Tisztelt látogató!

Nem egy átlagos lappal fogadjuk Önt. Nem divatos témák, ismert személyek, politikai, vagy bármilyen szakterület információi találhatók itt.

Ha ezek nem, akkor mi igen?

Olyan elképzelések, tapasztalatok, bölcsességek, mély emberség, optimista, de fegyelmezetten kritikus gondolatok, melyek – úgy vélem – hiányoznak mostanság az internetes közéletből. Sajátos megközelítések, néha megdöbbentő utalások, párhuzamok, analógiák, és paradoxonok. Éles közelképek a mai világ jellegéről, ami nem is mindig rózsás, sőt – elmondhatom – sok jel mutat arra, hogy felgyorsult az emberi társadalom összeomlása. Ennek okai az emberi gondolkodás irracionális voltában keresendők. Nem teszek mást, mint az eredetileg félresikott szellemet a helyes vágányra visszazökkentem. Igaz, hogy ezt egyedül hiába is próbálnám megtenni. Ehhez, szükségem van az Önök érdeklődő segítségére. A bonyolult körmondatok végigkövetésére, hiszen tudjuk: „Végén csattan az ostor…”  Ezért ne számítsanak könnyű szórakozásra, de talán némi szellemi aranypor mégis megcsillanhat itt-ott. Ezért, és a tanulságokért, összefüggések, új aspektusok felfedezésének öröméért, vagy éppen a korábban zavaros helyzetek tisztázó értelmezéséért már érdemes követni a néha súlyos gondolataimat.

Némi szarkazmus nem áll távol tőlem, de csak azért, mert hideg közönnyel nem lehet a vészhelyzethez viszonyulni. A néhol többértelmű szójátékokat, belső lüktető ritmusokat, a játékosságot, tanult hivatásom „melléktermékeként”, nomeg nyelvünk megannyi lehetőségeinek új alkalmazási formáiként is felfoghatják. Olvasmányélményeimben abszurd irodalom is jócskán szerepelt, ezek nyomait nem tudom, de nem is akarom letagadni.

A korábbi honlap választéka híján volt egyik nagy szerelmem: a zene újszerű bemutatásának. Szándékom szerint, itt kárpótolni szeretném azokat, akik inkább zenészként, mint bölcselőként ismernek. Fontos leszögeznem, hogy a rám aggatott neveket ugyan köszönettel nyugtázom, de nem vagyok híve a beskatulyázásnak. Itt írásban közlöm gondolataimat, Személyesen pedig szóban. Sok különbség nincs köztük, csak annyi, hogy itt egy kattintással felfüggeszthetik az egyoldalú „diskurzust”. Ez így már paradoxon, vagy távoli asszociáció, de vállalom. Ha viszont zenében közelítek Önökhöz, akkor sem ígérek olyan „mellékes háttérzeneként” fogyasztható műfajt, amit esetleg sokan szeretnek és elvárnak. Voltaképpen minden megnyilvánulásomban az eredetiségre törekszem, így a zenémben ritkán hallható hangkombinációkra, „mágikus” utazásokra invitálok. Olyan önfelfedező, együttgondolkodó, „közös szellemi kalandozásokat” tehetünk a szabadimprovizáció által, ami kihathat a zenével kapcsolatos eddigi szemléletünkre, és közelebb visz mindenkit a kreatív zenélés bátor vállalásához. Szerintem a zene a legtisztább formája az érzelmek és gondolatok közlésének. A zenében rejlő, még felfedezésre váró értelem, a lélekhez vezető kulcs elérhető, és mindenki élhet a zene által közvetíthető és a közvetlen ember-ember, lélek-lélek kapcsolat létrehozásának lehetőségével.

