Kriptapénz

Kriptapénz

Ha van valami, ami jobban megmutatja a pénz belső lényegét, akkor íme: a „kriptovaluta” az. Alig van internetező fiatal, vagy gazdasági-pénzügyi szakember, aki ne ismerné ezt az új fogalmat. Miben új, és miben pénz?

A továbbiakhoz ajánlom a Pénztrónus ledöntése I, II, III írásaimat.

Ezekben is már kifejtettem, hogy a pénz egyre gyorsuló ütemben veszti el megfoghatóságát. Ez az újabb trükk, forradalomnak tűnik sok forrófejű ifjú szemében, ami – szerintük – meg fogja dönteni a hordóhasú pénzemberek uralmát. Az amerikai F.R. monopóliumát a korlátlan és szinte csak fegyvervásárlásra használható „szemét pénz” önkényes „gyártásában”. Ez ugyanolyan hazugság, mint a többi pénzhez kapcsolódó „tudomány”. Mivel szinte azonnal lecsaptak rá azok, akik féltik összeharácsolt vagyonukat a dollár villámgyors elértéktelenedése miatt. Talán ez a hasonlat visz a legközelebb a „kriptovaluta” megértéséhez, ha ismerjük a „hasonszenvi gyógymód”, vagyis a homeopátia  „hatását”. Ez a „virtuális” valami, amit most pénzhelyettesítőnek akarnak használni, ugyanúgy az érték kimutathatatlan „mennyiségét” tartalmazza, mint a homeopatikus „gyógyszer” , vagy a háborúk idején altörlésre is használhatatlan papírpénz. Ki fogja a „pénzét” ebbe a „dologba” fektetni? Csak az, akinek van elég a jelenlegiből, hogy féltse az elértéktelenedéstől. Ha ismerjük a pénz és a „gazdaságkor” történetét, azt is megjósolhatjuk, hogy ez a „tett” milyen rohamszerűen fogja teljesen szétzülleszteni azt, amit jelenleg „Rendszernek”, civilizációs gazdasági-politikai intézményrendszernek, gondolkodási rendszernek, „paradigmának” nevezünk. Voltaképpen, nem történik más, mint a pénz kezdetektől meglévő démoni szellemének végleges kiszabadítása a képzeletbeli palackból. (Az egész pénzzel-bankokkal, kamatokkal foglalkozó ingoványos terület, eleve nem szilárd alapokon nyugszik, sőt sohasem nyugodott, a szó szoros értelmében.) Ha minden szót, amit használunk a helyzet leírására, idézőjelbe tennénk, akkor sem tudnánk pontosan leírni mi zajlott, mi zajlik, vagy mi fog zajlani a következő percben, ha a pénz mozgását, az általa elkövetett gazemberségeket akarnánk követni. Ez maga a pénz legfontosabb tulajdonsága. A legtöbb, amit tehetünk, hogy azt megértjük, mit tesz a pénz az emberi szellemmel.

Ez a következő stáció az összeomlásban csupán felgyorsítja magát a folyamatot, de nem old meg semmit és nem tesz igazságot a pénzzel tönkretett emberek számára. (Jóllehet, mivel a pénz láthatatlan és – mint mondtam – értéktelen, és csak az emberek hite, bizalma adja a mindenkori/pillanatnyi értékét, ami szintén „virtuális”, ezért az összeomlás sem fog különösebb látványos kataklizmaként bekövetkezni. Ennek oka az, hogy az összeomlás már „aktív üzemmódban” van.)

Amint ezerszer hangsúlyoztam, a pénz semmi hasznosat nem képes tenni. Még az is ellentétébe fordul, ami elsőre jótettnek látszik.

