Világ szellemi szintek

Világ-szellemi szintek

Az újabb szokatlan cím olyan ismeretlen területre visz, amely nagy figyelmet, érzékenységet és türelmet igényel, de megéri mindez a ráfordítás. Nyomjunk egy Világ Print Screent! Megvan? Akkor máris elképzelték a Földgolyót egy kiterített papírlapként vagy „intelligens táblaként”. Köszönöm. Ezen a képen kirajzolódnak, színekkel, árnyalatokkal megjelennek a világ népességének szellemi szintjei. Ugyebár, ez már megszokott, hogy különböző szempontok szerint lefestjük a világot: nyersanyagok ásványkincsek, bányászat, gazdasági-gazdagodási mutatók, statisztikák szerint. Most a módszer marad, csak az „összevetendő téma” változik. Ha valaki grafikonokat, folyamatábrákat szeretne elképzelni, ám tegye, csak az a fontos, hogy a „felvezető” után kapcsoljuk be az operációs rendszerünkön a „megértés” programot.

Miután ezeket a kezdő lépéseket megtettük, térjünk rá arra, mit is kell ábrázolnunk?

Ez a szó, fogalom: szint, általában valamilyen folyamatot, valamihez viszonyítva jelenít meg. Van egy cél, amit el akarunk érni, és van az odavezető út. Ha szellem, annak hogyan lehetséges szinteket meghatározni, hiszen előbb ismernünk kell a folyamat elejét, és ezután tekinthetjük át annak időbeli haladását, változásait, és így vethetjük össze a jelenlegi paraméterekkel, amiből természetesen valamiféle prognózist, elemzést készíthetünk, majd levonhatjuk a végkövetkeztetéseinket.

Munkahipotézisként alkalmazzuk a „Folyamattudat” modellt. Ennél – mint tudjuk – a teljes vizsgált spektrum párhuzamos – egyidejű változásait szemléljük. A szellem és a tudat kapcsolatában.

Ha valamiféle „szarkasztikus” hangvételt véltek kihallani az eddigiekből, igazuk van. Nem véletlen hiszen ezt az elemzést és végkövetkeztetéseit már réges-régen el kellett volna végeznie annak a sok tudós elmének, akik minket is elláttak „szellemi munícióval”. De, hogy erre mégis most kerül sor, annak is különleges apropója van: ÉLET vagy HALÁL.

Ezek között kell választanunk. Persze, többféle élet és többféle halál is van. Létezhet az az állapot amit oly sok „remekmű” mutat be mozgóképeken, hogy a kedvelt tv csatornákon mást sem láthatunk. Az agyhalotti állapot ami tényleg egyfajta „feltétlen megálló”, ahonnan már nem vezet sehová út, igen közel van. Veszélyesen közel. Ezért a tanulmány elolvasása közben a világban számos ember egy team részeként máris nekiláthat annak a munkának, amelyet az elődök kényelemből, lustaságból, önzésből, mohóságból, kisszerűségből elmulasztottak. Ez a lehetőség még sohasem volt ennyire elérhető, egyúttal sürgetően fontos élni is vele. Mint mondtam a két lehetőség közül az elsőre…

Egyik mesteremre Hamvas Bélára (ajánlott olvasmányként) gondolva, aki nekünk egy ősi nyelven (magyar) leírta (elavult, kezdetleges módszerrel, kézírással) azt, amire a szintén ősi és már sokak által érthetetlen egyéb nyelveket eredetiben olvasott (Szepes Mária szerint) bölcsességeket  összevetve, saját véleményét megfogalmazva rájött. Ezekben az írásokban, többek között megörökítették a „Világszellem”, vagy „Kozmikus Szellem”, vagy Isten, vagy bármi néven nevezett „szellem” „születését” és „fejlődését”. Ettől számítjuk a szétszóródást. Vagyis Hamvasból digitmagyarra fordítva: a „fejlődést”. Azt a csodát, melyet csak a ma embere élvezhet (nem sokáig!), és amit már szinte a Valóságos Isten manifesztációjának tart, és kinyilatkoztatásai (vegyél egy újabb „eszközt”!!) iránt nyitott szívvel fordul.

Tehát volt a „Szellem” Nagybetűvel, aki láthatatlan volt, csupán fénye borította be a tájat, mely életet hozott létre, és kimondta: Szaporodjatok és sokasodjatok!

Kezdetben mindez szinte minden erőfeszítés nélkül történt. Sok kis szellemlény rajzott ki a világban, majd ezek örömtáncot lejtettek, sem ételre sem italra nem vágytak, csat táncoltak és örültek napestig, és le sem pihenve folytatták tovább hajnalig. Ez a kimeríthetetlen energia egészen addig tartott, míg a megállíthatatlan szétszóródás következtében egyszer csak éhezni nem kezdtek…

A mese ebben a szellemben folytatódott, és ennek következménye az, amit magunk körül látunk. Mindenki mást és másképpen, de ettől a tényleges valóság sem nem lett szebb, sem nem lett otrombább. Ennek a világnak a leírására egyedül az ember képes, de már az sem sokáig – mint mondtam, és még fogom mondani egy darabig…

Most áttérhetünk az „akadémiai oktatási szisztémára” (bár az oktatási helyett mondhattam volna „pedagógiait” is – hogy egyetlen magyar szó se legyen benne. Bár a szó: oktatás, már önmagában mutatja a szétszóródást, amit a magyar nyelv hihetetlen pontossággal követ és megjelenít. Csupán fel kell tudni fogni.)

Tehát a tanultak szerint, ugyebár vannak a világnak különböző részei, ahol az emberinek nevezett (leképzett, „nyers és műveletlen”) szellem eddigi ismereteink alapján egységes és különböző, vagyis paradox. Ez egy idea (az embertől elvárt szellemi cél) alapján felállított mérték szerint rang- (szint)sorolható. Az a pont, ahol még nem emberi a szellem, és az a pont, ahol már emberi a szellem az Origó (..Rigó.rigó sárga rigó..,) ahol a „természeti népek” az emberevéstől eljutottak az együttműködésig, és az a végpont, ahova eljutott az emberiség, mely a sok szellemi ág(azat.. mily szép is ez a szó!?)-ra bomolva az egyik ágon ott (fityeg) az emberevés, míg a másikon a mesterséges intelligencia.) Ez az a szint ahova ez a faj képes volt eljutni, úgy hogy nem fogta fel, amit Hamvas pedig súlyos kötetei által a fejünkbe vert (volna, ha tanítják őtet):

Minden tettünknek következménye van!

Nos, most pedig térjünk rá arra a mesére (nem mese ez gyermek!), aminek – történetesen – van tanulsága!

Ha a kiinduló pontnak, az emberinek is nevezhető, örömteli, együttműködést, a bőséget és a mértéket (na, ez meg micsoda?) nevezzük, akkor az ideális közép az az időszak az emberek csoportjainak éghajlat, életlehetőségek, és élettudás szerinti megoszlásában, mikor a szellem és a tárgyi világ összhangban volt. Ki-ki a maga nézetei és ismeretei szerint is nagyjából megjelölhet pontokat a (z ismert…) történelemben, amelyek még emberiek, de még nem térnek el ettől az ideától. Ezt a pontot kérem jó erősen vizualizálni!

Talán a mi kultúrkörünk szerint ez az időszak az Éden kora, ahonnan a kezünkkel közvetlenül elérhető ételt (gyümölcs) flex, elektronmikroszkóp és atombomba nélkül meg tudtuk szerezni. Anélkül is, hogy ezért másokat meg kellett volna ölnünk. Az ezt követő időszak, egyre erőszakosabban és következetlenebbül, ám egyre hatástalanabb „eredményt” hozva arra irányult, hogy az eljövendő nemzedékeket ehhez az ideához visszavezessük. Ezért egyre többet kellett tanulnunk, szenvednünk (Hamvas: „Szenvedés nélkül az életnek nincs semmi értelme.”), egyre erősebben vágytunk a kényelemre, miközben egyre türelmetlenebbek, egyre frusztráltabban lettünk, és egyre távolabb kerültünk az almától – kivéve azt, ami a gépünkre helyezve mutatja, hogy már megrágtuk és eldobtuk…, de az alkotója úgy akarja nekünk beállítani, hogy meghaladtuk.

Ezt az időszakot Hamvas az i. e. 600-as évben jelölte meg. Akkorra az „ideális államforma, és spiritualitás” szinkronban volt (volna). Szerintem ezt már pestiesen „almának” nevezhetjük. Vagy elment hajónak.

Ugyanis az az állam már mindazokat a lezüllött elemeket tartalmazta, amiket csak egy „civilizált” ember tart ideálisnak. Volt katona, jogtudós, bölcs, bíró, pap, polgár, de volt – kérem tisztelettel – háború is. Amiről a valódi „aranykorban”, vagy Édenben még nem volt szó, hiszen senkit sem kellett legyőznünk.

Érthető és elfogadható, hogy a „sokasodás” hozta magával az ételek mennyiségi és minőségi szintjeinek korlátozottságát is, ami „természetesen”, a versenyt, küzdelmet, mások legyőzését, ezt a furcsa (nem emberi) érzést ébresztette fel a már kába (ébresztés = éberré/emberré tevés) emberiségben. Ebből tudni véljük, hogy a „lezüllött”, lefokozott emberiség éberség híján, nyitott szemmel (lásd: holdkóros, agyhalott – mint fent) járva is szellemében sérült volt. Így az ember egyre inkább veszélyt jelentett egymásra. De egyúttal a világ más „szereplőire is”, melyek – furcsa módon, „tudatosan” az „ember alá lettek rendelve” (lásd: szép magyar beszéd). Ahogyan a szellem és az emberi lény számban és minőségben is szétszóródott, egyre inkább szüksége volt növekvő türelmetlensége csillapítására, és éhségének, jóllakottsággá válásához több és több erőszakra, mely még több félelmet, türelmetlenséget, bizonytalanságot hozott rá. Ezek ellensúlyozására, egyre nagyobb biztonságot akart szerezni, egyre jobban kiégve, újabb és újabb vágyakat gerjesztett magában, mire azután a fáradtság és szellemi restség kényelme következett. Kisebb-nagyobb megszakítások (háborúk) mellett a folyamat(ok) töretlenül haladt(ak) tovább (lefelé), mígnem eljutottunk a máig, és ezek után képesek vagyunk a szemünk előtt álló (fekvő) képet az eddigi felvezetés mentén kielemezni.

A folyamat mibenlétének „civilizációs-európai” szemléletével olvasva a viszonylag közeli múlt történéseit, a mai helyzet okait ekképpen írhatjuk le vázlatosan:

Az összes háború, egytől-egyig haszonszerzés, mások elnyomása, hatalom, pusztítás, végső soron a még nagyobb gazdagság, még nagyobb pompa, még nagyobb hatalom és a „javak” még koncentráltabb eléréséért folyt. A másik szál, a szellem, szintén szétfoszlott újabb szálakra, melyek még korábban összetartották (?) az emberiség egyes csoportjait, mint vallás, kultúra, és korábban a gyakorlati fennmaradás szükséges kellékeként egyre több teret és hatalmat akaró technikai szellem névvel nevezhető szál(ak)ra bomlott. Ez utóbbi is újabb és egyre követhetetlenebb szekciókra, szegmensekre vált szét, melyek újabb javakat, erőket, hatalmakat, biztonságot, kényelmet követeltek maguknak. Az egyes szellemi vonatkozások közötti összekötő kapocs tehát a mennyiségtan szavaival és a geometria elvei mentén írható le: nagy, nagyobb, monumentális, óriási, végtelen, beláthatatlan, elképzelhetetlen stb. Ezen közben végzetesen lemaradt az az idea, ami az emberi faj eredeti, egyetértésen, bőségen, egyszerűségen, boldogságon, időtlenségen, mint „táptalajon” burjánzott. Ami ma burjánzik, az a lemaradt, végleg elbutult közszellem, ami a legközelebb a kannibalizmushoz van.

Tehát az iménti leírás is valaminek a következménye volt. Nézzük a táblát!

A már „Világ”-nak nevezett két háború (és a közben folytatott és most is folyó háborúk) okai ezek a lezüllött eszmék, torz szellemek voltak(vannak). Ezek személyekhez, csoportokhoz, kultúrákhoz köthetők.

Menjünk vissza a még belátható időkben Amerika „felfedezéséig”!

Ha akkor a világszellem inkább az édeni és nem a lefokozott szinten lett volna, akkor Európa az Új világ megtalálásakor regisztrálta volna azt a kivételes állapotot, hogy van egy újabb földrész, amit az emelkedett, „kulturált-civilizált” szellem jegyében meg kell őrizni, figyelve tanulni kell az ott élőktől. Meg kell hallgatni, és okulni kell az ő történetükből, megértve saját történetük tanulságait. A továbbiakban békés kapcsolatot kellett volna ápolnia ezzel a kultúrával közösséggel, adott esetben türelmet, másfajta világlátást, értékes tudást lehetett volna a maga számára hasznosítani.

Ellenben, azt már tudjuk, hogy ez nem így történt.

Ez a pont a földi-emberi folyamatokban mérföldkő volt. Abban a kivételes helyzetben a világ más tájai telis-tele voltak „fehér foltokkal”, melyek felfedezése, szintén abban a „szellemben” zajlott, melyet Amerika esetében is leírhatunk. A gyakorlatban a magasabb szintű (!) technika, a néha lényegesen magasabb szellemi-kulturális szinttel rendelkező népeket, közösségeket formálisan megsemmisítette, azok sok évezredes hagyományait, relikviáit, épületeit, rendszerét egyszerre tüntette el a föld színéről. Az, hogy egyáltalán valami megmaradt, a puszta véletlen, a hódítók tévesen felmért korlátlanságának „hézagai” és magukat saját eszközeikkel valamelyest megvédeni képes „céltárgyak” túlélő erényei és tudása révén volt lehetséges.

Továbbra is, az egyre jobban kirajzolódó technikai szellem szintjei határozták meg az aktuális szerkezetet, ami előttünk volt (van). Eszerint, az Európában elért hatalmi, gazdasági vagyoni, technikai fölény Amerikában hatalmas „üres” tereket, gazdag és a gazdagodást „ingyen” kínáló anyagi forrásokat talált. Ezért aztán a világ más, hasonlóan „fejlődő” (züllő) hatalmai versengeni kezdtek a javakért. A versengés során egymást túllicitálva gyilkolták az ott található népeket, rabolták el alkotásaikat, kincseiket, és persze az áldott Szent természetet is gátlástalanul pusztították.

Ez a „szellem” már csak idézőjelben írható le, mert semmit sem tartalmaz az eredeti ideából. Pedig kereszténységen, könyörületességen, mértékletességen, türelmen, szelídségen alapult (alapul). Mit sem befolyásolta azonban ezen „szent embereket” a szellemük, vallásuk abban, hogy válogatás nélkül mindent és mindenkit elpusztítsanak, beleértve saját nemzetük, fajtájuk tagjait is, ha útjukban álltak.

Ez történt. Közben a világ más tájain, más kultúrák, más szellemek, más vallások, viszonylagos harmóniában, megállapodottságban, relatív „kisebb sebességgel” haladtak valamerre. Ma már tudjuk, hogy alapjában véve az európai mohóság és türelmetlenség egy idő után vonzóvá vált számukra, látva, hogy ez mekkora hatalmi lehetőségeket rejt. Még ma sincs azonban olyan mélyen (bár ez igen vegyes részeket tartalmaz) a szellem, mint az említett térségekben. Ellenben a többi földrészen más és más irányból közelít a szellem ehhez az általánossá váló lesüllyedt, már „fogyasztóinak”, nevezhető, sehova sem jutó „jóléti” szellemhez, melynek „szent fogalma”: Fejlődni!

Nekem ez azt jelenti: zülleni, eltávolodni az eredeti ideától, az almafától.

Az összes földrész, térség közül Afrika a legkiszolgáltatottabb, egyúttal, legveszélyesebb hely is. Az emberi szellem szintjei itt szinte összekeveredetten találhatók meg. Egyre fogyó és egyre megállíthatatlanul züllő szellem, a „természet édeni gazdagsága”, ami még reményt adhat(na) a földrész állatvilágának megmentésével, azonban pusztulásának megállítása, szintén a „technikai-gazdasági-hatalmi” szellem térhódítása által, szinte lehetetlen.

A térképészek áldásos tevékenysége révén megjelenő kincsvadászok, hittérítők, kereskedők, politikusok, katonák és a szellemi határokat szétzúzó hódítók elvitték, elviszik a még fellelhető javakat, és amit otthagynak az a két véglet: színes üveggyöngyök „kultúrája”, a nyugat szennye, mérgei, és a politikai-gazdasági-kulturális káosz. Nem a természetbe ágyazódott mértékletes, önszabályozó ősi szellem, hanem a szinte kőkorszaki „létszemlélet”, párosulva az automata fegyverek hatásosságával. Az élet értéke a nullára nivellál, a „Jólét” nyugatias formái városokban piszokkal, barbarizmussal, maffia szellemmel, és az „eredmény”, a hatalmas nincstelen, „okos telefonokkal” ellátott mindenre elszánt tömeg, homályos céljai között az „okozók” iránti végtelen gyűlölettel, jogainak „civilizált jóléti követelmények szerinti érvényesítésének illúziójával, miközben „szellemét” már csak a múltból visszamaradt sötét ösztönei és a „közben” ráragadt vallási dogmái irányítják. Így válik lehetővé a bizarr „hibrid szellem”, melyben a legmélyebb szintek találkoznak (erről később).

Vessünk egy pillantást a „legfőbb ok” az Amerikai szellem kialakulására és hatására a világra.

Amerika a II. világháborúban vált azzá, amit ma látunk. Akkor ébredt rá arra, hogy ő kell, hogy a Világ Ura legyen. Lehet ezt „szakszerűbben” is fogalmazni, de az elve akkor vált legközvetlenebbül valóra, mikor az Amerikai Hadsereg, mint felszabadító, elhozta a békét, és a rágógumit, meg a fekete italt, amit szándékosan nem nevezek nevén. Ehhez persze társult az a szellem is, ami azóta a világon már mindenki jól ismert és még mindig sokan bálványoznak: az amerikai álom.Bármi lehetsz! Ha elég kitartó és kíméletlen vagy, akár te lehetsz az Amerikai Egyesült Államok elnöke! Ez sokakat a tányérmosás szellemi szintjétől az iparmágnás szintjéig vitt, ennél sokkal többeket sehova, vagy valamelyik hadszíntérre, ahol elpusztultak. Azonban a felcsillanó világuralom ideája, a hatalom és erő; a korlátlanság, az igazság „alkotás” terén megnyíló lehetőségei, a „szellemi-pszichológiai hadviselés” tudományának kifejlesztése, az „elrettentés”, állandó félelmének tudatokba való oltása, és az összes ország ellenőrzése és irányítása, már kézzelfogható közelségbe került. Ennek „kihelyezett tagozata” a NATO, és az EU. A „forrás”, Európa még maradék szellemének kioltása a „nagy találmány”, a szellemek kultúrák összekeverése című terv otthon kipróbált (és kudarcot vallott) módszerével most ősanyját, Európát is „amerikanizálni” szeretné. Már azt a részét, ami még nincsen eléggé amerikanizálva. Ezt az egész folyamatot nehéz nem egyfajta ember alatti Démonként értelmezni, hiszen ekkora gonoszság még egyetlen országban sem testesült meg. Vagyis – amit mindig hangoztatok – hiába kötjük mi ezt az „eredményt” személyekhez, egyértelmű, hogy ezek a megszállottak, már nélkülözik azt, amit emberinek nevezhetnénk, és ezért őket nem emberi bírák, emberi törvények szerint kell elítélni, megítélni. Ha valakinek ugyanaz jutna eszébe, amit ez a Démon egy hasonló őt fenyegető rém ellen tenne, akkor azonnal lebeszélném erről. Eddig a történelemben egyetlen ilyen „megoldás” sem vezetett eredményre.