Ha az első bekezdésben tagadtam is, hogy politizálnék – talán a hagyományos értelemben „pártos” politizálás ugyan hiányzik -, de igen kemény politikai érvelés is lehet néhány írás, ha valaki úgy olvassa. Nem elvtelenség, üres szócséplés, feleseleges szószaporítás, hanem véresen komoly, jelent-jövőt érintő tudás: ÉLETTUDÁS szándéka olvasható ki minden írásomból.

Nem vágyom arra, hogy szeressenek, de én vallom, hogy gondolataim motivációja a szeretet! Való igaz, hogy sokmindent nem lehet szeretni ebből a világból, vagy igenis sok-sok olyan dolog van, amit szeretnünk kell! De mindezt magunknak köszönetjük, vagy magunkat szidhatjuk miatta. A többi, ami kívül esik az emberi kompetencián, misztikum, varázslás, lélekelemzés, jóslás, ugyan nem lesz terítéken, de azt nem ígérhetem, hogy némi titokzatosság nem lengi be az írásaimat. Ennek oka pedig, szerintem, abban rejlik, hogy kisgyermek koromtól fogva szeretek a függöny mögé kukucskálni, keresni a jelenségek ismeretlen, vagy szándékosan leplezett értelmét. Sőt: csak az értelmet kerestem mindenben. Nem a hideg, érdekközpontú, kíméletlen, gyilkos racionalitást, hanem a sok lehetőség között mindig létező kevés, vagy egyetlen igaz értelmet.

Nem vagyok – hagyományos értelemben – vallásos, de keresem az Isten fogalom mélyebb, elvontabb vonatkozásait, különösen azt, ahogyan az egyes emberek látják, de nem mindig értik, miért, és hogyan jelenik meg a lelkükben az, amit Istennek hisznek.

Nem szeretnék senkit megsérteni hitében, szokásaiban, hagyományaiban. Hogy mégis néha így lehet érteni, az nem az én hibám. Úgy gondolom, hogy nem lehetünk közönyösen elfogadóak, ha a bajok mindenkit érintenek, de személyekre vonatkoznak. Az EMBER minden jellemzőjét sokféle erkölcstan taglalja. De – úgy vélem – bizonyos passzusok hiányoznak ezekből is.

 

Végül, a jelenkor legégetőbb kötelessége dolgában, a természet megmentésének, gazdagításának hivatásában vállalom, hogy tevékenyen dolgozom. Akár civil környezetépítőnek is nevezhetnek. Úgy hiszem, hogy ez a hivatás a világ összes szülöttének küldetése, ahogyan világra jön. Van, aki ezt az érzést elfojtja magában, és inkább olyan tevékenységekre szavaz, melyek történetesen a nekünk kiszolgáltatott élővilág és az általuk igényelt földi hely kisebbítésében, elpusztításában érdekeltek. Nem tagadható, hogy ilyen emberek túl sokan vannak, és az elkötelezettek pedig túl kevesen ahhoz a feladathoz, mely évezredek óta halmozódik. Furcsa, amit most mondani fogok: néhány elhivatott, határozott, szorgalmas, okos ember is elég ahhoz, hogy az emberiség jobb Földet hagyjon hátra, mint, amilyet az ősöktől kaptunk. De, ha mindenki átérzi, mennyi dolgunk van még ez ügyben, hihetetlenül hamar, és a természet minden sejtjének odaadó támogatásával kísérve Édenné varázsolhatjuk országunkat-világunkat! A legfrissebb írásaim egyre nagyobb részben ennek a nagyszerű jövőnek vannak szentelve. Mint a barátság, úgy az ember és természet viszonya is akkor igaz és áldott, ha mindkét fél jobb lesz általa!

Több kételyt nem szeretnék ébreszteni, bár sok kérdést teszek fel, amire Önöktől várok választ. Remélem azt a választ, amit az írásaimban előrevetítek.

Az olvasáshoz kíváncsiságot, figyelmet, nyitott szellemet, reményteli őszinte szíveket kívánok!

Kövi Gábor

Magyarország,

2013.11.30.