A liberált ember

A liberált ember

Erre mifelénk.. divat mostanában az emberiséget világnézet szempontjából két részre osztani. A „másik” rész a… Na, ezzel már gondok vannak. De vessünk egy közeli pillantást a címben jelzett „csoportra”! Remélem, tudok majd újat mondani! Szokás szerint elmegyünk a kályháig.., onnan pedig a végsőkig, és még azon is túl…

A liberalizmust úgy jegyzik, hogy valamikor a „Felvilágosodástól”, a „Sötét Középkor” után jelent meg a köztudatban. Nekem ez már korábban is megvolt.

Amikor az egyik ember a másikat pejoratíve „leliberalistázza”, lehet, hogy nincs egészen tisztában azzal, hogy ő mennyire és miben liberális. Egyet előrebocsátok: többet jelent a liberális gondolkodás, mint párt vagy hírportál, vagy kormány, vagy bizottság. Általánosságban: A liberalista  (Csak 58 éven felülieknek!!): más f@szával veri a csalánt...

Kicsit szebben: „Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek.” Ebben a metaforában a Jupiter a liberális ember. Az ökör, meg értelemszerűen az „övéin kívül” mindenki más. Az ökörnek elég, ha füvet (!…) lát maga előtt, és ezt is azért, hogy jó sokat tejeljen Jupiternek…

Lehet még tovább ragozni: A liberális bankár úgy számol, hogy a jó magas THM szerint a végén kétszer annyi legyen a tartozás, mint a kölcsön. Á!? Ez nem uzsorakamat! Ez a liberális piacgazdaság álruhája, és Jupiter haszna.

Viszont, még mindig nem arról beszélünk, csak kellően megnöveltük a vérnyomást a továbbiakhoz…

Tehát, ha az Emberről beszélünk általánosságban, akkor lehet, hogy mindenki a lelke mélyén liberalista? Akar itt valaki önmagán kívül másnak is jót? Volt olyan korszak, mikor ez határozta meg az emberek egymás közti viszonyát? Sőt, továbbmegyek: önmagához való viszonyát?? Ezt később tárgyaljuk ki. Addig is vegyük azokat a szinte elhanyagolható apróságokat, ahogyan az emberiség a világgal, közelebbről, a természettel bánik, bánt és bánni fog… Vagy mégsem? Ezt csak remélhetjük. Mi hiányzik ahhoz, hogy az ember másként gondolkozzon? Fegyelem. A fegyelmezett ember figyel másokra is, és nem teszi azt, amihez kedve van. Persze, ez is csak nagyon leegyszerűsítve értendő. A liberalizmus, egyesek szerint szabadosság. Szerintem is, de hozzá kell még tennünk: senki se gondolja, hogy ezután neki már mindent szabad. Aki Jupiter szerepében tetszeleg, az hozza azokat a törvényeket, amelyek őt szabaddá teszik, másokat pedig fegyelmeznek. De akkor is, ha látszatra nagyon törvénytisztelő, szinte biztos, hogy sutyiban megszegi ezeket a törvényeket. A többi ember (az ökrök) arra gondolnak: „Majd egyszer én is leszek Jupiter, akkor majd nekem is lehet mindent! Tehát, elnézem  Jupiternek, mert én is lehetek az.” – Azt persze lesheti, mert Jupiter arról gondoskodik, hogy mi mindig is az ökröket játsszuk, mert a forgatókönyvet ő írja és a szerepeket is ő osztja ki. Általában a jelmezek változnak, meg a smink, de alapvetően elkülönül a két szerepkör. Viszont, mi boldogan legelünk, mert úgy kell kinéznie a világnak, hogy minden rendben van. Mármost, ha a világban mindenki liberalista lenne, akkor senki sem lehetne liberális… Nemde? A jólét azt jelenti, hogy csak Jupiterek lesznek. Ez igazán lelkesítő! Lehet, hogy mégsem kéne annyira ódzkodni ettől? Nos, az ember, kezdetektől fogva önző (liberalista) volt, és az is marad. Mint az állat – teszik hozzá. „De az ember az egy magasztosan gondolkodó, érző lény.” – mondják a leckét. Ja. Magasztosan tenyészt más élőlényeket, hogy azután Jupitert játszhasson a drámában.. De – később – lehet, hogy a végén mégis ökörré válik, és a vágóhídra kerül? Ha körülnézünk, azt látjuk, hogy az általános liberalizmus mindenkit élőhalottá tesz, és a Földet pedig sivataggá. Azután nehéz lesz füvet találni (a hátsó udvaron kívül)… „Ráérünk még ezen siránkozni!”  – szól a liberális tömeg. 

