Igazemberek

Igazemberek

Australia_Nullah

Az igazak helye az Univerzumban biztosítva van. A többiek keresik a helyüket. Az igaz emberek születésük pillanatában tudják, mi a dolguk és nem kétséges, hogy milyen úton fognak haladni. A többiek keresik az utat. És?

Az igaz emberek láthatatlanok, de csak azért, mert kevesen vannak, és nem akarnak látszani csupán a látszatért, és a látszatot övező siker kedvéért. De, mikor az igaz emberek láthatóvá válnak, sorsfordító eseményekben vesznek részt. Csak azért válnak láthatóvá, mert színt vallanak, és hitet tesznek az igaz mellett.

Miért van igazságszolgáltatás?

Önmagában csak akkor beszélünk valamiről többet, mint kell, ha az a valami hiányzik. Minél többet hangoztatjuk az igazságot, annál nagyobb hiányt szenvedünk belőle.

De az igazság előtt van az igaz. Hamvas Béla olvasatában szétszóródásnak nevezzük a fogalomhoz illesztett toldalék megjelenését. Az egyszerűbb alak hordozza a fogalom lényegét, és a képzős alak már a züllést és az eredeti mag értékvesztését mutatja. Az igaz, más néven: való, ami minden emberi beavatkozás és magyarázat nélkül, önmagáért létező. Az igazság, minden oldaláról mást mutat. Ha az első betűjét elhagyjuk, az igazság ellentétévé válik. A képző révén pedig a valóság egyik aspektusát jelenti, és a teljes való összeillesztése a sokféle igazság-aspektus révén válik lehetővé.

A Rendszer elbitorolta az egyén jogát saját igazságához, (valóságához) és mindig az érdek és a hangulat határozza meg, mit „szolgáltat” ebből vissza az egyénnek. Az embert nem arra tanítják az élete kezdetétől, hogy a minél teljesebb valóságot keresse, és saját magán is reprezentálja, hanem arra, hogyan kerülje meg, és hogyan éljen vissza azzal, hogy lehetséges saját igazsága. Ezért hát a sok igaztalanság és sok valóságelkerülés, illúziógombolyagot hozott létre, mely a valóság szerepében tetszeleg. A különféle hivatalok, melyek mind abból élnek, hogy időről időre változik az igazságok valósággá hazudásának érdekköre. Így, ugyanaz az egyszerűen leírható tény vagy tett, más és más színezetet kap. Hol bűn, hol bocsánatos vétek, hol pedig jogos elv vagy cselekmény, ami korábban csak egyféle megítélést érdemelt. Így az emberekből hol ez, hol amaz válik. De a túlélési ösztön azt diktálja mindenkinek, hogy a nagyobb falkához húzzon, és így lesznek az emberek saját életük külső szemlélői. A sokféle kötelesség, ami az írásaimban felsorolásra kerül, ezek után már csak az igazemberek vállát fogja nyomni. Meg van engedve, hogy ne legyünk igazak. Bolond tehát az, aki azon kevesekhez tartozik, akik mindig és kizárólag a valót és az egyértelműt gondolják, vallják, és teszik. De az illúzió természetéből adódik, hogy a többség ítélkezik és rangsorol, mert számára zavaró, hogy létezik kisebbség, vagyis van még mindig pár eszement, akik nem törődnek a következményekkel, a kirekesztésükkel, a szegénységgel, a gúnyos röhejekkel, ha valahol mégis meg mernek jelenni, a megjegyzésekkel: „Te meg miért veszed ezt olyan komolyan?”, és a szabályos, és végleges megsemmisítés esélyével is.

Mi lenne a világgal, ha nem volnának igazemberek?

Hát, ezt sokszor, sokan kinyilvánították már, eszerint: vége volna a világnak, legalább is annak, amit még néhányan annak tartanak. Mindenkit ki kell ábrándítanom:

A világnak attól még nem lenne vége, ha az ember önmagát és saját szerepét félreérti és nem vállalja. A Világ magasról tesz arra, hogy az ember mit gondol, mit akar és mit hajt ebből végre. Egyedül az ember számára fontos mindez. Ugyanis, ha kivész az igazemberek kisszámú klubja, ami azután következik, már nem az emberekről fog szólni. Tehát az emberségnek, és a reménynek lesz csupán vége. Aztán van még egy bátortalan kérdés: Örökre vége lesz a reménynek?

A tapasztalat eddig azt mutatta, hogy mindig akadt néhány igazember, bármekkora volt is a sötétség a lelkekben, de a tudatos és hatalmak által fenntartott törekvés az igazemberek és az igazemberség fogalmának, a hozzájuk kapcsolódó események igaz leírásához való hozzájutás ellehetetlenítésében, alapvetően a közlés helyeinek, módjának kisajátításában egyre nagyobb gyakorlattal rendelkező körök hatékonysága már-már a nullára redukálja ezen lélekmentők számát.

Azonban a remény nem egy hal (!?) – szokták mondani –, és ezt onnan is lehet tudni, hogy minden egyes csecsemő igazként születik, holott az elején még hal….

Azok a gonoszok, akik maguk képére formálják őket, és legalább olyan gonoszok azok is, akik egyszerű választási lehetőségként jelölik meg, hogy ki mi szeretne lenni. No, nem azt, hogy pék, vasutas, vagy vízvezeték-szerelő, hanem, hogy jó vagy rossz, pontosabban: igaz, vagy gaz akar-e lenni. Ugyanis ebben a dologban nincs választásunk. Bármilyen nehéz is az igaz út, akkor is azon kell menni!

Legegyszerűbb megfogalmazás szerint: Az igazán nagy és emberhez méltó dolgok nagy áldozatok árán valósíthatók meg. Persze, mindez a lélekben és elmében megfogant érzések és gondolatok valóra váltására érvényes. A megvalósítást megelőzi a valóság megragadása, megfogalmazása, tudatosítása, és elvként alkalmazása.

Az igazemberekre jellemző, hogy az általuk látott valóságot nem tartják meg maguknak, hanem mindenkivel megosztják. Kérdezhetik, hogy akkor miért nem az igaz-ság lett a földi ember vezérelve?

Talán, ez a legbonyolultabb megoldást igénylő kérdés, de nem annyira bonyolult, hogy meg ne válaszolhassuk. Talán azért, mert az igazemberek senkit sem akarnak vezetni, és kényszeríteni semmire. Csak teszik, amire saját látásmódjuk kötelezi őket. Ebből következik, hogy a látás áll szemben a vaksággal.  Innen már egészen egyszerű megérteni, miért is vannak törvények, kormányok és fegyverek? A Hatalom egységesen mindenkit úgy kezel, mintha gazember volna. Neked kell bebizonyítanod, hogy igazember vagy… A valóság felfénylésével feleslegessé váló hivatalok, gazdagság, megkülönböztetés, pénz, erőszak és mindaz a kellék, ami fenntartja az illúziót, értéktelen hamisítvánnyá válik, hiszen csak egyetlen hatalom van: a valóság, ami az igazemberekben testesül meg. Ez kényszer, és üdv is egyben. Ezen kívül bármiféle vezér és kormány csak akadály a valóság útjában.

A folytonos és kitartó megnyilatkozás az igazságban, azt feltételezi, hogy idővel a vakságot a látás fogja felváltani. Ez a kicsiny és árnyékban szerénykedő hang, képes arra, hogy felnyissa a szemeket, mert még megteheti. De ne áltassuk magunkat: nem sokáig teheti már meg egy igazember sem, hogy itt, vagy nagy nyilvánosság előtt bárkivel közölhesse az általa vallott igazságokat. És ez nem a személyektől, hanem az igazságoktól függ. Mikor az igazságok mozaikkockáiból egyértelműen kirajzolódik a valóság, lezárulnak a zsilipek, elhallgatnak az igaz hangok.

Azután már csak ember és ember fog találkozni. Egyesek szerint, az igazemberek nem láthatják egymást, és nem hathatnak egymásra. Ki mondja ezt?

Aki úgy akarja, hogy az igazemberek száma végül a nullával legyen egyenlő. Mi az, ami egy nyiladozó értelmű embert az igaz útra viszi, ha minden azt sugallja, hogy maradj a tömeggel?

Mi vonzó van az igaz útban?

A valóság, ami folytonos vonzást gyakorol minden lélekre, hiába is próbálunk egyre távolabb kerülni tőle. A valóságnak nem kell ügyvéd, vagy karhatalom, mert az igazság lehet többoldalú, de a valóság tőlünk független egész, ami a legnagyobb kihívás, amit csak találhat egy ember a Földön. A valóság tesz emberré, és ezt nevezhetjük nevelésnek is, ha szülőként csupán annyit teszünk, hogy megmutatjuk kicsinyeinknek. A kényelem és az igazságvalóságok elrejtése önmagában is züllesztő. A valóság kellemetlen, néha fájdalmas, néha veszélyes, néha undorító, de rajtunk áll, mit használunk belőle saját utunkon.

Igazember, vagy gazember? Ez itt a kérdés.

 

 

6 thoughts on “Igazemberek

  1. Iso Tünde

    Nagyon egyetértek,és nem is tudom van e,aki nem?Nem is ez a fontos.Sok beszédnek sok az alja,kivételesen ez a mondásunk helyenvalo.Nem kell hamgos szo a cselekedetekhez,az önmagáért beszél.Hogy eddig eljussunk és ne harcnak vegyük mindennapjainkat….nos ehhez kell a belsö látás bölcsessége.Szeretjük fitogtatni eredményeinket,pedig önmagunkon véghezvitt munka az igazi munka.köszönöm,hogy elmondhattam.Üdv:Tünde

    Válasz
    1. Kövi Gábor Szerző

      Kedves Tünde!
      Igazán szívet melengetőek a szavai! Már bizakodóbb vagyok, hogy az írásaimnak van értelme… További jó olvasást kívánok! Ha bármilyen gondolata van, kérem, ossza meg velünk!

      Válasz
  2. Borbás Dániel

    Kedves Gábor!

    Nagyon szép írás és természetesen teljesen igaz amit itt leírt. Szerintem vagyunk még egy páran akik így látják, de természetesen nehéz. Minél jobban ébred az ember egyre jobban valóssá válik a számára, hogy a 95%-a modern civilizációnak ellenünk dolgozik. Amit hozzá fűznék, hogy egy olyan keresőnek talán a legnehezebb a dolga, aki ráeszmélt a valóságra és a régi programokat próbálja felül írni. Annál nincs szebb és szörnyűbb egyben amikor rájössz, hogy az eddigi életed egy nagy kamu volt. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy hiába valók voltak az eddigi tettek, mert ha nem így történtek volna a dolgok akkor nem lennénk ott ahol éppen vagyunk ugyebár?!

    Üdv,

    Denyuel

    Válasz
    1. Kövi Gábor Szerző

      Kedves Denyuel!
      Én gyerekkorom óta másként látom a világot, de a jelenlegi kaotikus világhelyzet mindenképpen értelmezésért kiált, máskülönben tényleg nincs semminek értelme az életben. Igaz, hogy az ember egy kicsit magára marad, ha meri vállalni a tudatosságot. Próbálom az írásaimban az egyes jelenségeket mélyebben elemezni, amivel talán másoknak is segíthetek a felvilágosultság érdekében. Bár, amit sokszor hangoztatok, az emberek nem akarják tudni, mi történik, mert akkor valóban összeomlik az a világkép, amiről eddig azt hitték kerek és mindenre megvan a kész recept. Várom a többi írással kapcsolatos véleményeit!
      Üdvözlettel: Gábor

      Válasz
  3. István

    Jajmár. Miért kell ennyire túlspilázni? 😉 Létezik altruizmus is, és a törvények előtt minden ember „tiszta” míg be nem bizonyosodik hogy vétkezett, ezért kell védekezni, mert még a törvény ilyenkor sem azt mondja hogy 100% hogy bűnös, hanem lehetőséget ad, arra, hogy ha mégis csak a körülmények áldozata a gyanúsított akkor tárjon fel valami olyan bizonyítékot, esetleg szakértők bevonásával amely alapján tisztázódik a félreértés és kiderül az igazság hogy végtére is nem bűnös esetleg a korábban gyanú alá vont. A természetben pedig előfordul altruizmus is, mikor valamelyik élőlény önmaga kárára segít egy másik élőlényen, ennek nincsenek faji korlátai. Azt mondhatnánk hogy igazállat, pedig csak ösztönből cselekszik. Nincs olyan hogy igazember, nincs olyan hogy igazállat. Személyiségünk tudatos részének hite az, amely alapján tudni véli, hogy -ő dönt, hogy -ő választ. Valójában ez nem létezik. A körülményeink, és lényünk egésze, (testi lelki állapot) nem tehet másként, csak a ránk jellemző mintát követjük. A tudat pedig kontroll alapú számára elképzelhetetlen a kontrollnélküliség, a hatalom az irányítás felett. Biztonságra vágyik, ezért racionalizál, és azt mondja ÉN tettem, Én döntöttem, Én választásom. Pedig nem. A valóság se nem jó, se nem rossz. Az élethelyzetekben nincsenek válaszutak, lehetséges kimenetek. Akik vagyunk behatárolják 100% -ban hogy mit hiszünk döntési helyzetnek, és mit fogunk dönteni… Azonban ez csupán hit. A tudatunk hite. A valóság nem jó és rossz. Mindannyian ugyanazon az úton vagyunk, van aki tudja ezt és van aki nem. Ha úgy gondolod bármikor is hogy valaki előtt vagy az úton, akkor gondolj bele hogy neki ilyen fel se merül az elméjében. Már mögötte is vagy… 🙂 Igazember. Ha van ilyen, akkor én maradok aki voltam, előjel nélkül csak így egyszerűen EMBER minden körülmény között.

    Válasz
    1. Kövi Gábor Szerző

      Kedves István!
      Megint csak azt mondhatom, hogy ezeket az érveket ismerem, és bizonyos „körülmények” között el is fogadom. Ha most a jelenlegi körülményeket nézzük, sok dologban már nem lehetünk ennyire engedékenyek. Szándékosan nem használom a „liberális” jelzőt, mert semmiképpen nem akarok politizálni, hiszen az érdekek mentén végrehajtott manipulációk sora, az egyik olvasatban. Az Ön korát nem ismerem, és a tevékenységi körét sem kérdezem. A műveltségét azonnal kiolvasom a sorok közül, ezért jó vitapartnerként tisztelem, de tisztelettel megjegyzem, hogy éppen az ilyen gondolkodásmód késztet engem folytonos vitára és állásfoglalásra. Ön sem bűnös, de remélem engem se tekint annak, amiért, egy olyan világot képzelek el, és ilyen van is, kis méretekben és rövid ideig elképzelhető módon, amiben az emberek valóban képesek bízni egymásban, és tartani magukat bizonyos elvekhez, még akkor is, ha úgymond: „vallástalanok” (lásd: Hamvas: „vallástalan teizmus). A vallást csak azért hoztam fel, mert bizonyos fokig korlátokat támaszt a gondolkodás elé, ami látszólag, ugyebár ellentmondás lenne, mert ilyenképpen én is „liberalisztikusan” gondolkodnék… Holott, nekem eléggé elvont és „szélsőséges” elveim vannak a gondolkodásról is. Talán – ha lesz türelme végigszörfözni az írásaimon – Ön is beletekinthet ebbe a sajátos világba.
      Még egyszer köszönöm a tartalmas és korrekt hozzászólását!
      Üdvözlettel, jó olvasást kívánva:
      Gábor

      Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük