A pénztónus ledöntése

III.

„Szisztokrácia, szisztarchia, szisztémizmus”.

A pénz, mint „kenyőcs” (Hamvas) szerepéről vázlatosan már esett szó az előző két cikkben. Ez a kenőanyag a civilizációs rendszer kötőanyaga és működtető-gyorsító anyaga is egyben. Olyan segédanyagokkal, mint a hazugság, erőszak, ködösítés, züllesztés.

Mindezek által valósul meg a totális lélekpusztítás, és a formális rabszolgatartás. Mint tudjuk…, a rabszolgatartó társadalom még virágzik – jobban, mint valaha –, csak alkalmazkodott a fejlődéshez. Mármint a züllés ilyetén elnevezése elhomályosítja az alapvető szabadságjogok elnyomását, és a mindenre kiterjedő kizsákmányolást. A „fejlődés”, ami persze a rendszer ideológiájának motorja, korbácsa; valójában az egyre gyorsuló, és megfékezhetetlen züllés folyamatát rejti, és csomagolja be, mint az ehetetlen kacatokat a sztaniol. A rendszer a csúcsán trónoló oligarchák által valósítja meg az elnyomást, és az emberi lélek áruvá silányítását. Azonban minden ember tudata egyformán alá van rendelve ennek a démonikus hatalomnak, és erre mi sem jellemzőbb, minthogy mindenki boldogan, büszkén viseli a terheit.

Manapság kevesen veszik észre micsoda erős satuba szorították, és mennyire kevés esélye van a  menekülésre. Azonban az emberi elme leleménye folytán mindig van arra esély, hogy önmagunk lehessünk. Ha a törvények fölé a saját sokkal szigorúbb törvényeinket helyezzük. Ekkor a rendszer számára láthatatlanokká válunk. Ez az én esetemben szinte tökéletesen sikerült. Néha már magamat se látom…

A viccet félretéve, vagy éppen felhasználva a menekvésre, pl az internet is lehetne egy olyan kapu, amin keresztül eljuthatnánk saját magunkhoz. Azonban fontos tudni, hogy az internetet se az önmentő tudat találta ki, hanem a rendszertudat, illetve vallás, a szisztémizmus.

Eszerint pedig csak látszólagosan szolgálja a személyi autonómiát, és információs szabadságot, mert már küszöbön a rendszer újabb srófja: a saját néven való kommunikáció. Ez első ránézésre arra hivatott, hogy a sötétben bujkáló internetlovagokat láthatóvá tegye. Azonban a valós ok éppen a magánjogok köré font hurok újabb megszorítása. Miközben éppen a magánjogok védelme az egyik indoka a tervezett fejlesztésnek.

Mindez nem lenne akkora baj, ha a rendszer valamiféle közhiten alapuló erkölcs mentén épült volna fel, mint ahogyan el akarja velünk hitetni. Az se mondható jó megoldásnak, ha a piacot próbálják összemosni az elmék közötti szabad közlekedéssel, ami jelenleg az internet. A piac, mint varázsige elfogadtat mindent, ami fondorlatos és szennyes indokokat rejt.

A legutolsó stáció minden rendszer látszólagos növekedésében a teljes káosz, és anarchia, ami igencsak közel van a jelenlegi tapasztalat szerint. Az ember által alkotott rendszerek mindig tartalmaznak olyan elemeket, melyek önmaguk gyorsuló pusztulását vetítik előre. A kedvezőnek tűnő kezdeti lelkesedés minden esetben korainak bizonyul és megmutatja azt, hogy ember nem alkothat rendszert addig, míg a kozmikus rendszerek törvényeire fittyet hány. Azután sem alkothat semmi újat, ami valahol ne volna meg a nagy egységen belül, de helyileg valahol másutt. Csak abban az esetben volna megvalósítható az örökké működő rendszer emberre vonatkoztatva, ha az előnyök és hátrányok minden emberre egyaránt 0 végeredményt mutatnának. Mivel vannak, akik úgynevezett előnyökkel születnek, mint a külső megjelenés, másik nem számára vonzó tulajdonságok és persze a jelentős anyagiak; azt mondják, eleve megvalósíthatatlan a teljes egyenlőség. Azonban nyitva hagyják azt a tényezőt, ami a végső vagy isteni igazságszolgáltatás címszó alá kerülve kivonja ezt a feltétlenül megoldandó problémát a rendszerből. Időnként próbálkoznak különféle izmusok ennek megoldásával, de mindeddig sikertelenül.