De a helyzet drámaisága már lassan eljut a tudatunkig, mégsem teszünk semmit azért, hogy ne tragédiába forduljon a Nagy Színjáték. Mert még mindig azt hisszük, hogy a szabadság, csak számunkra létezik, minden és mindenki más nekünk dolgozik. „Ezért küzdött az emberiség! Legyen kényelem, legyen jólét! Hisz ez volt a zászlóra írva. Ezzel lehet választást nyerni.” Mindenki így képzeli a szabadságot. Amint látjuk, a kor, vagy a sors (vagy a Sor/o/s..) megmutatja, hogy igen sokan vannak, akik liberálisak önmagukhoz, mi meg csak nézünk, és csudálkozunk. Ők pedig eléggé fegyelmezetten jönnek, hosszú sorokban, harcos korban… Nekik a mi liberalizmusunk kell, mert azt irigylik – tőlünk. Még mindig nem beszélhetünk arról, hogy miért égett a húsunkba a szabadságvágy. Talán azért találtuk ki a természet módjára fegyelmezett és szigorú törvényeket alkalmazó korokat, hogy legyen egyszer végre szabadság is? A kontraszt miatt? Honnan tudnánk, mi a szabadság, ha nem éltük volna át a kegyetlen, ellentmondást nem tűrő, „szakrális” Középkort? Nos, azzal együtt, hogy a „Szentség” valóban olyan fogalom, ami önmagában is fegyelmez, de vajon, az akkori „szent emberek”, akik az inkvizíciót vezényelték, valódi, és hiteles példák voltak előttünk? Mindenben megfeleltek a korabeli elveknek, melyeket tűzzel-vassal betartattak? Azt minden cinizmus nélkül állíthatjuk, hogy nem. Amit tisztelni kellett, az az elv, ami szerint élni kellett (volna). Elvek most is vannak, de van elvtelenség is – mint mindig. El tudna Ön képzelni egy olyan világot, melyben mindenki annyira tiszta, erkölcsös, értelmes, emelkedett és törvénytisztelő, hogy minden körülmények között – még akkor is, ha senki sem látja – ugyanúgy él és cselekszik? Azonban, ahogyan a szemünk előtt dőlnek romba a világról, emberről, Istenről eddig megfogalmazott és deklarált elvek, hitek, és veszi át ezek helyét a liberalizmus, mint vezérelv, pedig ne gondolják, hogy ez nem mindenkit érint, hiába tartja magát másnak. Az emberiség önmagát tartja az egyetemes világ Jupiterének. Nekünk szabad összemocskolni a Földet, azután a föld körüli űrt, aztán (máris) a Naprendszert, míg a nagy liberalizmus úrrá nem lesz az egész Univerzumon. Azzal az orbitális (…) hazugsággal, hogy a jelenlegi gondjainkat majd máshol oldjuk meg, (persze másokkal oldatjuk meg), a Földdel már senki sem törődik.

Most jött el annak az ideje, hogy megvilágítsuk ennek a gondolkodásnak a gyökereit, ne csak az aszott és keserű gyümölcseit tapogassuk.

Mitől olyan liberális (önző) az ember?

Amikor eszmélni kezdtünk (tök mindegy, hogy a mi fajunk párezer éve pottyant ide, vagy a földi fajokból váltunk végül liberálissá), első megállapításunk az volt, hogy éhezünk, a második, hogy fázunk, a harmadik, hogy szexelni kéne. Ami előttünk volt, az nem gondolkodott, hanem cselekedett, amíg más lények engedték.

Ez a lényeg: amíg más lények engedték! Azután úgy gondolta (mert már gondolkodott!), hogy neki több joga van az élethez, mint más lényeknek, és elkezdte őket leöldösni, hogy megegye, és végül kipusztítsa. Sok évnek kell eltelni ahhoz, ezen felismerés után, hogy valaki fegyelmezettséget tanuljon, és ne akarjon más lényeket, vagy más embereket elpusztítani, hogy ő élhessen. Persze ez a nagyon egyértelmű és nagyon kemény törvény nem is érvényesülhet azonnal. Ezt én is megértem, holott, sajnos, ez az egyetlen módja annak, hogy mi is megmaradjunk, de főleg az, hogy a Föld és a csatolt részek is addig létezhessenek, amíg mások engedik. Jelenleg az hatja át a tudós (?) elméket, hogy mi kiválasztottak vagyunk, és mi hozzuk a törvényeket.  De igen kevés helyen, igen rövid ideig, és igen kisszámú emberek tudták meg is valósítani, hogy alávessék magukat az Univerzum törvényének, ne akarjanak másokat elpusztítani, hanem az együttműködést keresni.  Hangsúlyozom: nem csak azért, hogy megegyük, hanem, „csak”. Pl. „jó nézni”, ahogyan megdöglik..

Egy kis mélypszichológia: Az ember a haláltól való rettegésében, mikor mást lát meghalni, kicsit átéli, milyen meghalni, de megörül annak, hogy nem ővele történik…

A fő ok az ember kisszerű, kis távlatú, rögeszmés gondolkodása. Ez sem egyszerre alakult ki, és nem mindig volt ennyire ostoba az ember.  A vakság nem testi hiba, hanem szellemi zavar. Már úgy is, hogy az idegrendszer központja az agyunk, egyúttal a bonyolultabb értelmi tevékenységet is az irányítja, de ebben a test többi része is fontos szerepet tölt be! Nem csak az éhség az, ami nekünk parancsokat ad. Vajon mi az, ami a mohóságot, a korlátlanságot, egyúttal korlátoltságot fenntartja az embernél? Mi az, amit tilos szóba hozni, sőt egyes helyeken ölnek is érte, ha ezt tesszük? Hogy mit eszünk!

Máris, mikor idáig jut az olvasó, összerezzen, vagy ijedten máshova kattint… Hölgyem/Uram, itt van még?

Voltak idők – rövid pár év – mikor egyéb téren is felcsillant a remény, ez egyébként mindig kegyelmi állapotot is eredményez. Az emberek fellélegezhetnek: „Most már őszintén elmondhatjuk, amit gondolunk. Ezután szabadok leszünk, nem lesznek tabutémák, a jók kora következik!” De ez sohasem tart örökké, és már akkor sincs az, amit hiszünk, csak mi úgy szeretnénk látni. Nos, ez az idő egybeesett a Nagy Szovjet összeomlással. Azóta tudjuk, hogy ez is csak egy olyan terv része volt, amiben Jupiter ökröket hajtott és taglózott le. De azért – ezt engedjék meg – az ökröknek legelni kell! De Jupiter mit fog tenni? – Hát megeszi az ökröket, ha eléggé meghíztak, sőt manapság a sovány, húsos ökör, sőt marha, sőt szürke, mint a tömeg, a divat, ezért már a soványságot is árulják… De a lényeg, hogy mindenki ökör…, nem pedig Jupiter, ahogyan hiszik… A jelenlegi liberalizmus nem engedi, hogy olyan egészségesek legyünk, mint az ökrök, mert már elmúltak a lelkes 90-es évek, mikor erről TV műsorokat lehetett készíteni, és olyan mágusokat lehetett hallgatni, akik részben meghaltak azóta, más részben pedig jól élnek abból, hogy már Jupitert játszanak… Ez az egész halálos dráma, egyben kíméletlen is. Mint tudjuk: a liberalizmus egyáltalán nem szelíd és békés gondolkodásmód.  Lehet, hogy kifelé olyasmit is megenged, amit a szakrális világ halállal büntetett, de, mikor a hatalmát veszélyeztetni látja, keményen odacsap, és nem kíméli azt, akit ellenségének vél. Hogy mi volt, ami mindezeket a gondolatokat elindította bennem? Az a honlap, vagy cikk, amiben ÓRIÁSI BETűKKEL SZEDVE le volt írva, hogy az ökörétrend milyen veszélyes, és mennyi baj okozója – lásd még az ökröket, kiket a végén vár a bárd… Ez még rendben is volna Jupiter részéről. De nekem itt a liberalizmus kimutatta a foga fehérét. Talán, kis hazánkban (egy nagy gondolkodót idéztem..), már nem lehet úgy írni az étkezésről, hogy ne rettegjünk azon orvosoktól és a kereskedelmi-mezőgazdasági/állattenyésztői lobbitól, akik közvetlen veszélyben éreznék magukat, ha az emberiség jókora fele felfogná, hogy nem csak az ökrök élhetnek zöldeken, hanem az emberek is? Ez egyúttal – azon túl, hogy „természetesen” a jelzett hatalmas profitot bezsebelő krőzusok elmehetnének kapálni, hogy nekik is jusson némi saláta… – a Föld nevű entitás is végre fellélegezhetne: „Hál” Istennek, megjött az esze a Homo Sapiensnek! Nem: úgy lehet csak viszonylag ehető dolgokat/ételeket bemutatni, leírni, és jónak titulálni, ha előtte mindenkit rémületbe kergetnek, akiknek addig esetlen volt egy olyan gondolata, hogy saját kezébe veszi a sorsát és nem akar kórházi adat lenni. Ez már tényleg mindennek a teteje. Jelentem, 28-ik éve, köszönöm, meg vagyok a növényi ételeken. Azóta, a tanítóim közül többen meghaltak (ezt is megkockáztatom megmagyarázni, hogy miért), és mások – mint fent – abból élnek jól, hogy megtagadták az akkori elveiket, amiket már akkor sem gondoltak úgy, hogy meg is csinálják. „Azért az ember mégsem hülye!” – gondolták. Ha nem látja az ostoba tanítvány, akkor jól bezabálunk minden földi jót.” Vagyis: a nagy mesterek se voltak képesek következetes, fegyelmezett életet élni.

Miután ledöntöttem a bálványokat, azért rögtön bocsánatot is kérek tőlük! Számukra ez a sors, ez a szerep jutott. Jupiterként ökrök lehettek egy darabig. De a végén sajnos ők sem kerülhették el azt a sorsot, ami azoknak jut, akik csak tanulnak valamit, azután másokra erőltetik/sugallják nekik, de önmaguk képtelenek ezt teljesen átélni. Azonban az a kegyelmi állapot talán adott egy esélyt néhányunknak ahhoz, hogy valamit tanuljunk: az ember nem egy olyan egyszerű állat, aki/ami bármit össze-vissza zabálhat, és a végén egészséges maradhat/lehet.

A fő baj mindezzel, hogy olyanok álltak ki tanítónak, akik korábban már jupiteri életet éltek; habzsoltak, megjárták, „betegre ették magukat”, az orvosok kezére kerültek, esetleg jól meg is ijedtek, hogy azért mégis halandók, nem istenek, és egy rövid időre el is hitték, hogy van esély. Én sem hiszem azt, hogy a saját életem elég példával fog szolgálni azoknak, akik most eszmélnek. Hiszen, én is már 42 évesen jutottam oda, hogy valami nagyon nincs rendben, és tenni kéne ezt-azt, hogy ne vigyen el a rossz sorsom. Én is sokaknak adtam tanácsot, és ha kérik, ma is adok. Igaz, nem rémisztem meg őket azzal, hogy kihullnak a fogaik, mert nekem már akkor hullottak, mikor az ököréletet választottam a hátralevő időkre. Szerencsémre itt van a feleségem – annak ellenére, hogy ő dönti el, mit egyen – viszont fel tudom mérni rajta, mit lehet elérni csupán az étkezéssel. Nem akarom túlbecsülni sem saját magam, sem a feleségem hitelességét, de azt kijelentem, hogy ez alatt a közel három évtized alatt összesen kétszer voltam vírusos influenzában, és mindkét esetben „gyógyszer” nélkül 1 hét alatt teljesen kigyógyultam, míg az orvosi rendelőben először látott betegek, még a következő héten, mikor én megkaptam az elbocsátó levelemet, és mehettem a tanulók közé, még mindig úgy fuldokoltak, mint előző alkalommal. Az utóbbi 10 évben már szinte náthás sem voltam. Mindezt csak azért én írom le és azért említem, mert gyermekkoromban minden évben többször is felhasadt valamelyik dobhártyám, és állandóan taknyos voltam, emésztési panaszaim voltak, és komoly ízületi fájdalommal küszködtem. Ezekből néha és egyre kevésbé az ízületi „jelzések” maradtak meg, úgy, hogy pár egyszerű tornagyakorlattal elmulasztom őket. Ha tárgyilagos akarok lenni, akkor ki kell mondanom, hogy kutya bajom sincs.

Abban az esetben, ha én fiatalon, vagy azonnal, születésem után a megfelelő ételeket kaptam volna, és azután ezt a kort megélném, több örömről és lényegesen kevesebb szenvedésről tudnék ma számot adni. De az életkorom dolgában ez nem sokat változtatna. Ezt azért írom le, mert sokakban az a naiv hit él, hogy az étkezés nagyságrendekkel meghosszabbítja az életet, de mikor ráébrednek, hogy a növényevő is öregszik, az egészet kiábrándultam elhagyják. Vannak azok az Equádoriak, meg azok a hegyek között élő kaukázusi pásztorok, és a japán matuzsálemek, akik valóban az átlagon túl egészségesnek néznek ki, és sokkal tovább élnek, mint mi itt Európában. (És vannak a mi öregjeink, akik soha nem részesültek az “áldásos” védőoltásokban!! Ennél fogva, az immunrendszerük érintetlen. Sokan azt mondják még orvos se látta őket…) A rövidlátó ember és tudós, nem képes felfogni, hogy az étkezésen túl számos más tényező is van, ami az élettartamot meghatározza.  Azonban a helytelen étkezéssel igencsak meg lehet rövidíteni az emberi életet. Ezt teszi a liberális, piaci, tömegtermeléses, sematikus, „mindenevő” fogyasztó, mennyiséget és minőséget figyelembe nem vevő, fegyelmezetlen, ostobára sulykolt Európai (és más területen élő) ember. Nem titok, hogy az emberiség a jólétet elsősorban a kövérséggel asszociálja. Ezt olyanok is magukra veszik, akik egyáltalán nem élnek „jóléti” államokban. Van egy magyar mondás: „Az a tiéd, amit megeszel!” Ez lehetne a magyar konyha mottója. Ez tartja fenn az egészségügy nevezetű mohó szörnyet. Csak el kell olvasni, mit nyilatkoznak egyes hálapénzt követelő „gyógyítók”. (és hozzá, hogy néznek ki?!) Máris megérthetjük, mi volna velük akkor, ha az emberek legalább az alapvető ismeretekkel rendelkeznének a Homo S. szükségleteit illetően. Pláne akkor mi lenne, ha annyit járnának orvoshoz, mint én 28 éve…!

És – hangsúlyozom – én egy beteges, gyenge, lusta, állandóan aluszékony kövérkés fiatal voltam. Ha „egészségesen” éltem volna, és most ugyanígy néznék ki, fogak nélkül, vékonyan, és őszen, akkor semmi érvem se volna. Most viszont az életem majd’ felét orvosok és „gyógyszerek” nélkül, erősen – szerintem –, ép ésszel leéltem, úgy, hogy egyáltalán nem félek attól, mi lesz velem húsz év múlva, vagy holnap. Érdekes, hogy nem félek a haláltól, mint azok, akik minden percet kihasználnak, hogy minél több „jót” vegyenek magukhoz, és minden kábító étel és ital kijózanodásának idejében szenvednek. Egyrészt a „jók” hiányától, másrészt a „jók” hatásaitól… Mellesleg, ők joggal félnek.. Nem tudom, eléggé érthetően mondtam-e?

Hogy azután mi az oka az emberiség általános liberalizmusának? A kövérek kiállásának az „egészség” jegyében? Kövéren és betegen beszélni arról, hogy mások mennyire liberálisak? Kövéren és egészségtelenül dönteni arról, hogy az emberek nem élhetnek saját jó szántukból úgy és azokon, ahogyan nekik tényleg a legjobb? Mi az oka az emberek mértéktelenségének, a kábszeres, és beteges étkezésnek-italozásnak? Mi az oka a háborúknak, a gyilkosságoknak? Mi az oka a megmagyarázhatatlan indulatrohamoknak, ingerlékenységnek, általános gyulladásoknak, beteges fáradtságnak, szívrohamoknak, érrendszeri hirtelen halálok legnagyobb részének? Mi az oka az általános hazudozásnak?

Azok az ételnek/italnak nem nevezhető dolgok, melyeket emberek esznek/isznak/belélegeznek, többek között állatok húsa, megégetve, sózva, ehetetlenné fűszerezve, hogy a dögszagot, romlott vért, halál ízt ne lehessen érezni rajtuk, (Én még falusi gyerekként érezhettem a bélbe töltött kolbászon-hurkán azt az összetéveszthetetlen „mellékízt”, amit a bélsár maradványa okoz, melyet lehetetlen kimosni a bélből(!)..) egyet jelenthetnek csak: az ölés, és a hatalom eszelős mámorát. Annak a babonás hitét, hogy az állatból származó ételek nélkül az ember meghal, elsenyved, eszét veszti, ezért „kénytelen” állatokat borzalmas körülmények között és borzalmas módon, kegyetlenül (önmaga szerint „kegyesen”) lemészárolni, csak azért, hogy ők és más emberek hatalmas áron, (ami nem az ember legnagyobb kárát okozza, hanem a bolygó életközösségét juttatja a méltatlan pusztuláshoz) fenntartsa ezt a mítoszt.

Csak egy „kis” különbség van a hőkezeléses, állati részekkel készített „ételek” és friss gyümölcsök, zöldek, bizonyos magvak és tiszta víz fogyasztása között: Az ember a növények lassító, nyugtató, tápláló, és tisztító hatása miatt elveszti azt a leküzdhetetlen vágyát, hogy még akkor is egyen, mikor már a fülén jön ki az étel. Ami egyet bizonyít csak, hogy nem jut elegendő minőségű és mennyiségű tápanyaghoz, de kap olyan anyagokat, és ezek szinergikus hatásait (állati hormonok, antibiotikumok, patogén ágenseket, lerakódó veszélyes vegyszereket), és főként, a NaCl nevű antibiotikumot/tartósítószert/drogot. Továbbá, ezen anyag/ok mennyiségét lehetetlen korlátozni, ami a rengeteg bajon belül képes a veseműködés megállítására, az elfogyasztott állati eredetű ételt még emészthetetlenebbé téve rombol. A rosszul emészthető bomló anyagok veszélyes paraziták és baktériumok táptalajaként gyengítik a testet, és betegítenek meg. És – amúgy mellékesen – ezek a testi-lelki folyamatok alapjai az összes függőségnek. Amint a tapasztalat mutatja, aki egyszer találkozott bármely droggal (függőséget okozó anyag, hormon stb.), többet nem tud „lemondani” róla. Ami nekem már nem újdonság, de igaz, hogy viszont a friss növények, és a böjt hatására elillannak a függőséggel kapcsolatos vágyak, ideggyengeség, és az okozott testi károk egy része is helyreállítható!

Abban a pillanatban, mikor az emberiség feleszmél arra, hogy mennyire más érzés, ha a növényeket fogyasztja, mint az a bizonyos ökör, amit minden lelkiismeret furdalás nélkül korábban megölt, és még meg is evett, akkor elborzad, mit is tett a világgal. Az a lelkület, ami egyszerűen attól, hogy mentesülünk olyan kényszerek alól, melyek skizofrénné, paranoiássá, szellemi-lelki vakká, szétrothadó testű nyomorulttá tesznek minket, máris megértjük, hogy mi az, amin gyökeresen változtatnunk kell!

Nem a növényevést kell veszélyesnek titulálni, és elrémiszteni tőle az embereket, hanem hitelesen kutatni kell, mi az a legelfogadhatóbb étel és tápanyag, ami az embert a legteljesebb egészségben tartja. Nem dogmákat kell gyártani, hanem minden lobbiérdek nélkül ezt kell a legfontosabb kutatási témává tenni! Azért, hogy végre megértsük, mivel teszünk egyaránt jót az embernek és a természetnek. Ebben nem az számít igazán, hogy milyen lesz az az ember testileg, aki letisztult elmével és békés lélekkel elfogadja a reá szánt szerepet, hanem éppen az a változás, ami e nélkül nem következhet el. Azt is mondom, hogy inkább az ember kössön kompromisszumot saját hamis ideái ellenében, mint a földi életközösségeket áldozza fel rögeszméi oltárán!

A tudomány, ami eddig szinte csak a liberalizmusnak köszönheti kivételezett hatalmát az ember és a Föld életében, minden eszközzel és háttérrel rendelkezik, melyekkel ezt a feladatot teljesen meg tudja oldani. Egyúttal végleg le lehet számolni a felelőtlenséggel, a fegyelmezetlenséggel, sok olyan jellemvonással, ami szinte csak a helytelen ételfogyasztás következtében erősödik fel. Meg lehet érteni az egészség-teljesség spirituális lényegét, fel lehet fedezni azokat az eddig csak véletlenszerűen megjelenő, megmagyarázhatatlan képességeket, melyek az emberi test és elme kivételes működése nélkül, „étkezési anomáliák miatt” elsorvadtak, vagy szunnyadnak. Végre megtapasztalhatjuk a béke érzését, a valódi szabadságot, a félelem nélküli életet. Az élet és halál nem lesznek olyan témák, melyek drámák alapjául szolgálnak, hogy fenntartsák a beteges gondolkodást és cselekvést.

 

 

 

 

3 hozzászólás a(z) “A liberált ember” bejegyzéshez

  1. Mihály

    Tetszett a cikk, érdemes többször is is elolvasni. Címnek viszont inkább “”A liberális étkezés veszélyei”” illet volna hiszen 70 % erről szólt. Persze a sorok közt is olvasni kell.

    Válasz
    1. Kövi Gábor Szerző

      Csak udvariasságból, mert már megköszöntem…
      Szokatlan, hogy valaki képes többször is végigmenni egy úton, csak azért, hogy valami jól megmaradjon benne…
      Üdv.:
      Gábor

      Válasz
    2. Kövi Gábor Szerző

      Kedves Mihály!
      Még egy gondolat: tulajdonképpen az étkezés is csak egy vetülete a liberalizmusnak. Nem szabad csak politikai részt említeni, mikor ez a gondolkodás az ember hibás szemléletéből eredően minden területet érint. Amit a cikkben megfogalmaztam, az főleg arra vonatkozott, hogy az emberek most rájöttek, hogy létezik olyan, hogy liberalizmus, ami nem azonos a tényleges szabadsággal. Semmit nem ér a szabadság egészség nélkül. Semmit sem ér a szabadság, ha az ember saját magát tartja rabságban az ostoba kényelemszeretetével, renyhe gondolkodásmódjával, a következetlenségével, és hanyagságával. Azok, akik a testüket is tudják gondozni, belül is ápolni, nem csak kívül, azoknak a lelke, és elméje is szabad lesz. De mindig kiemelten fűzöm hozzá, hogy az ember csak egy akadály az isteni természet útjában, ami szigorú, de nem teremt bűnösöket. Ezért nekünk fontos, hogy az ember milyen, viszont a jelenlegi liberális ember többet árt a természetnek, mint magának.
      Üdvözlettel:
      Gábor

      Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.