képzeli, ami eleve „más” kell, hogy legyen, mint az a kaotikus, félelmetes Éden.. Ahol semmilyen törvény nem érvényes csak az Úr dörgedelme..

(Talán ezt a mennydörgésszerű robajt képzelik a jelen beteges szabályait kiagyaló bürokraták és „utcabírák” saját joguknak is, holott csak fogalomzavarukat és gátlástalanságukat, főleg pedig tudatlanságukat fröcskölik a sötétségbe az élet valóságáról..)

Mi mindent lehetne most indulatosan felhozni, mint Gábriel arkangyal, ha hirtelen földre szállna, ennyi gonoszság láttán! Végül is kimondják sokan, de a szó már nem elég erős, még ha „veszélyes fegyvernek” is gondolják…)

Ezzel kapcsolatban pedig egy tegnapi tévés beszélgetés ellopott félórájára is rímelve, elmondom, mit gondolok a fenti „műalkotásról” (zöldség), miközben ha szinte semmit, csak valamilyen ócska talajt, nem is komposztot és virágföldet adok neki.. Egyszerűen hihetetlenül finom íze van. Csupán azért, mert semmi rosszat nem adok neki.. És mindez szinte egy csapásra elfeledtette a gazdákkal a jó magyar fajták termesztésének tudományát.. A szabály pedig, hogy legyen kemény és piros.. Az íze? Talán a műtrágya adta az ihletet hozzá.. Az ára pedig tükrözi mindazt, amit ez a létkorrupció értéknek hisz..)

Ordít annak a szándéka, hogy az elrontott életért a „buta” ember áldozza fel saját szent(!) életét – ahogyan sok „tisztes” politikus hanyagul oda is veti: túl sokan vagyunk..

(Képzeljék, az ujjam is kifejezésre juttatta az imént, mit érez arról, amit mostanában paradicsomnak hazudnak.. így: műÁlkotás.. Hát inkább „ál”, mint eredeti…,)

Alig bírom türtőztetni magam, annyira vérlázító, ráadásul ostoba mód arra, hogy szinte mindegy mit löknek elénk, hogy még hálásak is legyünk érte..

Nincs kisebb vagy nagyobb sérelem, amit ez a lezüllesztett világ az élet ellen elkövet, ezért csak szemezgetni tudok a rosszabb és még rosszabb bűnökben, úgymint az ember lelki értékeinek szándékos rombolása épp a fiatal életek rombolása által. A szemünk előtt pusztítják a tudatlan fiatalok tudatát, és rabolják el azt az értékes időt, amit önmegismerésükre fordíthatnának, nem is annyira a praktikus civilizációs rendszerismeretre, hanem a valóságos élet természetes törvényeinek megismerésére, felfedezésére önmagukon. Mindenkire sajátos, bonyolult törvények vonatkoznak.. Abban az ostoba hitben tartanak (vagy próbálnak tartani) mindenkit, hogy amit elénk tolnak., azzal bárki szabadon élhet. Közben amivel a törvénytelenséget „gyógyítani” akarják, azzal ártanak a legjobban.. És mennyiért? (Itt is beigazolódik az az Édeni szabály, hogy az igazán értékes dolgok az árukkal ellentétesen minősülnek. Tehát, a jó dolgok nem kerülnek semmibe.. Az viszont „törvényszerű”, hogy a drága dolgok vagy feleslegesek, vagy ártalmasak mindenre. Természetre (Éden), emberre egyaránt.

Nos, hogy el ne unja magát az az önkínzó olvasó, aki még most is hajlandó velem tartani a bosszankodásban, rátérek a sokadik albekezdésre ebben a kimeríthetetlen témában.. Talán leegyszerűsítve elmondhatom, hogy jelenleg nem találok olyan „hivatalos” cselekedetet és szándékot, amiben egy szemernyi jót kaphatnánk, de nem is mi, hanem az áldott természet. Erre is érvényes a Hippokratészi mondás: Nem ártani! Nálunk: nem beavatkozni a természet folyásába!

Tehát: „Semmi hivatalos!” De a legszigorúbban hozzáfűzve: ez nem történhet abban a torz gondolkodásban, amit különféle színben (…) magukat liberálisnak hazudó gonosztevők hisznek. De ugyanúgy nincsen joga, ha nem hozzáértő módon teszi ezt, a „jobboldalnak” sem! A „polgári” tőkének a legkevésbé..

Ezért az önmagától rendkívül távol levő civilizált fogyasztó ember elsősorban forduljon azon törvények felé, amiket ő az egyetlen, aki felfedezhet. Az önmegfigyelés és természetfigyelés gazdag tárházai a tudásnak. Az élettudásnak. Én legfeljebb elindíthatok mindenkit saját értékeinek felfedezésében, mely tudomány kincsesháza ott van, akár a jelen technika felhasználásával is élhetünk: a kezünk ügyében.. Ha jóra és jól bánunk ezzel a tudástérrel.