A „kriptovaluta”, valójában a címben (kis ferdítéssel) is jelzett „hely” csupán, s mint ilyen, hullaszagot áraszt. A címben leírt szó annyit jelent: a pénzt betenni a halottak közé. A többi letűnt kacat, vagy az elhunyt emberek mellé. Annyi különbséget téve, hogy a halott „túlvilági életére” szánt tárgyai között a pénz még annál is több bajt csinál, mint, mikor a tulajdonosa élt. Ez pedig ismert a sírrablás nevű haladó hagyományról.. Maga a gondolat is pusztító, amivel mármost ezt az új „pénzt” létrehozták, holott nem kétséges, egyes ifjú titánok, akik a programozásban kozmikus magasságokat ostromolnak, önmagukat is azzal ámítják, hogy tevékenységük a „legfőbb jót” szolgálja. Ha éltek még akkor, mikor a számítógép és az internet hódító útjára indult, le tudják írni, milyen gyorsuló ütemben devalvált fontos, addig múlhatatlannak hitt értékeket. Maga az egész számítógépes világ, melynek szinte legfőbb „találmánya” a robotika, ami több okból is a Sátán megtestesülése, mást se tesz, mint az adathordozókat szeméthegyekké varázsoló démon. Azok az adatok, amelyeket tárolni, kinyerni, megváltoztatni, „tartósítani” lehet ezek által a csak beavatottak számára „egyszerű” szerkezetek által, tulajdonképpen értelmetlenek és értéktelenek. Egy „emberarcú” – természetelvű világban csupán annyi hasznukat vehetjük, ami az anyaguk „újrahasznosítása” révén elérhető. Azonban létrehozásuk, tárolásuk, megsemmisíthetetlenségük (na, ezt mondja ki, írja le valaki németül..) annyi energiával és szennyel jár, hogy többszörösen értelmetlenné teszi az egész ügyet.

Nos, a „legszebb” ebben a praktikában, a „bányászat” fogalma. Mint tudjuk-tartjuk-hisszük, a bányászat igen nehéz, fáradságos, sőt veszélyes foglalkozás. Ezen túl, bizonyos esetekben nagyon káros is, környezetre, szellemre egyaránt. Ugyebár a bányászatban is rengeteg „pénz” van. Nem elsősorban a földet-sziklát mozgató emberek számára. Kivétel, az ugyancsak veszélyes, és nehéz, kétkezi kincsvadászat. Ennek a ténynek újkori és újmódi művelői a megmondhatói. Azonban a pénz „efféle bányászata”, „amolyan dögös hekkelésnek” tűnik, amit ismerünk némely ilyen témájú filmből. Viszont, érdekes módon a „Rendszer” nem a megszokott módon reagál rá. Talán ez a legmeglepőbb és legkiábrándítóbb benne. Mintha kiszagolnák belőle a kiváló lehetőségeket, ami közelebb viszi a világot az orwelli rémképhez. Pedig igen. „Bízhatunk” benne, hogy a cél már túl közel. Talán esélyünk sincs identitásunk maradékának megmentésére.

Amit már ma is láthatunk, hogy a világ kezd úgy festeni, mintha (tényleg) maffiák harcolnának egymással, és ellenünk.., a hatalom és a mi kirablásunk még nagyobb hatékonysága érdekében.

Vissza a „bányászathoz”:

Ebben az egyszerű, józan polgár számára teljességgel megérthetetlen „tevékenységben”, talán a legundokabb és visszataszítóbb a korábban már érintett „értékpusztítás”. Még ha azt is hazudják közben, hogy ezzel értéket hoznak létre, mintha megtalálnák a Koh-i-noor-nál is hatalmasabb és vakítóbb gyémántot. Ugyanakkor, utalva a robotok közelgő uralmára, ahelyett hogy valóban az embert és a természetet (a természetet, és az embert) szolgálnák, a gyakorlatban a kétkezi, akár művészi munka értékét is devalválják. Egyúttal, ugyanaz játszódik le, mint az ipari forradalom idején, mikor tömegesen szűntek meg a kis műhelyek, és tűntek el végleg vagy nagy mértékben az egyedi, gyönyörű, valóban alkotások. Vagy napjainkban, mikor a bornírt, elmaradott emberek, mondjuk egy tartós cipő-felsőrészhez, új talpat szeretnének készíttetni az elhasznált helyett, egy cipésszel… Lazításképpen elmondom, hogy Veszprémben (valamint az interneten) elkezdtem nyomozni cipészek után, akik nem kulcsmásolással, és más szakmától távoli tevékenységekkel nyomják el magukban a hasznos, értékes, sőt keresett tényleges cipőjavítás tudományát. Mert „nem éri meg”.. Tulajdonképpen lusták, és túl képzetlenek hozzá. Ez a legnagyobb tragédia, mikor maguk a mesterek alacsonyítják le magukat. Mesterségüket dobják oda a vak és kegyetlen, minőséget nem ismerő pénzéhes kereskedőknek. Végül – lássunk csudát – találtam egy „igazi” mestert, aki segített, bár kicsit másként, mint elképzeltem…

A gyakorlati élet múló értékei, amelyek a züllésnek estek áldozatul, egyúttal jelzik az általános emberi értékek inflálódását is. Az emberek, mint az ostoba birkák, ahelyett hogy tiltakoznának: „Vissza a hasznos kisiparosokkal!”– inkább megadóan teszik a dolgukat – kidobják a „javíthatatlan” tárgyat. Viszont ennél fontosabb, hogy újat vegyenek. Itt már helyreáll a „rend”: a következő holmi „garantáltan” és programozottan tönkre fog menni.

A témához illő emberi értékek: takarékosság, kötődés a nehezen megszerzett tárgyhoz, érzelmi viszony, (Mikor három hónapot kellett kuporgatnunk, megvettük karácsonyra.., milyen jó volt először belebújni!), mindez átadja a helyét a beletörődésnek, szomorúságnak, elkeseredettségnek, és végül a hanyag felületességnek: „Majd lesz másik!” Mikor ezt olvassák, biztosan nem értik, mi ebben a veszteség?… Nos, ha ez így lesz, már bekövetkezett a tudatrombolás.

A pénzhez kapcsolódó érzelmek némileg különböznek a tárgyakétól. A pénz tárgyként való használata ritkán lehetséges. Különösen így van ez a „kriptovalutával”. Ha a papírpénzt gyűjtők a pénzt előállító technika, és kidolgozás megőrzésének érdekében értékként veszik igénybe, egyúttal a pénz előállításának idejét, a korabeli emberek életében betöltött szerepét, a gazdasági-politikai rendszerét esetleges ritkaságát, jegyzett „hibáit” is nyomon követik. Hogyan tudnák mindezt megtenni a kriptovalutával??

De nekem személy szerint van egy jóslatom, ami – nem az én aknamunkám révén, hanem valami „felsőbb hatalom” által kapja meg a neki szánt legmegfelelőbb „helyet”: ha jön egy kis „napkitörés”, viszi az egészet a „levesbe”- ahogyan mostanság a „népnyelv” mondja. Ugyanez történik majd (nem kívánom, hogy így legyen) az egész számítógépes „valósággal”. A szó szoros értelmében „virtuálissá” válik. Ha ez bekövetkezik, viszont szeretném…, addigra az összes pénzt, kamatot, kölcsöntartozást, fegyverekre szánt billiárdokat kérem, váltsák át minél gyorsabban kriptovalutára!

Azután már csak a valódi értékek maradnak: emberség, tisztelet, becsület, józanság, szeretet, hűség, gondoskodás, takarékosság, türelem, alkotás, értelem, szellem, művészi munka, maga az értékteremtő kétkezi munka, tudás, élettapasztalat, melyeknek a kriptovalutával szemben jelenleg nincs semmi értékük.

Azért arra még kíváncsi volnék, hogy ezt az írást mennyi bitcoinért vennék meg?

Megsúgom: nem eladó!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.