A gondolat története

Ebben, a gondolat nélküli világban szememre vetik, hogy dagályos, „ósdi”, kevés történettel bíró, hosszú írásaim vannak. Köszönöm a kritikát, de a gondolkodásról továbbra sem vagyok hajlandó lemondani. Most mégis egy történet következik, azok számára, akik csak történeteket tudnak olvasni. De félek, ezt a történetet nem fogják filmre vinni, mert nem elég akció dús, és gyilkosság sincs benne, hacsak a poénoké nem…

 Kínomban már arra vetemedtem, hogy „babastílusban” nyomjam a fejekbe a gondolkodást. Íme:

Egy gondolat utazik a vonaton… – Nem jó! – harsogják kórusban. (Már párbeszéd is van.)

Na, egy ragya! Nem a vonaton, hanem a Dzsungelban.

– Nem elég amerikai!

– Okay, akkor a Broadway-n. Esetleg lehet esőben is. Lényeg, hogy menet közben találkozik egy dologgal, vagy egy másik gondolattal. A dolog ismeretlen – mondjuk.

– Szemétség! A gondolatnak nincs egy jól hangzó angol, vagy ázsiai neve!

– Hai. Akkor legyen, mondjuk Stephen Hashimoto. Ezzel Amerikában született japánná vált. Szóval ez a bizonyos S.H. sétál az amerikai nagyvárosi dzsungelban.

– De tudni kell, hogy kik voltak a szülei.

– Ezt már én mondom. Így eléggé skizofrén is leszek, mert az is kell egy jó történetbe.

– A szülei, pedig azok a dolgok voltak, amiket legelőször érzékelt. Mert ugyebár a gondolatok az érzékelés sajátos pályáin képződnek, vagyis a dolgok érzete összeáll valamilyen értelmes tudatfolyamattá. Van eleje és van nyitott része, amibe azután újabb dolgok, érzések és gondolatok kerülhetnek, amelyek kiválva onnan saját gondolatokká alakulnak. A gondolat, osztódással szaporodik. Az érzések gondolatokká képződése képzeteket alkot, majd a gondolatok unalmukban képzelgéseket, bánatukban, félelmükben képzelődéseket, dühükben kényszerképzeteket hoznak létre. De eddig még sok más is történik. Hisz történetben vagyunk.

– Most jön egy időcsúszás…vissza a múltba…

– Leges legelőször van a sok-sok sejtgondolat, és a nedves, meleg, izgató sötétben mindenféle hatások érik őket. Szól a halk muzsika, susognak a lombok, csobognak a tenger hullámai, valakik nagyokat sóhajtanak, majd csend. A sejtgondolatok ebben a jó melegben, nagy evickélésbe kezdenek, egymás hegyén-hátán úsznak valamerre, még maguk sem tudják hova és miért, mígnem egyszer csak összetalálkoznak egy vonzó, nagy petegondolattal. Nagy vérfürdőbe kezdenek és csak egy valaki marad életben, míg a többi iszonyú kínok között meghal.

– Puff neki! Most hazudtam. Azt ígértem nem lesz gyilkosság, most mégis van, De ez is a dramaturgia része, hiszen hazugság nélkül nem lehet meg egy történet sem. Sőt az a legsikeresebb, ami elejétől a végéig szemenszedett hazugság.

– Vissza a történethez, mert még elalszik az olvasó! –

…Közülük a legerősebb sejtgondolat meghódítja a petegondolatot és úgy, hogy senki se látja őket, egymáséi lesznek.

– Hm. Ez már kezd izgalmas lenni. Végre egy kis szex!

– Tény, hogy ők eggyé válva alkotják a csíragondolatot. Már vannak egyéni érzeteik, és tapasztalatuk, sőt – ezt még nem is mondtam – vannak emlékeik is, de hogy azokat hol szerezték legyen titok! Titok nélkül, aztán végképp nem létezhet egyetlen történet sem. Egy szó, mint száz, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, a csíragondolat egyre nagyobb és nagyobb lesz, mert osztódik is, ezt egyesek elnevezték zigótagondolatnak. Aztán, hogy, hogy nem, lassanként oldalnyúlványok nőnek ki a zigótagondolatból, és idővel magzatgondolattá válnak. Ez a magzatgondolat, már képes érzékelni és ezeket elraktározni. Fontos tudni, hogy a gondolathoz, kell egy úgynevezett memória is, ami ezeket az érzéseket tárolni tudja. Olyan, mint a szemeteskuka, de ebből soha nem viszik el a szemetet, ám a bomló hulladékok megromolva bűzt áraszthatnak, mint az igazi kukák. Ezért is fontos néha kiüríteni, de mint mondtam, talán sztrájk van, sose viszik el a szemetet. Ezért kell a kósza érzeteket érzésekké összegyúrni, amikből könnyedén lehetnek igazi gondolatok is. Így már nem romlanak meg olyan könnyen. Az a magzatgondolat, aki – mert már „majdnem” személyiség – szép érzeteket, kellemes, tápdús környezetet talál, és az érzések-érzetek harmonikusan kapcsolódnak egymáshoz, mire igazi gondoltként megszületik, egy sor fontos ismerettel rendelkezik: először is, tudja, hogy biztonságban van, és nem érheti semmi baj. Kisvártatva, felismeri, hogy ő létezik… Ezután kezdetét veszi a gondolkodás. „Mi ez?” – kérdezi a gondolat.

De nem minden gondolat ilyen szerencsés. Sok gondolatot a kutya se akarja. Csak úgy jön, mert – mint minden – a gondolat is a Természet nevű nagy-nagy gondolatból, vagy inkább Tudatból származik. Abban mindenféle gondolatok, kicsik közepesek és nagyon nagyok vannak. Az egyik csúszik-mászik, a másik röpül, a harmadik úszkál és a többi. Vannak egészséges gondolatok, amelyek erősek és minden támadást kiállnak, és vannak beteg, gyenge gondolatok, amelyek viszont csak úgy maradnak életben, ha más gondolatokra akaszkodva, szívják el az életükhöz szükséges érzéseket, tudást. Vannak azután olyan gondolatok, amelyek bizonyos téren jobbak, mint az átlag, pl. nagyon élesen látnak, mint az un. „sas” gondolatok. Ezek a „látó” gondolatok nem értik, hogy az átlagosan látók, vagy csak az orrukat látók, szinte vakok, miért teszik azt, amit tesznek, amivel szülő gondolataiktól kapott módszerek helyett a rombolást és gyökereik megtagadását választották. Van, aki azt mondja, hogy „A gondolat szabad…” Mások azt mondják: „Csak egy út van. Egy gondolat.” A titok pedig, hogy minden gondolat csak sok gondolattal együtt alkot értelmet.  Az értelem a gondolatok közötti kapcsolat és új gondolatok születésének lehetősége. És a titok másik része: a gondolatok változhatnak, és a változó időben un.: véleményeket alkothatnak. A legfőbb gondolat a személyiség. A Személyiségnek van arca. Az Arcnak van jelleme. A Jellemnek van erkölcse. Az Erkölcsnek van… Jaj!

– Túl messzire mentünk! Ezt a történetet még senki sem gondolta ki! Hiszen ilyen gondolatok nem is léteznek!

– Hurrá! Már van fantasynk is! Ez aztán már trendi!

/És ez még csak az első évad! Ha siker lesz, sorozatot csinálunk belőle. Izgalom, üldözés, romantika, horror, amit akartok. Itt  még nem tudni, mi lett S.H.-val? Mint általában az életben is; lehet, hogy drogos lett, és elveszett a szinapszisok között, vagy túl sok neurotranszmittert vedelt. /