De figyeljünk kicsit jobban arra, mi is történik ma Európában. Mindig feleségemmel folytatott reggeli beszélgetéseink nyitják meg az elmémet ilyen „meglátásokra”, mint ez is:

Európában nem különböző szellemi szintek állnak szemben egymással!

Gondolom – pestiesen szólva – ez Önöknél is kiveri a biztosítékot. Helyesen, mert Önök sem jöttek erre rá. Ennek semmi nyoma eddig.

Vajon mire alapozom én ezt a felismerést?

Európa és Afrika népei ebben a kivételes pillanatban azért kerültek egy hadszíntérre, mert mindkét kultúra – látszólag – teljesen elvesztette ideáit. Megjelenésükben különböznek ugyan és a felületes (vak, kába) személet alapján két (több) kultúra és szellem ütközik össze.

Azonban mindenki téved abban a tekintetben, hogy ez bármilyen jó hatást volna képes kifejteni a másik kultúrára! Az iszlám (stb.) kultúra, ami Afrika tekintetében magasabb szellemi szint a „beduin kecskepásztor” (elnézést minden otthon maradt, békés beduintól, nagy tisztelet mellett!), és maszáj harcoshoz (úgyszintén) viszonyítva. Azonban már a viszonyítási alap is az európai lefokozott, szétszóródó szellem minősítése. Ez rendkívül fontos megállapítás.

Azonban a végső következtetés mégsem ebben fejeződik ki.

Az európai szellem alacsony szintje a technikai szellem látszólagos, üres magassága mellett (ennek illúzió volta által) alakult ki, karöltve a „Jóléti állam” mítoszával, a lezüllesztett „Éden szellem” önmaga ellentétébe fordulása által, és a józan ész tompulása által.

Ugyanis, ha Európa magasabb szellemi szinten volna, mint a „bevándorlók”, akkor még jó időben észrevette volna, felfogta volna, hogy számára nem ez a „megoldás” létezik.

Egyúttal Európa „szellemi iránytűként” is felléphetett volna (már rég) a világ többi kultúrája előtt, ha képes lett volna az önkorlátozásra, és a nagy gondolkodók, felfedezők ideáit megszívlelve, mikor a Curie házaspár összetalálkozott a Világ legnagyobb Démonával az ionizáló sugárzással, és a maghasadással, valamint ezért megfizetve, tanúsította ennek a végzetes rossznak a veszélyeit, mégis sokáig valamilyen „áldásként” tekintettek az „atomenergiára”. A „gyógyítás” terén (másik óriási tévesztés és szétszóródási pont) a Pasteur által életében felfedezett és megfogalmazott tézisek, tudományos eredmények végső következtetését halálos ágyán megvalló tudós szavait: „Uraim! Nem a kórokozó, hanem a táptalaj! Megfogadta volna az emberiség, és más úton (vissza az almáig) jutott volna el a „betegségek elleni harc” leghatásosabb „fegyveréig”, a természetben rejlő tudás emberre való alkalmazásáig, (az ezzel megegyező irányzatok eltiprásával), tovább haladt a téves és pusztító úton. Ennek során a két gonosz – lássunk csudát – egy helyen a rákbetegség „kezelésében” az okozat sugárral és méreggel való elpusztításában találkozik össze. Azóta is az alacsony technikai szellem legfőbb dogmája az „atomenergia békés felhasználása” című, minden szavában hazug és kezdetektől folyó pusztító hatása általi végzetes szellem(és anyagi testi)süllyesztés révén jutott el az emberi szellem ide, ahol most van.

Mindez olyan hamis elvek érdekében, mint a „jólét biztosítása”, az olcsó energia (mindkét szó téves alapokon és hazugságokon nyugszik). Ezeket még olyan értelmetlen és szintén „fordított szétszóródás-önmegsemmisítő fogalmazás” formájában is közölve, mint „energiabiztonság”.

Azok a tudós szellemek, akik képesek voltak/vannak megmaradni az édeni eszme mellett és kutatják a természeti megoldásokat, szintén előrébb tartanának, felfedezéseik egy sor olyan folyamatot gátoltak volna meg, mint a kőolajra alapozott technikai arzenál, vele járó iszonyatos környezetrombolás, életvesztések, egészségrombolások, és persze, kihagyhatatlanul a „digitális technikai „bumm”, aminek áldásait a kényelmes adatközlés során magam is élvezhetem. Ugyanakkor semmivel sem voltam kevesebb akkor, mikor vonalas füzetbe kezem ügyetlen vonásai által róttam a betűket, vagy átszellemülten olvastam a „Nagy Felfedezők” történeteit az eszkimókról, vagy a Föld természeti csodáiról. Olyan könyvekből, melyeket a poros padláson, a faépítésű födém zugaiban találtam.

Akkor már én is szembe találtam magam a nagy dilemmával: szabad-e ölni azért, hogy éljünk?

Vajon mi lehet az, ami a „poszttraumás stressz szindróma” nevű kimondhatatlan jelenséget okozza? Ha nem az emberben való JÓ tudata, az emberi szellem édeni részének maradéka? Ha az ölés, a szenvedés látványa, a mások elnyomása, a hazugság, a szegénység eltűrése, a tudatlanság téves felfogása, a természet értékeinek semmibevétele semmilyen nyomot nem hagy az emberi lélekben, szellemben? Ha nekünk születésünk, fajunk fennmaradása igazolná azt, amit mi a Földdel, emberen kívüli lakóival, életközösségeivel tettünk és teszünk? Ahogyan intézményesen, tervszerűen ártunk magunknak és másoknak, mert „megtehetjük”? Bárki elhiszi, hogy ez a tevékenység nyomtalanul eltűnik úgy, hogy még mindig emberek tudunk maradni? Vajon ki merjük-e mondani, hogy mi, emberek értékesebbek vagyunk minden földi élőnél, hasznosabbak vagyunk az élő talajnál? Ami a valóban jót és minket éltetőt nyújtja, a mi fáradságos (nem technikai-kényelmi-minősíthetetlen-mennyiségi, hanem) teremtő munkánk áldásos eredménye révén. Közben szembesülünk saját küldetésünk céljával, korlátaival, annak helyével, értékeivel a teljes Föld életközösségei között.

Nem az önpusztítás, vagy a henye semmittevés, másokon való élősködés, gyengeség, vakság, mohó gazdagodás, tompa gondolatnélküliség, hanem az Isten munkájának valóságos végzése jegyében.

Az az Isten, akit az ember elhagyott, félreértett, kihasznált, megvetett, elköltözött az Univerzum védett részeibe, hogy olyan közösségeket segítsen, akik szellemükben épek, szívükben szépek. Édenben élnek, a fák gyümölcseit és más közvetlenül elérhető javakat fogyasztják és fényt sugároznak.

16 thoughts on “Világ szellemi szintek

  1. István

    Kedves Kövi Gábor! Értem azokat, amiket ír, de ahol csak fény van, ott hogyan esik az eső a növényekre? A víz az kell. Vagyis ezt, hogyan érti?

    Válasz
    1. Kövi Gábor Szerző

      Kedves István!
      Mármint a hamvasi misztikus történetben? Ezt metaforikusan kell érteni. Mintegy: „a világ teremtése” szellemi szubsztanciából. A cikk azt próbálta körülírni – párhuzamban a jelenkori világ gyorsuló züllésével -, hogy a szellem a „megtestesülés” után csak egyre több részre szakadva, a részek minőségileg alacsonyabb szintet képviselnek, mint a teljes egész. Hamvas gyönyörűen írja le a mohóság elhatalmasodását a Földön. Mindez persze, egy nagyon mély filozófiába ágyazva. Érdemes ehhez sok Hamvast olvasni. Minden este két passzust… Mikor először találkoztam vele, úgy éreztem, megérkeztem valahova, ahova mindig is menni akartam. Ha jól körülnéz, azt látja, hogy minden az anyagról szól, és a szellem már az egyre sötétebb, pokoli bugyrokat keresi.
      Várom a további kérdéseit. Üdv.:
      Gábor

      Válasz
  2. István

    Kedves Gábor!

    Sokat elmélkedem én is hasonló dolgokon, de sokszor felmerülnek bennem kérdések. Mondjuk azt, hogy sok szenvedésen mentem keresztül így, most vagyok 40 éves. Szüleim rengeteget veszekedtek, szétváltak, de nem hivatalosan, és több, mint 20 évig nem is látták egymást, Én is apummal az utóbbi 12 évben néha, azelőtt 10 évig alig, anyummal sem igen tartottam a kapcsolatot, mert nem volt hozzá energiám, rengeteget ivott, mint régebben apám. Mindketten tavaly meghaltak. Kíváncsi vagyok sokszor, hogy miért kaptam ilyen szülőket (tényleg valami előző élet lehetett-e az oka?),miért van az, hogy (bár persze Nekem is akadnak, akadtak hibáim, ezzel tisztában vagyok), hogy most 40 évesen már szeretnék normális igazi párkapcsolatban, családban lenni, élni(van egy hölgy, akivel 2010 óta levelezek, és igazából csak tavaly találkoztunk először egyszer, de csak ő az, aki eddig emberileg, mint nő tényleg tartja velem a kapcsolatot, míg régebben, bár nemigen helyesen próbálkoztam, de sikertelen volt minden). Nagyjából már rájöttem, miért.
    Szeretnék olyan életet élni, amiben nem színésznek, nem bábunak, nem bohócnak, nem állatnak, nem rabszolgának tartanak minket, szerintem ezzel sokan így vannak. Jelenleg 4 órában dolgozom egy multinál, ahol igyekszem úgy tekinteni az emberekre, hogy normális családban élnek, vagy szeretnének élni(aki nem), de magának a gyárnak a szellemiségével nem vagyok megelégedve, de szóvá nem teszem, mert rengeteg embernek ad munkát. Vagyis, biztosan tudnánk más, normálisabb, egészségesebb dolgot tenni, készíteni, csinálni, de lehet vannak olyanok, akik úgy érzik, mi lenne, ha az nem lenne…..?Itt tisztába kerültem bizonyos dolgokkal, hogy családos emberekkel dolgozom nagyrészt. És ez bármelyik sok más munkahelynél így lehet, akár hivatalokban, és egyéb, vagyis nem hiszem el, hogy ne lenne egészségesebb dolog, mint ilyen dolgokkal foglalkozni, amik látszólag semerre nem visznek, vagy nem arra, amerre kéne. Olyan, mintha szellemileg úgymond, csúnyát mondok meg lennénk „erőszakolva”, manipulálva, mintha hipnózisban tartanának minket embereket.
    Rájöttem az állatvilág még ennél is rosszabb úgymond programban élhet, mert az ember legalább rá tudna jönni magától, vagy legalábbis némi utánajárással a dolgokra. Az állatvilágban vannak a ragadozók, a csúszó – mászók, az élősködők , a kártevők és még a pókok. Uóbbiakat azért írtam így külön, mert olyan, mintha az embereknél mondjuk a pókokat képviselnék a különböző vallaási vezetők, politikusok, akiknek a hálójába úgymond csúnyán fogalmazok, beleakadnának az emberek, mint a pókok szerint a legyek, és egy hálóban lennének, ahonnan szabadulnának, de annyira telimanipulálják Őket, mintha csak azoknak lenne igazuk, akiket folyamatosan hallgatnak, akik az előadást tartják, ide figyeljetek rám, én mondom a tutit, ez biztos így van, azt sugallva nekik nem lehet más igazuk. Nem azt mondom, hogy ne legyenek vezetők, de azok olyanok legyenek, akik nem öncélúan, és saját hatalmukra zsigerelik, használják ki az embert, hanem a valós érdekeiket nézik, amivel talán nekik is jobb lenne. Vagyis nem azt mondom, hogy hagyjuk el a fejünket, és mostmár azt csinálnak, amit akarunk, hanem valóban józan ésszel átlátni a dolgokat. Van egy barátom, illetve utánajárásoknak is köszönhetően, akivel azt beszéltük, mi van, ha ez egy tanulóbolygó, vagy börtönbolygó, vagy kísérleti bolygó, vagy csak rabszolgák kellettek valakiknek régebben? Nem tudom. Erre még most sem tudom a választ. Érezhető, hogy valami nem stimmel itt ezzel az egésszel. Igazából nem tudni, hogy ez az ismeretlen rendező mit akar? Lehet, hogy egy fizikaprofesszor, akinek akkora hatalma van, hogy neki mindegy, mit tesz velünk, lehet, hogy egy rendező vagy regényeket ír, és szerepeket és ezeket játszatja el az emberrel? Vagyis az Ő akaratát kell érvényesíteni? Vagy tényleg van egy igazi, jóságos Teremtő, és akár Teremtőanya is, aki ezt a rendezőt tovább nem engedi, mint az Élet maga, de a rendezőnek is meg van engedve, hogy létezzen? Ettől függetlenül az életünket meg kéne becsülni(beleértve a természetet is). De sokan ebbe születnek bele, barátom szerint itt kell helytállni, ezt érzik valóságosnak, egy látszatélet, látszólag minden oké. Nem tudom, olyan, mintha amíg az emberben jelen lehet a csúszó – mászó, a ragadozó, a pók, az élősködő és a kártevő viselkedés, addig mintha nem lenne megoldás. Akkor vannak a híradósok, tényekesek, látszatmunkát csinálnak ők is, mintha várnák, hogy valami történjen, hogy ki tudjanak helyszínre menni, hogy legyen munkájuk, mert így nevelték őket, ezt nevelték beléjük, vagy meg vannak félemlítve, (bár a tv is bizonyos nép kezében van), talán nem véletlen. Mintha akik sötétben járnának, azok sem látnának mást magukon kívül, meg akik túlzott fényben járnak, azok sem, mert elvakítja Őket(bárcsak másképp lenne, vagy legyen is). Vagyis nem tudom, hogy ez a rendező saját magát szórakoztatja, vagy minket próbál megtéveszteni és szórakoztatni, utóbbi egyre kevesebb sikerrel járhat neki. De mi van, ha részben meg mi embeerk vagyunk azok, akik ebben assziszisztálunk, mármint aki hagyja. Sokszor már úgy vagyok,Vele, hogy már csak akkor élhessek a továbbiakban, ha lehet normális párkapcsolatom, és élhessek tényleg legalább 70 – 80 éves koromig normális családban, tényleg emberi módon, ha nem , akkor inkább hagyjuk ezt az egészet, de legalább este az ágyban, semmi mármilyen módon. Tehát azt nem értem, ha már tényleg ennyire szenvedünk, akkor miért nem hagyjuk inkább abba állunk meg, gondolkodunk el,és kérdezzük meg, hogy ugyan mit akarnak Velünk? Valaki kikérdezi, hogy mit tanultunk az Életben(mint a tanár a diákokat?)? Sok szép dolog van tényleg a természetben, az életben, valóban el lehetne foglalni magunkat tényleg kreatív munkákkal is, amiknek van valós értéke és értelme.
    Számomra a hatalom szó viszont azt jelenti, hogy félelemben tartás, elnyomás, megfosztás a valós lelki- szellemi élettől, és a lenézés. Mi ennek az egésznek a gyökere, honnan ered? Le tudunk – e menni a gyökeréig ennek. Igazából azt mondom, nem kell itt megváltóra várni, szerintem egy kitalált dolog az is, mindenkinek a saját hülyeségétől kéne megváltania magát, hogy belássuk, mit okoztunk, hol tartunk most. De azt is értem, hogy nem a világot kell megváltani semelyikünknek sem, hanem önmagunk körül kéne szétnézni csak és nem hagyni, hogy hülyítsenek minket, bolondítsanak minket, stb. Igazából magával a viccel nincs semmi probléma, néha én is szoktam, ismerősökkel, de utána sokszor ráérzek, hogy oké, de valahol már nem viccelni kell, azt majd talán akkor, amikor már úgy lecsillapodtunk és feldolgoztuk magunkban a dolgokat. Most ennyi.

    Válasz
    1. Kövi Gábor Szerző

      Kedves István!
      Érdekes, hogy én igazából, nem egy „lelki segítő vonal” vagyok, mégis gyakran keresnek olyanok, akik a jelenlegi helyzetben rosszul érzik magukat. Mindegyiküknek mondom: Ők a normálisak! Az az abnormális, aki elfogadja ezt, „ami van”. István nagyon helyesen fogalmazott, érzékletesen írta le az érzéseit. Igen kevesen képesek megfogalmazni saját érzéseiket. Nincs idejük (?) rá… A története is olyan, mintha bárki, hasonló „bőrben” írhatta volna. Engem az fogott meg, hogy nem választotta az árokpartot (remélem!), hanem dolgozik, és gondolkozik (!). Itt indul el a megoldás is. A nagy rendszerek, az emberi rendszerek csak külső megjelenésükben hasonlítanak (ezt sugallják) az állatvilág rendszereire, de a természet egy egészséges és önszabályozó rendszer. Az ember nem fogadja el, hogy szenvedni kell, ha eredményt akar elérni. Mindent ingyen, erőfeszítés nélkül akar megszerezni. Ennek sok módja van. Ön, István, a jobbik utat választotta (a leírtak szerint), mert keresi a válaszokat. A „kimenekülést” én semmiképpen nem ajánlom, mert a 40 éves kor egy gyönyörű, sokat ígérő emberi (férfi) kor. Az igaz, hogy a külvilág, ami már lassan teljesen összezárul az egyén, az individuum körül, mondván: olyan sokan vagyunk, nem lehet mindenkire figyelni. És a fogyasztói világ, amit „természetesen” az rossz emberi tulajdonságok „állami támogatása” tud létrehozni. (Görényképző) Az tény, hogy egy ember önmaga nehezen tud kiteljesedni. A szavaiból kitűnik, hogy hiányzott a támogató, meleg családi közösség, amiben együtt van a jogos kritika, és az őszinte elfogadás. A gond csak az, hogy manapság az emberek, a nők (A nő maga) már nem akarnak családban élni, jobban mondva, olyan családban nem, ahol teljes tagként kell részt venni.Szülni, gondozni, felelősséget vállalni, küzdeni, szenvedni – ahogy illik. Érdekes, hogy egyre több férni akarja a „rendes” családot, amíg a nők jól elvannak a szingli léttel. Ha eljön a 38-40 év, és nem találkoztak a „megfelelően” értékes férfival Dollárban Eeuróban-ban stb, akkor inkább marad a jó egzisztencia, váltott rövid kapcsolatok, azokkal, akik szintén csak ennyit akarnak a másik nemtől. A világ azonban tényleg a „megváltásokra” vár, nem a Megváltóra. Ezt helyesen látja. Ha vállalja az életet-hiszen ezért is születtünk, élnünk kell, bárhogyan!, akkor megtalálja a módját, hogy saját értelmes, élhető világa legyen. Külön örülök, hogy megtalált, olvasott tőlem, mert én is egész életemben a válaszokat kerestem. Az írásaimban gyakran csak kérdések vannak, meg néha megnyilatkozások. Olyan ítéletek, amelyek csak az én elmémben számítanak aggályosnak. Örülök, hogy Ön is meglátja ezeket a javítandó kérdéseket. A látás adottság is, átok is. Élni tudni kell vele. A gondolatai, nagyon fantáziadúsak, ezért javaslom, hogy írjon, ha még nem teszi! A kezdő gondolatfutama jó kis forgatókönyv lenne. Keressen, beszélgessünk! Én nem tudom megoldani a problémáit, csak Ön. Tudok ajánlani hozzá olvasmányokat: Hermann Imre: Az ember ősi ösztönei (ha még nem ajánlottam); M. Scott Peck: Járatlan út (Úttalan utak címen is létezik), és tulajdonképpen Hamvas össze írása ezt a témát járja körül. Nem könnyű olvasmányok, de szerintem pont Önnek valók…
      Szeretettel:
      Gábor

      Válasz
      1. István

        Még néhány írni valóm van, amiket valamiért nem tudok elfogadni: vannak úgynevezett megírt forgatókönyvek, hogy valakik szerint ezek felé kellene haladni: egyik az Új világrend, másik a Bibliai Jelenések könyve(valamiért mindkettőtől, amikor olvastam kifordult a gyomrom, no meg a Bibliai Ószövetségről nem is beszélve), nem feltétlenül a Jézusi beszédek és meglátások, mert azokban vannak valóban elgondolkodtató, elfogadható dolgok(hozzáteszem, Jézus leírta volna az élet egyszerűségét 5-10 oldalban, nem írt volna ennyi litániát hozzá, mint a Biblia, ha Ő írta volna. Amit még szintén nem fogadok el, az a Zeitgeist, mint szuperváros, a kényelem, néhányan megcsinálják, megtervezik, a többiek beköltöznek, és még a new aget sem fogadom el, mert, akik ezt csinálták az emberekkel, emberekből, amit tettek, azoknak nincs bocsánat addig legalábbis, amíg ezt nagyon – nagyon mélyen be nem látják vagy vallják vagy megbánják, és az valódi megbánás. Tehát a new aget, mint fogadjunk el mindent úgy, ahogy van, ússzunk a fényben, semmit ne tegyünk, keveredjen egyik faj a másikkal, stb., ezek undorító, gyomrot kiforgató dolgok, ha egyáltalán ez a 4 variáció megvalósulna(bár bízom benne, hogy nem), és itt Magyarországon legalább remélem sok józan, normális gondolkozású ember létezik, akik átlátnak a dolgokon., de nem fogadom el a kiválasztott nép dolgot sem, mint magyar, sem mint zsidó nép, sem, mint iszlám, stb, mert , aki annak tekinti magát, az magából szerintem az Életből választja ki magát, az ÉLETTŐL választja, választaná el magát. Valahol tehát tudni kell a józan mértéket és a határt is. Tehát, ha ez Teremtett, Teremtés is, akár evolúció is, itt kell, hogy legyen egy rendező, forgatókönyvíró, akár matekzseni, fizikus, regényíró, színészképző, nem tudom hogyan jellemezzem, aki itt játszadozik szerintem önhatalmúlag a különböző lényekkel, emberekkel, állatokkal, akár, ha tényleg voltak dinoszauruszok is, talán már velük is. Akár lehet, hogy lelkekkel is kereskedik, ki ide tartozzon, ki oda tartozzon, nem tudom. Mert az emberek többsége nem végzett és nem is végez, és nem is ért a színházhoz, nem jártunk színház és filmművészeti főiskolára(akármilyen jó színészek is vannak a filmvásznon, vagy az életben, az az ő életük, Tehát, ha ő létezik és évezredek óta ezt csinálja, vagy csinálják és akár a bibliai idők előtt is így volt, de vajon miért nem fedheti már fel magát előttünk(talán gyávaságból?), hogy mi az oka , amit csinál(valóban kikérdez minket valaki, mit tanultunk? vagy jutalmaz(a túlvilági jutalmazásban sem bízom. Nem fogadom el, hogy van nárcizmus, vagy egy olyan istenfő, aki isteníti magát a mi kárunkra, de azt sem fogadom el, hogy legyünk egyformák, kell lennie egy józan, arany középútnak, ahol legalább normális családok, egymást támogató közösségben léteznek, és nem kell külön egy nárcisztikus személyiség vagy istenfő . Tehát maga a család a fontos, a családi közösségek. A férfi – nő párkapcsolat ebben a formában nem tud normálisan kiteljesedni, ahogy most élünk. Azt fogadnám el, hogy olyan vezetők vannak, akik lelkileg – szellemileg törődnek az emberekkel külön – külön is normális keretek között, nem a saját zsebükre, hasznukra(hanem, hogy nekünk is és nekik is jó legyen). Talán erre szokták mondani, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Mert nekem ez úgy tűnik most így, hogy cirkuszolnak, játszmáznak az emberekkel, és ahogy az emberek bánnak az állatokkal , beetetik,kereskednek vele, megetetik, felhízlalják, aztán , ha már kell, vagy nem kell, akkor levágják, mehet a levesbe, stb, úgy, hogy közben fogalma sem volt a valódi életről, hogy milyen is lehetne. És valóban a legtöbb tudományos módszert sem tudom elfogadni, hogy azokra valóban szüksége lenne az embereknek, akármilyen jó szándékkal is találhatták azt fel a tudósok annak idején. Nagyon összetett dolgok ezek sajnos, bár csak minél többen átlátnák a szálakat s lenne egy józan , normális döntés, mert ez így, ahogy van tényleg nem emberi, mégha vannak szép, csodálatos dolgok is az életben., mondjuk a hóesésben és a természetben azért lehet gyönyörködni.

        Válasz
        1. Kövi Gábor Szerző

          Igen!
          Az „Úttalan utakon” egyik professzorával válaszolok: „Igen! Önnek van egy problémája.”
          De kicsit bővebben (sajnos nem tudok egy estét betöltő diskurzust vállalni, de alapvetően igazat adok Önnek.), az a „valaki”, az a Rendszer, amiben én is, Ön is benne vagyunk. A civilizáció. A természetből kell tanulnunk. Első fokon, hogy kik vagyunk és miért vagyunk itt. Ha mi, emberek képesek vagyunk elrontani a Földet, akkor helyre is tudjuk állítani – persze, ami elveszett, az nem fog előjönni az „Akasha krónikából”. Hamvas sok választ kínál, de ő sem Isten, Jézus -, hm.. Róla máskor…
          üdv
          .:
          Gábor

          Válasz
  3. István

    Vagyis a viccelődés (mert vannak akik rákényszerítenek, olyanokat mondanak, hogy viccesen válaszoljak), de nem esik jól, ebben a helyzetben nem esik jól még az sem.