Fő szlogen: „Nincs ennél jobb. Eszi, nem eszi, nem kap mást.”

A szisztokrácia lépten-nyomon gáncsot vet a személyi jogoknak, és gyakorlatilag a teljes megsemmisítéssel fenyeget. Ezért erre már nem elegendő a puszta defenzív magatartás, hanem komoly szellemi erőfeszítésekre van szükség. Persze, nagyon kézenfekvő volna a szisztémizmus alapján, ha kifényesítenénk őseink rozsdamarta szablyáit, és dagadó erekkel rontanánk a rendszer legközelebbi bástyájának. Ezt az ostobaságot már a rendszer egy fuvallattal elintézné, és akkor ráadásul ettől ő lenne erősebb, és egy indokkal gazdagabb. Ezt kimondani pedig nem megalkuvás, hanem az ész diadala a rendszer lusta és rövidlátó, de ingerlékeny védelmi mechanizmusán. Aki nem védekezik, azt nem lehet nyíltan megtámadni. Az már más dolog – mondja a pesti -, hogy semmivel sem kellemesebb az ilyesfajta taktika eredménye. Legfeljebb a fájdalom tart tovább a megsemmisülés azonnali katasztrófája helyett. Semmiféle foltozgatás tehát nem felel meg az óhajtott célnak, ami az emberi lélek teljes körű felszabadítása. Pedig kell lennie egy vagy több olyan megoldásnak, amely pontot tehet erre a több ezer éves tévedésre. Ilyenkor szoktak a felek különféleképp felhorkanni:

Akik a liberalizmus ellen lépnek fel, azt harsogják:

Újabb szabályok, ősi törvények (ez is, az is) kellenek, és a rendszer örökké fog működni.

Akik a korlátlan szabadság (Lásd: korlátlan önzés) hívei, és a „Gazdagodj, ügyeskedj, uralkodj!” mindenki számára való elérhetőségét hirdetik, amiről tudjuk, hogy soha és sehol nem valósulhat meg, mert akkor relatíve senki sem volna gazdag, és senki sem ügyeskedhetne, sőt nem is uralkodhatna…; ők pedig a demokrácia üres szólamait tartják pajzsként maguk előtt.

Mert ez csak mások kárára és mások által  valósulhat meg.

Ugyanis a megoldás a rendszeren kívül érhető csak el!

Erre pedig felhorkannak a rendszer védelmében azok, aki ebből jól élnek:

„Az anarchia minden eddigi vívmányunkat  tönkre tenné!”

Ezt aláírom, mert ezek, az un. „vívmányok” a rendszer és kiszolgálói védelmét szolgálják.

Lássunk mindjárt egy olyan példát, ami az internettel és a rendszerrel, vagyis a tágabb értelemben vett, vagy globális rendszerrel összefügg. Ezt a világháló tudatta velem, aki alig nézek valamilyen híradót, de olvastam az Egészségügyi maffia c. könyvet:

Az „egészségügy” újabb elnyomó ötlete, a kötelező védőoltások körének kiterjesztése a közelgő (?) világjárvány ellenében.

Egyetlen módon tartom indokoltnak, és érthetőnek ezt. Abban az esetben, ha az egészséges életmódot, ami mindenféle oltást feleslegessé tesz,  ugyanúgy kötelezővé teszik.

Ez ugyebár az egész ördögi ötletet megsemmisítené. Itt azután a ködösítés nagymesterei rögtön kimondják, hogy az pedig még nem zárja ki hogy valaki ne kapja meg a majdani vírust. Miközben arról azért nem lehet a széles közvéleménynek fogalma, mi is a valódi egészséges életmód, mert ennek az egyszerű alapelvnek (természetes, nyers, zöldtáplálkozás, testmozgás) széleskörű és hatásos megsemmisítésére törekszik a rendszer és komisszárjai. A köztudatba már csak a testmozgás kerül, ami fontos, és hasznos ugyan, de önmagában igen csekély eredménnyel kecsegtet. Arról nem is beszélve, hogy itt is a piaci elvek mentén butítják és vámolják meg az emberi tájékozatlanságot. Senki se gondolja, hogy ebben a világméretű összeesküvésben a pénz nem játszik szerepet. Mindabban, amiről eddig szó volt, központi szerepet játszik a pénz.