    Válasz
    1. Kövi Gábor Szerző

      …Ez is érdekes (mint minden, ami az emberrel, a lélekkel, a természettel kapcsolatos), hogy meglátta a vicc lényegét. A vicc megfogalmazza azt a valóságot, amit a civilizált ember nem mer kimondani, sőt önmaga elől is elrejti (Hamvas, Hermann, Jung stb.) Azért nevetünk, mert az igazság (valóság) kimondása felszabadító érzés. Úgy lehet igazat mondani, hogy nem törik be a fejünket érte…. Legtöbbször.. A Hatalom cinizmusától függ, hogy mennyire tolerálja az adott kor rá vonatkozó vicceit… Érdekes az is, hogy egy munkahelyen mindig vannak „viccgyárosok”, akik gyártják, őrzik, és átadják a viccet, megfelelő színészi adottságok birtokában. Sok van, mi csodálatos… (ennek a mondásnak is több olvasata van)..

      Válasz
    2. Kövi Gábor Szerző

      Meg kell különböztetni a sértő, gunyoros, vagy célzottan gúnyos „vicceket”, amelyek kiközösítők, megalázók, azoktól, amelyek elfogadóak, az élethelyzetet, a jellemet általánosságban figurázzák ki. Mindig a munkahelyi (vagy egyéb) közösségtől függ, a vicc stílusa, esetleges célpontjai. Bizonyos esetekben, megfelelő intelligenciával elháríthatóak a gonosz „viccek”. Nem mindenkinek van olyan biztos családi háttere, története, hogy adott esetben könnyen vegyen egy viccet – ha erre gondol.

      Válasz
  4. István

    Vagy lehet egészséges , szép magyar szavakkal beszélnünk vagy nem, vagy lehet igaz, szép párkapcsolatban, családban élnünk vagy nem.

    Válasz
  5. István

    Egyenlőre köszönöm szépen a válaszokat.
    Reméljük, egyre több ember kezd látni is, nem csak nézni, hallani is, nem csak fülelni, és érezni is, nem csak érzékeltetni, a megoldások felé vinni és nem csak beszélni.
    Szeretettel: István

    Válasz
  6. István

    Kedves Gábor! Szeretnék utánajárni annak, hogy a szüleim miért voltak olyanok, amilyenek (amennyiben az Élet engedi, és bízom benne), talán ellenem manipulálta valaki, vagy valakik őket szándékosan, miközben saját maguk ellen voltak leginkább, de egyáltalán Ők tehetnek- e róla csak. Mert azt nem hinném. Tehettek volna biztosan másképpen is, viselkedhettek volna biztosan másképpen is, vagyis rajtuk is múlott a dolog…
    Nem tudom, de igazából jó lenne most már ténylegesen utánajárni a dolgoknak, hogy mik miért történnek, történtek. Ezt csak azért írtam, mert tényleg azt látom, hogy valakik a tudásukat erőfitogtatják az emberekkel, az ember meg öntudatlanul hagyta magát félrevezetni. Igazából azt érzem, hogy a könyvek, a televízió, és egyéb dolgok csak olyanok, ha az ember azt elhiszi, amit ott úgy mondanak, és írnak , akkor elhiszi, hogy Ő nem tud igazat beszélni, csak azok a dobozba zárt emberek, ami egy illúzióvilágot kreál az embereknek, és így mintha a környezetükről meg magukról elfelejtkeznének. Ugyanaz a színház, most kötelező azt úgy elhinni a rendezőnek, aki rendez egy színdarabot, hogy az úgy van? Mondja valaki az embernek, hogy azt úgy hidd el?

    Válasz
    1. Kövi Gábor Szerző

      Kedves István!
      Ön is ugyanúgy szenved, mint az a többi gyermekként félreértett és magára hagyott ember, akik önmagukat vádolják azért, mert a szüleik csapdában esve nem vettek róluk tudomást. Igen gyakori, ha a szülők elválnak a gyermek(ek) azt hiszik, ennek ők voltak az okai. Nincs itt semmi efféle. Ez a legszomorúbb félreértés. A szülei – minden valószínűség szerint – hasonlóan mások hasonló szüleihez, szintén nem értették a világot, de elsősorban önmagukat. Ebből a kelepcéből csak egy drog tűnt úgy, mintha kivezetett volna. Megint csak utalnék az előző válaszomra, hogy olvassa az ajánlott könyveket, abban talál sok útbaigazítást erről. Nekem kis koromtól fogva a könyvek voltak az, ami sok embernek a drogok. Inkább legyen a szellem vándorútja, ami felemel, mint a drog, ami felemészt és lefokoz. Tehát, Ön semmiért nem hibás. Viszont a tudás, amit meg kell szereznie, most a legfontosabb. Csak az segíthet. Mindegy, hogy mikor, mindegy, hogy mennyi ideig tart, hozzá kell látni, és közben megért sok fontos dolgot, ami most nyomasztja. Ezek a könyvek olyan információkat tartalmaznak, amelyek megértetik Önnel is, hogy amit most látunk, nem az, amiért megszülettünk. Mostanában formálódik bennem az a gondolat, hogy az állam valódi feladata – nem csak az emberek szolgálata, ezen belül szállás, egészséges étel, okos tudás, hanem – az emberek veleszületett jó tulajdonságainak „kifejtése”, ebben való segítségnyújtás. Csak akkor jöhet egy jobb világ!
      Szeretettel:
      Gábor

      Válasz
  7. István

    Kedves Gábor!

    Tudod, az a legrosszabb az egészben, hogy a munkahelyen is, ahol vagyok, tehát igazából nem várom el, hogy olyanokat gyártsunk, amiket, olyan feleslegesnek tartom, de azért nem mondom a munkatársaknak, mert nem akarom különbnek sem érezni magam náluk, vagy legalábbis azt sugallni.
    Illetve tényleg, hogy belegondol az ember, itt ,ha ez így van, hogy valakit póknak, valakit élősködőnek, valakit ragadozónak, valakit csúszó – mászónak néz(het)valaki, vagy valakik, és ez a szerep(valahogy nem emberi, akármennyire is igyekeznek az ember elől elrejteni ezeket a megtévesztő magatartásokat, ha az ember őszintén beszélni akar, hogy mikor érzik mások is, hogy itt valami nagyon őszinte beszédekre volna szükség, valamilyen viselkedésmintáktól meg kéne szabadulnunk. Elég, ha tényleg az ember a természetből is példát vesz, meg hogyha belegondolunk, miért tartjuk az állatokat is, még a kutyának, macskának jó, mert legalább nekik elég, ha gumicsontot dobnak be, vagy játékegeret, hogy játszanak, de az egyéb háziállatok? Akkor van a mézesmadzag verzió, a csali, a horgász, a hal esete, beetetés, és egyéb dolgok, tehát egyszerűen aki ezt kitalálta nekünk… Ez nem semmi. Köszönöm a könyvajánlókat.

    Válasz
  8. István

    Itt csak akkor tudunk előbbre tartani, ha valódi törődés, valós segítségek vannak, és, ha minél többen megértik, hogy ezt így sehogyan sem érdemes tovább folytatni, ahogy van.

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük